Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON ■ telexen Érkezett. Történetek ügyeletekben „Doktor úr! Maga operál­ja az apámat? Fogja a pénzt, a magáé. Ügy intézze, hogy már ne kelljen hazavinni az öreget. Dogozunk mindany- nyian. Az öreg 91 éves. Mit kezdek vele otthon ?” ☆ — Nagyon fáj a fejem, szédülök, el fogom veszíteni az eszméletemet — állította határozottan a fiatalember, és a nyomaték kedvéért megtántorodott. Az orvos meghallgatta a szívét, megmérte a vérnyo- mását, típusos mozdulatok­kal tesztelte idegi állapotát. — Fizikálisán negatív. Vérnyomása normális. — Ha nagy levegőt veszek, fáj a mellkasom. Reggel még köhögtem is — mondta a fiatalember, de már kevés' bé határozottan. — A hasam is szokott fáj­ni — folytatta egyre nyug­talanabbul a páciens. — A has puha, betapint­ható, fájdalom nem váltható ki. — Nézze, meg doktor úr a jobb bokámat, egy hete meg­rándítottam, estére mindig bedagad... — Most délelőtt tíz óra van, fiatalember — moso­lyog az orvos. — Még nem lehet bedagadva, igaz? — Elaludtam, doktor úr. Nem tudtam bemenni dol­gozni — mondja a fiatalem­ber halkan, szerényen. ☆ Hajnali kettőkor jött a hí­vás az orvosi ügyeletre. Egy fiatalasszony ‘kért segítséget. Amikor az orvos megérke­zett, a nő piszkos, rendetlen szobákon vezette keresztül. — Tűrhetetlenül fáj a fér­jem lába — magyarázta. — Magát még nem láttam ná­lunk, pedig majdnem min­dennap hívnom kell az ügye­letet — folytatta, míg a leg­belső, csupaágy helyiségbe értek. Mindenfelé apró gye­rekek feküdtek. — Maga nem tudja, a bizottság csak ötvenszázalékos rokkant­nak mondta ki a férjemet, pedig meg se tud mozdulni, — hadarta az asszony és az alvó férfi ágya mellé ve­zette az orvost. — Üljön föl, legyen szí­ves ! — szólt rá a doktor az alvóra. A férfi a határozott hangra felriadt, felpattant, az ágy szélére ülrt és értel­metlenül nézett körül. — Itt az orvos, drágám — cirógatta a kábult férfi fe­jét az asszony. — Az este fájlaltad a lábad, mutasd meg a doktor úrnak. A fia­tal férfi mozdulatai szabályo­sak voltak, semmi jele a féloldali bénulásnak. — Nem találtam semmi kórosat — állapította meg az orvos a vizsgálat után. — Jelenleg nem lehetnék nagy fájdalmai a férjének. Jó éj­szakát! — Ne haragudjon, hogy idefárasztottuk — szabadko­zott a fiatalasszony. — Isten fizesse meg a jóságát. Nem adhatok semmit. Tíz gyerek mellett nem vállalhattam a munkát, a férjem rokkant nyugdíjas, a családi pótlék­ból élünk... — Természetesen asszo­nyom. A tákolt asztalon új színes televízió állt, rajta óriási Útburkolat — A bauxit feldolgozása so­rán évről évre sok millió tonnányi nedves maradvány keletkezik: ennek a vörös- iszapnak az elhelyezése egy­re nagyobb gondokat okoz a bauxit feldől gozó üzemek­ben. A Német Szövetségi Köz­társaság lüneni alumínium­gyárában most érdekes meg­magnetofon. Két gyerek fü­lén a sétálómagnetofon fej- pómttos hallgiatójáiva'll aludt. ☆ Az ügyeletes orvos egy idős férfit vizsgált, amikor kicsapódott a rendelő ajtaja. — Jöjjön gyorsan, doktor! — Egy fiú állt az ajtóban. — Az édesanyám rosszul van, alig kap levegőt. Indul­jon már, az istenit magá­nak! Ha megfullad, maga lesz a felelős érte! Az orvos félbeszakította a vizsgálatot, kapta a táskáját. Amikor beszállt a kocsiba, a fiú még utánakiáltott: — Aztán nyomja a gázt, doktor! Ha jót akar magá­nak! Az orvos megroggyant, félig kidőlt kapun lépett be, amikor a megadott címre ért. Az udvaron kikerülget­te az aprójószágokat és be­ért a házba. A sötét helyi­ségekben csend volt. A leg­belső szobában ötven körüli asszony dúdolgatva, virágot locsolt. — Hol a beteg? — kérdez­te a sietéstől kifulládva az orvos. — Egy fiatalember ideküidött, hogy haldoklik az édesanyja. — Ó, az csak a Pali fiam lehetett. Ügy aggódik értem. A sok ócska cigarettától volt... szakadt fel a slejm a mellemből. Ugye, megérti? ☆ ■ — Négy-öt napja fájt a hasa. Azt gondolta, majd csak elmúlik. Máskor is elő­fordult már hasonló vele. Há­rom napja hányni kezdett... — A 80 éves, kimerült férfi nem bírt beszélni, a kísérő­je mondta el mindezt az ügyeletes orvosnak. — Miért nem hozták be hamarabb? — kérdezte a doktor. — Nincs családja. Én is csak úgy vagyok vele, hogy eltartási szerződést kötöt­tünk. Az idős férfit bélelzáródás miatt megoperálták. A vé­szesen kimerült szervezet el­viselte a megterhelést. Egy hónapig feküdt a kórházban, ezalatt négy kilót hízott, meggyógyult, erőre kapott. Amikor hazaengedték, jó­kedvű volt. Két hét múlva telefonon hívták hozzá az ügyeletes orvost. — Jöjjön, doktor! Jéghi­deg az öreg, nem mozdul... A helyszíni vizsgálat és a boncolás megállapította, hogy az idős férfi az elmúlt két hétben nem evett és nem ivott semmit. A nyirkos pin­cehelyiség kályhájában a decemberi hidegek ellenére még hamut se találtak. ☆ — Doktor úr! Maga ope­rálta a sérvemet? — Igen. Miért? ' Valami gond van, Kovács bácsi? •— Á, dehogy. Ügy érzem magam, mintha húszéves lennék. A segítségét kérem, doktor. Mentővel szeretnék hazamenni. — Miért, ha olyan jól ér­zi magát? Négy nappal így is tovább maradt, mint, ahogy elmehetett volna... — Jó, jó, ha nem megy, hát nem. De akkor adjon buszjegyre valót, doktor, mert nem tudok hazamenni. Dr. Jánosi Gábor vörösiszapból oldásra jutottak: olyan töl­tőanyagot készítenek a vö­rösiszapból, amely bitumen­nel vagy alkalmas műanya­gokkal keverve útburkoló anyagként hasznosítható. A hasznosítási, kísérletek so­rán 2500 tonnányi vörös töl­tőanyagból 600 ezer négy­zetméternyi útburkolatot ké­szítettek. Megalakult a Magyar Cserkészek Szövetsége Szombaton megtartotta alakuló közgyűlését a Ma­gyar Cserkészek Szövetsé­ge. Az egyesületi törvény alapján működő új társa­dalmi szervezet a közgyűlé­sen megalkotta a szövet­ség alapszabályát, s meg­választotta képviselő és in­téző szerveit. A szövetség célja a ma­gyar ifjúság szilárd erkölcsi alapokon nyugvó, demokra­tikus és szabadságszerető szellemben való nevelése. Ennek érdekében együtt kí­vánnak működni minden demokratikus és törvényes ifjúsági szervezettel, a hazai és külföldi cserkészszö­vetségékkel, valamint a Ma­gyar Természetbarát Szö­vetséggel. ' Várják az ifjúság növelé­sében érdekelt társadalmi szervek és intézmények tá­mogatását, köztük a Haza­fias Népfront, az egyházak,' a Művelődési Minisztéri­um, s az oktatási-nevelési intézmények segítségét. Tag­jai kívánnak lenni a Ma­gyarországi Ifjúsági Szerve­zetek Országos Tanácsának. A szövetség kéri továbbá a régi, tapasztalt cserkészek j elentkezését : kapcsolód j a­nak be munkájukba. „Elektronikus rendszámtábla" Az Egyesüt Államokban óriási — évi 7 milliárd dol­lárra becsült — kárt okoz­nak a szállítóknak azok a bűnözők, akik nehéz teher­gépkocsikat rakományostól lopnak el. Ellenük most új eszközt próbálnak ki az or* elektronikus azonosító táb' szág nyugati részén. A kí­sérletben részt vevő minden nehéz tehergépkocsi aljára lát erősítenék. Amikor ez az úttestben itt-ott elrejtett indukciós te­kercs fölött elhalad, a hurok leolvassa a gépkocsi „elekt­ronikus rendszámát”, s azt rádió útján a rendszer köz­ponti számítógépébe továb­bítja. Így annak kezelői va­lamennyi ilyen tehergépko­csiról mindig tudják, hogy hol tartózkodik. ■jpT várható I eseményei Hétfőn Szécsényben ülést tart a városi tanács vég­rehajtó bizottsága- Napirendjén az idei munkaterv és a költségvetés szerepel. Ugyancsak ezen a napon lesz a Rétsági Népi Ellenőrzési Bizottság ülése. Beszámo­ló hangzik el a múlt év munkájáról és az idei terve­ket ismertetik. Kedden Salgótarjánban ülésezik a Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Értékelik a megyei illetékhivatal és a Cserhátsurényi Községi Közös Ta­nács VB munkáját. Szerdán nyílik Radies István festőművész kiállítása a salgótarjáni Lovász József Általános Iskola galéri­ájában. Csütörtökön Salgótarjánban ülést tart a városi ta­nács végrehajtó bizottsága. Az 1989. évi gazdaságfej­lesztési terv és költségvetés mellett ismertetik a te­lepülésfejlesztő társadalmi munka idei terveit is- Ek­kor ülésezik Pásztón, a városi tanács végrehajtó bi­zottsága. Napirendjén az 1989-es terv és költségvetés, a településfejlesztési hozzájárulásról szóló tanácsren­delet módosítása, a NEB idei terve szerepel. Kom- játhy-emléknap lesz Balassagyarmaton és Szécsény­ben. A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társa­ság tagjai megkoszorúzzák a költő emléktábláját és szobrát, valamint dalnokversenyt rendeznek. Aktuá­lis külpolitikai körkép címmel Magyarország-ankétra kerül sor a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Előadó: dr. Pálfy József főszerkesztő. Pénteken Balassagyarmaton a pedagógusklubban műsorral mutatkozik be a Komjáthy-társaság. Hi ér a legtöbbet? Mindennapos dolog a kényszerű várakozás, a sor­ban állás. Hogy hol, milyen céllal tesszük ezt, nemcsak személyünkről árul el jel­lemző vonásokat, hanem a nagy közösségről is, amiben élünk. — Van idő mindezt átgondolni, míg ott álldogá­lok, ahol manapság talán a leghosszabb sorok kígyóznak; a Bizományi Áruház Válla­lat felvevőhelyén Salgótar­jánban. A pult egyik oldalán állók pénzsóvár tekintettel, a fél­szeg mozdulatok mindennél beszédesebbek. De van más is. ami szembeötlő, és pe­dig az, hogy valaki —- mi­közben számlál és mérics­kél kedves szóval, barátság­gal elűzi a kellemetlen ér­zéseket. Közben a felkínált portéka gazdát cserél. Elnézem Fodor Barnabás- nét. a becsüst, amint gon­dosan megforgatja a kötött holmit, megnézi nincs-e ki­nyúlva, nem bolyhos-e, mennyire használt. Majd fel­becsüli (volt már aki azt mondta, lebecsüli) az érté­két, és felkínál egy árat, ami mindig kevesebb, mint amennyit a tulajdonos elő­ször kifizetett érte. Fiatalos külsejű, friss mozgású, vonzó asszony Fo- dorné, hosszú fekete hajfo­natát megirigyelhetnék a lányok. A mindennapi munkáját kísérő furcsa pár­huzamok néha . ma is fel­zaklatják, de ez ellen nem sokat tehet. — Az állam pénzével dol­gozom, tehát nem vehetek át olyan árut, amit nem tu­dunk eladni. Ugyanakkor látom, hogy az emberek többsége azért jön ide, mert nincs pénze. Volt már, aki kétségbeesésében kerek pe­rec megmondta, hogy gyógy­szerre kellene. Viszolyogva bár, de megalázkodnak. Szükségük van a jó szóra... A mosolya nem reklám. Hogyan is lehetne az, hiszen sorsok vonulnak el nap mint nap a szeme előtt. So­hasem részvétlen, s azt vallja: — Emberszeretet nélkül ezt nem lehet, nem szabad csinálni. S hadd tegyem hoz­zá: olyan mesterség ez, ami­re mindig ráfér a csiszol­gatás. Én ’82-től vagyok a vállalatnál, a felvevőhelyen ez a negyedik évem. Előtte is a kereskedelemben, illet­ve rövid ideig az egészség­ügyben dolgoztam. Sok mindenen mentem keresz­tül... Három gyermeket ne­velek, a fiam egyetemista, a két lány közül a nagyob­bik nyolcadikos, a kisebb hatéves. Velük élek. Folyton rohan, hogy utol­érje magát, néha mégis csak annyi az ideje, hogy pár kérdéssel megtudakolja, mint telt el csemetéi napja. A hét végét és a szabadnap­ját takarítással, ügyek inté­zésével tölti, pedig szeret ol­vasni és utazni is. Gyakor­latias, mint a legtöbb asz- s.zony, hiszen csak így bol­dogul. — Az utazásról csak any- n.yit: a vágyaimat a lehető­ségeimmel mérem. A sok nehézség után ma is tudok örülni két szál virágnak. Megedződtem, s megtanul­tam, mi a legértékesebb szá­momra. Az, amit én is megkaptam ettől a kollektí­vától, s az ismeretlen isme­rőseimtől, az ide visszajá- róktól: a tisztességes mun­kával kivívott megbecsülést mindennél többre tartom. De mindez talán elcsépelten hangzik... Nem hangzik elcsépelten, ellenkezőleg, napjainkban új értelmet nyernek ezek a fo­galmak. Mihalik Júlia Állatkerti séta A napsütötte tájakról származó állatoknak aligha hiányzik a tél a budapesti állatkertben. A kifutókban, a szabad­téri ketrecekben mind­ezek ellenére elégedet­ten, talán vidáman fo­gadják a látogatókat. A majmok önfeledten majszolják a banánt, a tigris, a láma, a házi­szamár és társaik bizo­nyára már érzik, hogy néhány hét múlva itt a derűs tavasz.

Next

/
Thumbnails
Contents