Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON telexen Érkezett. Aranykezű mesterek 4 SZÍJGYÁRTÓ m m Ónálló tanács Mohorán Pezsgőbontás után hétköznapok Szomor Pál szíjgyártó Patvarcon találkoztam egy „szemtanúval”, úgy is mondhatnám, egy korabeli vásárlóval. Klebniczkiné Széles Marika, — maga is már nyugdíjas korú — mesélte nekem, hogy jól emlékszik arra, amikor édesapja, — aki Buttler báró kocsisa volt — egyszer magával vitte őt, mint kislányt, Balassagyarmatra Szomor szíjgyártó Kossuth utcai műhelyébe, ahol „ustort”, kantárt vásároltak. Mintha csak ma látnám — mondta Marika — a sok iszép, piros, zöld posztóval, aranyos verettel díszes sallangos lószerszámokat, amelyek ott sorakoztak a falon és jól emlékszem a készítőjükre is Szomor bácsira, aki egy nagy gép előtt ült és varrta a vastag bőröket. Beszélgetésünk után elhatároztam, utánajárok ennek a régmúltból felmerült szíj-’ gyártó műhelynek. .. Balassagyarmaton sokan „segítettek”, mert az 1973- ban elhalálozott 88 éves kedves, ügyes kezű mestert sokan ismerték és tisztelték. Megtudtam, hogy veje. Va- czó Lajos nyugdíjas MÁV- föfeliigyelő is kitanulta apósánál a bőr művészetét és annak halála után most ő folytatja a családi mesterséget a Szerb utcai ház műhelyében. — Amit én csinálok, az már régen nem a hagyományos szíjgyártói tevékenység — kezdte el a beszélgetést az „utód". 1979-ben ugyan kiváltottam a működési engedélyt, de az ismert okok miatt, ma már sajnos nem kell, nincs szükség a lovak ,,öltöztetésére”. (AmiA vő: Vaczó Lajos, aki a- Szomor-féle műhelyben tovább dolgozik. nek ideje — 1 ló esetében r— 1 hétig tartó munka volt valamikor.) Inkább, csak \táska, cipzár, olykor-olykor kantárjavításokat végzek az apósom érintetlenül maradt műhelyében. A falon szerszámtartóban sok és sokféle tű, ár sorakozik, több varrógép is működik még, muzeális értékű bőrvékonyító, bőrhasitó kéziszerszámok alatt áll a „küsü” és a sarokban — talán szimbólumként — 1 cm vastag posztódarabot is látok, ahogy megtudom ez ért közvetlenül a ló itestéhez, azért „izzasztónak” is nevezték. Legnehezebb munka volt a ló mellére kerülő „húzó” elkészítése, ami több rétegből állt, ehhez csatlakoztak a különböző szíjak, hajtószár, gyeplő, ha 2 lóról volt szó, akkor két szárral. Alig győzöm jegyezni a „rekvizi- tumok” neveit és sorrendjét. Amikor elárulom, hogy én — Édesapám 1885-ben, Szé- csényben született — veszi át a szót Ilona asszony —, 1910 körül szabadult Pardit- ka nevű szécsényi mesternél. Balassagyarmatra kerülve megnősült és 1918 óta dől- gozott önálló kisiparosként először a Templom utcában, (ma a Volán autóbusz-pályaudvar van ott, lásd a Szomor Pál cégtáblájú fotót, jobb oldalon Szomor Pál), azután a Thököly, majd a Kossuth utcában nyitotta meg műhelyét, végül átköltözött a Szerb utcai családi házunkba, ahol szinte \a haláláig dolgozott nagyon tisztességesen. Mondják róla nemcsak lánya, veje, hanem szinte az egész városban a népi kismesterség egyik utolsó nagyszerű képviselőjeként emlegetik Szomor Pált, a szíjgyártót. Elekes Éva Fotó és repró: Czele János csak zablát, gyeplőt és ostort ismertem idáig a lovakkal kapcsolatban, készségesen elmondják, hogy voltak (amikor méa lovak is voltak!) úgynevezett nehéz, és parádés lószerszámok foga- tosok részére. — Apósom kezéből igazi mestermunkák kerültek ki, — mondja Vaczó úr — ő magas fokon művelte a szíjgyártók feladatát. Megbízhatósága legendás volt, fegyelmet talán a klágenfurti huszároknál tanulta, ahol 3 esztendeig szolgált az I. világháborúban. „Európa királynője” Helsinki: A 19 éves szovjet JekaJye- rina Csilicskin nyerte az 1988. november 7-én, a Balti- tengeren, 'egy komphajón megrendezett Európa királynője szépségversenyt. Udvarhölgyei a nyugatnémet Kathrin Pur- rucker, és a jugoszláv Sandra Vranjes lettek. Az MKBT a közlekedés javításáért A Nógrád Megyei Közle- kedésbiztonságb Tanács idei munkatervében hangsúlyosan szerepelnek a közlekedés feltételeit, javítását szolgáló feladatok. Ennek érdekében az MKBT az útügyi szervek képviselőivel részt vész az előírt forgalombiztonsági ellenőrzéseken. Figyelemmel kísérik a balesetek előfordtílási helyeit, felülvizsgálják az utak, csomópontok forgalombiztonsági berendezéseinek meglétét, állapotát, intézkedéseket tesznek az észlelt hiányosságok megszűntetésére. A folyamatos információ- áramlás megteremtése érdekében felújítják az „Észlelőlap” — mozgalmat, s a beérkezett megjegyzéseket — a javaslatokkal együtt — megküldik az útügyi szerveknek. Folytatják a köz- út-vasút szintbeli kereszteződések ellenőrzését, s az együttműködő szervek képviselőivel a feltárt hiányosságok megszüntetésére soron kívül intézkednek. A járművek forgalombiztonságának és azok környezet- védelmi előírásainak betartására a közlekedési felügyelettel és a Magyar Autóklub helyi csoportjaival ellenőrzéseket, műszaki napokat tartanak. A pezsgőbontást követő koccintások közben valahonnan előkerült az előre elkészített tábla, s azóta minden bizonnyal a középület falán hirdeti: Mohora község önálló tanácsa dolgozni kezdett. Formális, bár igen fontos lépése volt ennek a folyamatnak a tanács decemberi alakuló ülése, amely semmiben sem emlékeztetett az Elnöki Tanács önállóságot megadó döntését előkészítő falugyűlésekre. Indulatok és vita nélkül zajlott minden. Az egyetértés oly nagy volt, hogy minden döntés nyolc szavazatot kapott. Mindenki . mindenre — azaz saját személyére is — igennel voksolt: ilyen nézetazonossággal választottak ügyrendi bizottságot, öttagú végrehajtó bizottságot, havi ötezer forintos tiszteletdíjjal társadalmi megbízatású tanácselnököt. Teljes egyetértés volt a végrehajtó bizottság titkárát illetően is: Szúnyog Tibor, a megyei tanács osztályvezetője indítványára az egyetlen pályázót, Szlobod- nyik András Győzőt, a Magyarnándori Községi Közös Tanács igazgatási főelőadóját nevezték ki erre a posztra. Dióhéjban ennyi a történet, amely természétesen nem nélkülözte az ünnepélyes külsőségeket, A pezsgő mellett volt üdvözlő felirat, nemzeti lobogó, sok- sok köszöntő. Ma már a munkán a sor. Az ünnepi aktus megnyilatkozásai azonban azt sejtetik, hogy korántsem egyszerű a mohora- iak vállalkozása. Az eskütétel után Vidámj Józsefné, a társadalmi megbízatású tanácselnök többek között ezt mondta: — Megköszönöm a bizalmat, amellyel a tisztségre jelöltek és megválasztottak. Tisztséget mondtam, de ebben benne van a tisztesség szó is. Ügy gondolom, hogy ezt a munkát így, ugyanakkor nagy-nagy ügyszeretettel lehet végezni. A székfoglaló tanúsága szerint Vidáminé tudja, hogy mire vállalkozott. Községi elöljáróként belekóstolt a közéletbe, s jó okkal mondhatja: „Tapasztaltam, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben a megriövekedett igényeket nem egyszerű kielégíteni.” A mondandónak lényege a tanácsülésen jelen nem lévő mohorai embereknek címzett köszönet is, ..akik nélkül nem állhatnánk itt”. S, . a múlt emlegetése helyett a jövő útja? Az új tanácselnök szerint: — A nehéz helyzetben a megújulás perspektívája világos: becsületes és kemény munka, ebből - nekünk is részt kell vállalni. Mindehhez a megfontolt1 ságon és a rangsoroláson kívül pé,nz. is kell. A tanácselnök szavaiban otf. v^n az igazság; ..csak a felelősségvállalással nem jutunk előre, az új tanács egyedül mindent nem tud megoldani. S, még egy figyelemre méltó gondolat az elnöki székf oglalóból : — Azt’ mondják, hogy öszszefogással az ördögöt is meg lehet győzni. Mi legyőzni szeretnénk a tespedés ördögét, a tunyaság rémét és a tehetetlenség béklyóját. Dr. Kecskeméthy Gyulá- né, a megyei tanács és a végrehajtó bizottság tagja nem véletlenül kezdte így mondandóját : „Kedves mohorai polgártársaim !” Itt, ebben a faluiban választották tanácstagnak, a mohorai elöljáróságból a magyarnándori közös tanács küldte a megyei tanácsba. — Senki ne gondolja, hogy mást képviselek, mint eddigi A mindkét községből felém irányuló bizalomnak kívánok megfelelni úgy, hogy a települések közötti szomorú ellentét tisztuljon. Köszöntötte az újra önálló tanácsot dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet országgyűlési képviselő is. Intelme megszívlelendő: „Az erő és az egészség mellett azt is kívánom: úgy álljon a falu közössége a tanács mellé, hogy az az egység irányába hasson. A szétválasztásban ugyanis már bebizonyította erejét.” Nyugalom, megfontoltság, szép szavak, hit és bizakodás — ez jellemezte a tanácsülést. A korábbi falugyűlések izzó hangulatát egyedül talán csak Vigh Sándorné népfronttitkár idézte, aki ezúttal is rémálomnak nevezte az elmúlt három évet. A tanácsnak útravalóul szánt üzenete is így hangzott: — Egy bölcs mondás szerint az életben nem az a nagy dolog, amit elérünk, hanem, amit eltűrünk. Vighné elégedetlen a válást követő osztozkodásban Mohoránák juttatott pénzzel is, a plénum előtt így fogalmazott: „Ügy érezzük, nincs pártatlanság!” Ezt hangsúlyozta a , tanácsülést követő beszélgetésiünk során is. Indulatait Jeli Ferenené, az új tanács korelnöke próbálta lehűteni; — Ne kezd elölről, mindent kétségbe vonsz?! A népfront titkárát mintha csak a tavalyi vádaskodásoktól és csapkodásoktól korántsem mentes falugyűléseken hallottam volna: — A párt főtitkára bejárta a világot, s éppen ideje lenne, hogy a párt szelleme, a nyíltság eljusson-Nógrádiba is. Aki tenni akar, nyugodtan tehesse, s île kelljen félni, mit mond az ember. A népfront titkára az, akinek szóvá tettem egy benyomásomat: ez a tanács mintha nem az a tanács lenne. Magyarán: sok az új arc, a szétválási csatározásokban megismert tanácstagokat nem láttam az asztalnál.. „Áh, dehogy” — így a népfronttitkár, makacskodásom mégis eredményt hoz. — Igen, hárman lemondtak a tan á cstagságukról, mert nem értettek egyet a szétválással. De nékik ezt megparancsolták, nem tehették mást! Helyettük a póttanácstagak vették át a mandátumot. — És a kilencedik tanácstag? Aki az alakuló ülésen nem volt jelen. A népfronttitkár hosszú hallgatás után válaszol: — Ez egy nehezebb ügy. Nem mondtuk itt ki, de ő is lemondott. Ráadásul neki nincs póttanácstagja... Kilencből tehát öten maradtak a régiek közül, hogy megküzdjenek az egyszerűnek jóindulattal sem nevezhető feladattal. A megye; tanács végrehajtó bizottságának egyik minapi ülésén is ismét szóba került Mohora. A testület tagja, dr. Kecskeméthy Gyu- láné kért segítséget a falunak. Mondván: az elosztás igazságos, de az osztozkodásnál a társközségnek adott összegből indultak ki. Ez pedig az önálló tanácsnak már nem elég. „Ügy van elindítva, hogy nem tud megállni a lábán.” De mi ebben az újdonság? Az alapelv régen közismert, dr. Körmendy József megyei tanácselnök mégis azt indítványozta : még egyszer át kell tekinteni az elszámolást, a zsarolás azonban nem megengedhető. „Ami jár, azt kapja meg Mohora, húsz fillérrel s«m tévedhetünk.” Az önállóság útjára lépett, tanáccsá alakult elöljáróságnak ugyanis a döntésből hátránya nem származhat. Mint ahogy előnye sem — a többi község rovására. Még egyszer: ezek az elvek korántsem hatnak az újdonság erejével. Rá is bólintott mindenki Mohorán — a lelkesedéstől és hurráoptimizmustól fűtött „válóper” idején. Most pedig jörmek az áhított önállóság N gazdásági kényszertől meghatározott hétköznapjai. Kelemen Gábor Fotó: Suba Hatékonyabb egészségneveléssel Szécsény lakosságának egészségi állapotára az országos, illetve a megyei tendenciák érvényesek; növekedett a szív- és érrendszeri, a daganatos, megbetegedések és az alkoholizmus következtében meghaltak aránya. A megelőzés érdekében végzett felvilágosító munkának kevés a konkrét eredménye. Nemrégiben elkészült a városi tanács egészségmegőrző programja, amely a főbb tennivalók közt említi a felvilágosítás gondos szervezését és színvonalának emelését. Szükséges, a pontos, és lényegretörő információs rendszer kiépítése. A helyes életmódra nevelés túllép az egészségügyi ellátás feladatkörén, ugyanakkor igényli annak koordináló szerepét. A tennivalók megvalósítását hatékonyabb egészségneveléssel, tudatformálással lehet elérni. Ennek irányítói a város egészség- ügyi alapellátását végző szakemberei. A művelődési és oktatási intézmények is beépítik programjaikba azokat a célokat, és feladatokat amelyek az iskolai egészséges életmódra nevelést szolgálják. Szorosabb együttműködést alakítanak ki a családdal, az óvodai és iskolai nevelésben kiemelt figyelmet fordítanak az állóképesség fejlesztésére, a balesetek megelőzésére. xmfai*'