Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 2. szám
1989. JANUAR 3., KEDD NOGRAD 3 A Széosényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet nőgrádszakáli melléküzemágában a jVIALÉV részére készítenek jégkockatartó edényeket. Az importkiváltó termékből huszonötezer készül el az idén. —RT— A kereskedelem kezdeményezései az autóalkatrész-ellátás javításáért Elsőbb az érzelem Szépről, jóról és hétmillióról mondtak le... Kutatóintézeti sikerek kompromisszumokkal Az utóbbi idők legeredményesebb esztendejét zárta a veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet : rekord árbevételt és az előző' évi nyereség többszörösét könyvelhették el. Mindez annak is köszönhető, hogy szellemi termékeikre, a kutatásra külföldi piacokat is kerestek, NDK-beli, NSZK* beli és svájci partnerek megrendelésére például gyógyszer-toxikológiai vizsgálatokra vállalkoztak. Ne- vifosz nevű, új növényvédő szerük értékesítési jogát eladták egy japán cégnek. Üj vegyületeket állítottak elő a Giba-Geigy svájci vegyióriás részére. Kutatási árbevételük 40 százaléka az ilyen munkákból adódott. A kimagasló eredményeket azonban csak nagy erőfeszítéssel és kompromisz- szumok árán tudták elérni. Vállalkozásaik feltételeit, több esetben is a kényszer diktálta. így például el kellett fogadniuk, hogy ha külföldi megbízásos kutatás közben szabadalmaztatható eljárás születik, annak tulajdonjogán is osztozniuk kell a megrendelővel. Az intézet évek óta csak úgy tud megélni, ha termel is; nagyobbrészt saját technológia és receptúra alapján, különböző növényvédő szereket, intermediereket és segédanyagokat állítanak elő a kísérleti üzemeiben. Az utóbbi év slágere a Vitaflóra nevű növényi táp- készítményük volt, ezt már hat változatban gyártják, elsősorban a szobanövények tápanyagpótlására. Saját termékük a Nevirol, amely a virágkötődést segíti, a Nevifosz pedig kiváló hatású rovarölő szer. A termelés azonban nemcsak pénzt hoz, hanem sok esetben a szellemi tőke pazarlásával is jár: kutatómérnökök öltenek kék köpenyt, és vesznek részt saját maguk a kísérleti üzemek termelőmunkájában, hogy jövedelmüket elfogadható szintre emeljék. A Nehézvegyipari Kutató- intézet idei kilátásai sem változnak lényegesen, biztató ugyan, hogy a korábbinál több hazai vállalattól kapnak megbízást kutatásra, a termelőmunka nélkül azonban 1989-ben sem tudnak talpon maradni. Évek óta egy helyben topog az autóalkatrész-ellátás, számottevő javulás az idén sem várható. A hiány csökkentése érdekében újabban a kereskedelem konszignációs raktárak létesítését szorgalmazza, valamint a hazai alkatrészgyártás fejlesztését támogatja — tájékoztatták a Kereskedelmi Minisztériumban az MTI munkatársát. Az illetékesek elmondták: a szocialista országokból származó gépkocsik alkatrészeinek importját — ezek az autók teszik ki a hazai kocsipark zömét — egy évre előre, államközi szerződésekben rögzítik. Bár a legtöbb partner bizonyítja, hogy szinte teljes egészében teljesítette a szerződésben foglalt kötelezettségeket, már egyszázalékos elmaradás is igen nagy gondokat okozhat. Például, ha egy-egy típushoz nem érkezik a karosszériaelemek legsérülékenyebb része, a homloklemez, vagy akár a lámpatest. Annak, hogy a szocialista országokban a gépkocsikhoz nem gyártanak minden alkatrészből kellő mennyiséget, alapvetően az az oka, hogy eznem kifizetődő számukra. S mivel nemcsak az alkatrészekből, a személygépkocsikból is hiány van, nem is érdekük a gyártóknak az utánpótlás. Inkább a kocsigyártást igyekeznek bővíteni a tervteljesítés érdekében. Mivel az alkatrészekben is jelentős a tőkés devizahányad, így ezzel is valamennyi szocialista országban igyekeznek takarékoskodni. Az alkatrészellátás javításának egyik módja a konszignációs raktáraik léreho- zása. Néhány ilyen már működik is. Két éve szolgálja ki az autósokat a Dá- cia-alkatrészek raktára, s bár továbbra is vannak problémák az utánipótlással, már érezhető a javulás. Tárgyalásokat kezdtek hasonló alkatrészraktárak létesítéséről a többi szocialista partnerrel, a szovjet, lengyel és csehszlovák autógyárakkal. Ez a magyar autósok számára kedvező, mert így elvileg azonnal megkaphatják a szükséges alkatrészt. Az alkatrészellátás javítását szolgálja a hazai gyártás megszervezése. Erre már történitek sikeres kezdeményezések. Főleg kisebb vállalatok és szövetkezetek kapcsolódtak be az alkatrészek előállításába, több cég az Autóker, illetve a Kereskedelmi Minisztérium „Vevők vagyunk, gyártót keresünk” akcióinak eredményeként. A hazai gyártás részaránya az ellátásban még mindig nem jelentős. Magyarország a nemzetközi összehasonlítások szerint is túl sok alkatrészt használ fel gépjármű-állományának üzemeltetéséhez: Szándéka szerint, a lakosság üdvére akart cselekedni a Mátraterenyei Nagyközségi Tanács. Hogy a falu népének sorsát jobbító elképzelések falsul sültek el, annak sok összetevője volt. Ez egyértelműen kiderült Nád- újfaluban azon a falugyűlésen, amelynek legfőbb témája: eladják-e — részben, vagy egészében — a nádújfalui kultúrházat? Fejünk felöl a tetőt?! — Társadalmi rendezvényeket tartunk, irodalmi színpadunk működik, itt van a könyvtár, a KISZ, a párthelyiség — sorolja cseppet sem indulattól mentesen Ko- csa Zsolt KISZ-tag, a Zagyvavölgye Vadásztársaság dolgozója. — Szórakozásra szükségük van a fiataloknak — folytatja Bohács István, a helyi pártvezetőség tagja. — Gondoljon csak bele, ilyenkor télen, amikor koráin sötétedik, munka után még menjünk át Homokterenyé- re egy könyvért, vagy egy kis kikapcsolódást keresni? Mert itt már mozi sincs... — Mi marad az ittenieknek? A bisztró, meg a csellengés — ekként vélekedik Kotroczó József, a HNF helyi elnöke, s mond mást is, érveik igazát bizonyítandó: — Erre a falura lehet alapozni. A gyerekeink szereplései, a szülői munka- közösség rendezvényei, mind a falu kulturális életét színesítik. Aztán beszélhetnék sokat a KISZ-esek, a sportegyesület társadalmi munkájáról... A lényeg: szüksége van Nádújfalu népének a művelődési ház egy részére. A társadalmi és tömegszervezetek vezetőivel folytatott beszélgetésből azt hallottam ki, azért ragaszkodnak foggal-körömmel hozzá, mert azt 1959‘ben társadalmi összefogással, s anyagi hozzájárulással — a bányászok például három műszak bérét adták — építette a falu népe. Elismerték ugyanakkor, hogy nincs szükségük az épület egészére, hisz méreteinél fogva, akár egy harmincezres lélekszámú város igényeit is kielégíthetné, s fenntartani — hát még rendbe hozni — a tanács képtelen. Tudatták azt is, hogy mind tanácsi, mind pedig a nagyközségi pártbizottság részéről előzőleg tájékoztatták a párttagság nyolcvan százalékát, a tanácstagokat, a társadalmi és tömegszervezetek aktivistáit a tervekről. Mindezt azzal a kéréssel, hogy vigyék hírét a faluban, ismertessék és értessék meg a lakókkal, milyen előnyökkel járna, ha az épület a kisszövetkezettel közös hasznosítású lenne. A lakosság üdvére — A lakók jól tudták eddig is, régóta probléma a kultúrház hasznosítása — beszél az előzményekről Szabó Nándor tanácstitkár — Egy éve a nádújfalusiak kezdeményezésére döntött a nagyközségi tanács testületé arról, hogy — éppen a falu előrébb lépése érdeké- bén — 200 ezer forinttal lép be a Nógrád megyei innoBár az ígéret szerint január 2-án nyitotta volna meg új autóalkatrészboltját, a Nógrád Megyei Szolgáltatóipari Vállalat Elektron leányvállalata, technikai problémák miatt erre csak január 16-án, hétfőn kerül sor, Salgótarjánban, a totózó mellett. vációs alapba. Szó sincs arról, hogy bárki is vissza akarná fejleszteni a falut! Akkor örülne legjobban a tanács, ha minden este tömve volna a kultúrház, de üresen áll... Ha az épület így marad, két év sem kellene, a falubeliek szeme láttára omla- na össze. Ha a kisszövetke- kezet ide települne 30—35 fizikai és betanított munkásnak adhatna kenyeret. — Gondoljanak csak arra, milyen helyzetben van a magyar gazdaság — érvel a falugyűlésnek a titkár —, hogy munkanélkiijiség fenyeget. A térségből innen járnak legmesszebb dolgozni az emberek. Érdemes arra is gondolni, hogy az érettségizettek — különösen a lányok — nem válogathatnak a munkahelyekben. A község csak nyerhet, ha úgy döntenek, eladják az intézményt: hétmillió forintot," központi fűtéses, angol WC-s, meleg burkolatú, kulturált helyiségeket. Nem lesz korlátozva sem a társadalmi és tömegszervezetek további működése, sem pedig a rendezvényeké. És természetesen a sportpálya is a falué marad. A széksorokban ülők moraja ekkor felerősödött: Mit döntsünk el, el van az már döntve régen ! Rossz volt a sorrend: előbb kellett volna falugyűlést összehívni, csak’ azután határozni! Tetszik, de... A levezető elnök csendre inti a résztvevőket, a kisszövetkezet elnöke kíván szólni. — Párbeszédet folytattunk a tanáccsal, nem pedig szerződést kötöttünk. Felkerestek bennünket. Húsz helyről kaptunk meghívást ipar- telepítésre. Jól értsék: mi nem vagyunk rászorulva Nádújfalura, de azt sem hallgathatom el, tetszik a falu, szívesen jönnék ide. Már csak Budapest közelsége miatt is. Az elnök ecsetelte az iparág tevékenységét. A műholdas adásokba bepillanthattak a jelenlevők is, hiszen a cég kora délután a parkban rakta le azt a parabola- antennát, amely lehetővé tette, hogy a terembe lépők, négy ország televíziós műsorába tekinthessenek be. Aztán, amikor arról beszélt, ha az egyezség létrejönne, mennyi mindenre kellene költeniük nekik, mert az épület állaga kívül-belül olyan, hogy jó érzéssel ide nem lehet embereket beengedni dolgozni, akkor aztán igazán elszabadultak az indulatok. A kulturált viselkedés elemi szabályaira is fel kellett hívni a jelenlevők figyelmét, hogy a szövetkezeti elnök folytathassa mondandóját. A hozzászólások megkezdése előtt György István, az általános művelődési központ igazgatója mondja: — Csodálatos volt az az összefogás, amellyel majd negyven esztendeje készült az épület. Ma csodálatos lenne, ha meglevő igényeket elégítene ki. De a művelődési szokások megváltoztak az évtizedek során, ma előfordul, hogy úgy kell kivezényelni még a gyere* Egyúttal az ott levő híradástechnikai és háztartási- gép-szervizük az Arany János úti pavilonba költözik. Ugyancsak az Arany János úton található január 9-től az antenna-, és a televíziószerviz. Utóbbi helyére, a Tanácsköztársaság téri helyiségbe -.költözik az keket is egy-egy rendezvényre. Tiltakozás hallik a teremben. Mellettem egy fiatalember mondja, pont azok ágálnak, az idősebbek, akik hosszú ideje most tették be először a lábukat a kultúr- ’ba. — A lehető legjobb megoldáson kell mindenkinek a fejét törnie, nem pedig álmokat kergetni — folytatja az igazgató. — A tanácsi vezetéssel együtt vallom, senki nem akarja elidegeníteni az épületet. Azt kérem mindenkitől, aki véleményt mond, ésszel érveljen, az érzelmi elfogultság ne szabjon gátat az értelemnek. Ezek után robbantak csak igazán az indulatok, a parlamentáris rendet a legteljesebben felrúgva. Ki-be járt a hallgatóság. Akadt, aki kérdése után a feleletet meg sem várva, elhagyta a termet. — Mi a garancia arra, hogy tényleg használhatjuk majd az épületet? — A nagytermet odaadjuk, a többit nem ! — Odaadjuk az egészet, de akkor építsenek újat! Ez a kijelentés a reálisan gondolkodó lakosság részéről nagy derültséget váltott ki, amint az is, hogy arról csak a tanács tehet, hogy ilyen rossz állapotban van a mostani. Volt, aki a hétmilliót nevetséges összegnek tartotta, mást csak a sportpálya érdekelt, volt, akit az foglalkoztatott, mi lesz, ha „befuccsol” a cég. S egyre emlegették miért nem a falugyűlést hívták előbb egybe. — Figyelje meg — súgja az egyik falubeli —, ha nem az akaratunk győz, az elszakadás mellett voksolunk. Közben a teremben teljes gőzerővel ment a már-már parttalanná váló vita. Aztán a falugyűlés meghozta a döntést: csak a nagytermet adják el, mert a többi helyiségre szüksége van a községbelieknek. Kockázatos döntés A rendezvény kívülálló hallgatója ezután megfoga-1- mazhaitja a tanulságot. A tájékoztatás hiányosságait meg lehetett volna szüntetni úgy is, ha a nagyközségi tanács jelenlevő elnöke a kezdet kezdetén felolvassa a szerződéstervezetet, hozzáfűzve a kellő magyarázatot. Hogy miért nem így -tett, arról ezt mondja: — Álmomban sem gondoltam volna, hogy a településrész politikai, társadalmi és tömegszervezeteinek aktivistái nem teljesítik kötelességüket, hogy téves információkat továbbítanak a lakossághoz. Nem ilyennek ismertük őket. Bodor József, a nagyközségi pártalapszervezet titkára, aki több héttel a falugyűlés előtt tájékoztatta a párttagokat, sem vélekedik másként. Nádújfaiu lakói nem ismerték fel igazi érdekeiket. S emiatt félő, nem lesz ipartelepítés a községben-. Hiszen a kisszövetkezetiek is dönthetnek másként, saját maguk javát tartva elsősorban szem előtt. Elektron bolt. A helycseréket gazdasági megfontolások indokolják, valamint a hatékonyabb üzletvitel biztosítása. Az autósbolt raktárát; egyébként már fel töltötték, s kétmillió forintos árukészlettel állnak a gépkocsi-tu-. lajdonosok rendelkezésére. Az EGERVIN salgótarjáni 1. számú üzeméből látják el megyénk hétszáz kereskedelmi és vendéglátó- egységét palackozott és kimért borokkal. Képünkön Botos István raktáros a 'kiszállításra kerülő üvegeket ellenőrzi. —RT— Tuza Katalin Helycsere az „Elektron” szervizeinél