Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON l■ TELEXEN ÉRKEZETT.. . Puding... Gyermekkorunk élelmi" szeriparának egyik légcsődé, latosabb vívmánya a puding. Elgondolkoztató, hogy miért tűnt el néhány éve korsze­rűen forgalomba hozott alak­jában, melyet röviden kész pudingnak nevezhettünk. Manapság porformája az ismert és a leggyakrabban használatos. Akad belőle vaníliás, csokoládés, puncsos, banán, sőt a kevésbé elter­jedt pisztáciás és mogyorós krémpor is. Tulajdonképpen akkor ré­gebben sem volt sokáig kap­ható a boltokban a zselati- nos, azaz, kocsonyás, s ab­ban az időben kiváló minő­ségben gyártott kész puding. Ugyanis percek alatt szét­kapkodták a szinte manna- számba menő, rendkívül íz­letes készítményt. Az igaz, hegy a kész pu­ding megfosztja a háziasz- szenyokat a krémpuding ki- főzésétől, s a pudingcsiná- lás örömétől, az esetleges teljes sikerélménytől, dehát még a sokszor nagy meny- nyiség sem pótolhatja a gyá­rilag előállított ínyencség eredeti zamatát. Az is tény, hogy a gyerekek is jobban örülnének annak, ha anyuci saját kezűleg adja oda nekik a saját készítésű pudingot, de higgyék el: a kész cse­megéről csak a fóliát kell levenni, s máris fogyasztha­tó lenne az eddig bevált fi­nomság. Ezúton kérjük az élelmi­szeripart: ne fosszon meg bennünket „lustákat” az eddig jól bevált formában árusított kész pudingtól sem. Szabó Gábor Dezső Felújítási munkálatok a téglagyárban Néma csend, békésen ol- vadozó hókupacok fogadják a külső szemlélődőt a Mát­ra Mgtsz bátonyterenyei téglagyárának udvarán. A dolgozók többsége ez idő tájt jól megérdemelt sza­badságát tölti. Nem hallat­szik a gépek vidám csata­zaja, feketén ásítoznak a kemencék. Ám mindez csak látszat. A nyugalmat fel­váltja a jövés-menés. Az égetőmunkások szorgos kéz­zel egyengetik a kemencék sebeit. Távolabb a műhely­ben a kotró- és présgép, va­lamint a szállítószalag fel­újítása folyik. Antal Pál gyárvezető el­mondta, hogy a legtöbb gond az idős — olykor 30 éves — gépekkel van. Ne­héz az alkatrészek beszer­zése, ezekért Miskolcra, il­letve Budapestre kell utaz­ni. A gépek meghibásodása miatt sok műszakóra-kiesés fordult már elő. Ilyenkor készítik a terveket az ápri­lisi kezdésre. Mert az épí­tőanyagokra — főleg a kis­méretű téglára — nagy az igény, egyre nő a kereslet a megyén belül és kívül is. A 21-es műút mentén fel­tűnően sok az alig megkez­dett, félig kész, befejezésre váró, vagy már teljesen föl­épült családi ház. Az új otthonok falai rejtik maguk­ban a gyárból kikerült tég­lák százezreit. Maczák Erzsébet Kányás II Ülések csomagolva Mindig örül a kedves utas lelke, amikor egy szép, új autóbuszon közleked­het. Ez fűthető is (ha fű­tik), és nyáron a ablakokat is ki lehet nyitni, télen be lehet zárni. Kevésbé örü­lünk annak, amikor a szép, új autóbusz ülésein a csoma­golásra kell helyet foglalni. Sajnos, ennek a nejlon­fóliának megvan az a „jó” tulajdonsága, hogy télen nagyon hideg, nyáron na­gyon meleg. Én nem va­gyok meggyőződve arról, hogy ily módon kellene óv­nunk az ülések tisztaságát, merthogy a csokoládét sem papírral együtt fogyasztjuk el... És nem is a Volán szak­embereinek kellene erre v:gyázni, hanem nekünk utasoknak azzal, hogy ne tegyük az ülésre a sárral piszkított szatyrokat, vagy olyan edényt, amiből az étel kifolyhat, és ne állít­suk gyermekünket sem sá­ros cipővel az ülésre. Cél­szerű lenne ezekre a dol­gokra jobban odafigyelni, mint nyáron ráizzadni, té­len ráfagvni ezekre a fóli­ákra. Matúz Ferencné Etes Két perc a fogszuvasodás megállapítására A fogorvosi szék mellett egy hordozható rádióra em­lékeztető műszer. A műszer­hez rögzített két vezeték elektródja közül az orvos az egyiket — mint a fülbevalót — a páciens fülére rögzíti, a másikkal nedig egymás után megérinti a fogakat. A mű­szer minden esetben jelez. Az egész művelet nem tart két percnél tovább. Ennyi idő elég ahhoz, hogy az ember által nem is érzé­kelhető gyenge elektromos áram hatására szövetvizsgá­latot végezzen a szakorvos. Ha szuvas fogról van szó, akkor az elektromos jelnek nincs csillapítása, ami a kijelzőn jól érzékelhető. Ezzel az új szovjet diag­nosztikai műszerrel feltárha­tók a külsőleg nem látható sérülések ís. Hiszen ismere­tes, hogy a szuvasodás hosz- szú időn keresztül végzi rom­boló munkáját anélkül, hogy a beteg fogfájásra panasz­kodna. A kísérletek eredmé­nyei szerint ez a módszer már egv-két évvel a fájdal­mak jelentkezése előtt mu­tatja a szuvasodást. Útlevél és pénz Egy évvel ezelőtt a felsza- dultság érzete töltötte el az ország népét: van útle­velünk! Ám a szabad moz­gást biztosító okmány való­jában csak most került a birtokunkba, csak mostan­tól léphetjük át az ország­határt minden kötöttség, feltétel, minden bürokrati­kus előkészület nélkül, ami­kor nem kell a kilépéshez legális forrásból ' származó 3000 forintnyi konvertibilis valuta. A világútlevél nyomán Ausztriába induló autókara­vánok hossza megdöbben­tette a devizahatóságot, és —, amikor már minden jó­érzésű állampolgár értetle­nül szemlélte, hogyan enge­dik kiáramlani az országból a dollármilliókat — lépni kényszerült. Az engedelmes állampolgár ilyenkor köszö­netét mond. A gondolkodó állampolgárban viszont to­vábbi kételyek munkálnak. Nem útlevélének értékét vonja kétségbe — az most már valóban „felnőtt” útle­vél. De a devizagazdálkodás reguláin legalábbis elgon­dolkodik. Ha az a cél —, márpedig nyilván az —, hogy az ál­lampolgárok ilyen-olyan úton szerzett valutája itthon ma­radjon, akkor vajon miért kell egy évet várni, s miért nem lehet azonnal vásárol­ni az utazási számlákon le­vő pénzből? Ha a devizagaz­dálkodás tudomásul veszi, hogy az állampolgárok sok százmillió dollárhoz jutnak, azt egyre-másra kiadják, és számlájukra újabb pénz ke­rül, akkor miért, hogy csak behunyja fél szemét, de pa­pírforma szerint ma is tilt­ja, hogy bárminemű szolgál­tatásért — hát még fo­rintért! — idegén valutát el­fogadjunk? Bizonyára van ebben ha­talomféltés is, hiszen a szi­gorúan központosított devi­zagazdálkodás egy embercso­port számára nem kis hatal­mat jelent. De, számomra kétségkívül van benne indo­kolt aggodalom is. Aggoda­lom a kettős valutarendszer kialakulása miatt, és aggoda­lom az állami devizabevé­telek csökkenése miatt. Való igaz, ha mind na­gyobb számban nyílnak itt­hon csak konvertibilis valu­táért árusító boltok, áruhá­zak, akkor azok valósággal elszívhatják a jobb árut a forintos boltokból. Legalább­is azt a jobb árut, amiből nincs elegendő, és a jobb árukból nálunk gyakran nincs elegendő. Előállhat egy olyan helyzet, amelyben a hiányzó cikkekhez csak azok jutnak hozzá, akiknek ide­gen valutájuk van, s azok nem, kiknek csupán fo­rintjuk. Bár ez részben ma is így van —, hisz külföld­re vásárolni is csak az uta­zik, kinek márkája, schil- lingje, dollárja van — a ténnyel kevésbé kell szem­benézni akkor, ha a vásárlás külföldön történik. És való igaz: minél több itthon is a csábító, de csak idegen valu­táért kapható áru, annál ér­téktelenebbnek bizonyul a forint, annál értékesebbnek a konvertibilis valuta. Jogos, indokolt a közpon­ti devizagazdálkodásnak az az aggodalma, hogy enged­ményei nyomán csökkenhet­nek a maga, tehát az állam devizabevételei. Ez súlyos veszély ilyen mértékű eladó­sodottság mellett. De vajon mennyivel csökkenhetnek? És amennyivel csökkenhet­nek, az miként aránylik az ország összes devizabevéte­léhez, az ország összes adós­ságához? (Az adósságállo­mány 17 milliárd körüli, az utazási számlákon levő pénz 100 millió dollár alat­ti, az otthon, illetve a kül­földön tartott lakossági pénz összege ismeretlen.) . . Valós veszélyek tartják görcsben a központi deviza- gazdálkodást, de — érzésem szerint — a veszélyérzet, a félelem túlzott. Különösen akkor, ha szembeállítjuk az állampolgároknak azzal a ter­mészetes igényével, hogy jo­guk legyen eldönteni, mikor, mire adják ki pénzüket. Akár forint az a pénz, akár más valuta. Ezért az elsődleges ésszerű lépés az lenne, ha nem különböztetnék meg a devizaszámlákat az utazási számláktól, hanem azokat összevonnák, és egyenlően kezelnék. Nem kötnék ki az egyéves várakozási időt, mert az csak az ausztriai boltok további virágzását, s nem a hazai devizagazdálkodást segíti. Hegy, ha kikötik, ak­kor az állam egy évig hasz­nálhatja azt a százmillió dollárt, ami az utazási szám­lákon van? Meglehet. Ám az is meglehet, hogy ez hiú remény: az emberek nem várnak, hanem ma veszik meg, amire szükségük van. Ha itthon nem lehet, hát külföldön. S ott vagyunk, ahol a part szakad. Azaz, mégsem egészen ott. Egy kicsit előbbre vagyunk: igazi útlevelet tarthatunk a zsebünkben. És mozdultunk néhány tapodtat a deviza­regulákkal is. Illetékes hely­ről ígéret hangzott el: két új áruházat nyitnak, mely­ben most már kifejezetten nekünk, s nem a turisták­nak kínálnak kelendő árut konvertibilis valutáért. Ez utóbbival kapcsolatban azon­ban meg kell jegyezni: rej­télyes módon egyiket se Bu­dapesten nyitják. És a dol­got nem is sietik el, mond­ván, úgy is a bankban kell tartania pénzét annak, aki utazási számláról kíván vá­sárolni. Én a magyar államnak és a magyar állampolgárnak drukkolok. Annak, hogy az állam felismerje: ha állam­polgárai gazdagodnak, ak­kor az ország, az állam is gazdagszik. Ha ugyanis ezt felismeri, mindjárt más szemmel nézi mindazt, ami a valuta körül folyik. És az új látásmód cselekvésre kész­teti. Netán arra, hogy az utazáshoz szükséges pénz hasonlóképpen a zsebükben lehessen, mint az utazáshoz szükséges útlevél. G. Zs. Műanyag termékek Pásztoréi A Pásztói Béke Termelő- szövetkezet műanyagüze­mében 18 millió forint ár­bevételt értek el az elmúlt esztendőben. Főbb termé­keik a cipősám, az állatte­nyésztésben használatos, mesterséges megterméke­nyítő eszközök, a palack- fúvások és a fóliahúzás. Az idei terv a 20—25 millió fo­rint árbevétel elérése az alapanyaggyártók folyama­tos szállításán múlik. ' - bp ­Gyapotkezelés ultrahanggal A gyapotszálak légcsator­nán jutnak a csomagolóba. Eddig egyszerűen vizet és gőzt szórtak a légcsatornák­ban a gyapotszálakra. Szov­jet kutatók most olyan kis­méretű ultrahang-generátort fejlesztettek ki, ahnely a lég­csatornában felszerelve, fi­nom aeroszollá alakítja át a vizet, és ez az aeroszol azután behatol a szálak haj­szálcsöveibe. Kisipari szövetkezet az egyetemen Kidolgozzák a magánügyvédkedés feltételei! Fontosabbá válik a jog szerepe Egyetemi oktatók és hall­gatók alapítottak kisipari szövetkezetét Veszprémben, a vegyipari egyetemen. Az elmúlt évek során több olyan terméket — vegyipari mérő­műszereket, mérőoldatokat, speciális festékeket stb. — állítottak elő, amelyeket im­portból lehetett beszerezni. Emellett bérmunkát vé­geznek a fűzfői Nitrokémia részére. Az alapanyaggyártás­ban segédkező harmadik, ne­gyedik és ötödik éves hall­gatók alkalmazásával sike­rült a berendezések kihasz­náltságát növelni. A már hat éve működő kisszövetkezetnek évente mintegy 15 millió forintos árbevétele van. Képünkön : Ipari vizek keménységi fo­kát mérő termék csomagolá­sa. A képen Simon István és Tóth József egyetemi ad­junktus. Fotó: Arany Gábor Nemcsak az ügyvédi mun­kaközösségekben lehet majd az ügyvédi hivatást gyako­rolni, kimunkálják a magán­ügyvédkedés feltételeit is — egyebek között ezt tartal­mazza az egységes jogi kép­viseleti rendszer szabályo­zásáról szóló koncepció. Az Igazságügyi Miniszté­riumban elkészült koncep­cióról rövidesen véleményt mondanak az érintettek, az ügyvédek és a jogtanácso­sok s a jogászság külön­böző szervezetei. Javaslataik összegzése után dolgoznák ki a jogi képviseletről szóló törvényjavaslatot, amelyet azután társadalmi vitára bo­csátanak. A jogszabály végső tervezete az elképzelések sze­rint 1991-ben kerül az Or. szággyűlés elé, a bíróságok­ról szóló törvényjavaslattal, valamint az ezekkel szoro­san összefüggő polgári per- rendtartással együtt. E jelentős változásokról Pálmai Gyula, az Igazság­ügyi Minisztérium főosztály- vezetője az MTI munkatár­sának elmondta: — A koncepció szerint a jogi képviseletet a jövőben egységesen az ügyvédség lát­ná el. A ma még különböző szervezetekben tevékeny­kedő jogászok — például az ügyvédi és jogtanácsosi mun. kaközösségek tagjai, a jog- tanácsosi, illetve jogi iro­dákban, valamint a jogse­gélyszolgálatoknál dolgozók — egyazon szervezetnek len­nének a tagjai. A jövőben tehát az ügyvéd elnevezés nemcsak a mai értelemben vett ügyvédeket jelentené, ök minden jogi képviseleti tevékenységet végezhetnek, amire eddig más-más szer­vezetek voltak jogosultak. — Jelentő’s változás lesz, hogy — a törvény elfoga­dása esetén — mindenki ügyvéd lehet, aki a majdani jogszabályi előírásoknak megfelel. Kidolgozzák a ma­gánügyvédkedés feltételeit, s lehetőséget teremtenek arra, hogy a leendő magánügyvé­dek társulást is létrehoz­hassanak. Természetesen to­vábbra is megmaradnak a jól bevált munkaközössé­gek. A magánügyvédi gya­korlattal kapcsolatban azon­ban gondoskodni kell a biztosítékokról, miszerint ha egy ügyvéd kárt okoz ügyfe­lének, azt meg tudja térí­teni. Ez az állampolgárok védelmét szolgálja. — A jövő ügyvédeinek számolniuk kell azzal, hogy a jog szerepe mind fonto­sabbá válik a gazdasági élet­ben >s, és ezért sokuknak szakterületet kell változtatni. Minden bizonnyal az új sza­bályok hatására többen vá­lasztják majd az ügyvédi hivatást. Ám a jogállami­ság k-iteljesedésével megvaló­suló valóságos bírói hatalom révén növekszik a bírói pá­lya presztízse, vonzereje is.

Next

/
Thumbnails
Contents