Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-09 / 293. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF., 293. SZÁM ARA: 1.80 FORINT 1988. DECEMBER 9.. PÉNTEK * ........... " , ' A ki ad magára valamit... (3. oldal) Á rádió és a tv jövő heti műsora (4—5. oldal) Felmentések (7. oldal) A termékszerkezet megújítása nem a holnap, hanem a ma feladata! Jövedelmező, versenyképes exportot, biztonságos gazdálkodást Két változat közül választott a megyei pártbizottság A megye ez évi gazdasági folyamatait, a jövő évi gazdaságpolitikai célkitűzések érvényesítésére készített alternatív javaslatot (az „A” és „B” variáns lapunkban előzetesen megjelent) tárgyalta meg csütörtöki ülésén a Nógrád megyei pártbizottság. A napirendhez, melyet a pártbizottság kibővített ülésen vitatott meg, Füssy József, a megyei pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Mint mondotta, nemcsak figyelemre, hanem elismerésre is érdemes, hogy a nógrádi gazdaság ez évben 25 százalékos tőkésexportnövekménnyel járul hozzá az ország külgazdasági egyen, súlyához. Ez az eredmény azonban ingatag, ha hozzátesszük azt is, hogy a külpiacon értékesített termékek továbbra is anyagigényesek. alacsony feldolgozottságnak, s bár az export nőtt, ezzel csökkenő jövedelmezőség párosult. Joggal tette szóvá a megyei pártbizottság titkára, mert veszélyes jelenség: miközben az üzemek többsége középtávon is tartósnak látja konvertibilis kivitele versenyképességét, a siker elvonja figyelmüket az export- szerkezet perspektivikus kialakításától. Az indokoltnál elégedettebbek, magabiztosabbak. A vállalati jövedelmek — eltérően az országos tapasztalattól — nem haladják meg lényegesen a tervezettet, s nyereségük nem elsősorban hatékonyság- javulásból, hanem a konjunktúra kihasználásából, sőt, döntően az áremelések továbbhárításából származik. Ez az esztendő a politikai élet felpezsdülésének éve is volt. A gyakorlatban azonban még kevéssé érzékelhető e frissülés. A pártszervek a megszokott módon végezték értékelő, elemző, érdekfeltáró és egyeztető munkájukat. Pontosan ez az a kissé elavult, hagyományos gazdaságpolitikai pártmunfca az, melyet meg akarunk haladni. Á hogyant, a módszereket illetően azonban nagy még a tanácstalanság. — Ügy gondolom, a párt- munka tartalmát illetően ma az a legfontosabb, hogy bátorítsa, támogassa mindazon kezdeményezéseket, melyek bővítik a jövedelmező konvertibilis exportot, segítik a korszerűbb termelési szerkezet kialakítását, gyarapítják a szellemi hátteret — ajánlotta a testület figyelmébe Füssy József. — a politikai munka eszközeivel is elő kell segíteni, hogy a gazdasági reform új elemeiben rejlő lehetőségek ne maradjanak kihasználatlanul. Mik legyenek a jövő évi munka fő irányai? A döntést előkészítő műhelyviták egy kérdésben feltétlenül megegyeztek: további erőfeszítéseket kell tenni a konvertibilis export bővítésére! De vajon képesek leszünk-e az eddigi dinamizmust megőrizni, tovább növelni? A külpiaci nyitás nem ugyanaz, mint az export mindenáron való bővítése. Igényli az erőteljesebb jövedelmezőséget, a nemzetközi versenyképesség javítását, a tartós külpiaci pozíciók megszerzését és az importverseny vállalását is. Mindehhez nélkülözhetetlen, hogy valamennyi gazdálkodó szervezet dolgozza ki a jövőjére szóló koncepciót, fejlesztési alternatívát. Már csak azért is, hogy1 a valóban szűkös vállalati forrásokkal ne pazarlóan, szétaprózva bánjanak, s felkészülhessenek a kormány észak-magyarországi térsége szerkezetátalakításának segítésére készített programcsomagja fogadósára. Miért fontos a vállalatok koncepciózus magatartása? Azért, mert ez hozhatja összhangba a szerkezetátalakítás hosszabb távú és rc- videbb időn belül eredményt hozó feladatait. A termékszerkezet megújítását, a piaci versenyképesség erősítését, a technológiát, a gyártmányfejlesztést, a szervezést javító intézkedések ma is „megléphetők”. Alapvető és aktuális rendezőelv a hatékony foglalkoztatás, mely ugyancsak üzemi feladat. Halaszthatatlan teendőink közé tartozik a szakemberképzés és átképzés komplex rendszerének megteremtése, hiszen ezzel lehet a műszaki-technikai megújulás szellemi hátterét kiépíteni. A szóbeli kiegészítést követően a kérdezés jogával Gáspár Antalné, az MSZMP KB tagja, a Budapesti . Finomkötöttárugyár bal asisa - gyarmati gyárának varrónője élt: — Nem érzékelek lényeges különbséget az „A” és a „B” változat között. Kaphatnánk részletesebb magyarázatot ? — Ugyanaz a testület készítette mindkettőt, talán ezért tapintható kevésbé az eltérés — adta meg a választ Füssy József. — Az eddig összegyűjtött vélemények azonban így is változatos fogadtatásra utalnak. Vannak, akik az „A” változatban látják a párt állásainak megőrzését, s inkább a korábbi gyakorlathoz ragaszkodnának. Ebből a véleményből azonban hiányzik az eddig a gazdaságban végzett pártmunka fogyatékosságaival való őszinte szembenézés. A többség úgy látja, hogy a „B” változat lényegesen eltér az eddigi politikai gyakorlattól: szellemében jobban kapcsolódik a pártértekezlet irányvonalához, módszerében tá- gaibb lehetőséget nyújt a reformelgondolások végigvi teléhez. Tiszteletben tartja a vállalatok önállóságát, hangsúlyozza az egyszemélyi felelős vezetést, a mozgalmi módszerekre összpontosít, s tágabb önállóságot ad az üzemi pártszervéknek, s persze nagyobb felelősséget is kíván meg tőlük. A vitában elsőként Havas Ferenc, a megyei tanács általános elnökhelyettese kapott szó. Ezúttal is szen- szenvedélyes hangon tárta a testület elé a megyében érzékelhető feszültségeket: mintegy 40 ezer ember él Nógrádban a -társadalmi minimum (mintegy négyezer forint/fő havonta) szintje alatt, jelentős részük a fizikai létminimumot sem éri el. A másik nagy gond az, hogy a gazdasági nehézségek párosulnak a tanácsi gazdálkodás lehetőségeinek szűkülésével. Jövőre várhatóan 330 millió, a rákövetkező évben pedig további 360 millió forinttal marad el a tervezettől a fejlesztésre, rendelkezésre álló ösz- szeg. A tanácsi gazdaság elmaradásának legérzékenyebb pontja a lakásépítési előirányzatok hiányos megvalósulása, illetve a beszűkülő szociális gondoskodás. A tanácsoknak elsősorban a lakossági, termelői infrastruktúra javításával kell segíteniük a gazdaság modernizálását. Ezen túl —, akár pénzátcsoportosítással, beruházások leállításával is — gondoskodni kell az alapellátás megőrzéséről, a feszültségek enyhítéséről. A tanácsi kádermunkát is az a törekvés jellemzi, ami a megye egészére js érvényes: nagyobb védelmet, jól működő érdekeltséget teremteni a jövőt megalapozó szellemi tevékenységnek! Ami a megyei tanácsi gazdálkodásban érzékelhető nagyban, ugyanaz megjelenik kicsiben egy városgazdálkodási vállalatnál. Erről Jászai Nagyné Hajducsek Izabella, a bátonyterenyei városgazdálkodási vállalat dolgozója szólt. A kommunális szolgáltatások közcélú szükségletek, kielégítésük nem a piacgazdaság szabályai szerint történik. A pénzügyi lehetőségek szűkülését azonban az efaj-ta vállalatok is bőrükön érzik, hiszen évek óta nem kap tanácsi támogatást a bátonyterenyei sem. Építőipari munkákkal próbálnak jövedelemhez jutni, (Folytatás a 2. oldalon.) A megyei pártbizottság tagjai és a vendégek Füssy József szóbeli kiegészítőjét hallgatják. Mire Beoltsuk a maradékot? Miklós Zoltán, a litekei tsz elnöke, országgyűlési képviselő hozzászólásában így vélekedett: nőtt a szövetkezetek önállósága, ugyanakkor — elsősorban a szigorú monetáris intézkedések következtében — szorosabbra vonták a gazdálkodás korlátáit is. Fizetési gondokkal küszködnek a tsz-ek, nem bírják a magas kamatterheket, ezért a hitelkímélő tervek élveznek elsőbbséget. — Mit ért ön gazdálkodási korlátokon? — Jövőre a megszerzett nyereségnek mindössze 25 százaléka marad a gazdálkodóknál, a többit különféle címeken elvonják. A nagy kérdés tehát az: mire fordítsuk a nálunk hagyott hasznot? — És mire érdemes? — Hát, éppen ez a dilemma! Ha bérre költjük, akkor minden forintja után 43 forintot kell járulékként befizetnünk. Ha műszaki fejlesztésre, akkor áfa terheli, hiteleinket pedig csaknem 20 százalékos kamat. A gazdaságban dolgozók ezt tudják, érzik — csak éppen nem értik. És megkérdezik: ha ez így megy tovább, mi lesz a megújulás sorsa? — S mi erről a választói véleménye? — A legaggasztóbb helyzetben a nyugdíjasok vannak. Nemcsak a kis nyugdíj és a félelmetes áremelkedés miatt riadtak, hanem megkérdezik azt is: mi indokolja, hogy a magas nyugdíjakat ugyanolyan mértékben emelik, mint a legszerényebbeket? A Nőtincs! Naszályvölgye Termelőszövetkezet szendehelyi ipari telepén képződik a gazdaság árbevételének egyharmada. Az 55—60 millió forintos bevételt öt tevékenységi kör: a gumi-, vegyi-, papír- és üvegfeldolgozó üzem, valamint a targoncajavító éri el. Képünkön: vágják és szélezik a vékony üvegcsöveket. — Bencze — Hz utolsó lehetőség Dolgozni és gazdálkodni Aláírták a szanálási megállapodást a szénbányáknál Kibővített igazgatótanács- ülést tartottak csütörtökön délután a Nógrádi Szénbányák salgótarjáni székházéban, melyen a Szanáló Szervezet és a vállalat vezetői aláírták a szanálási megállapodást. , Dr. Zsákay János, a szén- bányavállalat élére hat hónapra kinevezett miniszteri biztos köszöntötte a testület tagjait, a Szanáló Szervezet, az Ipari Minisztérium, a Bányászati Egyesülés, a Bányászati Igazgatótanács, a megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselőit, majd átadta a szót dr. Rédei Lászlónak. A Szanáló Szervezet vezetője emlékezett rá: közel nyolc hónapos megfeszített, a vitákat sem nélkülöző munka előzte meg a mostani eseményt. Sokan vitatják, van-e jövője a nógrádi szén- bányászatnak. érdemes-e az állam pénzét belefektetni? Nos, olyan döntés született, hogy meg kél! adni az ötezres kollektívának az utolsó segítséget, szükség van a talpraállásához elengedhetetlen 800 millió forint odaítélésére. A vállalatnak viszont élnie kell a lehetőséggel! Az évtized utolsó esztendejében, tehát 1990-ben ugyanis ráfizetésmentesnek kell1 lennie a szénmedence termelésének. A soha nem tapasztalt, minden eddiginél nagyobb feladat végrehajtásához először is rendet kell rakni a fejekben. szemléletváltozásra van szükség. Nem többet, hanem okosabban kell dolgozni, s mindenekelőtt gazdálkodni muszáj! Annyi szenet kell kibányászni, amivel megteremthető a gazdaságosság, tarthatók az Állami Tervbizottság által előírt költség- mutatók. A szénen kívüli tevékenységtől egyértelműen a nyereségesség az „elvárás”. Az eddiginél jobban kél! kiaknázni a lehetőségeket, hasznosítani a meglévő gépi berendezéseket, a felesleges, illetve nélkülözhető eszközöket, létesítményeket pedig el kell adni. A teendők elvégzéséhez megfelelő emberekre van szükség. Aki nem képes alkalmazkodni, megújihodni, az nem maradhat a vállalatnál. Elvégre egy kollektíva sorsáról van szó, s egyes vezetők rossz munkája nem teheti kockára a jövőt. Végezetül dr. Hédgi László annak a reményének adott hangot, hogy a nógrádi szénbányászok képesek lesznek megfelelni a szanálási megállapodásban szereplő szigorú feltételeknek. Ezt követően a Szanáló Szervezet vezetője és a miniszteri biztos aláírták a megállapodást. Mivel utóbbi kinevezése csak fél évre szól, ezért a helyettesei, tehát Ka~ zinczi András műszaki vezérigazgató-helyettes és Já- kóhalmi Ferenc gazdasági vezérigazgató-helyettes is ellátta kézjegyével a dokumentumot. Természetesen a leendőben vezérigazgatónak is kezességet, kell majd vállalnia a program végrehajtásáért. A kollektíva nevében Ka- zinczi András ígéretet tett 'rá, hogy végrehajtják a kibontakozási programot, eleget tesznek a megállapodás feltételeinek. Mint mondta, a-z erőfeszítések már a javuló eredményekben is megmutatkoznak. A megye vezetésének képviseletében Balázs Miklós, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője kifejtette: minden segítséget megkap majd a vállalat életképességének bizonyításához. helyezte stabilizálásához, a gazdaságosság megteremtéséhez. Az igazgatótanács-ülés dr. Zsákay János ■ zárszavával ért véget, aki hangoztatta: adottak a talpraállás feltételei a vállalatnál. (K. L.)
