Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-02 / 287. szám

I SPORT V NB lll-as góllövőlista SIKK Maradt a nyolcadik hely Nógrád Volán - Nyíregyháza 7-6 11) Exportál-e majd a rongyosbáró? Annyi adót fizetett, mint három falu összesen Az NB III. Mátra-csoport őszi idénye után a góllövő­lista élmezőnye a követke­ző: 12 gólos: Horváth J. (Bél. apátfalva), 10 gólos: Kölln (B. Bányász, SBTC), 9 gólos: Szabó (Mád), 8 gólos: őszi (Bag), Magyar (Köteles SE), Hunyás (SBTC), Garai (Sík­üveggyár SE), 7 gólos: Bódi (SKSE), 6 gólos: Lipcsei (Bag), Soltész (Gyöngyös), Horváth Zs. (Recsk), Mohá­csi (Síküveggyár SE), 5 gó­los: Kovács HI. L. (Apc), Palej (B.. Bányász), Patócs (Gyöngyös), Ignác (H. Köte­les SE), Csányj (Mád), Oláh (Mád), Kiss Gy. (Nagybá­tony), Bencsik (Recsk), Bo­dor (Síküveggyár SE), Tö- zsér F. (SKSE). A 4 gólosak között négy nógrádi található: Szűcs és Szőczei (Bgy. HVSE), Sági (Romhány), Skoda (SBTC). Megyénk csapatainak továb­bi gólszerzői, 3 gólos: Sváb (SBTC), 2 gólos:- Paumann Zs„ Stark (Bgy. HVSE), Orosz Z., Szőke, Balogh, Bo­csi (Nagybátony), Keresztes, Kottesz (Romhány), Simon. Juhász, Lipták (SBTC), Zsély, Kovács (Síküveggyár SE). 1 gólosak: Kaliczka, Ku­rls, Szedlák, Mátyás, Jám­bor (Bgy. HVSE), Bertók, Hajdara, Kutassy, Szabó L.. Orosz J. (Nagybátony), Var­ga F., Varga S.. Gál T., Bera, Benső (Romhány), Kajli, Csikós. Tamási, Oláh (SBTC), Bal­ga, Verbói, Babcsón, Szeku- la. Gvetvai (Síküveggyár SE), Tőzsér Zs., Tóth Zs. (SKSE). A különböző szintű lab­darúgó-bajnokságok befe­jezése után, a téliesre for­dult időben a hét vége sportprogramjai a torna­termekre, sportcsarnokokra korlátozódnak. Ezek sorá­ból kiemelkedik az a kis­pályás labdarúgó-emlék- torna, melyet az SBTC egykori labdarúgója, Szliv- ka László tiszteletére kez­deményezett és szervezett meg a salgótarjáni diák- sportbizottság. Szlivka László 1956. már­cius 16-án született. A ki­váló adottságokkal rendel­kező fiatalember általá­nos és középiskolás korá­ban atletizált: középtáv­futóként több megyei és országos korosztályos ver­senyt nyert. Ezután pártolt át a labdarúgáshoz és sok­szor szerepelt megyei után­pótláskorú válogatottak­ban. 1972-ben a magyar if­júsági válogatott tagjaként számos nemzetközi mérkő­zésen is játszott. Hamarosan NB I-es lab­darúgó lett, az SBTC és az Eger csapatát erősítette az I. osztályban. Testnevelő tanárnak készült. Harmad­éves főiskolás korában, 1978-ban autóbaleset követ­keztében elhunyt. A volt kiváló labdarúgó nevét viselő tornán a Sal­gótarján és vonzáskörzete általános iskolai bajnoksá­gának — 12 éves korosz­tály — legjobb hat csapata vesz részt. A díszes ser­legért a Petőfi, a Petőfal- vi, a Lovááz, a Gagarin valamint a ceredi és a baglyasaljai iskolák fiatal­jai körmérkőzéses rend­szerben mérkőznek. Talál­kozóikat a városi terem­foci-bajnokság fordulóival azonos napokon rendezik meg. Ma 14.15-kor a Lo­Az OB II-es sakkcsa­patbajnokság Keleti cso­portjában a 11. (utolsó) fordulóban a Nógrád Vo­lán sakkozói Nyíregyházán ültek asztalhoz a helyi SZÁÉV csapata ellen. A tarjániak tartalékosán áll­tak ki, mert betegség miatt három mesterjelölt nem tu­dott elutazni. A hazaiak derekasan küzdöttek, ám a szoros eredmény sem men­tette meg őket a kieséstől. A Gál—Kocsis játszma ér­tékelésre került, ám na­gyon hajszálnyi a döntet­len esély, így a várható végeredmény 7—7 lesz. (Ezt az eredményt vettük figyelembe a táblázaton.) A forduló óriási megle­petést hozott, mert a ve­zető hármas mögött lopa­kodó egriek két számjegyű győzelmükkel nem kis meg­lepetésre feljutottak az OB I-be. Részletes eredmények: 1. Tóth L.—dr. Gál 1—0, 2. Frink—Mihalkó 0—1, 3. Egyed—Karsai döntetlen, 4. Gál—Kocsis értékelés, 5. Gallai—Kaszás 1—0, 6. Szombaton a Kőér utcai uszodában a Bp. Spartacus az olasz Arenzanót fogadja a vízilabda KEK-döntőben. A kupa sorsa ezen a napon még nem dől el, csak egy héttel később, az olaszorszá­gi visszavágón. Ekkor válik véglegessé, hogy a KEK Szlivka László az SBTC mezében. A tragikusan el­hunyt labdarúgó emlékére rendezik az utánpótláskorú“ ak tornáját. vász és a baglyasaljai isko­la csapatainak találkozójá­val kezdődik az emlék­torna, mely január 8-án ér véget. A Szlivka László-emlék- torna nyitótalálkozója után 16 órakor indul útjára a labda a városi teremfoci­bajnokságon. A mai prog­ram: BRG—SKÜ KISZ (16), NOTTÉV—NSZV (16.50), Vendéglátó—T űzoltóság (17.40), Szénbányák—Mozi (18.30). A vasárnapi játék­nap párosítása: NSZV KISZ —Karancs Tsz (16), Főis­kola—ISZI Angola (16.50), Áfész—GYIVI (17.40) Sport­csarnok-Sík KISZ (18.30). ☆ A közalkalmazottak szak- szervezete Nógrád megyei titkársága a Síküveggyár SE automata csarnokában rendezi meg szombaton Klepej—dr. Radies 1—0, 7. Szabó—dr. Nagy döntetlen, 8. Ponyi—Trembách 1—0, 9. Kassai—Benicsák 1—0, 10. Tóth P.—Rácz 0—1, 11. Lengyel—Szilágyi 1—0, 12. Márton—Viskóczi 0—1, 13. Frink Sz.—Orosz 0—1, 14. Frink M.—Siger 0—1. A 11. forduló eredményei: Fabulon—MÉM 4,5—9,5, Ka- ba—Eger 2—12, Gyula— Hajdúszoboszló 5,5—8,5, BHG—Vasútépítők 6—8, Szeged—Makó 7—7. A bajnokság végeredménye 1. Eger 11 8 1 2 90 2. Vasútépítők 11 8 2 1 89.5 3. Hajdúszob. 11 8 1 2 88 4. MÉM 11 6 1 4 84.5 5. Fabulon SC 11 6 3 2 84.5 6. BHG 11 6­5 81.5 7. Makó 11 6 1 4 81 8. Nógrád V. 11 4 3 4 76 9. Szeged 11 2 3 6 09 10. Kaba 11 2 1 8 60.5 11. Nyíregyháza 11­1 10 60.5 12. Gyula 10 1­10 58 Egyenlő pontszám ese­tén az egymás elleni ered­mény döntött. A Nógrád Volán teljesítményének ér­tékelésére még visszatérünk. (sz. 1.) 1974. évi első kiírása óta ötödször magyar, vagy má­sodszor olasz csapat nevét vésik fel a kupára. A magyar együttesek kö­zül korábban az FTC (1974, 1977, 1979) és a Vasas (1985) tudta elhódítani a trófeát. egyéni és csapatbajnoksá­gát tekében, az ágazati szakszervezet dolgozóinak részére. A viadal kilenc órakor kezdődik. A ver­senyszámok első három he­lyezettjei ajándékcsomagot kapnak jutalmul. ☆ Szombaton délelőtt a Ha­zafias Népfront bátonyte- renyei bizottságának ren­dezésében családi sport­napra került sor a kistere- nyei Zrínyi Üti Általános Iskolában. A játékos ügyes­ségi vetélkedőkre előzetesen tíz csapat nevezett — mind­egyik tíztagú —, de je­lentkezéseket még á hely­színen is elfogadnak. ☆ A Nógrád megyei ter­mészetbarát-bizottság va­sárnap Mikulás-túrát szer­vez. Az érdeklődők kilenc órakor találkoznak a sal­gótarjáni kempingnél és a Tatárárok—Dornyai-turis- taház útvonalon sétálnak el* Eresztvénybe. A nyílt túrára minden érdeklődőt várnak. ☆ További programok, szom­bat, röplabda: SVT SC— Jászberény, NB II-es, női mérkőzés: Salgótarján, 11 óra. Labdarúgás: VIII. MÉH Kupa általános isko­lai verseny területi selej­tezője, Balassagyarmat, vá­rosi sportcsarnok, 10 óra. Vívás: országos II. osztá­lyú férfitőrverseny, Sal­gótarján, városi sportcsar­nok, 9 óra. • Vasárnap, röplabda: Rom- hányi Kerámia—Dág NB II-es férfimérkőzés, Rom- hánv. tornacsarnok. 11 óra. Kosárlabda: SKSE—DVTK II., NB II-es női mérkőzés. Salgótarján, sportcsarnok, 11 óra. Két esztendővel ezelőtt szenzációszámba menő hírt közöltek a napilapok: meg­kezdte működését az SBTC textilfeldolgozó mellék­üzemága. Ettől a klub be­vételeinek növelését, gazda­sági helyzetének megszilár­dítását várták. A géptisztító, gépmosó rongy „készítését” és for­galmazását végző munka- csoport és az egyesülőt kö­zött megkötött szerződés aláírói között ugyan nem szerepel Bakos Gábor neve, a „szakmát” alaposan isme­rők ellenben jól tudják, hogy a megállapodás hátte­rében a rongyosügy szel­lemi atyja, a többnyire rongyosbáró néven ismert Bakos Gábor áll. Dabas és Lajosmizse kö­zött, a Kecskemétre vezető főúton fekszik önkény. Itt működik az SBTC vállal­kozása. A település északi részén, az utolsó házak egyike a rongyfeldolgozó üzem. A tiszta udvar, ren­des ház tábla ugyan nem díszeleg a bejáratnál, mégis nvugodt szívvel kitehetnék. Az épület mellesleg nem az általunk elképzelt kacsalá­bon forgó kastélyhoz, hanem inkább egy rozoga házhoz hasonlít. De áll és a célnak tökéletesen megfelel! A báró nem kedveli az újságírókat. Mondja, sokan zaklatták és zaklatják ma­napság is és rendre elutasít­ja a kíváhcsiskodó zsurna­lisztákat. Hogy bennünket nem tessékel ki, ezek után kissé meglepő. Bakos Gábor szívélyesen fogad. Az előszó* bábán ülünk le, ő pedig kön­törfalazás nélkül válaszol minden kérdésünkre. — Honnan kapta az ötle­tet erre a meglehetősen rit­ka szakma űzésére? — Ez régi ügy. Nem kap­tam én semmilyen ötletet, magam találtam ki. De en­nek már 30 éve. Azóta csi­nálom, ezért ragadt rám a rongyosbáró név is. — Ahhoz képest, hogy bá­rónak hívják, bizony ez az Örkényi lakás, legalábbis ami külsőségeit illeti nem bárói szintű! — Nem, de a céloknak megfelel. Egyébként nem az enyém, hanem élettársamé, Szné-é. És ha tudni akarja, a tarjáni lakás se az enyém, hanem Bakosnéé, a felesége­mé. Azt viszont megnézheti: akinek annál különb van, az már festi magát! — Bár nem az ön tulaj­donai ezek a lakások, csak fekszik benne pénze? — Természetes. Nézze, én sokat dolgozom, jól megy az üzlet, miért ne segíthettem volna a házvételben? — Ezek szerint olyannyi­ra gazdag embernek nevez­hető, akinek nincsenek min­dennapos megélhetési gond­jai? — Miért lennének? Én 30 éve rongy forgalmazással fog­lalkozom, van rengeteg munkám. Mindig megdol­goztam a pénzért! Ha azt gondolja, hogy a rongyozás könnyű dolog, próbálja meg egy hónapig irányítani, szer­vezni az egészet. Azt hiszem, gyorsan elmegy a kedve tő­le! — És az öné miért nem ment el harminc év alatt? — Mivel úttörője voltam ennek a szakmának, hiba lett volna bármikor ;s abbahagy­ni. Egyébként is: én már e nélkül nem tudok megélni. Csinálom, amíg bírom! — Hat éve jött el Salgó­tarjánból Örkénybe. Három évig problémák nélkül dol­gozhatott, amikor azonban az SBTC-vel került kapcso­latba, megszaporodtak a ron­gyosügy rendőrségi vizsgá­latai. — Jól mondja. Míg Ör­kényben magánvállalkozó­ként dolgoztunk, semmi gon­dunk nem volt. Három év alatt nyolcmillió forint adót fizettem a helyi tanácsnak, annyit, mint a környék há_ rom falujának összes iparosa együttvéve. Aztán jelentke­zett a Stécé és én a klub iránti szeretetből azonnal igent mondtam ajánlatukra. Akkor nem ;s gondoltam, hogy ennek ilyen következ­ményei lesznek. — Miért engedett a Stécé csábításának? — Mert gyerekkorom óta nekik szurkolok. Régebben sem Tarjádban, sem idegen­ben nem volt olyan NB I- es meccsük, melyeken ne lettem volna jelen. És sok­szor a pénzt sem sajnáltam a fiúkra! — Tény viszont, hogy éle­tének eddigi 53 évében.nem tartozott a legjobb fiúk fcö- zé, hiszen tíznél többször is büntetve volt. — Ez a múlt. Való igaz,' hogy fiatal koromban nem tartoztam a vajas kenyérre kenhető gyerekek közé. Csi­nos legény voltam, akadt a szórakozáshoz pénzem. Él­tem. Közben elkövettem sza­bálysértéseket, de hangsú­lyozom: nem öltem, nem ra­boltam, nem loptam. Kisebb súlyúak voltak elítélhető cselekedeteim, mint ezt gon­dolják! — Mikor volt utoljára büntetve? — Egy éve. Megszegtem a refet, harminc napot ültem érte. — De most is refes! — Igen, sajnos. Képzelhe­ti1, a négy fal közé bezárva telnek a napok, jtt Örkény­ben. Innen kell irányítanom a munkát és ez szörnyű ne­hézséget okoz. De az üzlet így is virágzik. Ha szabadon mozoghatnék. tízmilliókkal lenne több az éves forgalom. Nyugodtan mondhatom: ha én, Bakos Gábor nem len­nék rendőri felügyelet alatt, ezzel a vállalkozással egye­dül eltartanám az SBTC-t. A húszmillió forint meglen­ne évente. — Egyáltalán hogy bonyo­lódik a rongy forgalmazás? — Két IFA tehergépko­csink van. Hajnal háromkor mindennap megrakjuk és ezek elindulnak az ország más-más irányába. Ütjük so­rán üzemek, vállalatok előtt lerakják a bálákat, de van, ahol egyenesen a raktárba viszik. Ahol azonnal átve­szik az árut, ott nincs prob­lémám, átutaláson keresztül küldik a pénzt a Stécének. Ahol csak felajánljuk, azaz előzetes kérés nélkül lerak­juk, ott akad gond. Ha nem kérik, akkor egy újabb fu­varunknál visszavesszük az árut és visszük máshová. — Ezek szerint a dolgo­zók és ön nem készpénzes forgalmat bonyolítanak le? — Nem. Minden pénzügyi manőver az SBTC-n keresz­tül zajlik. A havi elszámo­láskor kapjuk meg a vállal, hozásunkért járó összeget. Tehát pénzügyi manipuláci­ókra, mint azt sokan gon­dolják, nincs lehetőségünk. — Ismereteim szerint je­lenleg is eljárás folyik ön ellen és kérdéses, az SBTC- vel kötött szerződésének to­vábbi léte. — Én már unom az egész stécés ügyet. Megmondtam a klubban is, hogyha nem hagynak dolgozni, akkor a még raktáron lévő készle­tüket leszállítom és ottha­gyom őket. Egy biztos: az igazamért és az esetleges alaptalan vádak eloszlatá­sáért a saját ügyvédem mel­lett még harmincat is foga­dok, ha keld. Nem bánom, mibe kerül, csak végre tisz­tázzák már a személyemmel kapcsolatos hercehurcákat. — És ha megszűnik a Sté- cével való kapcsolat? — Nem ijedek meg. Je­lentkező, érdeklődő van bő­ven. Nemcsak klubok, ha­nem tehetősebb cégek js át­vennék az üzemet. Aki ma pénzből él. az tudja, hogy milyen lehetőség van a ron­gyozásban. Már nyugatról is érdeklődnek. Nem elképzel­hetetlen, hogy egyszer még exportálni is fogunk. — Ha ma lenne 23 éves, újra kezdené? — Újra bizony. Én egy kilencgyermekes cigánycsa­ládban megkóstoltam a nél­külözést. A rongyozással el­lenben sokra vittem. Nem voltak, nincsenek gondjaim. S bár se szakmai bizonyít­ványom nincs, se „magas” iskolai papírjaim, csupán négy elemim van, azért me­gint belevágnék. Ez hivatás­tudat kérdése. Vaskor István Fotó: Bencze Hét vége a pályákon Szlivka László-emléktorna Salgótarjánban Vízilabda KEK-döntő a Kőér utcában

Next

/
Thumbnails
Contents