Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

licöl Békesség az embernek mikor még nem volt az emberé a tudomány, övé volt a képzelet. Képzelete mára fogyatkozóban van, tudomá­nya tágulóban, ám az önmagában nem teszi boldogab­bá. Ellenkezőleg. Mintha az ezredvéghez közeledő emberiség gondjai — nem utolsósorban éppen saját tudománya „eredmé­nyeként'’ — bonyolultabbá váltak volna. Következésképpen szo­rongásai is megnövekedtek. Úgy tetszik, nemcsak a föld rohan szivárványos magányban, morális tartás, az egymás iránti fe­lelősség nélkül az ember is oda hullhat, a szavak inflációja, a részinformációk áradása megtévesztheti, rettenetes mellékutak- ra, zsákutcákba sodorhatja, elfelejtheti az értelem és a szív hangját, a törékennyé vált világ s benne az önnön sorsán való felelős gondolkodást. Csillagfényes ég alatt élünk, örülünk és szenvedünk, gond­jaink viszont a földhöz kötnek bennünket, jóllehet az emberré- válás óta foglalkoztatta elődeinket is a kérdés, mi van fölöt­tünk honnan jön, hová megy a Nap, ha időnként meghal, mi­ként tumad föl mit jeleznek a csillagok, hogyan keletkezik az áradás, egyáltalán mi a természet, amelynek részei vagyunk. Ezért is születtek a mitológiák, alakultak ki a vallások, szök­kent szóiba az ének, a költészet. A válaszok sokasodtak, a kér­dések nem kevésbé. Már az idők mélyén megszületett az a kér­dés is, mi az ember, mi a célja és értelme létezésének. A tudományok, köztük a filozófia ugyancsak korán belépett a kérdezők sorába. Hiszen az ember nemcsak természeti, hanem társadalmi lény is, utóbbi minőségében szintén gondokkal, gazdasági, társadalmi, politikai feladatokkal terhelt, s az marad a remélt jövőben is. A próféta szavai nerp véletlenül világítanak New Yorkban, az FN5Z székháza előtt: „És összetörik kardjaikat sarlókká, fegvveiüket vincellérkésekké, és nem tanítanak többé háborús­kodást." A mindannyiunk által óhajtott kor még nem érkezett el. Ugyanakkor tanúi lehetünk annak, hogy napjainkban mint­ha ismét a szükségszerű együttműködésre való hajlam váltaná föl a világ vezető hatalmai közötti jeges bizalmatlanságot, nap­jainkban történelmi jelentőségű egyezmények és javaslatok szü­lettek, élénkülőben vannak az országok közötti kapcsolatok, válsággócok tüze alszik ki a közös politikai akarat nyomán. Ez nem ok az illúzióra, ám tápot ad az ember reményének, hogy megmarad az emberiség létezésének feltétele, sőt, ma már egyetlen lehetősége, a béke, élő bolygó marad gyermekeink és gyermekeink gyermekei számára a Föld. Élő bolygó marad? A kortárs magyar költő által antigenezis- nek nevezett folyamat ma is tart. És megint csak az ember az, aki békében is rövid távú érdekeinek szolgálata jegyében pusz­títja maga körül a természetet, aminek része, kockára téve, saját jövőjét. Növény- és állatfajok tűnnek el napról napra a földről, mérgeződik a levegő, a víz, a föld. Pedig nemcsak a zöld erdő lesz kevesebb az elpusztult fával, nemcsak a folyó érzi hiányát a halnak. Ezzel is az ember lesz kevesebb. Minden egyes fa az Élet fája. És mert még nem múlt el fejünk fölül az önmagunk által gerjesztett veszély, fontos, hogy mind töb­ben legyünk olyanok, akik félnek a haláltól, mert szeretik az életet. Olyan országban élünk Európa közepén, amelynek saját mo­rális katasztrófákból is kijutott. Annál nagyobb a felelőssége abban, hogy kihasználja azt a történelmi esélyt, amely ma megadatott számára, s amelynek eredményeként emelt fővel léphet a jövő évezredbe, Európa és a világ népeinek remél­hetőleg békésebb nagy családja egyenrangú tagjaként. Változó dimenziók között él az ember. A világ optikailag is megmutatta eddig rejtve maradt arcát. Űrhajóból többen meg­pillantották már a Földet. Hovatovább ismerős táj lesz szá­munkra a tengerek mélységének mezeje, a Földön kívüli vég­telen térség vagy éppen a kéklő burokban tündöklő bolygónk, miként azt „kívülről" látni. A dimenziók váltakozása elragad­hatja a képzeletet. Új csodák küszöbén állunk kérdés, ve­szély nélkül képesek leszünk-e átlépni e küszöböt. Hogy ezt elkerüljük, annak egyik feltétele az évezredek so­rán kialakult emberi léptékhez való ragaszkodás is, mindazon értékek megőrzése, amelyek változó korunkban is érvényesek. Ez a lépték nemcsak a tájra, megművelt földre, szelek zúgásá­ra, hóhullás neszére, csöndes és meghitt családi együttlétre, ifjak es vének egymás iránti figyelmére vonatkozik, hanem min­denekelőtt érzelmeket jelöl. Az ünnepi lelkűiét, a szeretet mél­tóságát. az önmagunkban tisztázott emberség kisugárzását. Midőn csöndes belső rezdülések jelzik az időt. N ehéz a tájékozódás a mi időnk kavalkádjában, de nem lehetetlen. Mindenki föllelheti a maga parcelláját. Az ünnep, ami sokak számára most talán szerényebb, a korábbiaknál, változatlanul érzelmi, gondolati töltésekkel gaz­dagíthat. Az együvé tartozás mágnese lehet, ha képesek va­gyunk felfogni az üzenet lényegét, a paraszti gúnyában elkép­zelt pásztorok zengedezését, a muzsikás és ajándékozó kedvű három király tisztelgését, a mese örök emberi tanulságait, az élet áhiiatát. Kevés eszközre van szükség mindehhez. Talán leginkább tü­relemre önmagunk és mások iránt. A fák ringása ezen az ün­nepi téli napon is figyelmeztet, mi az, amit elveszíthetünk. Igen, ez az emberi világ. Békesség földön az embernek. T. E. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF., 306. SZÁM ÁRA: 2,20 FT 1988. DECEMBER 24., SZOMBAT ffc rr r r I———— -■■■!!■■■■II» 1 Erdélyi menekültek gyerekeit fogadta Németh Miklós Erdélyi menekültek gyér" mekeit fogadta pénteken a Parlamentben Németh Mik­lós, a Minisztertanács elnö­ke. Minden jó, ha a vége jó! Így összegezhető az az év­végi munkásgyűlés, amelyet pénteken délután tartottak a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben, és amelyen megje­lent Füssy József, az MSZMP Nógrád Megyei Bi­zottságának gazdaságpoliti­kai titkára és Plachý Péter, a salgótarjáni városi párt- bizottság első titkára iff. Az üzemcsarnokban ösz- szegyűlt munkáskollektívát dr. Szabó István, a gyár ve­zérigazgatója köszöntötte. El­mondta, hogy bár a termelé­si tervüket 2,1 százalékkal, árbevételi tervüket pedig 6,7 százalékkal teljesítették túl, az évközi munka mégsem volt zökkenőmentes. Az esz­tendő második felére króni­kussá vált a huzalmű-gyár- részleg szovjet és ózdi ere­detű alapanyag-ellátási prob­Pénteken délelőtt több száz családtag, feleség, ba­rát és érdeklődő előtt ke­rült sor Balassagyarmaton az ifjú határőrök eskütéte­lére. Az élenjáró magasabb egység címmel kitüntetett határőr-kerületparancsnok- ság nevében Éli Zoltán őr­nagy, politikai osztályve­zető köszöntötte a vendége­ket, köztük Zentai Csabát, az MSZMP városi bizottsá­gának titkárát, valamint a város fegyveres erőinek, és testületéinek képviselőit. Miután Vincze Zoltán ha­tárőr ezredes kerületpa- rancsnok üdvözölte az eskü előtt álló katonákat, Mol­nár Zsolt határőr, s vele együtt a pár hete bevonult újonc „határvadászok” le­tették az esküt, amely iga­zi katonákká avatta őket. A fogadalomtételt köve­tően a kerületprancsnok munkájuk, kiváló szolgálat A gyerekek Télapó-ünnep­ségen vettek részt az Or­szágház kupolatermében, majd átvehették a Minisz­tertanács ajándékcsomagja­lémája. Ez már nem egyszé- rű termelésszervezési, hanem munkaellátottsági problémá­kat is teremtett, kényszer­szabadságolásokat váltott ki. Nem volt zökkenőmentes a többi üzem termelése sem. A hengermű Quartó-gyártó- sorának váratlan meghibáso­dása szintén gondokat jelen­tett. Szerény javulás tapasztal­ható azonban a termékek minőségi mutatói területén és a jövedelmezőbb termé­kek előtérbe kerülésével csökkent a veszteséges ter­mékek részaránya is. Kiemelkedő eredményeket mondhat magáénak az SKÜ az export területén: ez év­ben várhatóan 17,5 millió dolláros forgalmat bonyolí­tanak le. Ez csaknem har­madával nagyobb a tavalyi teljesítményeknél. Jó jel, ellátásuk jutalmaképpen ki­váló és élenjáró címet adott át a kerületparancsnokság alegységeinek, azok parancs­nokainak. Így a tizenhétsze­res kiváló alegység címmel kitüntetett balassagyarmati forgalomellenőrző pont most a Határőrség aranykoszo­rús kiváló forgalomellenőr­ző pontja címet vehette át, parancsnoka, Pataki István alezredes pedig Aranyko­szorús kiváló FEP-parancs- noki kitüntetésben részesült. Ugyanakkor az Élenjáró század címet vehette át a törzsszázad hivatásos és sor­állománya nevében Jobbágy Pál főtörzsőrmester, vala­mint ugyancsak élenjáró század címet Győrösi István főhadnagy, a híradószázad parancsnoka. A címek átadása után Vincze Zoltán ezredes kö­szöntötte az esküt tett ka­tonákat és ä kitüntetésben részesülteket. Beszédében foglalkozott a nemzetközi it. Németh Miklós az Er­délyből áttelepült gyerme­keknek adott uzsonna előtt hogy az elmúlt esztendőben 11 százalékkal tudták növel­ni termékeik deviza árszint­jét. A nyugati piacokon való kereskedéssel a kohászati üzemek több mint 15 millió dollárral javította idén az ország nemzetközi fizetési mérlegét. Ami ebből közvetlenül a dolgozókat is érinti: az idén elért mintegy 13—14 száza­lékos átlagkereset-növeke­dés csaknem felét, az ex­porthoz kapcsolódó bérpre­ferencia tette lehetővé. Mindezeknek köszönhető­en az SKÜ idei 60 millió forintos eredménytervét je­lentősen túlteljesítve, az év végén 110 millió forintot könyvelhet el a mérleg 1988. évi nyereség rovatában. Így a kohászok már nyugodtan ünnepelhetik a karácsonyt és az új esztendőt. enyhülési folyamat állomá­saival, kiemelve, hogy a ha­tárőrizetben szolgálatot tel­jesítők feladataikat tovább­ra is nagy felelősségtudás­sal és fegyelemmel kell, hogy végezzék. Ugyanak­kor szólt róla, hogy nagy segítséget jelent a határterü­leti lakosság közreműködé­se, amely nélkül a felada­tok ellátása nehezebb vol­na. Így ez alkalommal is gratulált annak a két ön­kéntes határőr hölgynek, Vadkerti Jenönének és Pá­linkás Katalinnak, akik ugyancsak pénteken vehet­ték át a kiváló önkéntes ha­tárőr kitüntetést. A kerületparancsnok be­széde után az ifjú határ­őrök feszes díszmenettel zár­ták az ünnepélyes fogada­lomtételt. Közülük sokan otthon tölthetik a karácsonyt, akik nem kaptak most hosz- szabb eltávozást, azok majd szilveszterkor ünnepelnek a családdal együtt. A tartalomból: ÜJ TÍPUSÚ KÖZMEGEGYEZÉS Meghatározó jelentő­sége van jelenlegi hely­zetünkben a nemzet ja­vát szolgáló közmeg­egyezésnek — ezt erő­sítette az a szerkesztő­ségi beszélgetés, amely­nek összefoglalóját a 3. oldalon közöljük. Kö­zépiskolai igazgató, evangélikus esperes, népfronttitkár és párt­titkár fejti ki vélemé­nyét a többi között ar­ról: mi múlik a köz- megegyezésen. KÄNYÁSON Ú JRAÉLED A REMÉNY A kanyásiak sikerei­nek összetevőiről szól riportunk, lapunk 4. ol­dalán. Képünk: Mó- csány József gyalus (bal­ról) és Molnár Sándor körletvezető gyönyör­ködve nézik, amint a gép acélfogait a szénfalba mélyeszti. FARKAS ANDRÄS RAJZAI Farkas András festő­művész rajzaiba enged bepillantást Tóth Ele­mér. Ha eljön az ál- modás című cikk a 6. oldalon olvasható. köszöntötte a kicsiket. Ew uegi munkasgyüles a SKÜ-ben Nyugodt karácsony Ünnepélyes katonai eskütétel Balassagyarmaton > 4

Next

/
Thumbnails
Contents