Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-30 / 310. szám
1988. DECEMBER 30.. PÉNTEK 3 NÖGRÄD Ölest tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki ülésén elfogadta saját és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság munkatervét. A kormány létrehozta a Minisztertanács Tájékoztatáspolitikái Kollégiumát. A Minisztertanács határozatot hozott a munkanélküli - segély bevezetéséről. A kormány a Magyar Közvéleménykutató Intézet felmérései alapján jelentést hallgatott meg a közvéleményben a gazdasági, társadalmi stabilizációról kialakult képről, a kormány munkaprogramjának és végrehajtásának társadalmi fogadtatásáról. A Minisztertanács átekin- tette a Balaton üdülőkörzetre vonatkozó építési korlátozások érvényesülésének tapasztalatait, s felhatalmazta az építésügyi és városfejlesztési minisztert, hogy az 1989. január 1-jétől érvényes korlátozásokat miniszteri rendeletben szabályozza. (MTI) Nem csodaszer, de nem is mentőöv A társasági törvényről van szó, amely január l'től a kívánt .irányba akarja ^fordítani a gazdaság igen nehezen mozduló szekerét. Megfelelő gazdasági környezetet és mozgásteret biztosit a Vállalkozásnak, legyen szó állami, tanácsi, szövetkezeti iparról, vagy magánvállalkozásokról. Az elmúlt évtizedekben is születtek olyan gazdaságosságot javító és szerkezetátalakító intézkedések, amelyek a világ élvonalától való leszakadás mérséklését, a gazdaság felzárkóztatását célozták. A végrehajtás felemássága azonban — a következetes számonkérés elmaradása, az össztönzést visszafogó intézkedések, a felhalmozásra szánt pénzek zsugorítása, a költségvetés kielégíthetetlen farkasétvágya — zátonyra juttatta a válóban jó elképzeléseket is. Ezért csaknem valamennyi óhaj, vágy maradt. Ez a veszély most sem múlt el. A társasági törvény a múlhatalanul szükséges, előnyös gazdasági folyamiatok kibontakoztatásához egyengeti az utat, annak ellenére, hogy a benne foglaltak nem mindenütt találtak jó fogadtatásra. A fordulatot kikényszerítő eszközök sem éreztették hatásukat, emiatt kínlódva, vajúdva formálódik a piac, végtelenül lassan mozdul a tőke abba az irányba, ahol a legtöbbet hozná. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a társasági törvény parttalan lehetőséget kínál a magánvállalkozásnak. Aki egy kicsit is nyitott szemmel jár a világban, belátja, hogy a magánvállalkozás nem lehet egyedüli és egyetemes megoldás. Egyébként erre figyelmeztet bennünket a nyugati országok gyakorlata is. Ahhoz viszont, hogy az eddig is meglévő, parlagon heverő szellemi kapacitás és a pihentetett anyagi lehetőség egymásra találva segítse a stabilizálást, a kibontakozást, vonzóvá tegye a külföldi tőke számára a hazai gazdálkodókkal való előnyös együttműködést, szükség volt a szűk mozgástér bővítésére. Megyénkben eddig is voltak vállalatok, amelyek nem féltek az új útra való lépéstől: vállalták kockázatát, éltek a felkínált előnyökkel. Ennek jegyében az elsők között alakított leányvállalatot a>Nóg- rád Megyei Állami Építőipari Vállalat, az Ipoly Bútorgyár. Ez utóbbi az idén két kft megalakításával tanúsította az új iránti érzékenységét. Hosszabb távon gondolkodik, és a maga javára kívánja kamatoztatni az előnyöket. Részvénytársasági forma mellett döntött a síküveggyár, s újabbakkal kívánja folytatni. Holland tőke segítségével működik a rétsági termelőszövetkezet burgonyafeldolgozó részlege. Ügy tűnik, hogy január elsejével részvénytársasággá alakul át a Budapesti Finomkötöttárugyár, benne a balassagyarmati gyár is. Van innovációs társaságunk, számottevő a szolgáltató kisvállalatok száma, s igen sok a gazdasági társaság. Több helyütt keresik azokat a partnereket, akikkel kölcsönös előnyök alapján eljuthatnak a legtöbbet ígérő társasági formákhoz. Az élet- és mozgásteret, az egzisztenciális érdeket új módon szolgáló társasági törvény adta lehetőségek megragadásakor jogos a kérdés: van-e ára a megszokott újjal való felváltásának? Nem titok, hogy a jövőben felszámolják a veszteséges üzemeket, jelentősen mérséklődik az állami támogatás, s mindez átmeneti, vagy tar- tósabb munkanélküliséggel járhat. A mai gazdasági folyamatok velejárója az infláció, amely irritálja a közvéleményt. Ugyanakkor a munkaképes lakosságot a felkínált lehetőségek megragadására ösztönzi. A társasági törvényben foglaltak előnyei csak akkor válnak valósággá, ha a mozgástér tovább nő: az erős pénzügyi szorítás enyhül, kiiktatódnak az ügyintézési korlátok, mielőbb bezárul a kapu a gáncsoskodók előtt. Mert olyan történelmi változás kezdetéről van szó, amely új magatartást kíván mindenkitől. Egy dolog azonban figyelmeztető: a társasági törvény nem csodaszer, csupán bővebb lehetőség az érvényesüléshez. De nem jelent mentőövet senki számára. Venesz Károly Export után pihenés Megérdemelt pihenésüket töltik karácsony és szilveszter között a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárának varrónői, az üzemben ezekben a napokban csak a leltározók tevékenykednek. Néhányon az exportszállításokkal foglalkoznak, az utolsó napokban hatezer darab terméket szocialista piacokra küldenek, kilencezer darab nadrágot, pólót és női pulóvert amerikai partnerüknek csomagolnak. Képriportunk a karácsonyt megelőző utolsó munkanapon készült.-kulcsármmtmmmmm ■■HnMi Mitől szocialista a piac? „Tovább kell folytatni a gazdasági reformot, amely egy szocialista piacgazdaság működési félté telelnék kialakítását szolgálja.” (MSZMP 1988. május 22. értekezletének állásfoglalása II. fejezet, 2. pont.) Horderejét tekintve a piacgazdasági modell kiépítését sokan az 1968-as reformmal egyenértékűnek tekintik. A piacgazdasági modell kiépítésére irányuló lépéseket ezért felfokozott érdeklődés kíséri, s nemcsak a gazdasági, hanem a politikai-ideológiai területeken dolgozó szakemberek és a társadalomtudományok művelői, oktatói részéről is. A piacgazdaságról alkotott kép, a törekvésekkel kapcsolatos véleményeik sokszínűek. Legtöbben a modell elméleti kidolgozatlanságát, a modellhez vezető megoldások tisztázatlanságát kifogásolják. A ma még jogos fenntartások mellett egyesek a piacgazdasági modell kapitalista jellegét hangsúlyozzák, s azt a kapitalista gazdálkodás vissizacsempészését szolgáló lépésnek tekintik. A félreértések, ellenvetések és ideológiai fenntartások jó részét meg lehetett volna takarítani azzal, ha a modellváltás e fontos lépését nem szocialista piacgazdaság jelzővel indítjuk, hanem azzail, hogy a fejlett piac; viszonyokat akarjuk a mi szocialista társadalmi-gazdasági viszonyaink közé átültetni úgy, hogy az annia'k adottságaival harmoniizáljon. A piac ugyanis még önmagában véve sem nem kapitalista, sem nem szocialista. Ezek csak ráragasztott jelzők, s eddig sem állták ki a tudományosság kritériumát. A piac szerepét mi viszont olyan speciális körülményék között szeretnénk növelni, mint a társadalmi tulajdon túlsúlya, a KGST-hez való tartozás és a létbiztonságot mindvégig prioritásként kezelő társadalom- és gazdaságpolitika. Kissé mélyebbről és messzebbről indulva a történelmi lecke mosit a század utolsó éveiben a monolit struktúrájú társadalmi-gazdasági rendszernek egy önszerveződő-önigazgató modellel való felváltása. A monolitikus' rendszer ugyanis a tőkéstermelőmóddal való párharcban egyre inkább alulmarad, válsága elkerülhetetlen. Nagy nyomatékkai kell azonban hangsúlyozni, hogy tudományos értelemben nem ma/ga a szocializmus, hanem annak monolitikus modellje jutott válságba, s bizonyul életképtelennek. Ilyen értelemben tehát valóban nem jogos piacgazdasági modellről beszélni. A modell a szocializmus egyik, vagy másik létezési formája. A piac az egyikben háttérbe szorul, a másikban viszont kiteljesedik. A modellt alkotó viszonyok összessége tehát több mint amit a piac, a piacgazdaság felölel. A gazdaságnál maradva az 1968-as reform a terv és a piac egységére épített. A valóságban viszont egy, „se terv, se piac” szituáció jött létre. Megszűnt ugyan a tervlebontás, azt azonban egy túlszabályozottság, a piacot, a versenyt, az árakat, az önállóságot és a tulajdonlást szimuláló viszonyok váltották fel. A tervnek nem a piac, hanem a bürokrácia az ellentéte. A népgazdasági tervek a tervlebontás időszakában is csupán a makroszintű arányoknak, folyamatoknak voltak fő szabályozói, s a jövőben is erre kellenek, erre lehetnek alkalmasak. A népgazdasági tervék és a vállalati tervék, stratégiák közötti szoros kötődés negyvenéves tapasztalat tükrében az alkupozíció erősbödésé- hez, az elkényelmesedéshez vezetett. A feladat most az, hogy az alkuerő növelésére fordított eddigi energiákat a piac felé, a vállalkozások erősítése irányába, a versenyben való helytállásra, az innováció fokozása felé tereljük, ami viszont az állam gyámkodó szerepének visszaszorítását, a gazdaság és a politika egymásba csúszásának megszüntetését is szükségessé teszi. A piacról eddig csak általánosságban esett »zó. A jövőben a piacról egyfelől korszerűbb, valósághűbb, árnyaltabb képet, ismereteket kell szereznünk, másfelől hatásosabban kell tudatosítanunk, hogy a piacépítés, a piac szerepének növelése nélkül, a mi, szocializmus irányába fejlődő, átmeneti társadalmunknak sincs esélye a kibontakozásra, a világgazdaság perifériájára való sodródás, a leépülés kivédésére. A hazai piac mai állapotának jellemzői: fejletlen, egyoldalú, működésének feltételei hiányosak. A piacról alkotott képünk is hasonló fogyatékosságokkal terhelt. Hagyományos piacfelfogásunk az anarchikus és spontán folyamatok révén Utólagos szabályozásra képes, szabadverse" nyes piaci modellt tükrözi. A fejlett piaci viszonyok ehhez képest egészen mások. Egyfelől az áru-, és munkaerőpiac egységére épülnek, jól szervezett, magas színvonalú információs rendszerrel és kemény versenykövetelményeket támasztva működnek. Nálunk egyelőre az árupiac js csak torz formában létezik. A hiánygazdaság miatt az eladók piaca dominál. Az állami gyámkodás következtében még az ebből az egyoldalúságból eredő gyenge verseny is tovább tompul. A piaci információs rendszer fejletlen, s többnyire megbízhatatlan. A versenyre, vállalkozásra, innovációra késztetés is gyenge. önmagában az árupiac, a tőke- és munkaerőpiac, valamint azok intézmény- rendszerének kiépülése hiányában előb- békre eleve csak korlátozottan alkalmas. A tőkepiac kiépülése a bankrendszer kétszintűvé válásával, az értékpapír-forgalmazás beindításával, értéktőzsde létrehozásával, és a társasági törvény megalkotásává! kezdetét vette. A munkaerőpiac hallgatólagosan eddig is létezett. A munkaerő mobilitásának kemény korlátái és a vásárlóerő szabályozó funkcióit előtérbe helyező merev bérszabályozás, az érdekképviselet és érdekegyeztetés lehetőségeinek majdnem teljes hiánya folytán a munkaerőpiac kialakulásának sem kedvezett. A tőkének és a munkaerőnek a jövedelmezőbb tevékenységek felé áramlásának elősegítése viszont alapvető érdekünk. A világgazdaságban zajló modernizációs folyamatokkal való lépéstartás ezek nélkül elképzelhetetlen. Észre kell venni közben, hogy a gazdaságilag fejlett országokban a piaci forgalomba kerülő áru egyre növekvő része ma már nem klasszikus áru, a szó eredeti értelmében, vagy nem dolog, hanem szolgáltatás, információ, tudás, tudást és ismereteket közvetítő elektronikus jel, illetőleg értékpapír, tulajdonos! és egyéb jogosítvány. Felmerül a kérdés, nem lehetne a korábbi modell javítgatásával a magyar gazdaság működését a piacosabb modellnél is hatékonyabbá tenni? A válasz egyértelműen: nem. A rég; ruha átszabása ugyanis nem segít, új ruha kell. Azok az elvék, amelyekre a létező szocializmusok modelljei épültek, egy távoli jövőkép szerveződésének elvei — ma még tehát utópisztikusak. Az önszerveződő modell képe részleteiben természetesen nincs kidolgozva, s anmák erőltetése minden bizonnyal újabb tévútra vinne. Az újabb illúziókba ringatás veszélyét kerülendő a piacgazdaság kiépítésének néhány fontosabb, de egyelőre hiányzó, vagy hiányos feltételéről is szólni kell. A magyar gazdaságpolitika manőverezési képessége a nagymérvű eladósodottság, az infláció és a munkanélküliség növekedésének veszélyei miatt gyenge. A piacgazdaság kiépítésében és a struktúra korszerűsítésében ugyanakkor több évtizedes lemaradást néhány évbe sűrítve akarunk behozni. Az ennek érdekében szükséges megoldásokat viszont a válság elkerülése értőkében szükséges, rövid távú lépések keresztezik. Ez a dilemma sajnos, súlyos és valós. Végül további súlyos gondok forrásának tartom, hogy a társadalmi tulajdon alanyának, tulajdonosának, a tulajdonlás megoldásának keresésében még mindig nem jutottunk el a valós megoldásit jelentő formákhoz. Valóságos tulajdonosok nélkül pedig a piac sem igazi piac. Dr. Barta Imre, a közgazdaságtudományok kandidátusa Fürdőrekord Harkányban Az 1988-as év végén új fürdőrekord született Harkányban : most először fogadott egy esztendő alatt kétmillió vendéget a híres strand- és gyógyfürdő. Az idén volt 165 éve annak, hogy máriagyüdi jobbágy csodaszerű gyógyulása folytán felfedezték a harkányi gyógyvizet. A fürdő forgalma nőttön nőtt, mégis 130 esztendő telt el, amíg a vendégek száma elérte az évi egymilliót. A második millióra viszont már csak három és fél évtizedet kellett várni. Hazánk legnagyobb forgalmú termálfürdőjévé fejlődött napjainkra Harkány. Méltán nevezik a „reumások Mekkájának”, mivel a felszínre törő 62 fokos, kénszul- fidban gazdag víz különösen hatásos a reuma minden vállfájának gyógyítására. Emiatt télen-nyáron sokan látogatják a fürdőt az ország minden részéből és határainkon túlról is. Népszerűségét — a víz gyógyhatása mellett — a kellemes klímának, a mérsékelt áraknak és a kulturált körülményeknek köszönheti. Nem csoda, hogy a fürdőzők háromnegyed része rendszeresen visszatérő vendég. Az idén fejeződött be a fürdőhely eddigi legnagyobb fejlesztési programja: 105 millió forintos költséggel elkészült a vízforgató rendszer, amely javítja a fürdővíz minőségét. 4
