Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-13 / 296. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett... Nagy sikerű kezdeményezés Rétságon Ha kiolvadt, majd kiöntjük Rigmus a „gözös"-világból Indulás! Romhány állomáson Kovács István forgalmi szolgálattevő meneszti a Studenkát. Kép: A szerző felvétele A rétsági alkoholmentes tszabadidős-klub és az Asztalos János Művelődési Központ december 3-ra „amatőr- táncversenyt” hirdetett Disco- Depeche mode kategóriában, melyre meghívást kaptak a környező alkoholmentes klubok és kultúrházak ifjúsági klubjai. Mivel ilyen nagyméretű kezdeményezés még nem volt, szorongva vártuk a fejleményeket. Nagy segítséget kaptunk a művelődési ház vezetőjétől: Szép Erikától, aki ötletességével, rutinosságával nagyban hozzájárult a rendezvény lebonyolításához. A verseny szervezésében Botos János, mint gyakorlott szervező is kitűnő munkát végzett. A héttagú zsűri végül is a modern táncok 15 színvonalas előadásaiból választotta ki a November 11-én 10 órakor a Mérleg úti javító-karbantartó részlegében jártam, hogy televíziómat be kell programozni. Egy fiatal férfi sokáig faggatott, aztán közölte, hogy csak fél ötig dolgoznak, nem tudnak már kijönni. Nem könyörögtem sokáig, mert láttam, hogy hiába. Elmentem hát a Ňógrád Megyei Szolgáltató leányvállalatához Salgótarjánban a pavilonsorba. Ki is jöttek másnap szombaton, s húsz perc alatt végeztek a munkával. Még szeVencse, hogy ilyen dolgozók is varinak. Elhatároztuk férjemmel, hogy karácsonyra a nagyszülők gyermekeinkről nagyméretű, színes, falra akasztható fényképet kapnak ajándékba. Bár mi is sokat fényképezünk, de most szerettük volna műteremben lefotóztatni őket. Napközben nem köny- nyen jutok a városba, ezért 4 órakor felkerekedtünk, s felkerestük a „Margó-fotó” üzletét. Bár 17 óra a zárási idő, negyed ötkor már zárva találtuk. Mentünk tovább: „Kindly-fotó”. — „Nem vállalunk, csak fekete-fehér igazolványképet!” — volt a válasz. Mit tehettünk, maradt a fényképész-szövetkezet, ahol örömünkre ,,igen”-t mondtak. legjobbakat. A Depeche mode kategória újnak számított. Sok variáció, rutinos gyors- forgásos kezdés, lankadatlan ütemű befejezéséig, sok manipulált mozgással a maximális 70 pontot Putyer Attila szerezte meg. A diszkótáncosok többen voltak. így az összehasonlítási alap is nagyobb volt. Itt Mátyás Gyula remekelt, és egyetlen ponttal lemaradva Vincze Boglárka lett a második. A díjak kiosztása után a közös tánc a színpadon vastapsot kapott. Éjfélig tartó diszkóval ért véget a rendezvény, ahol kávé, szendvics és üdítő várta a fiatalokat. Szeretnénk jövőre még színvonalasabb rendezvényt tartani. Franka Mihály, am-klub Rétság Pár nap múlva fodrászhoz készültem. A szolgáltatónál már 11.30-kor nem fogadtak, a másodiknál éppen szünnap volt, a harmadik helyen szintén lejárt a munkaidő, a következő üzletben meg kellett várnom a váltást, az ötödiknél. hogy eljön-e a bejelentett vendég, mert csak abban az esetben vállal. Kérdezem: meg lehetne ezt tenni a postán vagy a kórházban dolgozóknak is, ahol sürgős esetekben azonnal intézkedni kell? Takács Lajosné Salgótarján Boldogan levetkőztettük a két csöppséget, s mire „fotogén” állapotba kerültek változott a helyzet, kezdődött a huzavona. — „Ilyen kicsikről csak sorozatot tudunk csinálni, különben is elmozdulhatnak stb...” Ám nekünk nincs szükségünk drága sorozatra, ami ráadásul még egy időben is készül — mondtuk. — „Jöjjön vissza máskor!” — mondták. Nem értem, hogy a hatvanas évek elején hogyan tudtak ilyen fényképeket készíteni? Vagy a technika folytán nincs most erre lehetőség ? Tóth J.-né Salgótarján, Gorkij-ltp. Mielőbbi befejezést ígérnek A négy műtőből kettő dolgozik Huszonegy év nem túl hosszú idő egy intézmény életében, ahhoz azonban bőségesen elegendő, hogy vízvezeték- és fűtésrend' szere elhasználódjon, s ezt a tervszerű megelőző karbantartásokkal sem lehet kivédeni. Egy egészségügyi létesítmény ilyen jellegű problémáinak megszüntetése, a gyors hibaelhárítás különösen fontos. Ezt diktálja a készenlét és a fo- folyamatos, zavartalan gyógyító munka tárgyi feltételeinek megtartása. A salgótarjáni Madzsar József megyei kórházban jelenleg három jelentős munka folyik, melyek elodáz- hatatlanok s a színvonalasabb betegellátás érdekében történnek. A részleteket Mayer Lászlótól, a kórház műszaki osztályának főmérnökétől tudjuk meg: — A víz- és fűtési rendszer korszerűsítése két éve kezdődött a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet kivitelezésében. Ez a munka — a pénzügyi fedezettől függően — 1996-ig is eltarthat: s talán mondanom se kell, minden szintet érint. Ezzel egy időben a röntgenosztályon egy nagy értékű új műszer beüzemeléséhez kell megteremteni a megfelelő feltételeket, s ez sem megy máról holnapra. A tennivalók mielőbbi befejezése lenne kívánatos a gyógyító munka zavartalansága érdekében. Ezt azonban ’a kivitelezők anyag- beszerzési és létszámgondjai hátráltatják, annak ellenére, hogy a műszaki osztály közbenjárására a STÉSŽ nagyobb létszámú munkaerőt vonultatott fel. — A legtöbb problémát a sebészeti műtők új klíma- berendezéseinek rekonstrukciója okozza, amit szintén most csinál a Budapesti Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat, ugyanis ezek automatikus vezérlése hibás. Egy berendezés két műtő hőmérsékletét, pára- tartalmát szabályozza, aminek következtében jelenleg a négyből kettőben dolgozhatunk — mondja dr. Szekér Kálmán, az intenzív osztály vezető főorvosa. Az RKV beépített ugyan már egy hagyományos szabályozót, de ez sem hozta a várt eredményt. A végleges program beindításához a napokban újabb szakembergárdát vonultatott fel, s ígéretet tett a rekonstrukció mielőbbi befejezésére. Morvay Zsuzsa budapesti keramikusművész Három királyok című életnagyságú kompozícióját ajándékozta Darmstadt városának. Az NSZK-beli kertvárosban kiállítás nyílt a művész alkotásaiból. Tegyük a szívünkre kezünket : melyikünk nem szeretett volna, gyermekkorában masiniszta' lenni? De, hát a gyermekkori álmok ritkán valósulnak meg. Kíváncsi vagyok, hogyan telik napja ma egy vezérnek — főleg vasárnap. Fénylik-e még az egykori „fehér kesztyűs” maslniszta- nimbusz, avagy kopik-e a szakma becsülete? Varjak a sínen Október 23-án, lakóhelyemen, Magyarkút—-Verőcemaroson szállók fel a Balassagyarmat feil ől 8 óra előtt érkező személyvonat vezetőállására. A Bz-moto- ron ma Magos György teljesít szolgálatot. Mutatom neki az engedélyt, melyet a mozdonyon történő utazásra érvényesített részemre a budapesti vasúitigazgatóság gépészeti osztályának a vezetője. A vezér csak legyint — már vagy tizenöt éve ismerjük egymást —, tudja, hogy „hivatalból” rendelkezem ilyen igazolvánnyal... Ránézek az órámra — reggel nyolc óra múlott két perccel. Több mint hét . perc késéssel érkezett a Studenka. — Ez a mai nap rosszul kezdődik — dohog a vezér. — Már Drégelypalánkon elromlott a motor irányváltója. Valóban, a vezetőálláson nyitott szerszámosláda árulkodik mindenről — a „pilóta” keze csupa kosz. Ráadásul Drégely és Drégelyvár között felfelé haladva a sínen levő nyálkás levelek miatt elakadt a vonat. — Sajnos, nem ez az én beosztott gépem. Meg is látszik rajta — víz egy csepp sides a tárolóban —, az ilyenkor nélkülözhetetlen homokoló egyik tartálya üres, a másik meg eldugult. Nézzük a varjakat, amint a motor előtt repdesnek. — Hányszor rátesznek a sínekre ezek a dögök mindenféle köveket... Megfogják a lábukkal és fellépnek vele a sínre. De ettől még nem siklik ki a vonat... Visszafelé háromnegyed tízkor mutat szabad jelzést a kijárati jelző — irány Diósjenő. Lakóhelyem sorompója előtt hirtelen megáll a szerelvény. — Elszökött a levegő — mondja a vezér. Leszáll, hogy körülnézzen, mi okozta a stoppot. Két vasúti takarítónő kecmereg le az egyik hátsó kocsiból — meghúzták a vészféket. . . Üjra indulunk — Szokolyán felrakjuk őket egy dízelmozdonyra. Hagymaszeletelés közben... Bánk állomás bejárati jelzője „Megállj” jelzést mutat. A sorompókezelő kolléganő közli velünk, hogy szerinte a forgalmista „hazaugrott. ..” Tíz perc várakozás után leszállók a motorról és elgyalogolok az állomásra. L. I.-nét a forgalmistát az állomásépületben lévő szolgálati lakás konyhájában találom. Éppen hagymát szeletel az ünnepi ebédhez. — Látod — böki ki a vezér, az eddig magába fojtott keserűséget —, micsoda szervezetlenség, trehányság van ezen a vonalon. A hölgy ebédet főz — nekem meg még a reggelim is itt van érintetlenül a táskában... Romhányban várnak bennünket — messziről látom, hogy a bejáraton „Szabad” jelzés van. A forgalmista Kovács István — fiatal vasúti tiszt — fess egyenruhában fogadja a szerelvényt. Emlékképek a múltból Magos György Ácson született 1938-ban. Egy kis bakterházban nevelkedett ötödmagával — édesapja vasúti térközőrként ment nyugdíjba még 1948-barf. A két szülő balassagyarmati származású volt, így még a fiú születése évében visz- szaköltöztek szülővárosukba. A mozdonyvezető az általános iskolát Balassagyarmaton fejezte be, és 1952 augusztusában a gyarmati fűtőházba kérte a felvételét mozdonylakatos-ta- nulónak; 1955 júliusában szerzett szakmunkás-oklevelet. A műhelyben segédként kezdett dolgozni. Leszerelése után először fűtőházi munkásként foglalkoztatták, majd másodfűtőnek tették egy gőzmozdonyra. Két hét leforgása alatt az öreg fűtő, Reményi Pali bácsi megtanította őt a tüzelés minden fortélyára. — Bizony nem volt leányálom a tüzelés — emlékezik vissza azokra az évekre. — Szerencsére csak hat hónapig kellett tüzelnem. A nyári és a téli időszakok egyaránt nehezek voltak. Télen — a kazánban 1200 fok meleg volt — egyik felemet perzselte a hőség, a másikat meg verte a hideg. Nyáron meg egyszerűen iszonyú volt elviselni a nagy hőséget. Persze, akkor még fiatal voltam, fel sem vettem mindezt. Most meg sorban kijönnek rajtam is a reumatikus panaszok. Hat hónap tüzelés után — 1962 szeptemberében — mozdonyvezető-tanfolyamra küldték Ferencvárosba, és még az év decemberében ,sikeres hatósági vizsgát tett... — Egyszer egy tehervo- natot vittem, amikor a gőzösnek kiolvadt a csapágya. Szükségmegoldásként a kiolvadt fém helyett puha fenyőfával béleltem ki a rúd ágyát. Így, igaz, csak lépésben, „hazavittem” a vonatot. A műhelyben a kollégák a javítás megkezdése előtt dalra fakadtak: „Ha kiolvadt, majd kiöntjük — Magos Gyurit megbüntetjük. ..” — kántálták. A nehéz munkát ilyen humorosan tették elviselhetőbbé. — Aranyos kollégák voltak! Megkérdezem még a vezértől, hogy mennyit utaznak egy hónapban és ő mennyit keres. — Az én alapbérem szeptember 1-jétől 9400 forint. Havonta átlagosan 240—250 órát vagyok szolgálatban, így a túlórapótlékkal, valamint a műszakpótlékkal együtt havonta nettó 11—12 ezer forintot keresek. Aztán jöttek a dízelek Ha minden jól megy, akkor Magos György — kor- kedvezménnyel — négy év múlva nyugdíjba megy. A mi „vezérünk” többszörös kiváló dolgozó; 1967-től párttag. A pártalapszervezet bizalmijaként tevékenykedik. Ezenkívül még tagja a MÁV kiváló brigádja címmel kitüntetett II. Rákóczi Ferenc Szocialista Brigádnak is. Nőtlen ember — egyedül él saját építésű háromszobás házában. — Nehéz, mégis szép szakma az enyém — vallja. — Igaz, hogy itt se karácsony, se húsvét, és a szilveszter sincs többnyire biztosítva, de én azért szívesen jövök mindig szolgálatba. .. Csak, hát a hazatérések. .. Azt nem tudja más, csak a hozzám hasonlóak, hogy mit jelent egy üres, nagy lakásba hazamenni. Látom, hogy szemei elhomályosodnak. .. Radnai Ketykó István Karácsonyra készíti mézeskalá cs figuráit a debreceni Falucskai házaspár. A mézessütemények vásárfiának, étkezésre és karácsonyfadísznek is használhatók. Szolgáltatások és munkafegyelem Karácsonyi „ajándék"
