Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-22 / 304. szám

I MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 8.20: Mellény zseb 8.S0: Ella Fitzgerald és Louis Armstrong közös felvételeiből 9.00: Operettnyltányok 9.30: Ami a hírekből kimaradt... 10.05: Diákfélóra 10.35: Venezuelától Ausztráliáig 11.39: Prenn Ferenc hányatott élete 12.45: Válaszolunk hallgatóinknak 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: Játszani is engedd.. . 16.05: ünnep előtt 16.15: ..Kerek istenfája, szép tizenkét ága. . .” 17.00: Mi közünk hozzá? 17.30: Népdalcsokor 19.15: Filmzene 19.23: Közérdekű magánügyek 19.30: Ez a szakma, ahol mindenkiről minden kiderül. Darvas Iván 20.25: Változatok a történelemre 20.55: Hangportrék rádiós emlékek fényében 22.30: Az udvarló 23.00: Zenekari muzsika PETŐFI RADIO: 8.05: Citeramuzsika 8.20: A Szabó család, ismétlés 9.05: Napközben 12.10: Az Avsenik kvintett felvételeiből 12.30: A népművészet ifjú mesterei 13.05: Nosztalgiahullám 14.00: Hozott anyagból 15.10: Operaslágerek 15.45: Törvénykönyv 16.00: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót 16.15: George Jones countrylemezeiből 17.05: Újdonságainkból 17.30: Metronom 18.30: Slágerlista 19.05: Muzsikánál nincs jobb barát 19.15: Lottósorsolás 20.05: A Poptarisznya dalaiból 21.05: A Magyar Rádió Karinthy Színpada Kvarc 22.15: Barangolás régi hanglemezek között 22.35: Népdalkörök pódiuma 23.10: A Cure együttes összes nagylemeze 23.57: stan Getz dzsessz- kvartettje játszik BARTÓK RADIO: 9.08: XX. századi művek csembalóra 9.33: Zenekari muzsika 11.25: Világhírű régizene- együttesek lemezeiből 12.02: Benda: A falusi vásár 13.04: Neveletlenek 14.05: Szimfonikus zene 15.10: Pophullám 16.00: 100 éves az amsterdami Concertgebouw 17.00: Nyitnikék 17.30: Erkel operáiból 18.30: in limba materna 19.05: Diákfélóra 19.35: Kapcsoljuk a Pest* Vígadót. 21.50: Kamarazene 22.40: Napjaink zenéje MISKOLCI STÜDIÖ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. — Hírek, tudósí­tások. információk, szolgálta­tások Borsod, Heves és Nóg- rád megyéből. — Reklám. 17.30: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.35: A Tiszától a Dunáig. Zenés magazin. Szer­kesztő: Szegedi Erzsébet. (Köz­ben: 18.00—18.15: Észak-ma­gyarországi krónika. — Rek­lám. 18.25—18.30: Lap- és mű­sorelőzetes). MAGYAR TELEVÍZIÓ; 1. MŰSOR: 8.50: Tévétoma nyugdíjasoknak 8.55: Képújság 9.00: Teledoktor 9.10: Szünidei matiné 9.10: Benji XIII/3. rész: A vadászok napja 9.35: Sapkanóta 10.05: Akadályok 10.55: Bolond karácsony a gyurmanókkal 12.30: Képújság 15.50: Hírek 15.55: A világ labda alakú 16.45: Reklám 16.55: Telesport 18.00: Űj Reflektor magazin 18.45: Reklám 18.58: Tévétoma 19.00: Esti mese 19.15; Lottósorsolás 19.25: Reklám 19.30: Híradó Az Országházból Jelent­jük... 20.40: Reklám 20.45: Derrick 21.45: Reklám 21.50: A tv zenei klubja 22.35: A hét műtárgya 22.40: Híradó 3. 2. MŰSOR: A 2-es műsor a paria, ment programjától függően változhat. 8.55: Az Országházból je­lentjük... 17.20: Képújság 17.25: A Banket együttes 17.50: Magyar évszázadok 18.05: Hosszú út a dűnéken • VI1/3. rész 19.10: Správy — Hírek szlovák nyelven 19.15: Vállalkozók, vállalkozások 19.30: Ecranul nostru 20.00: A veszélyes merénylő 20.20: Savária ’88 Nemzetközi táncverseny II '2. rész 21.00: Híradó 2. 21.15: Képes nóták 21.45: „Senki többet? Har­madszor!” 22.45: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 20.00: Egv család története 20.20; Publicisztikai magazin 21.05: Dalok a képernyőről 21.25: Autósok, motorosok magazinja 22.05: Prága 1988 — nemzeközi dzsesszfesztivál felvétel­ről 2. MŰSOR: 20.00: Élet a nappal. Doku­mentumfilm 20.20: Bíró a saját csapdá­jában. Tv-játék 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Jara Cimrman... — cseh film MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: du. fél 4-től: Micimackó. Színes, szinkronizált amerikai rajzfilm. Háromnegyed 6 és 8 tói: Cukorfalat. (16) Színes NSZK-beli filmvígjáték. — Kamara: Az út előttem. IV. Magyar dokumentumfilm. — Balassagyarmati Madách: du. fél 4-től: Hupikék törpikék és Törpicur. Színes, szinkro­nizált balga rajzfilm. Három­negyed 6 és 8-tól: ,,K” (16) Színes magyar film. — Ma­dách Kamara: Gyönyörű őzek halála. Színes csehszlo­vák film. — Pásztó: Betty Blue. (18) Színes francia film. — Szécsény: A fekete özvegy. Színes, szinkronizált amerikai film. — Jobbágyi: A birodalom védelme. Színes, szinkronizált angol film. — Nagylóc: Asszonyok összees­küvése. (Camorra) (16) Szí­nes olasz bűnügyi film. — Rétság: Mesemozi: Tulipánok a téren. Nógrád község általános iskolájába járó diákok rend­szeresen tanulják a szlovák nyelvet. Képünkön Ka- zinczi Lászlóné szaktanár a másodéves gyerekeknek tart órát. —RT— NÓGRÁDI TÁJAKON... ^ TELEXEN ÉRKEZETT... FILMJEGYZET ÁRULÁS A végeláthatatlan kölcsönös árulások miatt a sze­replők személyes és szellemi kapcsolata szinte nem létező, s a legkevesebb a férfi és nő közötti érze­lem, s pusztán testi kötődéssé silányul. Amikor ezt a szót halljuk, olvassuk, hogy árulás, álta­lában a történelem egy-egy nagyobb drámai fordulata ötlik fel emlékezetünkben. Mindez természetesen páro­sul a jelenség negatív meg­ítélésével, egyfajta jellembeli gyengeséggel, emberi hibá­val js. A film címét jelentő Árulást nem jegyzik a tör­ténelemkönyvek, s az akció­ban résztvevők sem váltak hőssé vagy antihőssé. Ez az árulás három egy­szerű hétköznapi ember tet­te. Egy nőé (Patricia Hodge) és két férfié, aki közül az egyik Robert (Ben Kingsley) Emma férje, Jerry (Jeremy Hons) pedig Emma szerető­je. A két férfi mellesleg jó barát, együtt dolgozó kollé­ga. Ez az árulás mindany- nyiuk árulása: egymásért és egymás ellen. Hőseinkkel akkor ismer­kedünk meg. amikor a két szerető között elültek a nagy érzelmi hullámok, s csak az emléke él a meghitt órák­nak, lelkűk mélyén már kö­zönyössé váltak, s ez köl­csönösen így igaz. Az ■együtt bérelt csendes kis la­kásba már csak az anyagiak elosztása miatt érkeztek. Hét esztendővel ezelőtt pedig, amikor először fonó­dott egybe a kezük — az el­ső árulás jele volt ez — tele voltak hittel és tűzzel. S <ahogy az évek emlékei visszafelé peregnek, úgy vá­lik egyre bizony itottabbá, hogy a hármas egyik tagja sem akarja feladni megszo­kott, nyugodt polgári életét. Kényelmet, magabiztosságot, s főleg látszatbiztonságot \je- lent mindhármuknak ez a szemfényvesztés, s az hogy kölcsönösen tudtak egymás félrelépéseiről. De mind­ezt 'ügyesen, profi módon palástolva, cinkosként olykor megtagadva egymást és ön­magukat. A példátlan sze­repjátszással riasztó látlele­tet kapunk a ma egyre in­kább felerősödő kiürült élet­formáról. Árulások láncreakciószerű sorozata az ilyen élet. De nevezhető'e életnek a vege­Immáron tizedik alkalom­mal rendezték meg Moszk­vában az őszi zenei feszti­vált, amelyen, bár a zene­művek kizárólag szovjet szerzőktől származnak, a közönség a világ megannyi zeneművész-szövetségének képviselőiből „verbuváló­dott”. Az idei fesztiválon a magyar delegáció" volt a leg­kisebb, ketten Miskolcról, ketten Balassagyarmatról képviselték a magyar zene­művészeket. — Nagy várakozás előzte meg az idei fesztivált, mi­vel korábban voltak gon­dok a szervezéssel, rende­zéssel. Most is többször elő­fordult, hogy eltértek az elő­re kiadott programtól — meséli Ember Csaba, a ba­lassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola igazgatója, az egyik magyar küldött. — Mi ragadott meg ben­neteket legjobban? — Nekem nagyon tetszett a zeneművészet komplex felfogása, hiszen a fesztivál is rendkívül sok helyszínen zajlott — mondja Ember Csaba. — Emellett persze, folyt a szokásos moszkvai zenei élet, amibe szintén volt alkalmunk betekinteni. El kell még mondani, hogy Fogarasi Bélának nagy sze­rencséje volt, mert ugyanak­kor zajlott az I. oroszorszá­gi gitárfesztivál is. Így ő táció? Mert ezeknek az em­bereknek az összes életfunk­ciója már csak alapjáraton működik. Érzelemmentessé, formálissá, lélekölően !száraz­zá és sivárrá satnyulnak a szereplők közötti kapcsola­tok. Az élesebb konfliktu­sok elkerülése, a 1 kényes egyensúly fenntartása csak így oldható meg. Már nincs igazi mondanivalójuk, baná­lis üresjáratok, kopottas, semmitmondó dialógusok — tökéletes az elidegenedés eb­ben a rideg világban. Az angol Harold Pinter atz abszurd dráma kimagasló képviselője. Darabja a film­adaptáció ellenére megma­radt eredeti színpadi műnek. Cseppet sem érződik rajta a rendező, David Jones saját egyéniségének a szelleme és a keze nyoma. Talán csak az apróbb részletek fino­mabb, filmesebb kidolgozá­sa az új adalék, a látványos elem. Előveszem Pinter alapmű­vét, s újraolvasom. Bő fél­óra alatt „lepereg” hét év története. Megráznak és ki­józanítanak a félelmetesen ko­pogó mondatok és szópe­tárdák. Úgy érzem, még nincs késő az önszembesü­lésre. Mert ha ilyen lehan­goló környezet vesz körül bennünket, ott ólálkodik a veszély a közelünkben, lu>QU a könnyebb ellenállás irá­nyába mozduljunk el, s erőt­lenül beletörődjünk a ma­gunkra kényszerített boldog­talan sorsba, s ahol megvál­tásban és feltámadásban nem lehet részünk. Maradék ér­tékeinket is elveszítjük így, s mechanikus, kaotikus és véletlenszerű impulzusok el­viselésére kárhoztatjuk csu­pán magunkat. S ebből a redukált létből már nincs kiút, mert min­dent elborítanak a hazugsá­gok folyondárjai és az áru­lások véget nem érő kusza szövevényei. Ebből az érze­lem nélküli kiszikkadt vi­lágból nem kérek. Ettől sok­kal emberibb úgy elpusztul­ni, hogy szenvedélyeink tör­vényei szerint válunk áldo­zatokká. A vég ugyanaz és elkerülhetetlen, ám a kettő között a különbség fényév­nyi. Buzafalvi Győző Tapsviharra! ünnepelték Nagy sikerrel lépett fel kedd este Brüsszelben a Liszt Ferenc kamarazene- kar. Az együttest, amely Bach, Corelli, Mozart, Bar­tók és Csajkovszkij művei­ből álló műsort adott elő az Academie des Beaux Arts koncerttermében, a lelkes közönség percekig tartó tapsviharral ünnepelte. A zenekar két ráadással há­lálta meg a tapsot. A Rolla János vezette együttes jó ismerőse a bel­ga közönségnek, az utóbbi években számos alkalom­mal fordultak meg itt. A kedd esti volt a hat fellé­pésből álló Benelux-hang- versenykörút utolsó koncert­je az együttes számára, amely előzőleg 15 hangver­senyt adott az NSZK-ban, — azt megelőzően pedig az Egyesült Államokban tett körutat. Kön yörgök, ne ! Az egykori reklám stílu­sában: hazánkban sok, iga­zán kitűnő fizikatankönyv van. De: olvasták önök az 1984-ben megjelent gimná­ziumi negyedik osztályos fizikakönyvet? Ha igen, feltűnt-e a könyv 75-dik ol­dalán feltett kérdés, illet­ve buzdítás? Ha még nem, idézem, a 2-es sorszám alattiakat: „Hogyan lehet egy mágnes- rúddal megállapítani a tv képernyőjére érkező katód- sugár részecskéinek töltés­előjelét? Próbáld ki ott­hon!” A kérdés mindenképp jo­gos és — pusztán gondolati úton is, no persze némi tu­dás birtokában — megvá- !a szólható. Kedves negyedikes gimna­zisták, hozzátartozóik és kollégáim, ezúton könyör- gök készülékeik érdekében, a próbát nehogy elvégez­zék színes televíziókészülé­kekkel! Nehogy e próba eredménye és következmé­nyei fordítsák el a felnö­vekvő nerrftedéket a kísér­leti fizika szépségeitől mind­örökre! (Hacsak nem ez a célunk, illetve a tv-készü- lék tönkretétele.) Egyébként maradva a tankönyvszerzőnek és bírá­lóinak tiszteletteljes híve: Molnár György oki. középiskolai tanár garasi Béla, a balassagyar­mati zeneiskola gitártanára. — Ugyanakkor meglepő volt hogy igen gyakran szerepel­nek hazai kortárs zeneszer­zők művei, nálunk ez nem jellemző! A műveik, „hall- gathatóbbak”, kicsit konzer­vatívabbak. Más úton jár­nak, mint mi, vagy más eu­rópai országok gitárosai, máshonnan közelítenek. De azt el kell ismerni, a tech­nikai képzés kiváló. — És a pop-rock koncert? — A legsikeresebb náluk jelenleg a Nüansz nevű együttes, amely valamiféle punk-funk stílust játszik. A mellettük fellépő együttesek zenéje szintén kissé késői, így volt olyan, amelyik az ötvenes éveket idézte. De például a színpadi látvány- világ nyugati színvonalú volt. — Utolsó kérdésként, mindkettőjükhöz: mi a leg­fontosabb, amit „hazahoz­tak” Moszkvából? — Nagyszerű élmény volt a kis templomocskákban ren­dezett gitárkoncerteket hall­gatni, s — bár ez nem ze­nei téma — a műemlékeik megbecsülése példaértékű — feleli Fogarasi Béla. — Lehet ugyan, hogy most lemaradtak, de a nyitottság hatalmas tartalék lehet .a fejlődéshez — válaszolja Ember Csaba. Hlavay Richárd Az őszi zenei fesztiválról Balassagyarniai Moszkva egy idő múlva átpártolt eh­hez a rendezvényhez. A nemzetközi vendégek nemcsak a bőség zavarával küzdöttek az idei progra­mon : délelőtt és délután is két-két hangversenyt ren- l deztek az őszi fesztivál Je­gyében, de a műfajok is nagy választékkal képvisel­tették magukat. ^ Így volt természetesen szimfonikus, kamarazene, kamarazenekar, esztrád, ora­tórium, kortárs szovjet da­lok, népzene és egy pop­rock koncert is a kínálatban, j A magyar képviselők érdek- ' lődési körüknek megfelelő­en válogattak ebből. Mert hiszen a nemzeti zeneművé­szek képviselete, az általá­nos tapasztalatszerzés mel­lett, a szakmai önképzés is feladata, célja volt az uta­zásnak. — Nagyon megragadott, hogy nem találkoztunk olyannal, hogy a zenészek nem készültek fel — foly­tatja Ember Csaba. — S az is érdekes, hogy ugyanolyan hangszerjavítási gondokkal küszködnek, mint mi, igaz, jók a hangszereik. Azt is meg kell jegyezni, hogy ed­dig a szovjet éneknek volt nagy tekintélye, de a szim­fonikus vonalon óriási a fej­lődés. Tetszett ugyanakkor az is, hogy mindent haj­landóak meghallgatni, így nagy terepe van a kísérlete­zésnek. Ám az is igaz, hogy a közönség nyugodtan távo­zik a koncert közben, ha nem tetszik. így azonnali a jelzés a zenészeknek. — Stílusában hogyan ér­tékelhető. a fesztivál? — Jobbára a századelő hangulatát idézik a művek. Ügy tűnik, nincsen lehetősé­gük igazából megismerked­ni a kortárs külföldi alko­tásokkal, s ez a hanglemez- boltokban is lemérhető. — De térjünk rá a gitár- fesztiválra. Milyen tapaszta­latokkal gazdagodott egy magyar gitárművész az orosz zenésztársak találko­zóján? — Egyáltalán, érdekes volt megismerni az orosz gitár­iskolát — kezdi mesélni Fo-

Next

/
Thumbnails
Contents