Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-21 / 18. szám
4 NOGRAD 1989. JANUAR 21.. SZOMBAT Ebek harmincadján Mién uiues, am vau? A tanácselnök arcán Iá" tóm, hogy szívesen mellőzné ezt a beszélgetést. Gyanítom, van gondja éppen elég, ráadásul itt ez a levél is... A január 10-én, Herencsény- ben keltezett, kockás papírra rótt sorokat kiteszem Cserhátsurányban a községházán az elnök elé: „Tisztelt szerkesztőséi)! Községünkben ezelőtt 12 évvel gázcseretelepet épített a lakosság társadalmi munkával. Ez azóta sem üzemel. A tanács azóta minden jórumon, jalugyűlésen megígéri, hogy üzembe helyezi pár napon belül. Ezt már a NÛG- RÁD szerkesztőségének is megígérte, pár évvel ezelőtt olvashattuk a nógrádi népújságban. December 15-én jubiláltunk volna. Ugyanis december 15-én falugyűlést hívtak össze, most ígérték volna meg iszázadszor. Azonban a falugyűlés elmaradt, mert csak 5.en jelentek meg, az 1000 lelket számláló faluból. Itt a nép már nem bízik a tanácsban, itt már társadalmi munkába még mézzel sem lehet elcsalni senkit. A tanácselnök saját lakásán árulja a gázpalackot. Kérjük szives segítségüket. Tisztelettel: JV. József.” — Tényszerű, hogy az építkezés a korábbi időben kezdődött el — ezzel kezdi a választ a levél megállapításaira Majdán András, a közös tanács elnöke. — A TI- GÁZ akkori vezetői úgy nyilatkoztak, hogy amennyiben nem építünk gázcseretelepet, akkor elviszik a faluból a PB-gázt. Mit tehettünk volna? Hozzáfogtunk, abban a reményben is, hogy a költségek felét, vagy legalább' egy részét az Ígéret szerint a TIGÁZ átvállalja. Száztizenhatezer forintból, jelentős értékű társadalmi munkából el is készült a takaros házacska, a tanács azonban nemcsak pénzhez nem jutott, ellenben — Majdán András szavai szerint — jelentős tortúra várt rá. — A TIGÁZ-nál állandóan változott valami. Hol Egerhez, aztán Szolnokhoz tartozott a PB-gáz. Most pedig, január 1-től Horthoz kerül. Az ígéretek nem kérhetők számon, mi pedig magyarázhatjuk: az üzembehelyezés nem rajtunk múlik. Szerencsére, közben az ellátás folyamatos volt, a korábbi ketreces elárusító helyekről. — Végül is, mikor kerülhet pont erre a sok éve húzódó ügyre? — December elején járt nálunk Szolnokról a TIGÁZ egyik dolgozója, közben foglalkozott az üggyel a megyei tanács kereskedelmi osztálya is. December 20-ra ígérte a TIGÁZ az átvételt beüzemelésre, aztán egy újabb érvelés szerint: az üres palackok átszállítása az új helyre, a tanács dolga. Ezt is megtesszük, s ezen a héten befejeződik végre ez a hercehurca. Majdán András szavai keserűek: elmondása szerint öt évig elhúzódott az üzembe helyezés, a tortúra vállalkozásukat büntette, hiszen a TIGÁZ más településeken 6—700 ezer forintért maga épített gázcseretelepet. A beszélgetés során elhangzik: az elnök Surány- ban él. Mit takarhat akkor a levél utolsó megjegyzése? — Azt, hogy párhuzamosan, egyszerre építettünk cseretelepet Herencsényben és Cserhátsurányban is, mi tényleg semmi megkülönböztetést nem akarunk tenni a társközségek között. Herencsényben a tűzoltóparancsnok felesége árulja a kertjéből a palackot. Surányban pedig nem a tanácselnök, hanem a tanácselnök felesége... Majdán András egy pillanatnyi szünetet tart, aztán így folytatja: — Tudja, mikor fognak újabb leveleket írni? Majd akkor, amikor az új helyről kell vinni a palackokat. Otthon ugyanis csak formális a négyórás nyitva tartás, bármikor kopogtathatnak. A lakástól távoli árusítóhelyen már jobban be kell tartani a nyitva tartási időt. Kitérünk a levél egyéb megállapításaira is: milyen összefüggés van a nem funkcionáló gázcseretelepek és a herencsényi falugyűlés között? — Ez belemagyarázás — így az elnök. — Az azonban igaz, hogy a falugyűlés beszélgetés formájában zajlott le, mert tényleg megcsappant az érdeklődés. Akkor jobban jöttek, amikor több volt a probléma, lehetett mondani a panaszt, de mostanra egy sor dolgot megcsináltunk... Változott a világ — érvényes ez a mondás a továbbiak szerint a társadalmi munkára is. Majdán András emlékeivel kezdte a választ: — Ha hatvannyolcban alapozni kellett, vagy más munkára volt szükség, tódultak az emberek. Ez a munkamorál ma már nincs meg. Azt mondják: elmennék, de nem érek rá! Nézze csak: elmegy szombaton maszekol" ni, mert kell a pénz, keres 1500 forintot. Én meg a társadalmi munkán legfeljebb egy üveg sört tudok adni... A levélírót — a név és a cím elmaradása miatt — nem kereshetjük, bár...: — Könnyen rájöhetnénk, hogy ki írta — vélekedik Majdán András. — De nem ez a lényeg. Inkább eszembe jut egykori tanárom mondása: nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. Mi mindent megtettünk, mégis mennek a levelek. Igaz, időnként Herencsényben fellángol a fel- és bejelentési divat. Herencsényben Bucsánsz" ki István elöljárót keressük, de éppen Salgótarjánba utazott. — A gázcseretelep? — kérdez vissza a felesége. — Ott van a falu közepén, oda látni. Mióta? A fene se tudja, talán vagy négy éve. Hazafelé — még mindig Kerekes Jánosáé portájáról. WKt A napközi otthonos óvoda előtt éppen egy gázpalackot húzó idős asszony igazít útba: hol találjuk Kerekes Jánosáét, aki éppen húsz éve árusítja a palackot, a saját kertjében felállított drótos ketrecből: — A helyért nem kapok egy fillért se. Szerintem nyolc-tíz éve is megvan már az új telep, s ott a mostani 54 helyett kilencven palackot lehet tárolni. Jobb lehet tehát az ellátás, de én úgy tudom, hogy az üzembe helyezés érdekében senki sem szólt a tanácsról. Egy megszólított fiatalember, a nem használt, egyre romló épületek miatt morgolódik, s nevét nem adva, még utánunk szól: — Jöjjenek csütörtökön, akkor Herencsényben találják a vezetőket is. Surányban ugyanis ekkor zárva van a kocsma. Jusztin Lászlóban is nagy az indulat a herencsényi utcán : — Magam is dolgoztam az épületnél társadalmi munkában, tefusként szállítottam. Gazda nélkül romlik az egész, ilyen késedelemre nemigen lehet magyarázat. A mutatós épületet körbenőtte a gaz, kerítése leszakadva, betörve az ablak... A kísértetház ikertestvére Cserhátsurányban is ott van. A falu közepén az útbaigazításra vállalkozó asszonyok között vita támad: kettő, négy, vagy hat éve készült-e el? Egy idős asszony behajol a kocsiablakon, s ugyanazt mondja, mint a herencsényi levélíró: — Tudják, miért nem adták át?! Mert az elnök feleségének jobb otthon árusítani a palackot. Az épületet —, amely még nem is funkcionál — itt is kikezdte az idő, falán egy jókora repedés látható. Sokáig azonban már nem lesz üres, Majdán András szavait megerősítette a TIGÁZ Szolnokon telefonon hívott munkatársa. A késedelem oka azonban homályban maradt: erről csak a PB-osztály vezetője tud felvilágosítást adni, aki a héten nem érhető el. Az egész ügyet jól ismeri azonban a megyei tanács kereskedelmi osztályán Koczka Róbertné, aki ugyancsak bejelentés kapcsán vizsgálódott. — Az iratok szerint már 1977-től húzódik ez az ügy, a nyolcvanas évek elejétől a megállapításaim szerint a TIGÁZ biztatta a tanácsot, indítsa el a beruházást, részben téríti a költségeket. Közben változott a gázszolgáltató álláspontja, az értékesítésből Is ki akart vonulni, mondván: végezzék ezt az áfészek. A TIGÁZ az üzembe helyezést azóta sem akarta vállalni, hiába járt a tanács makacsul a nyakára. Ennyi a történet, a nyitott kérdésekkel együtt. Egy valami azonban megdönthetetlen tény: legyen bárki a felelős, az embereket joggal irritálja a falu kozçpén saját tanácsi pénzzel és társadalmi munkával létrehozott épület. Amely csak áll, „vár” a palackokra. És szép csöndben, használatlanul megy tönkre a közös munka eredménye. Meglehet, hogy magyarázat van, mentség azonban aligha található. Kelemen Gábor fotó: Bábel-László Kell cg y csapat! Megalakul Bátonyterenye Barátainak Köre Manapság rengéteg — és hétről hétre több — a törődött, gondterhelt ábrázatú, folytonosan panaszkodó, siránkozó ember. Valahogy semmi sem akar tetszeni nekünk. Igazán már nem tudunk örülni az élet nyújtotta szépségeknek, például a narancsosán felkelő napnak, a dúsan sarjadó rétnek, a tavaszi mező termékenységet sugározó ’ illatának. Hétköznapi nyűgeink, az évek óta tartó robot és hajsza lassan-lassan kilúgozta szel. leniünket, kiszikkasztotta érzelmeinket. S gyakran nem partnerként, barátként közelítünk egymáshoz, hanem vetélytársak- ként, felnagyítva az egymástól elválasztó tulajdonságokat, meg sem kísérelve megkeresni és összekötni azokat a szálakat, amelyek kölcsönösen megerősítenek, szellemi, lelki vértezettel látnak el bennünket. A rossz gazdásági helyzet, a romló életszínvonal kétségkívül nem használ a társasági, közösségi kapcsolatoknak; de ha ebbe belenyugszunk, akkor megérdemeljük, és ezerszeresen jaj nekünk. A magányos ember védetlen, mint a kivert, kóbor kutya, ezért okkal, ok nélkül acsarog. Személyisége, viselkedése eldurvul, s negatív tulajdonságok válnak vezérlőivé, olyasfélék, mint az önzés, az irigység. Az ember persze — különösen kezdetben — védekezik, ellene ösztönösen is, és ha nem sikerül felülkerekednie a helyzeten, a körülményeken, ha nem kap másoktól segítséget, akkor feladja, Sándor Pál körülbelül másfél évtizede forgatott filmjében, a Régi idők focijában Minarik Ede mosodás áll a grundfocisták élére, és sok fáradság, nehézség árán megszervez egy futballcsapatot. Jelmondata: kell egy csapat! És pontosan tudja, miért kell. így, együtt élhetünk teljes, igazi emberi életet. Közösséginek mondott társadalmunk alapköveteimé, nye volt ez. Ennek ellenére mégsem jöttek létre valódi, mély kohéziós erővel rendelkező közösségek. Bizonyára azért nem, mert túlontúl tudatosan. felülről — a politika, a hivatal által — kezdeményezve jöttek létre. A résztvevőknek csak töredéke tartotta sajátjának a csoportókat. a közösségi létezést és tevékenységet, következésképpen az egész működés egy idő után formálissá vált. Az egymást és a környezetet termékenyítő, az örömet szerző, egyéni és társadalmi közérzetet javító közösségek helyett (persze ostobaság lenne teljesen tagadni a voltukat) burjánoz- tak a látszatközösségek. A Minarik Edéik belső igényből fakadó lelkesültsé- gét lukasztották a sokoldalú hivatalos kötöttségek, amelyek arra voltak „jók”, hogy kézben tartsák a folyamatokat, az embereket, nehogy a központi akarattól eltérő irányba tévedjenek, nehogy attól különböző gondolatokat, elvekét, célokat fogalmazzanak meg és dédelgessenek. Ez a társadalomirányítási modell rátelepült az emberekre, és kiszorította belőlük mindazt, amitől Önmaguk lehettek volna. Évtizedünk közepén általánossá és a legszélesebb körben, a vezetésben is elfogadottá vált, hogy a régi módon tovább már nem lehet eredményesen építeni a társadalmat. Nem lehet dönteni az emberek sorsáról nélkülük és fölöttük, érdekeiket hangoztatva. A másként követelménye kiterjed az egész társadalomra: a gazdaságra, a kultúrára, a művészetekre, a közösségi életre. Az átalakítás — minthogy évtizedeken át éltünk bizonyos fokig meg- erőszakoltságban — hosszú évek feladata. Első lépéseit, óriási iramot diktálva, érezvén ugyanis a késedelmet, már megtette az MSZMP és a kormány, az Országgyűlés. A parlament decemberi ülésén fogadta el az egyesülési és gyülekezési törvényt, amely teljesen új és demokratikus alapokra helyezi az emberek elemi jogát a közösísgck szervezésére. E törvény alapján fog működni — bár létrejötte megelőzte — az az egyesület, amelyik ezekben a napokban bontotta ki szárnyait, a Bátonyterenye Barátainak Köre. Bátonyterenye mint köz- igazgatási egység a nyolcvanas évtized terméke. Macon, ka, Nagybátony, Kisterenye és Szúpatak fokozatos integrációjával jött létre, s fennállásának' hatodik évében reálisan várományosa a városi címnek. Tizenhatezer ember lakja, (pari, közlekedési, kulturális centrum. Az egykori bányásztelepülések nagy utat jártak be, ám még nagyobbat kell megtenniük ahhoz, hogy valódi egységgé, nem pusztán együtt lakó, hanem együtt is gondolkodó, cselekvő közösséggé váljanak. Ebben segíthet sokat a baráti kör, amelynek alapitó összejövetelén — január 12- én, a kisterenyei mozgalmi házban — tizennyolcán vettek részt, mai és egykori községlakók, akik szeretik Bátonvterenyét, és felelősséget éreznek jelenéért, jövőjéért. Az egyesület célja, hogy összefogja mindazokat, akik ugyanúgy éreznek, gondolkodnak — a lényeget tekintve —, mint az alapítok, készek részt venni Bátonyterenye szellemi és kultúrális erejének összefogásában, a meglevő értékek megőrzésében és közkinccsé tételében, új hagyományok teremtésében és színvonalas közösségi művelődési formák kialakításában. Az alapító összejövetel résztvevői — a szükséges formaságok elkészítése, a dokumentumok (alapító levél, alapszabály) megvitatása után — elhatározták, hogy január 22-re alapító közgyűlést hívnak össze a bátony- terenyei Ádám Zsigmond Nevelőotthonban. Erre a helybeliéken kívül meghívták a településekről a fővárosba vagy máshová elszármazottakat is. Több mint száz meghívót küldtek szét, a városi jogú nagyközségi tanács és a helyi népfrontbizottság támogatásával. Az alapító közgyűlés remélhetőleg beváltja a hozzá fűződő reményeket, s vasárnaptól hivatalosan is létezik Bátonyterenye Barátainak Köre. Újraformálódó közéletünknek egyik példaerejű eseménye iehet ez az alulról kezdeményezett, távlatokat nyújtó találkozó. Sulyok László Egyre nagyobb Az alapellátást nyújtó intézmények működési feltételeinek megteremtése egyre nagyobb erőfeszítéseket kíván Karancskesziben. A községi tanács végrehajtó bizottsága ezért idén elsősorban az ovosi-egészségügyi ellátást, az általános iskolai oktatást, az óvodai elhelyezést és a közigazgatási erőfeszítésekkel szolgáltatást kívánja támogatni. A lehetőségekhez mérten segíti a közművelődési lehetőségek szélesítésiét és az egyesületeket. A lakáshoz jutás gondjait a telekkialakí- tás gyorsításával csökkenti, mivel ebben az évben lakásépítési támogatási kerettel nem rendelkezik. Ilyen a regi.. S ilyen az új, élettelen gázcseretelep Herenesenyben.
