Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-28 / 308. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... írásunk nyomán A NÓGRÁD december 7-i számának mellékleteként megjelent balassagyarmati krónikában „kinyit, vagy nem az olajkút” címmel cikk jelent meg, mellyel kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük meg; Valóban igaz, hogy a HTO-eladóhely rendszertelenül tartott nyitva, azonban emiatt következett be, hogy az oda beosztott kútkezelő többször és tartósan betegállományban volt. A HTO-elad'óhely nyitva tartása üzemigazgatóságunk részére veszteséges, ezért a HTO-eladóhelyünk tervezett megszüntetéséről a Balassagyarmati Városi Tanács elnökét írásban tájékoztattuk. Dr. Győri Sándor tanácselnök 1988. november 24-én kelt levelében értesített, hogy számos levél érkezett a tanácshoz, és kérik, hogy a HTO-eladóhelyet tovább üzemeltessük. Kérte továbbá, hogy a gázprogram megA NÖGRÁD november 22-i és december 8-i számának „Levelezőink írják” rovatában az ipolyvecei bekötőút felületi bevonatának minőségét kifogásolták. Dré- gelypalánk és Ipolyvece között a Budapesti Közúti Igazgatóság balassagyarmati üzemmérnöksége 1988. október 18—20. között végzett hígított bitumenes felületi bevonást. A rendelkezésre álló adatok szerint ebben az időszakban a délben mért iéghőmérséklet plusz 12 és 9 fok között mozgott. A hajnali hűvösebb idő miatt a burkolat hőmérséklete néhány fokkal alacsonyabb lehetett. Sajnos az utak karbantartására rendel kezés r e álló eszközök — főleg az ipolyvecei bekötőúthoz hasonló kisforgalmú utaknál — tartósabb, a közlekedőket kevésbé irritáló drágább aszfalttechnológia alkalmazását nem teszik lehetővé. A megye 938 kilométeres Úthálózatán a burkolat tönkremenetelének megakadályozására többségében az íitt is alkalmazott technológia áll rendelkezésre, mely a közlekedők érdekét szolgálja, de átmenetileg zavaró zúzalékpergéssel is jár. így nagyobb türelmet és megértést igényel. Az objektív körülményeket előrebocsátva azonban megállapítható, hogy az elkészült felületi bevonat rniHagyománnyá vált, hogy a Mátraverebélyi Általános Iskola kisdiákjai meghitt karácsonyi ünnepségen kö~ szöntik a szociális otthon idős lakóit. A kék nyak- kendős kisdobosok december 20-án a napfény ra- rogását hozták magukkal a fenyőágakkal ékesített terembe. Az intézmény 95 gondozottja számára az otthon melegét idézték fel műsorukkal. A gyerekek énekeltek, szavaltak, bet- lehemes és pásztorjátékkal valósuiásának előrehaladtáig, 1990. év végéig üzemeltessük az eladóhelyet. A kérelemnek eleget tettünk, és 1988. december 1-től a HTO-eladóhelyet megnyitottuk, és december 10-ig 5230 lt. HTO-t értékesítettünk. Üzemigazgatóságunk területén a HTO-értékesítés ebben az évben is tovább csökkent és a bázishoz viszonyítva, több mint 20 százalékkal értékesítettünk kevesebbet I—III. negyedéves szinten, A HTO-eladóhelye- ink eddig is veszteségesek voltak és a további értéke- sítéscsckkenés még veszteségesebbé tette ez irányú tevékenységünket. A HTO-eladóhelyet az idény végéig — 1989. április 15-ig — nyitva tartjuk, és utána fogjuk eldönteni, hogy a HTO-eladóhelyet véglegesen bezárjuk-e. Varga József ÁFOR-üzemigazgató nősége nem megfelelő, azt jogosan kifogásolták. A kivitelezés feltételezhető hibája — a természetesnél ’ intenzívebb zuzalék- pergés — a bedolgozás időpontjában a burkolat felületének alacsony hőmérséklete. Ennek ellenőrzését az érvényes országos és belső technológiai utasítások nem írják elő, de figyelembevételével és kellő műszaki alapossággal a rossz minőségű munka megelőzhető lett volna. Ezért a balassagyarmati üzemmérnökség vezetőjét, a koordinációs főmérnökség minőségi ellenőrét és az üzemeltetési vezető mérnökét felelősségre vontam. • A kialakult helyzetben csak a jelzőtáblák kihelyezésével hívhatjuk fel a gép- járművezetők figyelmét, melyről K. Lajos „Válaszra várva” írásában említést is tesz. A burkolat a jelenlegi időjárási feltételek között megfelelő minőségben nem javítható. A helyszínen — a padkán levő kőanyag tavaszi visszaseprésével, a zúzalék szükség szerinti pótlásával a felületi bevonat minősége helyreállítható, melyet legkésőbb 1989. június 30-ig elkészítünk. Fráter István főmérnök Budapesti Közúti Igazgatóság vidították fel az idősek szívét. A jó játék jutalma- ként gyakran felcsattant a taps. Tóth Lászlóné tanítónő, Verebélyi Lajosné népművelő és három anyuka aggódó szemmel kísérték a nebulókat, de a gondos felkészülés meghozta gyü- mölcsét. Az idős emberek köszönetét Bata Jánosné gondnok tolmácsolta az iskolásoknak. Maczák Erzsébet Kányás Á sámán válaszol Beszélgetés Waszlavik László rockzenésszel A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ rocktáncházának a vendége volt a közelmúltban Waszlavik László rockzenész, vagy, ahogyan saját magát nevezi, a „kelet-európai rocksámán.” Sikeres szereplése előtt rövid beszélgetésre is vállalkozott. — Ügy három évvel ezelőtt ön azzal a jelszóval utazott ki egy bécsi koncertre, hogy „A kelet-európai rocksámán felkeresi Bécset a nyugati kultúra megtisztítása céljából.” Hol tart most a „tisztogatás”? — Azáltal, hogy színvonalas, kelet-európai gyökereken alapuló rockzenét és ehhez kapcsolódó szubkultúrát próbálok teremteni, eleve valami ilyesmit csinálok. Természetesen mások is, akik eredeti és nívós dolgokkal állnak elő... — Hol és milyen közönség előtt lépett még fel? — A legkülönfélébb emberek nézték meg a koncertjeimet. Felléptem többek között az amszterdami magyar héten, Dániában, Nyugat-Németországban. — Kelet-európai rocksámánnak nevezi magát. Mi indította arra, hogy felvállalja ezt az igen speciális szerepkört? — Egyszer, úgy a hetvenes évek közepén Bulgáriában tolmácskodtam. A Szovjetunióban végeztem az egyetemet, és egy időben műszaki fordítást és tolmácsolást is vállaltam. Szóval, Bulgáriában nagyon színvonalas, népzenét játszó együtteseket láttam. Mindenféle zenét kipróbáltam odáig és rájöttem, hogy valami olyasmit kell létrehoznom, ami még nincs, ez pedig a kelet-európai ' gyökereken alapuló rock. Később egy képzőművész barátomtól egy sámánbotot kaptam ajándékba, ez volt a megkoronázása a dolgoknak. — Mit ért saját kultúrán? — Nagyon tágan értelmezem. Ide értem például az étkezési kultúrát is. Nyugaton elcsodálkoztam azon, hogy egyes országokat mennyire elárasztott a mediterrán konyha és a MacDonald’s. — Zenéjében hogyan élnek tovább a hagyományok? — A népzenék motívumkincséből igyekszem meríteni, népi hangszereket használok. Citerát, tangóharmonikát, töröksípot stb. Gyermekkoromban először tangóharmonikán tanultam meg- játszani. — Tehát gyerekkora óta foglalkozik a zenével. Mégis műszaki egyetemre jelentkezett... — Matematika tagozatra jártam a budapesti Fazekas gimnáziumba, ahol ügyeltek arra, hogy ne szakbarbárokat engedjenek ki az iskola falai közül. Azóta is igyekszem megőrizni a nyitottságomat a reál és a * humán dolgok iránt. Amúgy semmit nem veszek véresen komolyan. Inkább az irónia híve vagyok, — varga — Válaszol az illetékes Idősek karácsonya Szentkúton Kamarai elöntés az országemblémáról A Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetősége döntött arról, hogy a jövőben milyen országemblémát használnak a külföldön megrendezendő magyar gazdasági napok, kulturális rendezvények, kiállítások, bemutatók alkalmával. A kamara a Magyar Hirdetővel együttműködve két évvel ezelőtt pályázatot hirdetett megfelelő országjel elkészítésére. A pályázatra 24 grafikus 98 alkotást küldött be. Közülük a szakmai bizottság nyolcat talált megfelelőnek arra, hogy jeles eseményeken az ország jelképévé váljon. A tesztelés és a közvéleménykutatás eredményeként három embléma maradt versenyben, s végül a kamara ügyvezetősége Schmal Károly grafikusművész alkotását fogadta el. Ez a Lánchíd fő kontúrjait ábrázolja, piros-fehér- zöld színekkel. Az emblémát Hungary felirattal látták el. A jelet a Magyar Gazdasági Kamara az exportra kerülő termékek származásának jelölésére is felhasználni javasolja. (MTI) Uj kemence melegénél... Akiknek munkát hozott a karácsony Kevés ipari kollektíva dicsekedhet azzal, hogy az ideinél korszerűbb technológiával készítheti munkadarabjait az új esztendőben. Híreinkben már többször is szerepelt a tűzhely- gyári kemencerekonstrukció, melynek során korszerű zománcégető és szárítóberendezésekkel gyarapodik a vállalat. A két sor, közül az egyik építése már befejeződött, míg a másik bontását a két ünnep között kezdte meg a szakembergárda. A változás látványos, sokat ígérő, s jócskán átalakította az itt dolgozó emberek életét... — Tudnia kell, hogy munkásaink 90 százaléka családanya — vetíti előre a gondok forrását Halmosi József művezető. — Három műszakban adjuk a hidegüzem számára az anyagokat, s ez nem kis megterhelés, bárki beláthatja. A .bajaink a kemenceátépítéskor kezdődtek, hiszen egy soron kellett a korábbival megegyező mennyiségű terméket előállítanunk, s ez csakis a szabadnapók, munkaszüneti napok feláldozásával sikerülhetett. így év vége felé úgy érzem, hogy a vállalatnak nem sikerült elismernie a többletvállalást, hiszen a nettó kereseteket tekintve nem ösztönzött a pluszmunkái. Érzésem szerint johban kellett volna differenciálni az ösztönző keretekből, s akkor még nem szóltam az otthon felgyülemlett feszültségékről... Bizony a felesége gyakran a szemére hányta: „Milyen .apa vagy te, hogy alig tartózkodsz otthon!” Rögtönzött számításai szerint legalább 40 hét végét töltöttek a kemencék bőrt szárító forróságában, esetenként 2—3 műszakban. Most, hogy az új kemencesor próbaüzeme lassan véget ér, mór arra gondol, . hogy márciusig, esetleg áprilisig újra kezdődik az egész. — Ügy érzem — folytatja —, én sem tettem lényeges különbséget a beosztottjaim premizálásánál, s ezen mindenképpen változtatni szeretnék jövőre. Ám igazságtalan lennék, ha nem említeném meg, hogy az új kemencesor jelentős állomás a technológiák megfiatalításában. Ebben a „masinában” a zománcréteg tökéletesebb, egyenletes a belső tér hőmérséklet-eloszlása, alig egy óra alatt fel lehet fűteni, s a működéséhez lényegesen kevesebb fűtőanyagot igényel. A zökkenőmentes átállásiban meghatározó szerepet játszott a zománcozó 4 brigádja, mintegy 150 dolgozó. Mint megtudom, akkor is vállaltak hét végi munkát, amikor hiányzott a túlórapénz. S, ez másképp nem képzelhető el, csak összeforrott csapatmunkával, bizalommal. — Elmondom, még ha sokan megsértődnek ;s, hogy a gondjaink, véleményeink nem mindig jutottak el a gyárvezetéshez. Elvártuk volna, hogy a bizalmiak korreKft módon továbbítsák az „alulról jövő hangokat”, ne csak egyirányú legyen az információáramlás! Már csak azért is, mivel szerintem helyt állt a csapat és az elkövetkező néhány hónapban is meg fog birkózni a feladatával. Azt hiszem, ezek után nem is kívánhatnék mást a magiam és a kollektívám - nevében, mint, hogy jövőre — a második sor beüzemelése után — egyetlen hét végét se kelljen bent töltenünk, hiszen akkor céltalan volt olyan égetőt vásárolni, melynek felfűtéséhez elegendő egy óra... T. Németh László Emlékek a múltból hhhhhhhhhhihihhi^hhhhihhwhhi A divat múzeuma Múlt századi szövőgép. Varrógép 1870-ből. Éppen egy évvel ezelőtt nyitották meg Budapesten a Textilipari és Ruházati Múzeumot. Őse egy húsz évvel ezelőtt létrehozott kiállítás volt, melyet — akkor — a fővárosi Technika Házában mutattak be. Igen nagy közönségsikert kapott a kiállítás — emlékezett a múzeum vezetője Oszetzky Gábor, majd . elmondta, hogyan alakult a későbbiekben a kiállítás sorsa. Nagy volt az érdeklődés, mégis sokáig kellett várni, amíg újból a közönség elé kerülhetett a gyűjtemény, melynek ekkor az óbudai zsinagóga adott otthont. Itt is időszaki kiállításokat láthatott a közönség, de a rendezőknek sikerült összeszedni a múzeum alapját képező saját gyűjteményt is. A véletlen segített a múzeum jelenlegi helyének a kialakításához: 1975-ben megszűnt a Hazai Fésűsfonónak egy budapesti gyára, amely Angyalföldön, a Rajk László— Ipoly—Gogol utcák határolta telken működött. Az egykori gyár alkalmasnak látszott arra, hogy benne állandó múzeum létesüljön, s az ötlethez az illetékes minisztérium is hajlandó volt jelentősebb ősz- szeggel hozzájárulni. Azért hozták létre a múzeumot, hogy bemutassa a textilipar teljes egészét, történeti korszakait, fejlődési fokait, ágazatait: a fonást, szövést, kikészítést, kötés- burkolást és konfekcionálást. Jelenleg a szövés- és a konfekciótörténeti kiállítás látható. A tervek szerint még az idén a látogatók elé kerül a fonást bemutató kiállítás is. Időszaki bemutatót is rendeznek a múzeumban. Tavaly a hazai kötő-szövő ipar százéves jubileumára emlékezve régi, de még működő gépeket és természetesen modern termékeket láthattak az érdeklődők. S van egy „leánymúzeumuk” is, a pápai Kékfestő Múzeum; az ottani bemutatón, az ötvenes években megszüntetett, kétszáz éves hagyománnyal rendelkező kékfestő céhnek az 1700-as évek végéről származó eszközei és termékei láthatóak. A budapesti múzeum tervei között olyan viselet- történeti kiállítás is szerepel, amely az 1480—1930 közötti divatot mutatja be a látogatóknak. Ehhez a Magyar Divatintézet és egy olasz cég ad majd segítséget. A múzeum része az Innovatext Textilipari Kutató és Fejlesztő Vállalatnak. Nemcsak közművelődési feladatának tesz eleget a múzeum, hanem szakmai, képzési és továbbképzési feladatokat is felvállalt. Az érdekelt vállalatok és intézmények segítségével létrehozott és fenntartott múzeum anyagi szemléltetőeszközül szolgálnak a leendő textilipari szakembereknek. December közepétől időszaki kiállítást rendeznek a kékfestést bemutató relikviákból, kordokumentumok felhasználásával. A bemutató ismerteti a mai magyar kékfestők termékeit, illetve kamarakiállításon a Kékfestő Múzeum anyagát tárja a látogatók elé. H. Sz. Gy.
