Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-31 / 311. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. Wós Szabó István műtermében Hogy repülnek az évek? Mintha nem is 1934-ben lett volna az a kiállítás, amelyen először mutatkozott be a nagyközönség előtt idős Szabó István Kossuth-díjas szobrász- művész. Az életének 86-ik évében járó mester a benczúrfalvai csendben és békében immáron több mint három évtizede alkotja szebbnél szebb szobrait. Az élettelen fa megadóan engedelmeskedik a keze alatt, élettel telítődik, és akarata szerint veszi fel a formát. A művész ereje már nem a régi, alkotó kedve, kitartó szorgalma, igyekezete azonban a régi. Jelenleg a salgótarjáni május elsejei felvonulást faragja. „Régóta tervezem a megfaragását, kérték is tőlem - magyarázza Pista bácsi. - Sok élményem kötődik ehhez a munkásünnephez. Amióta Tarjánban felvonulás van, még mindig meg voltam tisztelve az elnökségbe.” Felvételeink az új alkotáson való munkálkodás közben ábrázolják id. Szabó Istvánt, illetve egy régebbi és két közelmúltban elkészült művét mutatják be. Szöveg: Sulyok László Kép: Bábel László Sorsoltak a film rejtvény pályázaton A Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat az év közepén, megemlékezve a magyar filmgyártás államosításának 40. évfordulójáról, filmrejtvénypályáza- tot hirdetett. A pályázatra 149 megfejtés érkezett, zömmel megyénk nagyobb településeiről, de beküldték megfejtésüket budapesti, debreceni, jászberényi filmbarátok is. A salgótarjáni November 7. Filmszínházban a minap sorsolták ki a rejtvényverseny díjait. A szerencse özv. Szakács Dé- nesné, bátonyterenyei rejvény- fejtő mellé szegődött, s főnyereményként egy darab egész évre szóló, a megye valameny- nyi filmszínházába érvényes, kétszemélyes mozibérletet és reklámcsomagot kapott. Az egy-egy darab fél, illetve negyedévre szóló, szintén a megye valamennyi mozijába érvényes bérletet és ajándékcsomagot Darányi Piroska, bátonyterenyei és Makovinyi Norbert, balassagyarmati mozinézó nyerte. Fortuna istenasszony még további tizenegy rejtvényfejtő- nek kedvezett; ők egy-egy, különböző tartalmú reklám csomagot vehetnek kézbe. Ötven fok napon A tevefűnek nincs árnyéka Négyezer kilométeres repülőút után vannak, de nemcsak ettől elcsigázottak. A Nógrád Volán Tengiaben dolgozó embereinek augusztus végétől napjainkig nem volt' megállásuk. Nem tudták, mikor van szombat, vasárnap, a munka egyetlen nap sem szünetelt. Százezer köbméter földet kellett elfuvarozniuk — még mielőtt a hatalmas esőzések, havazások mocsárrá nem változtatják a sivatagot. Holecz Bertalan főnökségvezető és Siklósi Róbert gépkocsivezető két esztendeje viseli a mostoha tengizi viszonyokat. A téli hideg a metsző szélben bebújik a védőruha gallérja alá, a nyári homokviharokat csak motorosszemüvegben és szájkendővel lehet átvészelni. Ez évben négyszer is leállt a munka a hatalmas vihar miatt, a dühöngő szél a szigetelt ablakokon át is telehordta a szobát homokkal. Nyaranta 40—50 fokot mutat a hőmérő. Napon persze, de tudn,j kell, itt csak tevefű van, s annak vajmi kevés az árnyéka. Éjszakára viszont nulla fokra hűl le a hőmérséklet. Ember legyen a talpán, aki mindezt bírja! A Nógrád Volán 60 fős ütőképes csapattal veszi ki részét a beruházásból. Személy- és teherfuvarozással, ivóvíz- és hulladékszállítással. A beruházás első lépcsőjét november végén átadták. A jövő év márciusában megkezdődhet a szakaszos próbaüzem. Van, hát mitől fáradtnak lenniük. S, még alig tudták fölfogni, hogy újra itthon vannak... — A fagyoknál, a homokviharoknál is keményebb próbatétel a távoliét — mondja Holecz Bertalan. — Tudja, mivel büntetek, ha nagyon muszáj? Szabadnapra küldöm a vétkest. — S, ebben mi olyan rossz? — Hát az, hogy hiába a könyvtár, a rádió, a tévé, az ember' gondolatai szüntelenül hazakalandoznak — válaszol Siklósi Róbert. — Holecz Bertalan: Szabadnappal büntetem a vétkest Addig jó, míg a kemény munka leköti az em'frert. — Milyen az odakinfi munkafegyelem? Gyakran kell a szabadnappal fenyegetőzni? — Elhiheti, sokkal fegyelmezettebbek az emberek, mint itthon akármelyik vállalatnál — állítja a főnökségvezető. — Senki egyetlenegyszer sem késett, s a szonda is igen ritkán színeződött el. A munkamegtagadás odakinn ismeretlen fogalom. Mindez talán azért van, mert ott valóban komoly az összhang a többletmunka és a többletbér között. S tegyük hozzá, a személyi jövedelemadó se rontja le .eme kivételes harmóniát: a tengizi keresmények adózása ugyanis kivételezett. Ezek után talán fölösleges is a kérdés: miért vállalják a mostoha körülményeket, a családtól való távollétet. Hiszen a válasz valóban egyértelmű: Holecz Bertalan: — A fiaim 12, 13 évesek. Szeretnék többet adni nekik, mint amennyit én kaptam. Ten- gizben háromszor annyit keresünk, mint itthon. Ebből a két gyerek továbbtanulását akarom fedezni, s talán családalapításuk anyaSiklósi Róbert: Nem akarok a semmire megnősülni gi hátterét is megteremthetem belőle. Siklósi Róbert: — Örököltem egy házat, s rájöttem, hogy átalakításához, felújításához, itthoni keresetem nem elég. Még független ember vagyok, de nem szeretnék a semmire megnősülni. Én Tengizbe már akkor sem mentem volna, ha menyasszonyom van. Főnökségvezetője bólint; — Igaza van a fiúnak. Tengiz nemcsak az ország vállalkozása. Nemcsak a Voláné, s nemcsak a miénk, akik dolgozunk benne. Hanem a családunké is. A feleségé, a gyerekeké, akiket itthon hagyunk. S, azon az áron tudunk többet nyújtani nekik, hogy ugyanakkor el is veszünk tőlük. S, hogy mennyi időt adnak még maguknak a homoksivatagban? Előbb hosz- szas hallgatás a válasz. Majd a főnökségvezető ezt mondja: — Addig, amíg családom ezt az állapotot el bírja viselni. Ügy látom, a tűrőképesség végén jár. Siklósi Róbert sem ad pontos határidőt: — öt hétig leszek itthon szabadságon. Februárig lesz időm gondolkodni rajta. Szendi Márta A rák ellen, az emberért Édesapám hirtelen csontsovánif lett... Édesapám szívós, szikár ember volt. Mindennap hajnalban kelt, és addig dolgozott, ameddig látott, Mire felébredtem, már rég elsöpörte a havat, s pattogott a tűz a konyhában. Bár az évek súlya a hátát meggörbítette, de még hatvanon felül is meggyőzött két embert is. Ha kedve tartotta, mulatott, énekelt. Sokat cigarettázott, egyiket a másik utón dobta el. Fulladozott a füstfelhőben, konokul kitartott mellette mégis. ©rvoshoz nemigen járt, hacsak a málnát nem metszette neki. Az orvosságra nagyon haragudott, ritkán élt vele. Igaz, elég keveset evett, de jól bírta magát. Mígnem egyszer rohamosan fogyni kezdett. Pár hónap alatt csontsovóny lett, s még akkor is váltig hajtogatta, nincs semmi baja. — A rákos megbetegedés ellen csak egyféleképpen tudunk védekezni — mondja dr. Ferenczi György, a nóg- rádgárdonyi tüdőgyógyintézet igazgató-főorvosa. — Ha időben felismerjük a bajt, még segíthetünk. Tehát a megelőzés a legfontosabb. Sajnos, ez nem tudatosult kellőképpen az emberekben. A civilizációs negatív hatásokat nemigen lehet kiküszöbölni; a propagandát kell fokozni. A fiatalok felvilágosításában is vannak fehér foltok. Sokáig nem vettük figyelembe azt sem, hogy az embereknek milyen javaslataik vannak. Csak az orvosi tapasztalat dominált, pedig sok hasznos tanács jöhet a lakosságtól is. Édesapámat hosszas rábeszélés után bevittem a balassagyarmati kórházba. A kivizsgálások hosszú hetei alatt sem csüggedt, tartotta magát. Naponta meglátogattam őt, a gyerekekkel. Amikor meglátta az unokáit, csillogott a szeme, pedig próbálta álcázni. Aztán az egyik ködfátylas napon behívott a szobájába a belgyógyászat orvosnője, és közölte velem: édesapám rákos. Elsötétült előttem a szoba, tudtam mit jelent ez. Az elkövetkező napokban összeszorított szájjal léptem át a kórterem küszöbét, mosolyogni próbáltam, de megcsaltak az arcvonásaim. — A rákos megbetegedések száma a megyénkben a duplájára emelkedett — folytatja a főorvos. A gyors emelkedés cselekvésre késztet mindenkit. Minden eszközt megragadunk a megelőzés érdekében. Egészségesebb Nógrád megyét szeretnénk. Ezért is állítottuk üzembe az idén a szűrőbuszunkat. A hagyományos röntgen mellett vizelet-, vér- nyomásvizsgálatokat és nőgyógyászati szűréseket végzünk. Sajnos mindössze a lakosság 65—70 százaléka él ezzel a lehetőséggel. Pedig először olyan községeket „céloztunk meg”, amelyek mesz- sze esnek az egészségügyi gócoktól, és a lakosok száma ezer alatt van. A szűrési eredmény így is mindenkinek figyelmeztető. Július 15—20"a között, illetve szeptember 19-én és 20-án. kiragadott példák, hét nap alatt kilenc pozitív esetet fedeztünk fel. Egy idő után apám mindent kihányt. Szenvedett. Kétségbeesésemben megpróbáltam a Celladam nevű csodaszert is. Nem segített az sem. Minden látogatásom kínszenvedés volt. Fogta a kezem, szólni már nem tudott. Az orrából csövek álltak ki. Végül erejét összeszedve, aláírta azt a nyilatkozatot, miszerint hozzájárul a műtéthez. Tudtam, a reszkető vonások halálos ítélettel érnek fel. A műtét után még egyszer meglátogattam, néztem őt, és zokogtam. Másnap halt meg, én nem voltam jelen, qyengé- nek találtattam. — A rák ellen az emberért, a holnapért nevezetű országos kezdeményezés nagyszerű dolog — említi dr. Ferenczi György. Ehhez csatlakozott a minap a TIT Nógrád megyei szervezete. Az évzáró elnökségi ülésen jelentették be, hogy 100 ezer forintos alapítványt tesznek e nemes cél érdekében*. Az alapítvány egyben felhívás is, hogy a megye szervezetei, üzemei is járuljanak hozzá a pénzösz- szeg növeléséhez. Az elnökség kialakított egy hattagú csoportot abból a célból, hogy kutatómunkát, agitáci- ót végezzen. — Amikor befejeződnek a szervezések, akikor kuratóriumot hozunk létre, amely az operatív munkát végzi. Egyébként az alap növelése érdekében minden pályázaton részt veszünk. Nem mi vagyunk az elsők az országban az ilyen akciók szervezésében, de soha sehol nem volt arra példa, hogy a TIT ilyen felajánlásit tegyen. A TIT-nek van egészségügyi szakosztálya, mégis ezt a felajánlást önzetlenül tették. Anyagi haszon ugyan nincs ebből, de az egészségünk mindennél fontosabb. Amikor édesapám sírjához elzarándokolok, arra gondolok, miért kellett neki 64 évesen befeküdnie a sírba. Miért támadta meg ez az istenverte kór? Aztán elődereng élete. Füstfelhők úsznak az égen. . . És befejezésül elszívom tizedik pipám. Ádám Tamás •Elmúlt 84 esztendős, s a hét bizonyos napjain a pedagógiával birkózik: óvodásokat tanít a sakkozás tudományára. — Az Editke néha — s olykor a többi is — megköti magát és nem lép az istennek se! — újságolja mo- lyogtató élményeit Koós Károly bátonyterenyei otthonában. Ki hinné, hogy a játék szenvedélye kitartást és türelmet ad a kicsikkel való bajlódáshoz: — Azért öröm együtt lenni velük. A csökönyösségükről az jut eszembe, hogy utáltam én elinte a sakkot. Unalmasnak, fárasztónak tűnt a bábuk ide-oda tologatása, a szépségét csak később fedeztem fel. Akkor már országos versenyekre is eljártunk, s egy alkalommal megyei bajnokságot nyert a csapatom. Több mint egy éve működik a sakk-klub, vagy sakkovi a népkerti művelődési házban a helyi népfrontbi- zotfság és a „tanító bácsi” társadalmi munkájának köszönhetően. Koós Károly mintegy hatvan alsó tagozatos diákot is oktat, s mint mondja, szívesen foglalkozna több gyerekkel is, ha lenne elég felszerelés. Mestersége kovács volt, vasból még pár éve is készített figurákat magának, és a városi tanács megrendelésére a megyeszékhelynek. — Itt a királynő, ez a gyalog, emez pedig a futó — mutatja az egyenként hetvendekás kovácsoltvas bábukat. — Küldtem mintát a Felkínálómnak is, de azt mondták, a fából készülteken jobb a fogás. Ez pedig örökös — simogatja a formás darabokat. A szomszéd szobában nemrégen szakadt félbe a játszma, a házigazdát ugyanis épp egy sakkfeladvány megfejtésében zavartam meg. — Amerre csak lépek, sakkot látok — szólal meg félig tréfálkozva, félig bősz- szankodva a felesége, aki nemigen szívleli párja kedvtelését. Férje huncutul mosolyog zsörtölődésén... Szellemi frissessége, sajátos derűje, ki tudja? — talán a sakk ajándéka. M. J. Bábuk kovácsoltvasból