Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 3. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. ŰTTÖRŐSAROK » Barátunk az újság « A Magyar Üttörők Szövetsége Nógrád megyei elnökségétől december i9-re IC pajtás kapott meghívót. )A résztvevők megtudhatták, hogy Vastagh Györgyi, a jMUSZ főtitkára elindított egy beszélgetéssorozatot: próbálják meg jobbá tenni úttörőéletüket, mivel olyan jelenségek léptek előtérbe, hogy a mai úttörőmozgalom nem azt nyújtja, amit várnak tőle a gyerekek. Ennek tisztázására először iskolánként, őrsi, raji keretek között, majd területenként folytattak eszmecserét. A decemberi összejövetel pedig azt a célt szolgálta, hogy egy megyei összegzőt próbáljanak elkészíteni a meghívottak véleménye alapján: miben látják jelen pillanatban azt, hogy legtöbb helyen vészharangot kezdenek kongatni, mégpedig olyan vészharangot, hogy válságban az úttörőmozgalom. Hogyan tudnának ezen javítani, milyen gondok, problémák vetődnek fel? A beszélgetésen Nagy Eleonóra, Alapi Andrea Tar, Bozó Zsuzsa Cered, Sáni Krisztina, Szabó Beatrix Jobbágyi, Békési Anikó Baglyasaíja, Kiss Kinga Somoskőújfalu, Bari Gizella Sóshartyán, Sasvári Szilvia St. Csizmadia úti, Herczeg Vera St. Rákóczi úti, Bago- ta Orsolya, Voda Ágnes St. Petőfalvi, Telek Anita Ka- rancslapujtő, Visnyár Gabriella St. Lovász J., Mosa" tóczki Mónika, Földi Adrienn Kisterenye Kossuth iskola úttörőcsapatát képviselte. A kérdéseket Fekécs Zoltán, Nógrád megye úttörőtitkára tette fel a meghívottaknak. — Bizonyára már hallottátok, hogy az úttörő-nyakkendő meg fog változni. A Pajtás újságotokban .megjelentek a különböző nyakkendő-variációk, A több tízezer szavazat alapján két változat maradt, amelyből nektek nyílt szavazással kell majd eldönteni, melyik maradjon az úttörőszövetség nyakkendöjeként. Beszéltetek-e már erről, s milyen vélemény alakult ki? — Ki kell fejezni a nyakkendőnek azt, hogy mi magyar gyerekek vagyunk és meg lehessen különböztetni a többi országokétól. Mi azt gondoltuk, hogy a nyakkendő sarkába egy nemzetiszín sávot kellene tenni. — Iskolánkban kikerült a faliújságra ez a plakát. Több olyan vélemény hangzott el, hogy minek ez. De sokan vannak olyanok is, akiket nem érdekel az úttörőmozgalom, mondván semmi olyant nem nyújt, amit hasznosítani tudnának, pl. a továbbtanulásnál. Szerintem a nyakkendő-változtatás előtt meg kéne teremteni azt a légkört, amelyben a gyerek büszke is lehetne arra, hogy viselheti, s csak ezek után néznénk meg, milyen is legyen az. — A területi összejövetelen vita folyt arról is, hogy ne legyen mindenki úttörő. Programjaink is alig vannak. — Körünkben is felvetődött, hogy legyen-e mindenki kisdobos, vagy úttörő, Ügy döntöttünk, ne, hiszen a mai 7—8. osztályosok úgy vannak vele, hogy már nem szívesen kötik fel a nyakkendőt, mivel az ő korukban ez már lealacsonyító. — Nálunk nincsenek ilyen problémák, sőt arról beszélgettünk, hogy az egész úttörőruhát fel kéne újítani. Lehetne egy sapkánk, rajta kis nemzetiszín szalag. Ha divatosabbá tennénk öltözékünket, talán' azok is szívesebben felöltenék, akiknek eddig nem tetszett. — Mi a véleményetek arról, hogy kötelező legyen-e az út- törőruha viselése, vagy csak bizonyos alkalmakkor vegyük azt fel? — Ha áz iskolában rendezvények vannak, mindenképpen legyen kötelező és egységes a ruhánk. Ha viszont délutánonként őrsi. gyűlésekre megyünk, elég legyen a nyakkendő, hiszen ez is jelképezi, hogy úttö-* rök vagyunk. — Csak olyan ünnepnapokon kéne úttörő-egyenruhát viselni, amelyek kötődnek hozzánk, magyarokhoz. Gondolok itt hazánk felszabadulásának ünnepére, vagy éppen április 4-re. — Mikor még kicsik a gyerekek, már akkor beléjük kellene nevelni, hogy az úttörőruha viselése nem kötelező. Azt illendőségből, szépségből kell felvenni. Érezni kellene, hogy ez megtiszteltetés, s talán akkor később sem változna meg erről a véleménye. — Minálunk sem viseli mindenki szívesen. Nem érzik fontosságát, lényegét annak, hogy most felkötöm a kék, vagy a piros nyakkendőt és büszkén mehetek végig az utcán, mert én úttörő vagyok. Nem érzik mindezt, mert nem lett nekik kellően elmagyarázva, hogy mi az úttörőnek lenni. — Mi már arról is beszélgettünk, szívesebben viselnénk a feszes ing helyett egy pólót, rajta az iskola és az úttörőünnepély. , Az De sapka, esőköpeny, nyárra rövidnadrág is szóba 'került. — A mi iskolánkban külön van választva, az állami, az úttörő ünnepély. Az utóbbin nyakkendő és úttörőruha1 az öltözékünk, míg az évzáró, évnyitó ég az állami ünnepeken fehér ing, kék, vagy fekete bársony- szalagot viselünk. — Más gyermekszervezetek is mutogatták alakulási képességüket nem beszélve a cserkészmozgalomról. Mi a véleményetek erről, egyáltalán mit tudtok a cserkészszervezetről, miben különbözik ez a mai úttörőmozgalomtól? — Ügy tudom, hogy ez majdnem olyan, mint aiz úttörőmozgalom, de abban csak a gazdagok jelentkezhettek. A mostaniban pedig minden gyerek benne van, függetlenül attól, honnan származik. — Mikor arról vitatkoztunk, mindenki úttörő legyen-e, vagy sem, szóba jött ez a cserkészet. Arra a véleményre jutottunk, hogy már csak azért is jó lenne, hogy vetélytársa lenne az úttörőszervezetnek, a gyerekekben pedig felébresztené azt a vágyat, hogy minél nagyobb dolgot vigyenek véghez. — A mi rajunkban i,s beszélgettünk arról, hogy jobb lenne cserkésznek lenni, mivel azok csak szombat- vasárnap rendeztek programokat, mi pedig hétköznap is visszamegyünk úttörőmunkára. Talán több időnk jutna a tanulásra. — Mi lenne az, amit adnátok társaitoknak, vagy a .mostaniakból mit hagynátok el, ha ti lennétek az úttörőmozgalom vezetői? — Megmondom őszintén, a gyerekek már nagyon unják, hogy minden évben ugyanaz a rendezvény van, gondolok itt az akadályversenyre. Mennyivel jobb lenne egy fáklyás menet, igaz költségesebb, lenne, de szívesebben mennénk oda. — Nálunk minden évben más a program. Negyedévenként a gyerekek véleménye alapján állítjuk össze. A vetélkedőket is nagyon szeretjük, ahol osztályok, csoportok, vagy egyének mérik össze erejüket. — Biztosan hallottatok már arról, hogy vannak iskolák, ahol egy teljesen új formával próbálkoznak az úttörőcsapaton belül. Nem azzal a hagyományos őrsi vagy raji keretekkel, hanen szakrajokat próbálnak kialakítani. Mi a véleményetek beválnak-e ezek, vagy pedig maradjunk meg a régi keretek között, hogy egy raj — egy osztály? — A 6. osztályban őrs helyett már meg is alakították a baráti társaságot, amely kisállattenyésztéssel foglalkozik. Ugyanúgy szerdán járnak, mint annak idején az őrsi gyűlésre. — Szerintem beválna ez az új forma, mert jelenleg, ha össze is jönnek az őrsök, nincs olyan téma, amely valamennyiüket érdekelné. — Iskolánkban már volt egy természetjáró-szakosztály. Ide mindenki szeretett járni, Sok helyre el is jutottunk, örültünk, amikor eljött az újabb összejövetel, mert ismét felfedező útra indulhattunk. — Nálunk megvannak a rajok és őrsök js, és emellett alakultak a szakkörök. — Lehet, hogy beválnának ezek a szakrajok, de a területi összejövetelen ellenezték. Attól félünk ugyanis, hogy ezzel az osztályt szednék szét, azokat a gyerekeket, akik legtöbbje az első osztálytól a nyolcadikig együtt járt, s nagyon jól megértették egymást. — Ami nektek jó és szép lenne ebben az úttörőmozgalomban — és végül is a cserkészmozgalom is ezt nyújtja a gyerekeknek — az a kirándulások és a táborozások. Hogyan jutott el az úttörőcsapat táborozásokra nyaranként? Az úttörőcsapatnál van-e valamilyen kezdeményezés arra, hogy olcsóbb legyen ez 'a tábor? —• Minden évben különböző helyeken rendezzük meg a vándortábort. A mi iskolánk tanulói szeretnék szabad levegőn lenni, ezért sok kirándulást, akadályversenyt. szervezünk. Tanáraink jóvoltából színházakba, sőt az operába is.eljutunk. Éppen ezért a hulladékgyűjtésikor nagyon serénykedünk, hogy az ebbel befolyt pénz növelhesse csapatunk kasz- száját, amely a táborozás egv részét fedezni tudja. — Iskolánkban úgy alakítottuk ki, hogy egyik évben tábor, a másikban rajkirándulás a program. Ha egy évben mindkettő lenne, nagyon sok pénznek kéne lenni kasszánkban. Arról már nem' is beszélve, nekünk is többet kéne hozzájárulásként fizetni. — Az elmúlt évig büfénket a vendéglátóipar kezelte. Az úttörőtanács úgy határozott, megvesszük. Nagyon szépen be is indult. A gyerekek már reggel 7-től s minden szünetben a pult mögé állnak, ahol szendvicset, teát, füzeteket árusítunk, s igen szép a jövedelmünk. — Mi a tsz-nek szoktunk segíteni, amiért pénzt kapunk, de amúgy is támogat, ja iskolánkat. — Nálunk a „bolhapiac” és a különböző gyűjtések mellett az üzemek azzal is segítenek, hogy díjmentesen Radnóti-, vagy Ady-es,tet tartanak nekünk. A meghívott pajtások észrevételeiből, javaslataiból csak néhányat emeltünk ki, de már ezekből is érződik: szeretnek az úttörőszövetséghez tartozni, minden tettükkel készek arra, hogy a vészharang kongását meg. szüntessék. Nem fognak rajta a fullánkok Egyre beljebb hatolunk a kocsival az erdőbe, kátyús, de járható földúton, távolodva Nagybátonytól. Orrunk hegyéig se látunk a sűrű ködben. A volánnál ülő útitársam nyugtatgat, ismeri a környéket, most mégis cinikusan közli, fogalma sincs, merre járunk éppen, s lehet, holnap délig se keveredünk ki a rengetegből. Szerencsére azért kezd felszállni szemünk elől a szürke fügöny, s kiderül, mégis jófelé tartunk, s lassan feldereng előttünk utunk célja is. Zúzmara'mindenütt, aztán fenyőfák, sokfélék. Egyiket a szarvas, megrágta. Kis erdei patak bukkan elő, talán inni is lehetne belőle. Átel" lenben erdészház, közelítenénk, de egy jókora bernáthegyi méltatlankodik, jobb lesz óvakodni. S, hogy ezt bölcsen tesszük, ezt erősíti a munkáját látitunkra sebtiben félbehagyó házigazda, id. Szorcsik Károly, mondja, nemrég még a rendőrt is helybenhagyta az ebadta. Kérem, ugyan árulja már el, hogy hívják ezt a helyet, ahová, ha két életem volna, akkor se találnék el magamtól, felel rá valamit, de az istennek se értem, többedszerre sem-, míg végül lebetűzi, ily módon: Felső- lengyend. Most már hagynék némi időt rá, hogy elcsodálkozzék, hogyan vetődtünk ide, ahol ha madár éppen jár is ez idő tájt, de ember fia már ritkábben teszi ide a Naptárak, ameddig a szem ellát. — kép: Bencze — lábát, főleg így, télidőben, ám nem kérdez, de kérdést sem vár, sorol mindent magától. Miszerint, nem is övék a ház, hanem a fiáé, nekik van bent a bányavárosban, de inkább kihúzódott ide ő a nejével, a fiataloknak ott úgyis kényelmesebb, onnan az unokák is könnyebben eljárnak az iskolába. Ök pedig úgysem tudnának megülni a négy fal között. Egyszerű emberek, életük dologgal telt, reggel korán kelnek, este későn fekszenek, talán bele is halnának a tétlenségbe. Itt a kert, a disznó, a baromfi, tesznek-vesznek, megterem minden, ami a háznál kell. Karcsi bácsi még dolgozik az erdőgazdaságnál, ápolja a lovakat. Menne már nyugdíjba, járna is korkedvezmény, még a seregből, meg a bányától is, de nem igazolják, ki tudja, miért... De csak legyint, nem ér rá sokáig panaszkodni, hisz ott vannak a méhek, soksok kaptár, vagy száz család. A kis mérges zümmögök ez idő tájit pihengetnek, tennivaló azért akad körülöttük nem kevés, csinálgat- ni, javítgatni a kaptárakat. Több is lenne belőlük, de tavasszal sokat lepermeteztek valakik, bánkódtak is miatta eleget. Három éve méhészkednek, 1 és eleinte bizony, alaposan bedagadtak a csípésektől, sokszor a szemük se látszott ki. Egyszer elhívta a munkatársát pergetni, aztán úgy kellett hazacipelni, injekciót szúrni és lelket verni belé, mert kiderült, allergiás az ilyen jellegű támadásokra. Nem is merészkedik azóta a ház tájékára... Ma már azonban az asz- szonyok és a gyerekek se félnek, elszórakoznak, pergetni is megtanultak. Szeretik. Pedig bizony eddig nem hozta, csak vitte a pénzt. Sok idő, sok munka és nem kevesebb szerencse kell, míg hasznot látnak belőle. Tavalyelőtt is lefagyott mind az akác... Mégis bíznak benne, idén már másként lesz... — Balás — Esztétikusabb lakóhelyi környezet „Hazánk környezetállapotáért” elnevezéssel széles körű, 15 évre szóló társadalmi programot hirdetett meg a múlt év őszén a Magyar Környezetvédelmi Egyesület. Eddig csaknem 50 intézmény, szervezet, iskola csatlakozott ehhez az összefogáshoz. Jelezték, hogy készek a közös cselekvésre, közreműködnek azért, hogy a honfoglalás 1100., valamint az államalapítás, illetve a kereszténység felvételének 1000. évfordulóján a mainál jóval esztétikusabb, gondozottabb lakóhelyi, munkahelyi környezetben emlékezhessünk meg. A programból az MKE az együttműködőkkel közösen minden évben kiválasztja az adott időszakban legfontosabb teendőket. Az 1989-es feladatokról februárban döntenek. Az MKE azt javasolja majd, hogy az általános rend, tisztaság megteremtése a lakó-, a munka- és a vendéglátóhelyeken minden évben meghatározó feladat legyen. Idén az 1848—49-es szabadságharc évfordulójára emlékezve, felhívják a figyelmet arra is, hogy a településeken hozzák rendbe az elhanyagolt emlékhelyeket. A sokféle feladat közül 1989-ben- elsősorban a kommunális és az ipari hulladékok megfelelő elhelyezésére, valamint a gépkocsik légszennyező hatásának csökkentésére irányítják a figyelmet. Ankétokat, szakértői üléseket is rendez az MKE. Januárban például két ilyen rendezvény lesz. Az egyiknek a témája: „Mi lesz veled, Budapest, 2000-re?”. r Utmenti látványosságok (Fotó: Bábel L.) V 4
