Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-30 / 310. szám

CDHDT COADT •Z/ oFUH 1 .' :pr n 1-VL_ SOROKBAN A nemzetközi férfikosár­labda‘tornán a Baja az ötö­dik helyért vívott mérkőzé­sén 111—79 (74-—36) arányú vereséget szenvedett a nyu­gatnémet SSV Hagen együt­tesétől. ☆ Az ifjúsági féríiiröplabda- torna 3. fordulójában: Ma­gyarország—Belguim 3—0 (10, 7, 9). ☆ A férfikézilabda-torna dön­tőjében a Tatabányai Bá­nyász 31—23 arányban ve­reséget szenvedett Francia- országtól. A 3. helyért a svájci Amieitia Zürich 24— 13-ra verte Luxemburg vá­logatottját. ☆ A férfikézi,labdartornán a VÁÉV-Bramac 9—10-es fél­idei állás után fordított, s 24—20-ra legyőzte a román Minaur Baia Mare (Nagy­bánya) csapatát. Itt az „utca embere" beszél Vélemények, javaslatok két témában Kit jelölne labdarúgó-szövetségi kapitánynak? Ki lesz megyénk legjobb sportolója? Huszonnyolc világ- és 18 Európa-bajnokság 1989-ben Bár, az idei év volt az igaz; sportünnep, hiszen az­zá tette a szöuli nyári, va­lamint a calgaryi téli olim­pia, s a labdarúgó Európa- bajnokság, azért a néhány nap múlva beköszöntő 1989 sem szűkölködik rangos sporteseményekben. össze­sen 28 világ- és 18 Európa­Doppingolták Károly wa­lesi herceg egyetlen ver­senylovát. az „Ördög Kö­nyöke” névre hallgató négy­éves heréi tét. A paripa de­cember 5-én, a Worcester! pályán nyert egy kisebb — mindössze 680 fontos össz­díjazású — akadályversenyt, a viadal utáni vizsgálat azonban bebizonyította, a telivér eredményét tiltott szerek segítségével érte el. Ha valaki Budán, a Bö­szörményi úti Háromszív étterem környékén járt szerda este, azt hihette, hogy már megkezdődtek a szilveszteri mulatságok. A kicsiny fogadót zsúfolásig megtöltötték a vendégek, ott volt a televízió forgató- csoportja is: valamennyien azért sereglettek össze, hogy elbúcsúztassák a vissza­vonuló Killik Lászlót, aki húsz éven át töltötte be a női kosárlabda-válogatott szövetségi kapitányi tisztsé­gét. S hogy miért éppen a Háromszív volt a búcsú­est helyszíne? Mert a tu­lajdonos nem más mint Pálinkás József, aki nyolc éven át volt Killik mester segítője a válogatott élén. Jóformán mindenki ott szorongott az asztal körül, aki valamilyen formában szerepet játszott a magyar kosárlabdasportban az utób­bi évtizedekben. Mindenek­előtt a Killik-csapatok já­tékosai: az első generáció­hoz tartozó Verbőcziné Hor­váth Zsuzsa, Budavári Zsu­zsa, Ináncsiné Katona Ju­dit, Horváth Erzsébet, He- gedűsné Thuróczy Nóra — a húsz évvel ezelőtti válo­gatott kapitánya —, Ki­rályné Nagy Mária, Fehérné Koroknai Katalin, Geisz- hauer Éva. Ez a korosztály az 1974-es cagliari EB-n ért a csúcsra, a negyedik hellyel, de már azok is ott voltak abban a csapat­ban, akik a következő tíz évre vették át a váltóbo­bajnokságon vetélkedhetnek a sportolók az érmekért és a helyezésekért. Az év első hónapjaiban a téli sportágak és a fedettpályás atlétikai versenyek uralkodnak, az­tán fokozatosan „békapcso- lódnaik” a programba a nyári sportok is. A brit Jockey Club jelen­tése szerint a trónörökös lova valószínűleg a zabbal együtt ropogtatta el a dop­pingszereket, amelyek ere­detét nem hozták nyilvá­nosságra. Károly herceget értesítették a kellemetlen esetről, aki természetesen mit sem tudott a visszaélé­sekről. tot: Beloberk Éva, Kiss Len­ke és Szuchy Katalin. Ök a fő részesei a moszkvai olimpián elért negyedik he­lyezésnek, s az 1983-as bu­dapesti EB-n kiharcolt bronzéremnek, amely már jórészt a harmadik Killik- generáció legjobbjainak — Boksay Zsuzsának, Németh Ágnesnek, Borka Ágnes­nek — is köszönhető, akik az 1985-ös és az 1987-es EB-harmadik helyezések­ben is komoly szerepet játszottak. S eljöttek kö­szönteni egykori edzőjü­ket a most beérkező „új hullám” legjobbjai: Balogh Judit, Nagy Dóra, Bakai Eszter. A játékosokon kívül a sportág olyan nagy alak­jai tettek eleget a meghí­vásnak, mint az 1955-ös Európa-bajnok válogatott edzője és kapitánya, Páder János és Greminger Já­nos, Szabó Ödön mester­edző vagy Madacsay Mik­lós, aki Killik Lászlót vál­totta a kapitányi poszton. Az ünnepelt megillető- dötten köszöntötte a meg­jelenteket, felelevenítve a sikerekben gazdag két év­tized emlékezetes pillana­tait. A játékosok nevében Boksay Zsuzsa, az utolsó Killik-csapat kapitánya és Dalnoki Ildikó nyújtott át ajándékot a Mesternek — ahogy maguk között hívták Killiket. Aztán kis csopor­tokra szakadt a társaság, s késő éjszakáig folyt a be­szélgetés — ugyan mi más­ról, mint a kosárlabdáról... Szita István Csütörtök reggel, fél nyolc. Fotós kollégámmal gyalogo­san indulunk útnak, hogy a megyeszékhely központját bejárva embereket szólaltas­sunk meg. Kíváncsiskodó kérdéseink két dologra irá­nyulnak. Kit látna szívesen a labdarúgó-szövetségi kapi­tány tisztségében, valamint van-e javaslata a Nógrád megye legeredményesebb sportolója címre? Szerkesztőségünkből ki­lépve, a salgótarjáni köz­ponti autóbusz-állomás felé haladva a magántaxisok standjánál állunk meg elő­ször. A csípős reggeli hi­degben már két autó várja az utazókat. Az elöl álló Zastava sofőrjét, Szita Ist­vánt kérdezzük, aki moso­lyogva válaszol: — Én a Mezeyt látnám szívesen a kapitányi szék­ben. — De hisz most mondott le és az utódját keresik?! — Tudom, de inálam csak a Mezey jöhetne szóba. — És kit javasolna me­gyénk legjobb sportolójának 1988-ban? — Hát erre nincs jelöl­tem. Nem ismerem megyénk sportját. Folytatjuk utunkat és ar­ról beszélgetünk kollégám­mal, hogyha az emberek kö­zött oly sokat „mozgó” ta­xisnak ismeretlen a megye versenysportja, vajon mi vár még ránk kérdező kőr­útunk során? Az autóbusz-megállóban egy negyven körüli férfit szólítunk meg. ö csupán a szövetségi kapitány szemé­lyére szóló kérdésünket hallgatja meg, majd ennyit mond: Deák Gábort jelöl­ném! Aztán mint aki jól végezte dolgát, már megy is tovább... Sikeresebb következő kí­sérletünk. Tari Béla vonat­Rajkó Győző Tari Béla vezető készségesnek mutat­kozik és hosszas mondókába kezd. — Szakmailag, erkölcsileg nagyra tartottam Mezeyt és váratlanul ért lemondása. A nagy káoszban, már ami az MLSZ-ben uralkodik, nem volt meglepetés ez a lépés, de hogy ilyen felkészült szakembert nem találnak, az biztos. Ezért sem tudok je­löltet mondani. — De megyénk legjobb sportolójára csak van elkép­zelése? — Nézzék, én focipárti vagyok. Ha 10—15 évvel ez­előtt kapom a kérdést, biz­tos javaslok tégy labdarúgót. Ma? Nem ismerem a leg­jobb versenyzőket. Nevüket sem, eredményeiket sem. A piacra érve a Karancs. hús boltjába látogatunk el, ahol Bacsa Tibor boltveze­tőnek tesszük fel kérdésein­ket. — Bicskei lesz a kapitány és én azt is tudom, hogy helyette a tHonvédban Koz­ma Mihály az edző. Me­gyénk sportolóiról? Talán egy gyarmati bokszolőt ja­vasolnék a legjobbnak. Tud­ják, azt a szuper-nehézsúlyút. Hogy is hívják? — Szikora István — vála­szoljuk, és ezzel pontosífőt­tük is név szerinti „jelölé­sét”. Sétálunk egyet a piacon, kérdezési kísérleteink azon­ban többször is kudarcba fulladnak. Egy húsz év kö­rüli férfi például azt mond­ja, nem érdekli őt a sport, egy másik fiatalember pedig csupán annyit közöl': „A me­gyéből akarnak egy legjob­bat választani, amikor a ver­senysport nógrádi helyzete tudják hol áll?” A piacról kijövet még a parkolójegyszedő nénit is megkérdezzük, de mint Barna Krisztina Doppingolták Károly herceg lovát Ma mutatkozik be az új szövetségi kapitány Ma délelőtt U órakor sajtóértekezletet tar­tanak az MLSZ tanácstermében, amelyen bemutatko­zik az új labdarúgó-szövetségi kapitány. A sajtóérte­kezlet napirendjén az új szakvezető kijelölésén kívül egyéb fontos .— a vesztegetési botránnyal kapcsolatos — bejelentések is szerepelnek. Búcsúest a Háromszívben Bacsa Tibor mondja, nem érdekli őt a sport. Aztán újra a busz­megállóban vagyunk és újabb ismeretlent állítunk meg. Magyar László, a Ka­rancs Szálló szakácsa rövi­den fogalmaz: — Hát a Népsportban már benne van, hogy Bicskei lesz a kapitány! Kit javasolhat­nék én? öt meg jó megol­dásnak tartom a szövetségi kapitányi posztra. Megyei sportoló nevét ne várják tő­lem, mert ebben a témában nem vagyok otthon. A bányagépgy árban laka­tosként dolgozó, Pilinyben élő Rajkó Győzőt a Lakbe­rendezés; Áruháznál szólít­juk meg. Mondja, ő sportolt is az elmúlt években, de ma már csak a kispályás foci­ban kamatoztatja tudását, így hát szakértő választ ad fociügyben. Szerinte Bicskei lesz a kapitány, — mert mint indokolja — ő még nem volt! A megye legjobb sportolóját pedig a gyarmati öklözök valamelyikében jelöli meg. Mindegy, hogy ki, de neki a bokszolóknál sok haverja van és őket tartja a legjobbak­nak. A Tanácsköztársaság té­ren ballagunk kollégámmal, s egy fiatal leányt kérde­zünk. Barna Krisztina ruha­készítő szákmunkástanuló csak mosolyog a labdarúgás­ra vonatkozó kíváncsiskodá- sunknál, majd hosszasan gondolkodik, ki is szerinte az év legjobb megyei spor­tolója? Végül kiböki: — Szerintem Kakuk Kata­lin, az SKSE atlétája. I \ Egy szintén ipari tanuló, Egner Zsolt nem a sport sze­relmese, így nem meglepő, hogy nem kápráztat el vá­laszával. Annyit ellenben el­mond, hogy ő Temesvári Miklóst szívesen látná a ka­pitányi székben! Magyar László Visszaindulunk szerkesz­tőségünkbe, közben niég kí­sérletezünk néhány járókelő megszólaltatásával. Ügy tű­nik, szokatlan még az ut­cai véleménykérési módszer; mert hárman is elzárkóznak a válaszadástól. Mondom kol­légámnak, milyen érdekes ez a jelenség, pedig még- csak nem is az adóbevallás­ról, vagy családi költségve­tésről érdeklődünk, melyek­ről talán nem szívesen nyi­latkozna senki. Végezetül még szerencsénk van. An­gyal János rendészetvezető mindkét kérdésünkre vála­szol. — Olyan embert tennék a kapitányi posztra, aki érti a szakmát, tisztában van a. háttérben zajló jolyamatok- kal és hagyják öt nyugodtan dolgozni! Biztos találnak ilyen szakembert. A megye legjobb sportolójának én Kadlót Zoltán jutót válasz­tanám, mert neki sok jó eredményéről hallottam az idén. Megköszönve Angyal János véleményét visszatérünk szerkesztőségünkbe. A csü­törtök reggeli hideg bizony alaposan lehűtött bennünket is. Fázunk, s még szerencse, hogy nem fáztunk rá kísér­letezésünkre. Voltak olyan emberek, akik elmondták vé­leményüket, bár tény, hogy nem az elhangzottak alapján készül el a megyei legjobb sportolók rangsora, s nem ez alapján hirdetik ki a szövet­ségi kapitány személyét. Annyit azonban tapasztal­tunk, hogy a megszólaltatot- tak többsége a magyar fut­ball helyzetét jobban ismeri, mint megyénk versenysport­ját. .. És mivel egyik sem jár a csúcsokon, ez minden­képp elgondolkodtató. Vaskor István Fotó: Bencze Péter Egner Zsolt Angyal János

Next

/
Thumbnails
Contents