Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-05 / 4. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON...

■Á

TELEXEN

FPIÍF7PTT /Y~

1

1 Kom Lm Lm \ Bku I

mm 1 I ■ ■ ■ / /

Ury ....

Újévi ajándék

Sokat hallunk mostanában az oktatás helyzetéről, felszereltségéről, jelentőségéről, a gazdasági fejlődésben és benne a pedagógusok helyzetéről, szerepéről, felelősségéről is. A pénzügyi le- . hetőségek hiánya azonban akadályozza az előrelépést.

Szerencsére vannak olyan gazdasági egységek, amelyek a rendelkezésükre álló alap- jukból gondolnak az oktatá* si intézményekre, az iskolákra. Ezt tette az Egyesült Zagyvayölgye Áfész bátony- terenyei igazgatósága is, amikor 25 ezer forintot küldött a Mátraverebélyi Ál- ? talános Iskolának számítógép vásárlásához és az úttörőcsapat táborozási költségéhez. Ez az igazgatóság jól gazdálkodik a képződő kulturális alapjával, megérzi, hogy hol, hogyan, milyen területen támogasson, szem előtt tartva Eötvös mondását: „Használni akarok, ez emberi hivatásunk”.

Amikor az általános iskola és az úttörőcsapat nevében megköszönöm a küldött támogatást, egyben ígéretüket is tolmácsolom, hogy méltók lesznek az újévi ajándékra.

Verebélyi András,

nyugd. ált. iskolaigazgató, Mátraverebély

Nyugdíjas-találkozó

A Salgótarjáni Síküveggyár egyik szép hagyománya, hogy minden év decemberében baráti találkozóra hívja meg volt dolgozóit, A gazdasági és társadalmi vezetőség ebben az évben december 21-én rendezte meg ezt az ünnepséget, az ifjúsági művelődési házban.

A nyugdíjasok száma a gyári létszám harminc százaléka. Több mint kétszázan vettek részt a bensőséges összejövetelen, ahol Takács Gyula szb-titkár köszöntő szavai után dr. Juhász Gyula igazgató adott tájékoztatót a gyár helyzetéről, a fejlesztési tervekről : — „Olyan szellerhi és technikai alappal rendelkezünk, mely jó hírnevet szerzett részünkre belföldön és külföldön egyaránt. Büszkék lehetnek nyugdíjasaink arra, hogy ilyen tettrekész embereket neveltek, akik kellő irányítással, a korszerű technika felhasználásával, szakképzettségük állandó növelésével elérték az eredményeket és képesek a távlati fejlesztések megvalósítására is.”

Tájkoztatást adott azokról a juttatásokról, amelyekben az év folyamán részesültek nyugdíjasaink: a jászárokszállási üdülőt százan vették igénybe kedvezményes térítés ellenében. Ingyenes és minimális térítéses gyári buszkiránduláso* kon vehettek részt több alkalommal. Év közben 37 ezer forintot a szakszervezeti keretből juttattak a legjobban rászorulóknak, év végén pedig 400 ezer forintos támogatást kaptak az alacsony nyugdíjasok a gyári keretből. A nyugdíjas- klubban negyvenen veszik igénybe a kedvezményes áron szállított ebédet,

A disznótoros vacsora közben elbeszélgettek a régi időkről, a friss eseményekről, majd a zenekar nosztalgiamuzsikával szórakoztatta a megjelenteket.

Keményvári István Salgótarján

Tisztelt szerkesztőség!

A NÖGRÁD december 22-i számában „Nyugdíjas-találkozó” címmel jelent meg írás nyugdíjas munkatársunk tollából. Szeretném hozzátenni, hogy raktárházunk 1,5 milliárd forintos forgalmat ért el és nyereségtervét — a magas kamatköltségek miatt — csak megközelítően tudita teljesíteni.

Nyugdíjas-találkozónk alapvető célja az volt, hogy ismertessük eddigi tevékenységünket, felvázoljuk az új esztendő feladatait, melynek megoldásában számítunk a jelenleg is dolgozó nyugdíjasainkra, akik korukat meghazudtolva, „fiatalos” lendülettel dolgoznak.

Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy nagyon sok nyugdíjasunk megjelenít ezen a találkozón, mely a vállalat iránti hűség és szeretet megnyilvánulásának tudható be.

Korbár Ottóné

Duna Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat raktárház-igazgató

Pac-Man formájú együléses autó

A közkedvelt számítógépes játék figuráját, a Pac-Mant formázza az együléses autó karosszériája, amelyet az 1988. december 2. és 11. között nyitva tartott essen; autókiállításon mutattak be. A Buick V—6-os turbófeltöltésű 1 motorral meghajtott autót a Los Angeles'i Jay Ohrberg tervezte.

i> í

Problémás ifjúság

— problémás ifjúságvédelem

A napokban befejeződött megyei gyermek- és ifjúság- védelmi hónap tapasztalatai újólag bebizonyították,

mennyire fontos és kritikus társadalmi probléma jelenleg az ifjúságvédelem, a veszélyeztetett fiatalok társadalmi beilleszkedését segítő tevékenység, és ■bizony akad még tennivaló jócskán.

Megyénkben a gyámhatóságok csaknem ezer családban több mint ezernyolcszáz veszélyeztetett kiskorút tartanak nyilván, s ha hozzávesz- szük az oktatási intézmények adatait, valamint az állalmi gondozottakat, számuk rögtön majdnem háromezerre emelkedik.

A nyilvántartottak számának az utóbbi három évben bekövetkezett tizenöt százalékos növekedéséhez hozzájárult ugyan a fokozottabb társadalmi figyelem, a hatékonyabb feltáró-megelőző tevékenység, de a fő okok mégis a családok növekvő hányadánál felmerülő szociális gondokra, a válások számának növekedésére, a szülők hajszoltságára, túlzott munkavállalására, s nem utolsósorban az alkoholizálásra, a

társadalmi értékrend zavaraira vezethetők vissza.

Egyenesen aggasztó, hogy a gyámhatóságok az utóbbi időben 185 esetben ikényszerel- vonó kezelést voltak kénytelenek kezdeményezni, s a problémával küszködő fiatalkorúak csaknem hatvan százaléka visszaeső.

A gondok enyhítésére az érintett szervek több kezdeményezést tettek az utóbibi időben. A megyei tanács a jelenlegi tervidőszakban ren- kívüli gyámügyi segélyre 11 millió, rendszeres nevelési

. segélyre 21 millió forintot

fordít, de korántsem mindegy, hogy ezen összegeket az érintették mire költik el. Az állami gondozásból kikerült fiatalok számára biztosított életkezdési segély ösz- szegét növelték; Salgótarjánban az utóbbi négy évben nyolc volt állami gondozott fiatal jutott önálló lakáshoz, tízen kerülték a szobobér- lők házába, húszán munkásszállásra, de sókan nyagy- korúvá válásuk után se tudják elhagyni a nevelőotthont. Segítene az ifjúsági munkásszállások hálózatának bővítése, ifjúsági lakások

építése, kialakítása. Ezen célokra a megyei tanács jelentős összegű támogatást ad.

Az intézményes gyermek- védelem feltételei összességében kedvezően alakultaik a megyében, ám a bátonytere- nyei és a felsőpetényi nevelőotthon munkáját nehezítik a szűkös anyagi lehetőségek. A gyógypedagógiai intézetek közül Pásztón kielégítőéi a feltételek, de Cserhátsurányban és Szátokon szűkös és rossz állapotú az iskola épülete. Állaguk oly mértékben leromlott, hogy nem várathat magára az új iskola építése. A nevelőszülőkhöz kiadott gyermekék száma a megyében meghaladja az országos átlagot, ám ennek ellenére bővíteni kéne a hivatásos nevelőszülők hálózatát, amely néhány szociális intézkedéssel meggyorsítható lenne.

A megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet gyermek- védelmi központtá alakításához a feltételek adottak lennének, a tartalmi tevékenység megújítása azonban a kívánatosnál lassabban megy.

A volt állami gondozottak munkába állítása — különösen a lányoknál — továbbra is gondot okoz, s megoldatlan a testi és értelmi fogyatékos fiatalok elhelyezése.

Ideje lenne a jogszabályok körül is rendet teremteni. A módosított családjogi törvényben komoly ellentmondások is szerepelnek. Érthetetlen, sőt kifejezetten a gyermekek érdekeivel ellentétes az a kitétel, amely szerint azoknak az állami gondozott kiskorúaknak az esetében j‘S újból meg kell hallgatni a szülőket, akiknek az örökbefogadásához már korábban megadták a hozzájáruló nyilatkozatot, de az örökbefogadás a módosított törvény életbe lépéséig nem történt meg. E meghallgatás során akadtak olyan, a nevelésre továbbra is alkalmatlan szülők, akik hozzájáruló nyilatkozatukat nem ismételték meg!

Az új jogszabály módosította a korai házasságkötések engedélyezését is, amelynek következtében egyes rétegeknél növekszik a házasságon kívül született gyermekek száma...

Oj helyszínen a gépkocsik vámkezelése

Kedden délutánig mintegy 120 személyautót vámkezeltek az új vámszabályoknak megfelelően. (Mint ismeretes, január 1-jétöl lényegesen kedvezőbbé váltak a magánforgalomban behozott

személyautók vámjai.)

A 7-es számú vámhivatalnál elmondták, hogy a jelenleginél nagyobb forgalomra számítottak, s erre föl is készültek. Ennek megfelelően kibővített apparátussal várják az ügyfeleket. Egyidejűleg a vámkezelés helye is megváltozott: ezentúl nem a X. kerület Gergely utcában, hanem a Hungária Biztosító XIV. kerület Gvadányi út 69. szám alatti telephelyére kell vinni a magánforgalomban külföldről behozott autókat.

Robotok az MGM debreceni gyárában. A Magyar Gördülőcsapágy Művek debreceni gyárában robotokat állítanak be azokra a munkahelyekre, amelyeken lehetőség van a monoton kézi munka kiváltására. Az első MP—9 Sz Lada típusú, szovjet gyártmányú robotot a sajtolóüzemben állították munkába. A pneumatikus működtetésű berendezéssel 20 százalékkal jobb teljesítményt értek el, mint a korábbi kézi adagolással. A robotok üzembe helyezéséhez szükséges fejlesztést, valamint betanítását — programozását — a vállalat szakemberei végzik. Felvételünkön robot szolgálja ki a présgépet.

Az utolsó barlanglakó

Forgatókönyvvázlat-részlet

A kamera végigpásztáz a megyeszékhely modern épületegyüttesén, miközben egy szocreál vers magasztalja —- igencsak magas hőfokon — a gyorsan gyarapodó munkásvárost. Majd az optika ráközelít a nyugati városrész mögött húzódó pincesorra, a főszereplő lakhelyére. (Talán ezért merült fel bennem, hogy kaphatná a film A barlanglaké címet, is, de, hogy valaki itt lakik, az csak egy állapot, legalábbis egy számkivetett szemszögéből.)

Néhány snittel megmutatjuk a kezében nagyméretű nejlonzacskót szorongató embert, amint a Bolyai gimnázium lépcsőjén ereszkedik lefelé, később pedig, ahogy a „lakhelyéhez” közeledik. Ezalatt sejtelmes, ha lehet hátborzongató zene szól, előrevetítve, hogy a történet dokumentumfilm, s nem valami paródia. A riporter ér először a „barlanghoz”, s a bejáratnál nem akar hinni a szemének; már itt tükröződnie kell a megdöbbenésnek, amit a hirtelen benyomás vált ki, vagyis a pemészszag a kétoldalt emberi ürüléktől terhes szagú levegő. A riporter alanyával egy közeli sziklán telepszik le, s interjú formájában meséltetii el a főhős életének foszlányait, miközben a képek alá is támasztják mondandóját.

„...— Hol született?” „— Itt, Salgótarjánban,” „Itt járt iskolában ;s?” „—Nem, állami intézetben nevelkedtem.”

„— Mi a szakmája?” „— Lakatosnak tanultam.”.. „— S miből él?” „— Alkalmi munkát vállalok, meg üvegeket gyűjtök. Abból jön össze úgy hatvan, hetven forint.” „— Meg lehet abból élni?” „— Meglehet... Szalonnát, kolbászt szoktam vásárolni, a Kővárban meg meleg ételt.”

Eközben egy snitt azt mutatja be, amint a főhős az ÉVI ABC-hez közeledik, be- váljta a hozott üveget, a gondolákról egy üveg bort — almabort — emel le, majd a pénztárnál fizet.

„— Hol kezdett dolgozni?” „— A tatarozó vállalatnál, de miután megbukott az igazgató, tanácsi építőknek hívják őket. Aztán Szorospatakra kerültem, csillésnek.” „— De hiszen rossz a lába! Mégis leenigedték?” „— Azt mondták, hogy saját felelősségemre lemehetek. Aztán bezárták azt az aknát, mikor jött a bánya- bezárás...” „— Ügy tudom, hogy külföldön is dolgozott...” „— Belgiumban, meg Franciaországiban.., mint traktoros, mezőgazda- sági munkán voltam.” „A bánya küldte ki ?” „— Dehogy, disszidáltam!”.. „Hol lakott, mielőtt a pincébe jött volna?” Nagy Pistánál..., egy maszek házban. Sokat kellett dolgoznom nála! A kazániházban aludtam, de még azt sem engedte, hogy télen befűtsek... Pénzt sem adott...”

A kamera e képek alatt at mutatja, amint az Alkotmány úton a szokásos guberáló stílusban főhősünk felkeres egy szeméttároló konténert. Sorstársa már éppen befejezte a szemlét; kettejük, szótlanul is beszédes arcuk néhány másodiperúig, a beszélgetés alatt is látható.

„— Él itt Salgótarjániban rokona, ismerőse?” Itt

nem, Pesten él egy unoka- testvérem, de nem tudom, hol. Szüleim már régen nem élnek..” „Fordult-e már a tanácshoz segélyért?” „— Voltam bent, de azt mondták, hogy mivel nincs bejelentett lakásom, nem adhatnak.” „— S miért nincs bejelentett lakásai?” „— Mert nincs személyi igazolványom... Pedig a képeket is megcsináltattam. Voltam bent a rendőrségen, de azt mondták, jöjjek vissza két hét múlva.” „Annak már egy éve. Mivel igazolja magát, ha kérik?” „— Már nem kérik...”

Főhősünk tárcát húz elő belső zsebéből. Mutatja a fényképeket, a rég lejárt katonai igazolványt, meg egy kórházi zárójelentést. Ebből szemelget a riporter:

„— Bajczár László. Született 1936-ban,. . Elhanyagolt külső, vagaibund életviteléből következően. Satöbbi. Nos, ha nincs személyije, hogyan lesz tovább? Most ugyan meleg van, de mi lesz télen?” „— Majd lesz valahogy.. Négy évem van nyugdíjig, utána meg elmegyek szociális otthonba.” „— De itt még tisztálkodási lehetősége sincs..” „— Van P.-éknél. Oda járok dolgozni a ház körül. Ott szoktam megmosdani ; most is borotválkozni készültem.”

P.-ék teraszán beszélgetnek tovább, a háziasszony és Bajczár László társaságában :

„— Hogyan ismerte meg Bajczár Lászlót?” „— En még édesapámtól «örököltem» őt. Nagyon rendes embernek ismertem meg. Sokat segít nekünk, amiért meleg ételt, meg egy kis pénzt adunk neki. Becsületes, szeripntem a fizetésemet is kint hagyhatnám előtte, nem tűnne el.” „— A szomszédok nem furcsálták, hogy egy gyűjtögető embert

fogadtak be a házukba?” „— Eleinte igen, de megszokták, Sajnálom őt, mert állítólag remek szakmunkás volt.” „— Tetszik-e tudni, hol lakik most?” „— Én ugyan nem kérdeztem, de azt hiszem a »barlanglakásokban« esetleg Idegérben, Állapotából ítélve nagyon rossz körülmények között.”

A képsor ezalatt kerti munka közben mutatja Bajczár Lászlót. ...Az utolsó kockákon ismét a barlang- pince belsejét pásztázza végiig a kamera, amint lakója — mondjuk egy új nap hajnalán — ismét elindul gyűjtögetni. Nehezen kászálódik ki a szűk lejáraton, majd a felkelő nap első sugarainál körbetekiint. Előtte a városi pártbizottság impozáns székháza, a nyugati városrész tömbjei. A kezdeti zenemotívum visszatér, s egy versidézet fokozza az amúgy is rezignált hangulatot. Ismét a város panorámája tűnik elénk, majd ezzel zárul a film.

☆

Két amatőr operatőr vizsgamunkája volt az imént idézett film forgatókönyvének részlete. Még a nyáron forgatták, dokumentumjelleggel. Karácsony után két utcaseprő igazít útba: szerintük délután három körül a vásárcsarnokban lelhető meg Bajczár László. Igazuk volt. Alkalmi sepre- getésből tartja fenn magát, s ezért naponta 60 forintot fizetnek néki. No meg egy féldeoiit; talán tudják ők is, hol lakik, ezért e kegy. Igazolványa most sincs, de ki is kérné tőle. A barlanglakáshoz nem kell adminisztráció! Már-már furcsélja, hogy megszólítják. Pedig tudja, hogy a történetet folytatja majd a riporter:

T. Németh László

v