Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
IRODALOM A lemezkiadó Tóth Csaba a zenei élet újabb helyi lehetőségeiről Bevezetőül egy kis előtörténet. Nógrád megyében különösen a nyolcvanas évek elejétől érzékelhető az a belső aránymódosulás, ami a helyi művészeti életben bekövetkezett. Ez a folyamat természetesen nem ellentmondások nélkül való, mindazonáltal napjainkig tart, jóllehet az elmúlt egykét évben újabb gondok is jelentkeztek, összefüggésben az országos gazdasági-társadal- mi-kulturális folyamatokkal. Ilyen helyzetben a korábbiaknál is sürgetőbben merül föl a helyi mecenatúra kérdése mind az irodalomban. mind a képzőművészetben, a zenében és más művészeti ágakban. Maradjunk ezúttal a zen nél. A megyei zenei élet fejlődése ugyancsak nagyjából a nyolcvanas évek elejétől nyilvánvalóbbá vált, a példák között említhető a többi között a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar munkássága, a salgótarjáni táncházhoz kapcsolódó népzenei fejlődés, a salgótarjáni nemzetközi dixielandtalálkozó, a Nógrád Megyei Koncert- fúvós Együttes és így tovább. E tevékenységi fajták olyan minőségi fejlődést jelentettek, amelyek a mecenatúra továbbfejlesztését is szükségessé tették. Pár évvel ezelőtt, 1986" ban az akkori megyei művelődési osztályon történt tanácskozáson, amelyen a zenei élet tevékeny résztvevői között Tóth Csaba, a megyei művelődési központ igazgatóhelyettese is ott volt, fölmerült a lemezkiadás lehetősége is. Eszerint, a legszínvonalasabb együtteseket azzal is támogatnák, hogy saját hanglemezhez juttatják őket. Az anyagi lehetőségeket figyelembe véve, elsősorban kislemezekben gondolkodtak. Akkor az osztály a megyei művelődési központot, illetve személy szerint Tóth Csabát bízta meg a lemezkiadói munkával. Eddig öt lemez El is kezdődött a lemezkiadás, 1987-ben Esik eső, esik... címmel a Düvő együttes, illetve a salgótarjáni Liszt Ferenc Kamarakórus, 1988-ban a Balassagyarmati Kamaraegyüttes, valamint a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium leány, és vegyes karának kislemeze jelent meg, továbbá ugyancsak múlt évben a Magyar Rádió megyei támogatással kiadta a Dixieland '87. Salgótarján című lemezt. — A helyi művészeti mecenatúra részeként értékelendő lemezkiadás már eddig is segítette az együtteseket abban, hogy a szűkebb régión kívül is ismertebbé váljanak, s így nagyobb esélyük legyen az országos és a nemzetközi zenei vérkeringésbe is bekerülni, országos és nemzetközi fesztiválokra eljutni. — mondja Tóth Csaba. — Ezen kívül, nemcsak együttesekben gondolkodunk, hanem gondolunk a zenei rendezvényekre, például a salgótarjáni dixielandtalálkozóra, a Palóc szőttesre, a salgóbányai popzenei táborra. Tegyük hozzá, amikor az elképzelés programmá alakult, a kiadói jog még monopólium volt, egyedül a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat rendelkezett ezzel a joggal. Így a Düvő- és a Liszt-lemez még a Hungaroton kiadásában jelent meg. A sajtótörvény következményeként 1988-ban megszűnt ez a monopólium, lehetőség nyílt a kiadói jog gyakorlására. A lemezkiadók — elsősorban üzleti szándéktól vezérelve — gombamód elszaporodtak Magyarországon, miként az tapasztalható volt a lemez- és kazettakiadás piacán. Önálló kiadói jog — ez évtől A salgótarjáni József Attila Művelődési Központ is megkérte 1989. január 1‘jé- től az önálló kiadói jogot. (A tavalyi lemezek még egyedi engedélyezés alapján láttak napvilágot.) — Milyen lehetőséget jelent az önálló kiadói jog? — önmagában nem jelent előnyt, vagy kedvezményt, mivel a kiadás —, mint minden más kiadói teevékeny- ség — jelentős költségekkel jár és gazdasági hátteret föltételez — hangzik Tóth Csaba válasza. — A hangzóanyagok kiadása magában foglalja a lemez, és a kazettakiadást, a gyártás, sokszorosítás, forgalmazás rendszerével együtt. Ennek háttereként igényli a kiadói munka teljes technikai vertikumának kialakítását (hangfelvételek készítésére alkalmas stúdió, a lemez- és kazetta- készítés sokszorosítási háttere, nyomda stb), továbbá a terjesztést, a kereskedelmi csatornákba való beépülést. Ez a lemezkiadási rendszer akkor lehet hatékony, ha a feltételek legalább részben rendelkezésre állnak, hiszen akkor a kiadások egy része önköltségként jelentkezik. Ez a teljes vertikum pillanatnyilag egyedül a Hungarotonnál van meg, például lemezpréselési háttérrel egyedül a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat rendelkezik. Igaz, vannak hírek, melyek szerint Mohácson is létesül préselőüzem, ez már szerény versenyt jelentene. Az új CD-lemezkiadásra szintén van hazai vállalkozó egy kft. keretében, amiben a Videoton a fő részvényes, egy holland cég és a Hungaroton is jelen van benne. — Tehát korántsem beszélhetünk még sokszínű hazai lemezkiadásról. A piaci körülmények e téren, is az ismert honi anomáliákat hordozzák. Erre a terjesztés is egyik példa lehet. Valamennyi tőkeerős régi és új kiadó a jól bevált megoldásokat alkalmazza, ami azt jelenti, hogy a nagy könyv- terjesztőkön keresztül gyakorolja e tevékenységet. Erre viszont nyilván çsak azon lemezkiadónak van esélye, amely tőkeerősségénél fogva nagy példányszámban jelenik meg. Jelenleg a nógrádi gyakorlat — 1500—5000 példány között láttak napvilágot a lemezek — ezt nem teszi lehetővé. Továbbá a regionális érdekeltség miatt sem lehet partnere a helyi kiadás a nagy terjesztői cégeknek. Hogyan kívánnak majd kitörni e zárt körből? — Csak úgy tudunk kitörni, ha megőrizzük azt az alapvető célt, amivel indult a kiadás (nevezetesen, a helyi mecenatúra egyik eszközeként funkcionáltatjuk), s emellett a megye határán kívüli terjeszthetőségre is komoly erőfeszítéseket teszünk, hiszen a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás elengedhetetlen. Ezért a teljes technikai vertikumból mi a stúdió fejlesztésére koncentrálunk. Saját fejlesztéssel, hitelek, kölcsönök igénybevételével februárban kiépül egy professzionális hangfelvételek készítésére alkalmas stúdió, ‘amit természetesen szabad kapacitásban más célra is működtetni kívánunk, de fő feladata a lemezkiadás hátterének szolgálata. Ismerve mostani lehetőségeinket, valószínű, másra nem futja fejlesztési szándékunkból, így e területeken (sokszorosítás, nyomda stb.) fokozottan élni kívánunk az új társasági törvény adta lehetőségekkel, a hozzánk hasonló kulturális intézményekkel való együttműködés lehetőségét keressük. Hiszen hasonló tevékenységgel foglalkozik Pécs, Kecskemét, Zalaegerszeg, Békéscsaba, s másutt is vannak ilyen törekvések. Ha ez a kör szélesebb lesz, a többi között a terjesztés újabb csatornái is kölcsönösen kiépülhetnek, más kulturális intézmények nyomdával rendelkeznek, a kooperáció tehát lehetővé válik. Idei tervek — Idei lemezkiadási terveink is alapvetően a helyi szándékokra épülnek. A kiadás fő mentora változatlanul a Nógrád Megyei Tanács, de számítunk mindazon üzemekre, intézményekre. szervezetekre, amelyek eddigi lemezeinknek is szponzorai voltak, s várjuk a további, akár az újabb lokális érdekek által vezérelt újabb szponzorok jelentkezését is. Konkrét terveink között szerepel egy hollókői népzenei anyag megjelentetése. Hollókő presztízse mind idehaza, mind külföldön megerősödött, különösen, mióta része a Világ- örökségnek. Továbbá, az idén lesz tízéves az országos popzenei tábor, amely már nemzetközi is. Miután ez a tábor hazai viszonylatban egyedülálló a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztálya támogatja egy hozzá kapcsolódó szakmai konferencia megrendezését, amelyen az elmúlt évtized képzési, menedzselési tapasztalatait vitatnánk meg. nemzetközi kitekintéssel. A tábor zenei anyagából jó minőségű felvételek állnak rendelkezésre (részben saját, illetve rádió- és Hungaroton- tulajdon), amelyek mindenekelőtt dokumentumérté- kűék. Ezeket szeretnénk közös kiadásban a konferencia idejére megjelentetni. Az említetteken kívül, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetét is szeretnénk megnyerni az ügynek. Ezen kívül saját zenei együtteseinkkel készítünk felvételeket, korlátozott példányszámban, kazettán, köztük a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekarral, a Nógrád Megyei Koncertfúvós Zenekarral, a Bátonyte- renyei Kamarazenekarral T. E. Tóth Csaba, a lemezkiadó (Fotó: R. Tóth Sándor) Ábrándok és tettek kora Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban „Tegnapelőtt az ebédnél az arisztokrácia és a demokrácia közt folyt a pör. E két szó most nálunk divatban van, de a sokaság egyiket se látszik érteni. Beszélnek róla sokat, amiket Siskovics hallván, felém hajolt, s lassan sóhajtva mon" dá: szegény haza, mi hátra vagy.” Kölcsey Ferenc 1833-as országgyűlési naplójából idéztük a fenti sorokat, amelyeket a Petőfi Irodalmi Múzeum Ábrándok és tettek kora című kiállításán olvashat a látogató. Azon a kiállításon, amely harmadik része a magyar irodalom történetét feldolgozó sorozatnak, s amely az 1817‘től 1842-ig terjedő korszakról szól. Ez a két dátum olyan korszakhatárokat jelöl, amelyek eltérnek a történettudományban és az irodalomtörténetben megszokottaktól. „Az előző időszakban megindult többrétű fejlődés olyan helyzetet teremtett, amelyben lassan megérett a változtatás szükségességének az eszméje — írja Taxner- Tóh Ernő a kiállítás katalógusában. — ...A nemesi ellenállás 1817—1825. között korábban soha nem tapasztalt mértékben mozgósította az ország politizáló lakosságát. Azaz, elsősorban a nemességet, vele együtt azonban az egyre nagyobb szerepű értelmiséget és polgárságot is.” Ez az a korszak, amelyben a legnagyobb hatású írók vállalták magukra a nemzet ébresztésének feladatát. EkBarabás Miklós: Vörösmar ti Mihály portréja kor írta Széchenyi máig meghatározó értékű munkáját, a Hitelt. Ez az első, magyar nyelven megjelent, gazdasági érvekkel alátámasztott mű, amely a változtatás szükségességét szorgalmazta. Ekkor jelent meg a Világ és a Stádium is. E korszak irodalmi-politikai életében tevékeny szerepet vállalt Kisfaludy Károly, Kazinczy Ferenc, Bajza József, Kölcsey Ferenc, Fáy András, Katona József, Vörösmarty Mihály. A képző- művészetben a hősi múltat, mint példát örökítették meg, s népszerűsítették a kortársak helytállását. Külföldön tanult művészek telepedtek meg Magyarországon, s megtörtént az első kezdeményezés egy pesti festőakadémia létrehozására. A magyar művelődésnek ekkor már olyan intézményei voltak, mint a pesti egyetem, a Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia. Jelentős tudományos eredmények születtek, alapvető munkák jelentek meg, köztük Kazinczy Pályám emlékezete, Katona Bánk bán, Kölcsey Himnusz, Vörösmarty Zalán futása, Csongor és Tünde. Pezsgett az irodalmi, a képzőművészeti, a zenei élet, Fdlyóiratok, almanachok, irodalmi évkönyvek jelentek meg. A Vörösmarty—Bajza— Toldi triász megindította a Regélőt, majd az Athéneu- mot. 1837-ben nyílt meg a Nemzeti Színház. 1838-ban a nagy dunai árvíz után kezdett kialakulni Pest mai városképe. Irodalmi szalonokban találkoztak a ikor jeles művészei, politikusai. (A leghíresebb pesti szalon Bárt" fay Lászlóé a Károlyi-palotában, a mai Petőfi Irodalmi Múzeumban működött.) Az Aurora-kör, a Kisfaludy Társaság megalakulása jelzi a korszak irodalmi, szellemi megújulását. Az Ábrándok és tettek kora című kiállítás Petőfi első versének Athéneum-beli megjelenéséig (A borozó, 1842) követi az irodalom eseményeit — jelezve ezzel is, 1842-től új hangok szólalnak meg a magyar irodalmi-politikai közéletben. Kádár Márta Den Barsboldt: Ima novak Béla Dénes: MAKAY IDA: Súlyos a mennybolt Eltemették az öreg cigányasszonyt. Súlyos a mennybolt, mint \a pap szava. Legyen övé az irgalom. Az Éden, ahova elment, vén vándor, haza. Ragyogjon téli békesség fölötte. Rongyain, arcán boldog glória. Eltemették az öreg cigányasszonyt. Fogadja férgek, fáraók hona. ÄDÄM TAMÁS: IDILL Asszonyom fodros szoknyájának rejtett zsebébe nyúl a szél barna ropogós testét aranyeső áztatja feszes combjai között a vágott seb újjamra simul asszonyom kinyílnak mellén a bimbók mint zsenge jázminok ó \azok a gesztenyék igen párás a szemem csípőjének ringásába szédülök asszonyom nehéz így beismerni egyensúlyvesztéseink majd kiszáradnak szenvedélyünk nedvei hószínű bugyijáról leperegnek magvaim lám megfestettem az idillt most menjen el Ballada Ledörredt madárdal, puskagolyó verdes. Boroztam a vadásszal, kezem véres, véres. Vaddisznó-vér a havon szertefreccsen, lábra kel. Pálinkává [aljasulva vigyorog a szeder. Én is puska voltam, lőttem e világra, óz leszek, s virág nő majd nyomomban, a sárba. Boros Ilona: Fa Fotó: Bencze
