Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON telexen Érkezett. Aranykezű mesterek 4 SZÍJGYÁRTÓ m m Ónálló tanács Mohorán Pezsgőbontás után hétköznapok Szomor Pál szíjgyártó Patvarcon találkoztam egy „szemtanúval”, úgy is mond­hatnám, egy korabeli vásár­lóval. Klebniczkiné Széles Marika, — maga is már nyugdíjas korú — mesélte nekem, hogy jól emlékszik arra, amikor édesapja, — aki Buttler báró kocsisa volt — egyszer magával vitte őt, mint kislányt, Balassagyar­matra Szomor szíjgyár­tó Kossuth utcai mű­helyébe, ahol „ustort”, kantárt vásároltak. Mintha csak ma látnám — mondta Marika — a sok iszép, piros, zöld posztóval, aranyos ve­rettel díszes sallangos lószer­számokat, amelyek ott sora­koztak a falon és jól emlék­szem a készítőjükre is Szo­mor bácsira, aki egy nagy gép előtt ült és varrta a vastag bőröket. Beszélgetésünk után elha­tároztam, utánajárok ennek a régmúltból felmerült szíj-’ gyártó műhelynek. .. Balassagyarmaton sokan „segítettek”, mert az 1973- ban elhalálozott 88 éves ked­ves, ügyes kezű mestert so­kan ismerték és tisztelték. Megtudtam, hogy veje. Va- czó Lajos nyugdíjas MÁV- föfeliigyelő is kitanulta apó­sánál a bőr művészetét és annak halála után most ő folytatja a családi mester­séget a Szerb utcai ház mű­helyében. — Amit én csinálok, az már régen nem a hagyo­mányos szíjgyártói tevékeny­ség — kezdte el a beszélge­tést az „utód". 1979-ben ugyan kiváltottam a műkö­dési engedélyt, de az ismert okok miatt, ma már sajnos nem kell, nincs szükség a lo­vak ,,öltöztetésére”. (Ami­A vő: Vaczó Lajos, aki a- Szomor-féle műhelyben tovább dolgozik. nek ideje — 1 ló esetében r— 1 hétig tartó munka volt va­lamikor.) Inkább, csak \táska, cipzár, olykor-olykor kan­tárjavításokat végzek az apó­som érintetlenül maradt műhelyében. A falon szerszámtartóban sok és sokféle tű, ár sora­kozik, több varrógép is mű­ködik még, muzeális értékű bőrvékonyító, bőrhasitó ké­ziszerszámok alatt áll a „küsü” és a sarokban — ta­lán szimbólumként — 1 cm vastag posztódarabot is lá­tok, ahogy megtudom ez ért közvetlenül a ló itestéhez, azért „izzasztónak” is nevez­ték. Legnehezebb munka volt a ló mellére kerülő „húzó” elkészítése, ami több réteg­ből állt, ehhez csatlakoztak a különböző szíjak, hajtó­szár, gyeplő, ha 2 lóról volt szó, akkor két szárral. Alig győzöm jegyezni a „rekvizi- tumok” neveit és sorrendjét. Amikor elárulom, hogy én — Édesapám 1885-ben, Szé- csényben született — veszi át a szót Ilona asszony —, 1910 körül szabadult Pardit- ka nevű szécsényi mesternél. Balassagyarmatra kerülve megnősült és 1918 óta dől- gozott önálló kisiparosként először a Templom utcában, (ma a Volán autóbusz-pálya­udvar van ott, lásd a Szo­mor Pál cégtáblájú fotót, jobb oldalon Szomor Pál), azután a Thököly, majd a Kossuth utcában nyitotta meg műhelyét, végül átköl­tözött a Szerb utcai családi házunkba, ahol szinte \a ha­láláig dolgozott nagyon tisz­tességesen. Mondják róla nemcsak lánya, veje, hanem szinte az egész városban a népi kismesterség egyik utolsó nagyszerű képviselő­jeként emlegetik Szomor Pált, a szíjgyártót. Elekes Éva Fotó és repró: Czele János csak zablát, gyeplőt és os­tort ismertem idáig a lovak­kal kapcsolatban, készsége­sen elmondják, hogy voltak (amikor méa lovak is vol­tak!) úgynevezett nehéz, és parádés lószerszámok foga- tosok részére. — Apósom kezéből igazi mestermunkák kerültek ki, — mondja Vaczó úr — ő magas fokon művelte a szíj­gyártók feladatát. Megbíz­hatósága legendás volt, fe­gyelmet talán a klágenfurti huszároknál tanulta, ahol 3 esztendeig szolgált az I. vi­lágháborúban. „Európa királynője” Helsinki: A 19 éves szovjet JekaJye- rina Csilicskin nyerte az 1988. november 7-én, a Balti- tengeren, 'egy komphajón megrendezett Európa királynője szépségversenyt. Udvarhölgyei a nyugatnémet Kathrin Pur- rucker, és a jugoszláv Sandra Vranjes lettek. Az MKBT a közlekedés javításáért A Nógrád Megyei Közle- kedésbiztonságb Tanács idei munkatervében hangsúlyo­san szerepelnek a közleke­dés feltételeit, javítását szol­gáló feladatok. Ennek érde­kében az MKBT az útügyi szervek képviselőivel részt vész az előírt forgalombiz­tonsági ellenőrzéseken. Fi­gyelemmel kísérik a balese­tek előfordtílási helyeit, fe­lülvizsgálják az utak, cso­mópontok forgalombizton­sági berendezéseinek meg­létét, állapotát, intézkedé­seket tesznek az észlelt hiá­nyosságok megszűntetésére. A folyamatos információ- áramlás megteremtése érde­kében felújítják az „Ész­lelőlap” — mozgalmat, s a beérkezett megjegyzéseket — a javaslatokkal együtt — megküldik az útügyi szer­veknek. Folytatják a köz- út-vasút szintbeli keresz­teződések ellenőrzését, s az együttműködő szervek képviselőivel a feltárt hiá­nyosságok megszüntetésére soron kívül intézkednek. A járművek forgalombizton­ságának és azok környezet- védelmi előírásainak betar­tására a közlekedési fel­ügyelettel és a Magyar Autó­klub helyi csoportjaival el­lenőrzéseket, műszaki na­pokat tartanak. A pezsgőbontást követő koccintások közben valahon­nan előkerült az előre el­készített tábla, s azóta min­den bizonnyal a középület falán hirdeti: Mohora köz­ség önálló tanácsa dolgozni kezdett. Formális, bár igen fon­tos lépése volt ennek a fo­lyamatnak a tanács decem­beri alakuló ülése, amely semmiben sem emlékezte­tett az Elnöki Tanács ön­állóságot megadó döntését előkészítő falugyűlésekre. Indulatok és vita nélkül zajlott minden. Az egyetér­tés oly nagy volt, hogy min­den döntés nyolc szavaza­tot kapott. Mindenki . min­denre — azaz saját szemé­lyére is — igennel voksolt: ilyen nézetazonossággal vá­lasztottak ügyrendi bizott­ságot, öttagú végrehajtó bi­zottságot, havi ötezer fo­rintos tiszteletdíjjal társa­dalmi megbízatású tanács­elnököt. Teljes egyetértés volt a végrehajtó bizottság titkárát illetően is: Szúnyog Tibor, a megyei tanács osz­tályvezetője indítványára az egyetlen pályázót, Szlobod- nyik András Győzőt, a Magyarnándori Községi Kö­zös Tanács igazgatási fő­előadóját nevezték ki erre a posztra. Dióhéjban ennyi a törté­net, amely természétesen nem nélkülözte az ünnepé­lyes külsőségeket, A pezs­gő mellett volt üdvözlő fel­irat, nemzeti lobogó, sok- sok köszöntő. Ma már a munkán a sor. Az ünnepi aktus megnyilatkozásai azon­ban azt sejtetik, hogy ko­rántsem egyszerű a mohora- iak vállalkozása. Az esküté­tel után Vidámj Józsefné, a társadalmi megbízatású tanácselnök többek között ezt mondta: — Megköszönöm a bizal­mat, amellyel a tisztségre jelöltek és megválasztottak. Tisztséget mondtam, de eb­ben benne van a tisztesség szó is. Ügy gondolom, hogy ezt a munkát így, ugyan­akkor nagy-nagy ügyszere­tettel lehet végezni. A székfoglaló tanúsága szerint Vidáminé tudja, hogy mire vállalkozott. Községi elöljáróként belekóstolt a közéletbe, s jó okkal mond­hatja: „Tapasztaltam, hogy a mai nehéz gazdasági hely­zetben a megriövekedett igényeket nem egyszerű ki­elégíteni.” A mondandónak lényege a tanácsülésen jelen nem lévő mohorai emberek­nek címzett köszönet is, ..akik nélkül nem állhatnánk itt”. S, . a múlt emlegetése helyett a jövő útja? Az új tanácselnök szerint: — A nehéz helyzetben a megújulás perspektívája vi­lágos: becsületes és kemény munka, ebből - nekünk is részt kell vállalni. Mindehhez a megfontolt1 ságon és a rangsoroláson kívül pé,nz. is kell. A ta­nácselnök szavaiban otf. v^n az igazság; ..csak a felelős­ségvállalással nem jutunk előre, az új tanács egyedül mindent nem tud megolda­ni. S, még egy figyelemre méltó gondolat az elnöki székf oglalóból : — Azt’ mondják, hogy ösz­szefogással az ördögöt is meg lehet győzni. Mi legyőz­ni szeretnénk a tespedés ördögét, a tunyaság rémét és a tehetetlenség béklyóját. Dr. Kecskeméthy Gyulá- né, a megyei tanács és a végrehajtó bizottság tagja nem véletlenül kezdte így mondandóját : „Kedves mo­horai polgártársaim !” Itt, ebben a faluiban választot­ták tanácstagnak, a mohorai elöljáróságból a magyarnán­dori közös tanács küldte a megyei tanácsba. — Senki ne gondolja, hogy mást képviselek, mint eddigi A mindkét község­ből felém irányuló biza­lomnak kívánok megfelelni úgy, hogy a települések közötti szomorú ellentét tisztuljon. Köszöntötte az újra ön­álló tanácsot dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet or­szággyűlési képviselő is. Intelme megszívlelendő: „Az erő és az egészség mellett azt is kívánom: úgy álljon a falu közössége a tanács mellé, hogy az az egység irányába hasson. A szétvá­lasztásban ugyanis már be­bizonyította erejét.” Nyugalom, megfontoltság, szép szavak, hit és bizako­dás — ez jellemezte a ta­nácsülést. A korábbi falu­gyűlések izzó hangulatát egyedül talán csak Vigh Sándorné népfronttitkár idézte, aki ezúttal is rém­álomnak nevezte az elmúlt három évet. A tanácsnak útravalóul szánt üzenete is így hangzott: — Egy bölcs mondás sze­rint az életben nem az a nagy dolog, amit elérünk, hanem, amit eltűrünk. Vighné elégedetlen a vá­lást követő osztozkodásban Mohoránák juttatott pénzzel is, a plénum előtt így fo­galmazott: „Ügy érezzük, nincs pártatlanság!” Ezt hangsúlyozta a , tanácsülést követő beszélgetésiünk során is. Indulatait Jeli Ferenené, az új tanács korelnöke pró­bálta lehűteni; — Ne kezd elölről, min­dent kétségbe vonsz?! A népfront titkárát mint­ha csak a tavalyi vádasko­dásoktól és csapkodásoktól korántsem mentes falugyű­léseken hallottam volna: — A párt főtitkára be­járta a világot, s éppen ideje lenne, hogy a párt szelleme, a nyíltság eljus­son-Nógrádiba is. Aki tenni akar, nyugodtan tehesse, s île kelljen félni, mit mond az ember. A népfront titkára az, akinek szóvá tettem egy benyomásomat: ez a tanács mintha nem az a tanács lenne. Magyarán: sok az új arc, a szétválási csatározá­sokban megismert tanácsta­gokat nem láttam az asztal­nál.. „Áh, dehogy” — így a népfronttitkár, makacskodá­som mégis eredményt hoz. — Igen, hárman lemond­tak a tan á cstagságukról, mert nem értettek egyet a szétválással. De nékik ezt megparancsolták, nem tehették mást! Helyettük a póttanácstagak vették át a mandátumot. — És a kilencedik ta­nácstag? Aki az alakuló ülésen nem volt jelen. A népfronttitkár hosszú hallgatás után válaszol: — Ez egy nehezebb ügy. Nem mondtuk itt ki, de ő is lemondott. Ráadásul ne­ki nincs póttanácstagja... Kilencből tehát öten ma­radtak a régiek közül, hogy megküzdjenek az egyszerű­nek jóindulattal sem ne­vezhető feladattal. A me­gye; tanács végrehajtó bi­zottságának egyik minapi ülésén is ismét szóba ke­rült Mohora. A testület tagja, dr. Kecskeméthy Gyu- láné kért segítséget a fa­lunak. Mondván: az elosz­tás igazságos, de az osztoz­kodásnál a társközségnek adott összegből indultak ki. Ez pedig az önálló tanács­nak már nem elég. „Ügy van elindítva, hogy nem tud megállni a lábán.” De mi ebben az újdon­ság? Az alapelv régen köz­ismert, dr. Körmendy Jó­zsef megyei tanácselnök mégis azt indítványozta : még egyszer át kell tekin­teni az elszámolást, a zsa­rolás azonban nem meg­engedhető. „Ami jár, azt kapja meg Mohora, húsz fillérrel s«m tévedhetünk.” Az önállóság útjára lé­pett, tanáccsá alakult elöl­járóságnak ugyanis a dön­tésből hátránya nem szár­mazhat. Mint ahogy előnye sem — a többi község ro­vására. Még egyszer: ezek az elvek korántsem hatnak az újdonság erejével. Rá is bólintott mindenki Mohorán — a lelkesedéstől és hurrá­optimizmustól fűtött „váló­per” idején. Most pedig jörmek az áhí­tott önállóság N gazdásági kényszertől meghatározott hétköznapjai. Kelemen Gábor Fotó: Suba Hatékonyabb egészségneveléssel Szécsény lakosságának egészségi állapotára az or­szágos, illetve a megyei tendenciák érvényesek; nö­vekedett a szív- és érrend­szeri, a daganatos, megbe­tegedések és az alkoholiz­mus következtében meghal­tak aránya. A megelőzés ér­dekében végzett felvilágosí­tó munkának kevés a konk­rét eredménye. Nemrégiben elkészült a városi tanács egészségmeg­őrző programja, amely a főbb tennivalók közt említi a felvilágosítás gondos szer­vezését és színvonalának emelését. Szükséges, a pon­tos, és lényegretörő infor­mációs rendszer kiépítése. A helyes életmódra neve­lés túllép az egészségügyi ellátás feladatkörén, ugyan­akkor igényli annak koordi­náló szerepét. A tennivalók megvalósí­tását hatékonyabb egész­ségneveléssel, tudatformá­lással lehet elérni. Ennek irányítói a város egészség- ügyi alapellátását végző szakemberei. A művelődési és oktatási intézmények is beépítik programjaikba azokat a cé­lokat, és feladatokat amelyek az iskolai egész­séges életmódra neve­lést szolgálják. Szorosabb együttműködést alakítanak ki a családdal, az óvodai és iskolai nevelésben ki­emelt figyelmet fordítanak az állóképesség fejlesztésére, a balesetek megelőzésére. xmfai*'

Next

/
Thumbnails
Contents