Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

T988. DECEMBER 28., SZERDA NOGRAD 3 Napközi otthon Salgótarjánban Testi-lelki gondoskodást nyújt Az értelmi fogyatékos gyermekekről többnyire a szülők gondoskodnak, az Intézetben való elhelyezést kevesen kérik. A napköz- ben,; megfelelő foglalkozta­tást, felügyeletet nyújtó in­tézmény létrehozását már évekkel ezelőtt igényelték Salgótarjániban, ezért tavaly, a városi tanács kezdeménye­zésére a volt Petőfi bölcső­dét értelmi fogyatékosok napközi otthonává alakítot­ták át. * Tizenhét különböző korú gondozottja van jelenleg az otthonnak, akik kisegítő is­kola, vagy szociális foglal­koztató elvégzése után ke­rültek ide. TestHelki fejlődésüket, egyéni képes­ségeik kibontakoztatását tar­talmas, változatos napi programok szolgálják. A gondozónők lelkiismerete­sen foglalkoznak velük, bő­vítik ismereteiket, a hiá­nyosságokat pótolják, heti tervet készítenek, napokra lebontva. Az otthon lakói házimun­kát szívesen és rendszere­sen végeznek, környezetüket tisztán tartják. Az ügyeseb­bek kulcstartót, ujjbábot, könyvjelzőt, nyakláncot, ka­rácsonyfadíszeket készíte­nek. Bedolgozást is vállal­hatnának, ilyen lehetőség azonban a mai napig nem adódott számukra. A mun­kára nevelést így a ház körüli tennivalók elvégzé­se, illetve az intézmény kertjének művelése szolgál­ja. Az értelmi fogyatékosok megyei érdekvédelmi szer­vezete a napközi keretein belül működik. A város üzemei, kollektívái a szer­vezethez eljuttatott pénzzel, ingyenautóbusz biztosításá­val járulnak hozzá a közös programokhoz. A kohászati' üzemek, a síküveggyár, a BRG szocia­lista brigádjai, a Volán és az óvónők KISZ-esei, a ter­vező" és építőipari válla­lat, a NÁÉV, a salgótarjáni áfész, valamint a diósjenői szociális foglalkoztató nyúj­tott eddig segítséget az ott­honnak. Ez év májuséban a salgótarjáni Sümegi Ilona alapítványt hozott létre az intézmény javára, amelynek egy részét működési kiadá­sokra fordítják. Uszodába hetenként jár­nak a gondozottak, s a Jó­zsef _ Attila Városi-Megyei Művelődési Központ színhá­zi előadásait is látogatják. Nyáron túrákat tesznek, téli időszakban a napi séta, kö­zös vásárlás, városnézés pó­tolja ezt. Az adószakértő válaszol V Wmmm ü IliiÍLüm1111111 üi Wiwmí M iüs Adómentes a véradó csokoládéja Intézményünk rendszere­sen szervezi az ingyenes véradást. A véradónak ilyen alkalommal adunk „kalóriapótlást”, egy-egy szendvicset, üdítőitalt, eset­leg egy üveg sört, netalán egy szelet csokoládét. Érté­ke körülbelül 50 forint sze­mélyenként. Adóköteles ez a támogatás? (Véradás jelige.) Nem. A személyi jövede­lemadó-törvény 15. § (4) be­kezdése alapján a termé­szetben nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális el­látás mentesül a személyi jövedelemadó-kötelezettség alól. Szakszervezetünk a dol­gozónak jutalomüdülést ad. Adóköteles, vagy adó­mentes ez? Sajnos, nem közli a ked­ves kérdező, hogy mi­lyen címen adja szakszer­vezete a jutalomüdülést. Ezért mindkét lehetőség esetére adom válaszomat. A szakszervezeti jutalom­üdülés dolgozót terhelő költségeinek a munkáltató általi „átvállalása” — a hatályos szabályok szerint — munkaviszonyból szár­mazó, nem rendszeres kifi­zetésnek minősül és utána adóelőleget a Vhr. 23. §.-a alkalmazásával kell le­vonni és a munkáltatónak befizetni. Kétségtelen, hogy az üdü­lési költség teljes munkál­tatói „átvállalása”, vagy csak egy részének vállalása révén is a dolgozó vagyoni értékhez jut. Ezért — fi­gyelemmel az szja Tv. 1. és 4. §-ára — alkalmazni kell az adókötelezettség sza­bályát, mert e kifizetés a Tv. 15., 16. §-a szerint nem adómentes. Az emlí­tett címen történő juttatás adójogi megítélésén nem változtat az, hogy a kifi­zetés jutalom formájában történik. Sportkörünk üdítőitalra, illetve mérkőzésekre való utazáskor élelmezésre költ­ségtérítést ad labdarúgóinak. Terheli-e ezt szja, s ha igen, kell-e ebből előleget vonni? (Sportkör.) Az 1987. évi VI. törvény 15. § 10. pontja alapján „a jogszabályban megha­tározott mértékű költségté­rítés, költségátalány men­tes az szja-kifizetés alól”. A sportolók és kísérői ré­szére élelmezési költségté­rítésként, valamint frissítő- költségként adható mérté­két a 4/1987. (IX. 15.) ÁISH. sz. rendelkezés, illetőleg annak melléklete határoz­za meg. Ha az önök által térített összeg az említett jogszabályi mértéket nem haladja meg, nem kell szja-t levonni. Ellenkező esetben az adózás általános szabályait kell alkalmazni. Kezdeményező szövetkezet Az élet kényszerítésében előre Balassagyarmaton, a Balassa Ruházati Kisszövetkezet — a drégelypalánki Szondy Szerelő és Ipari Szövetkezet után — nyugatra a legtöbbet exportáló szövetkezet. A cégnél műszaki vezetőként dolgozó Boros Lászlót ez év márciusá­ban nevezték ki a szövetkezet elnökének. Régi beosztását is megtartotta, mondván: „ilyen kis szövetkezetben két első számú vezető nem szükséges.” — Az utóbbi időben több­ször lehetett olyasmit; hal­lani, hogy valami jóféle vál­tozás figyelhető meg a szö­vetkezet életében. Gyürkőz- nek, kisebb-nagyobb siker­rel a termelés visszaesése ellen, sokmilliós beruházás „nagy ágyúját” is bevetet­ték... — Az új technológia al­kalmazása, még nehézségek között sem riaszt vissza. Ilyen ambíciókkal jelentkez­tem a szabó-ktsz pályázati kiírására 1985-ben. Elég ne­héz helyzet fogadott, de tud­tam, hogy a gondok — ala­csony átlagkereset, csökke­nő létszám, termelés-vissza­esés — nemcsak helyi jel­legűek. Elnökelődöm idejé­ben már elkezdődött egy 24 milliós beruházás, ezt kel­lett nekem, mint műszaki vezetőnek, másfél év alatt „tető alá” hoznom. — 1985-re megtörtént a telephelyvásárlás. A régi te­lephelyet újabb területtel egészítették ki, és megvásá­roltak egy Macpi nevű olasz részvasaló sort, ami meg­alapozta a korszerűbb ter­melést... — Idekerülésemkor vette kezdetét az épület átalakí­tása, egy modernebb kazán- technológia megépítése, spe­ciális varrógépek beszerzése és a 6 milliós gépii zing beinvesztálása ugyancsak varrógépekre. A beruházás mellett a villamos hálózat kiépítését, a belső szerelé­seket és a 300 négyzetméter alapterület kifestését, az irodák kialakítását (szándé­kosan' kevés az adminisztra­tív dolgozónk) említhetem. — Az idegenből érkezett, korábbi műszaki vezetőt vá­lasztotta meg a tagság az idén elnökének. Miilyen a vezetői stílusa? — Készség az új iránt. A termelésszerkezet átala­kítása sok nehézséget oko­zott, de a közös gondolkodás és az összefogás átsegítette a bátrabbakat. A szövetke­zetben a múlt évi átlagos jövedelmet több mint 30 százalékkal tudtuk növelni. Az udvaron sok babako­csié kismamának — fizetés­nap volt éppen — köszön- getett Boros elnök. A nyers- anyagraktárban kezdtük az üzemi körutat: itt sok gyapjú típusú, fésűs szövetet tárolnak. Különlegességek Is akadnak, mert van olyan megrendelőjük, aki az anya­got is küldi. A szabászműhely veze­tője, Plonk László régi is­merősként üdvözöl. Két férfi és egy nő van ebben a fon­tos beosztásban, az „okos” gépek több ember munkáját végzik el, pontosan, szépen. Értő kezek irányítják őket. Akárcsak a kézi szabászat­ban az ollókat. A nagy var­roda, a zakóezalag sora kedves látványt nyújtott a sok fürge kezű asszonnyal, lánnyal, akárcsak a vasaló- helyiségben látott korszerű Macpi gépsor, ahol 2—5 gé­pet is kezel egy-egy asszony. A termék végmeózása, szállításra való előkészítése a készáruraktárban törté­nik. Saját maguk szállítják az árut, leginkább Pestre, Miskolcra, Egerbe. Külföld­re kamionok viszik. — Kuwaitba és Szaúd- Arábiába készítünk hagyo­mányos fazonú, sötét színű zakókat. Így lehetséges, hogy az idén már 20 millió fo­rint értékű tőkésbevételre számíthatunk a hazai 7 mil­liós termelés mellett. Hosszabban időztünk az üzem tanműhelyében, mert az elnöknek, nemcsak a szö­vetkezeti életszínvonal-eme­lése a szívügye, hanem a szakemberképzés is. Kisg Istváamé szakoktató a férfiszabójeiöltekkel fog­lalkozott éppen. A szövetke­zet profilja a férfizakó. — Hányán tanulnak itt az idei tanévben? — Három osztályban ösz- szesen 46 lány (néhány fi­unk van csak). Eddig egy műszakos üzem voltunk, aminek sok családanya, vi­dékről bejáró nő örült, én nem. Nagyszabású termelési terveinkhez a technikai fel­tételek biztosítottak. Varró­nőkre, szabászokra lenne szükségünk. A jelenlegi lét­számnál többre. Akár azon­nal is fel tudnánk venni 10—15 szabót. Az alapösztöndíj mellé még külön tanulmányi ösz­töndíjat is fizetünk tanuló­inknak — jegyzi meg az el­nök. — A harmadikos szak­munkástanulók részére a szalag mellett 14 fős mun­kahelyet alakítottunk ki, hogy könnyebben önállósod­janak, s ha szükséges, le­gyen kihez fordulniuk se­gítségért, vagy éppen elles­hetik a szakma fortélyait. Nemcsak szaktudást, de a kulturált magatartást is el­várjuk tőlük. Elkövetünk mindent, hogy a termelés­ben érdekeltté tegyük tanu­lóinkat. Tanulmányi szerző­dést is kötünk velük, ör­vendetes tény, hogy tavaly tanév végén 9 szakmunkás maradt nálunk a korábbi néhány helyett. A szemléletváltást az élet kényszeríti ki mindanmyi- unkból. A termelés bővíté­sét a kereskedelmi; kapcso­latok is. — A palotáshalmi nagy­községi tanácsban jó part­nert találtunk egy közös vállalkozásban — újságolja Boros László. — Szarvasa­dén egy kastélyban folynak jelenleg az átalakítási mun­kálatok. Várhatóan már de­cemberben kitelepítjük a gé­peket, és megkezdhetjük a munkát, illetve a dolgozók betanítását, átképzését kor­szerű technidlógiiára. A kisszövetkezet elnöke, amikor Balassagyarmatra került „ingázó” volt, hét végeken mindig hazajárt a családjához, Szilvásvárad mellé. S, mivel jól érezte magát a szövetkezetnél, és a kis várost is megkedvelte családias légköre miatt,_ úgy döntött: idehozza a családját is. Azóta már „őshonos­ként” pecázgat az Ipoly partján. Felesége Balassa­gyarmaton tanít, s gyerme­kei már találtak maguknak jó pajtásokat. Elekes Éva Az iparfejlesztési törvé­nyek, s különösen az 1890. évi 13. te. hatására az Egye­sült Magyarhoni Üveggyá­rak Rt. 1892 tavaszán elha­tározta egy tisztán palacko­kat készítő gyár megépítését. Fridrich Eduárd az rt.-hez tartozó kiskapocsi üveggyár igazgatója — felkereste Ger­ber Frigyes salgótarjáni bankigazgatót, hogy a hely­színen tárgyaljanak az álla­mi adókedvezmény elnyeré­sének feltételéről. Ugyanis ■a modern, regeneratív fűté­sű kemencék fűtőanyagát a szén adta az eddigi fatüze­léssel szemben. A látogatás végén Fridrich megállapítot­ta, hogy a gyár működéséhez minden feltétel megtalálha­tó Salgótarjánban. Államkölcsön kikötésekkel 1892. június 19-én a keres­kedelemügyi miniszter elé azonban mégis két tervet terjesztettek be: az egyik szerint a gyárat Egeresen, a másik szerint Salgótarjánban kívánják felépíteni úgy, hogy az ötmillió darab sötétzöld palack gyártására legyen al­kalmas. Saját tőkéjükből az rt. 250 000 forintot szándéko­zott az építésbe fektetni, a 95 eve autattak fel Beváltotta a reményeket a Salgótarjáni Öblösüveggyár szükséges további pénzt az államtól kívánták megszerez­ni. 1892. november 13-án_ Lukács Béla kereskedelem­ügyi miniszter, a kormány véleményét is ismerve, szí­vesen vette az rt. palackgyár- alapítási tervét, és 45 ezer forint államkölcsön megadá­sát helyezte kilátásba. A ki­kötés az állam részéről az volt, hogy a tőkéscsoport a vállalkozásba legalább 200 ezer forintot fektessen be, az építkezést 1893. április 1- ig kezdje meg, a gyárat pe­dig legkésőbb 1894. április 1-ig helyezze üzembe. A lé­tesítendő gyár 1908-ig állami adókedvezményt, a MÁV vo­nalain pedig kedvezményes szállítási díjtételeket kapott. A részvényesek közgyűlése 1892. november 26-án a fel­tételeket elfogadta és meg­bízta az igazgatóságot a pa­lackgyár építésének az elő­készítésével. Az igazgatóság ezek után a Budapest—Rutt- ka vasúti fővonal mellett fekvő Salgótarjánt, a szén­medence központját jelölte ki az új gyár telephelyéül. A kiválasztáskor az 1867 óta Szilárdyék gazdagszanak A részvénytársaság 1893. február 22-én kötötte meg a szerződést Szilárdy Istvánnal, aminek értelmében a gyár­telep és munkáslakások cél­jára 22 400, homokbánya cél­jára 7200, összesen 29 600 négyszögöl nagyságú terüle­tet vásároltak meg. A terület a vasútvonal és az országút között, a község déli részén elterülő, akkor még mocsa- ras-lápos rét egy része volt. Az országút keleti oldalán körülbelül 250 méterre volt a zöld üveg gyártására alkal­mas homokbánya. A gyár építkezése — az rt. hatodik gyáraként — 1893. április ele­jén kezdődött meg Baumhorn budapesti mérnök tervei alapján Szvoboda salgótar­jáni építész irányításával. Az üveggyár építésénél al­kalmazott munkások „ga­rázdálkodásainak” megszün­tetésére a község vezetői sze­rint újabb intézkedésekre is szükség volt. Ezért úgy vél­ték, hogy a községi rendőrök számának növelése nélkülöz­hetetlen, mert a gyár előre­láthatólag október—novem­berben. kezdi meg üzemét, amikor is a családtagokkal 1200—1500 emberrel gyarap­szik a község. Továbbá: „...hogy különösen az üveg­gyárnál kivétel nélkül ide­gen socialisticus eszmékkel saturált elemek lesznek szük­ségként alkalmazva, mely eszmék az előbb nevezett nagyvállalatok munkásai kö­zött is feltétlenül terjeszked­ni fognak... a folyton szapo­rodó egyéb kereskedelmi és iparvállalatoknál is szük­ségként alkalmazott napszá­mosok is rendkívül nagy számban özönlenek be a köz­ségbe munkakeresés végett... őriként következik a közsé­gi rendőrség teendőinek foly­tonos szaporodása...” Ezért a meglévő 9 főből álló községi szolgaszemélyzetet két rend­őrrel növelték. őszre felépült az üveggyár hutacsarnoka és egy folya­matos üzemű Siemens-rend­szerű zöld palack gyártására alkalmas regeneratív gáztü­zelésű kádmedence. Eezenkí- vül keverékház, műhelyépü­let, kazánház, erőmű és még néhány munkáslakóház. Az iparlajstromba 1893. novem­ber 20-á'n vezették be az új gyárat. A gyár hivatalos üzembe helyezésének napja 1883. de­cember 10-e volt. A miniszter tiszteletére Az avatóünnepségen meg­jelenő kereskedelemügyi mi­niszter további támogatására is számítva a gyárnak ekkor adták a „Lukács Béla huta” nevet. Az Egyesült Magyar­honi Üveggyárak Rt. részé­ről Földiák Gyula alelnök a következő szavakkal üdvö­zölte patrónusukat: „...Itt áll­nak a nagyméltóságodnak ne­vét viselő Lukács Béla huta falai, a gyár kéménye már füstölög s a munkások csak nagyméltóságod intését vár­ják, hogy kivegyék a kemen­céből az izzó masszát s ez­zel egy új iparág gyártását kezdjék meg Magyarorszá­gon.” A korabeli tudósító ilyen­nek látta a felavatott gyá­rat: „...a munkások kék zub­bonyban álltak a nagy ke­mence mellett, melynek nyí­lásán át lehetett látni az izzó anyagot... Száz és száz ember for­golódik a kemencék körül, az egyik berakja a homokot, a másik tüzel, vagy hatvan ember fújja, formálja az üveget, fiúk, lányok pedig hűteni viszik a palackokat. A munkások kivétel nélkül németek, mert nálunk még nincs olyan munkás, aki a palockok gyártásához értene... Háromszáz munkást alkal­maztak. Kádmedencébe 14 kocsi olvasztott üveg fér, ko­csinként 10 ezer kg-ot szá­mítva. A gyárban mindenfé­le színű és formájú palackot gyártanak.” Az avatóünnepségen meg­jelenő kereskedelemügyi mi­niszter további támogatása révén a gyár még december­ben 90 ezer forint áüamköl- csönt kapott... A többszöri név- és tulaj­donváltás, szerkezetátalakí­tás után az országos hírne­vet szerzett gyár beváltotta az alapításához fűzött remé­nyeket. Dr. Szvircsek Ferenc működő vasutat, mint köz­vetlen összeköttetést a fővá­rossal, és a közel eső szénbá­nyákat vették figyelembe.

Next

/
Thumbnails
Contents