Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-16 / 299. szám
2 NOGRAD 1988. DECEMBER 16., PÉNTEK Az MSZMP Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) hoz való viszonyára, vonatkoznak. Ebben tükröződik az a szándék, miszerint a párt megfelelő elvi alapon nyitott és differenciált magatartást kíván tanúsítani e mozgalmakkal. Politikai hibát követnénk el, ha átmeneti helyzeteket, egy még kialakulatlan struktúrát tartósnak tekintve saját rugalmas jövőbeni magatartásunk formálását és e kedvező társadalmi jelenség kibontakozását akadályoznánk meg ennél merevebb állásfoglalással. Nem lebecsülve az újjo- nan alakult szerződések jelentőségét, a Központi Bizottság ülésén is ki kell jelentenünk, hogy a társadalmi megújulásban alapvető szerepük van a szakszervezeteknek, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ-nek. Hangsúlyozni kívánom ama meggyőződésemet, hogy alternatívát a szocializmus korábbi gyakorlatának meghaladásához e nagy megújuló szervezetek is képesek megfogalmazni, sőt nélkülük az meg sem valósítható. Ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a bennük tömörülő széles rétegek bizalmát megőrizzük, sőt erősítsük. Az új nemzeti összefogás, az új szövetségi politika megalapozásának igényét a Központi Bizottság már megfogalmazta. Az új nemzeti összefogás feltételezi az önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompolitikát; a hatékony piacgazdaságot; a modernizációt és a további nyitást a világ felé; a társadalom önszerveződési jogának érvényesítését; a szocialista jogállamiság teljes kialakítását; az ideológiai áramlatok együttes programalkotó lehetőségét. Az új nemzeti összefogás keretében mindenekelőtt a magyar társadalom többmilliós munkavállalói rétegével kell tartós és szerves kapcsolatokat kiépíteni. Ehhez szükségesek a megújuló, korszerűsödő, szervezeti-intézményi feltételek. Ezek között a szakszervezetek, a népfront és a KISZ a legfontosabbak. E szervezetek megújulása érdekében jelentős kezdeményezéseket tett a Központi Bizottság, s a Politikai Bizottság is. Üdvözöljük a szakszervezetek, a KISZ megújulása irányába tett első határozott lépéseket, az országos értekezleteiken megerősített elképzeléseiket. Ösztönözzük, hogy eltökélten, dinamikusan haladjanak tovább, a párttagok aktív részvétellel segítsék a megújulási programjuk megvalósítását. Meghatározó jelentőségű annak a felismerése, hogy az új nemzeti összefogás az alternatív mozgalmak nélkül sem jöhet létre. Az alternatív mozgalmakban rejlő sokszínűség és az eltérő kiútkeresés során e szerveződések sajátos érdekeit megtartva kell megtalálni azokat a pontokat, amelyek oly módon esnek egybe a közösen vállalható össznemzeti érdekkel, hogy abban a magyar politikai közélet valamennyi felelős tényező irányzatai találkozzanak. Ennek kialakítása nem megy máról-holnapra, de az úton el kell indulnunk, mivel ez vezethet el a politikai felelősségvállalásban való részvétel megalapozásához. Nyilvánvaló, hogy az MSZMP történelmi felelősségénél fogva alkotó, meghatározó kezdeményezője, de nem az egyetlen, kizárólagos szervezője ennek az összefogásnak. Ezt nem politikai túlsúlyával, hanem reálpolitikájával kell biztosítania'. Ennek az összefogásnak az alternatív mozgalmak oldaláról az adhat súlyt, hogy egymás között is legyenek képesek a nemzeti felemelkedés programjának kidolgozásában való részvételre, annak támogatása érdekében. Minit ahogyan az MSZMP sem kíván kiszorítani senkit az új nemzeti összefogásra irányuló folyamatban — sőt elismeri az abban egyenlő jogon való részvétel . lehetőségét — nem tartja elfogadhatónak, sőt fellép ellene, ha mások ellentétesen cselekszenek. Különösen károsnak tartja az érzelmektől túlfűtött vádaskodásokat, a politikai gyűlölködést. Régen volt szüksége a nemzetnek annyira a józan észre, mint napjainkban. Pártunk kinyilvánította és a gyakorlatban is érvényesíteni kívánja, hotgy a politikai szerveződésekkel kész a kapcsolatépítés különböző szintjeinek kialakítására, beleértve a koalíciót is. Nyíltan vallja, hogy ezt a nemzet és egy megújuló szocialista társadalmi rendszer érdekében teszi. Eltökélt szándékunk, hogy a hatalmi pozíció helyett a bizalom hatalma legyen a' politikai gyakorlatunk és helyünk meghatározója. A többpártrendszer kérdésében ellentmondásos helyzet alakult ki. A pártértekezlet állásfoglalása szerint az MSZMP az egy- pártrendszér keretei között tölti be a vezető szerepét. Ez a megfogalmazás önmagában jelzésértékűnek minősíthető, amely lényegét tekintve, a párt felfogását tükrözi e témában. Az egy- párt- vagy többpártrendszert nem tekintjük elvi kérdésnek a szocializmus keretei között, mivel — amint a gyakorlat is mutatja — azzal mindkettő megfér. A többpártrendszernek kizárólag csak polgári értelemben vett felfogását .azonban nem osztjuk. A pártértekezleten — innen visszanézve is megállapítható — radikális előrelépés történt az eigypártrendszer viszonyai között kiépíthető politikai pluralizmus irányába. Ma sem bizonyos, hogy a társadalom valós igényei ezt meghaladták volna, mint ahogyan ez hat hónappal ezelőtt nem mutatkozott. Véleményünk szerint a jelenlegi politikai időszakban az erők összefogására van szükség. Ugyanakkor az aktívan politizálok egyes köreiben éppen ebben a hat hónapban erősödött fel a többpártrendszer iránti igény, amelynek — az egyébként szándékainknak megfelelően bővülő — nyilvánosság széles területen biztosított megjelenést. Ebhez hozzájárult a kérdés jogi szabályozatlansága is. Az egyesülési törvény tervezete pedig egyenesen a többpártrendszer elismerésének 1 e h etőségei t mondja ki. Ne térjünk ki annak felismerése előli, hogy ez a folyamat végül is a párt által javasolt törvény- tervezet vitájában zajlott le, amelynek lezárása ugyancsak a párt tudtával történt az illetékes kormányzati szerveknél. Az Ország- gyűlés tehát erről a tervezetről folytat majd vitát. Az új alkotmány megalkotására a parlament által javasolt felgyorsítás teljes mértékben egybeesik a párt szándékával, mivel ezt a munkát mi sem javasoljuk hosszú időre elhúzni. Azt azonban határozottan javasoljuk, hogy a tervezet alaposan kidolgozott legyen, és a társadalom számára is elegendő idő áliljon rendelkezésbe annak megvitatásához. Ezért 1989. május—júniusában az előzetes szakmai viták után a Központi Bizottság elé kerülhetnek az alkotmánnyal kapcsolatos fontosabb politikai és jogi elvek, a szövegtervezet. A testületi állásfoglalást követően a második fél évtől a tervezett alkotmány szövegét társadalmi vitára lehet bocsátani. A tapasztalatok összegzése, elemzése után a szükséges módosítá- fakat figyelembe véve a Központi Bizottság 1989 végén ismét kialakíthatja álláspontját, akár több alkalommal is foglalkozhat a kérdéssel, majd pedig 1990 tavaszán az Országgyűlés elé kerülhet a tervezet. Ezeken az egyesülési és a választási törvény szellemében az új mozgalmak már feltehetően jelölhetik képviselőjüket. Lehetőség nyílik a-rra, hogy a helyi szinteken kialaikulhassanaik a politikai együttműködés és verseny új formái. Vita az előterjesztés felett Az előadó: beszédet követő vita is tükrözte: a politikai élet valóban időszerű, a párttagságot és a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdéseit tűzte napirendjére a Központi Bizottság. A hozzászólások pergő egymásutánjában volt, aki csak egy-egy pontosító megjegyzést fűzött az írásos előterjesztés néhány részletéhez, mások napi tapasztalataik alapján, az alapszervezetek politikai hangulatának vázolásával járultak hozzá az árnyaltabb kép kialakításához. A felszólalások a belpolitikai helyzetről sokoldalú áttekintést adtak. A helyzetértékelésről szólva volt, aki perspektíva- válságról beszélt, s ebben a helyzetben a pártnak — ha ragaszkodik vezető szerepéhez — szükségképpen kell, hogy legyen mondanivalója. Vissza-visszatért a felszólalásokban az a gondolat, hogy az MSZMP olyan tö- megpárt, amely az elmúlt évtizedekben a társadalmi haladás vezető ereje volt, semmi ok nincs tehát arra, hogy a párt tagjai önbizalom, a jövőbe vetett hit nélkül képviseljék azt a politikát, amelyet éppen a tagság 1 át vány os an me gny i 1 vá nul ó kezdeményezéseinek hatására alakított ki a pártértekezlet. A pártélet egyes kérdéseivel foglalkozó hozzászólásokban többen sürgették, hogy mihamarabb, lehetőleg már a jövő év első hónapjában tűzze napirendre a Központi Bizottság a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek feladataival összefüggő témakört. Sokan szorgalmazták azt is, hegy a pártnak minden lényeges — akár napi — kérdésben is legyen határozott álláspontja, s az időben váljon ismertté a széles közvélemény előtt is. Voltak, akik a Központi Bizottság felelősségére mutattak rá egy olyan helyzetben, amikor a közéletben politikai harc dúlt. Most a progresszív erők azt várják — hangoztatták —, hogy a párt gyors választ adjon a legkülönbözőbb kérdésekre. Sokan foglalkoztak az alternatív mozgalmakkal is. Kérték, hogy a Központi Bizottság kapjon pontos információt az új szerveződésekről, hiszen vitába szállni az „ismeretlennel” köny- nyelmű vállalkozás lenne. Mások több alternatív mozgalom jelenlegi programjának ismeretében kijelentették, hogy egyes csoportosulásoknak nincs tömegbázisuk, bár még mindig kevés a konkrét ismeret a különböző szerveződésekkel kapcsolatban. Olyan közmegegyezést tartottak szükségesnek, amely kizárja a felfordulást, az anarchiát. A demokráciát tanulni kell — ismerték el —, de ennek során sem engedhető meg, hogy a szélsőséges elemek a társadalmi rend alapjait kérdőjelezzék meg. Vannak törekvések a politikai tűréshatár kitapintására. Szükség van a sokszínűségre, mondták, de furcsállották, hogy elsősorban a meghökkentően különleges, extrém nézetek kapnak nyilvánosságot. Ilyen esetekben elkerülhetetlen a konfrontáció, miként elérkezett az ideje annak is, hogy a párt politikáját képviselők vállalják akár a sajtóvitát is. Többen beszéltek arról, hogy a politika iránti érdeklődés rendkívüli módon megnövekedett. Az alapszervezetekben az emberek mindenről tudni akarnak, legyen az a kérdés akár a párt belső erőviszonyaival, vagy a pártüdülők beutalóinak elosztásával kapcsolatos. A tulajdonviszonyok problémakörét érintve kiemelték, hogy a különböző tulajdon- formáknak nem egyszerűen a társadalom érdekeit kell szolgálniuk, hanem a tulajdon- formák együttesének kell fokozódó mértékben társadalmi tulajdonként funkcionálniuk, illetve egyre inkább társadalmivá válniuk. Volt, aki ezt nem erősítette meg, mondván: a különböző tulajdonformáknak a tulajdonos érdekeit kell képviselniük, természetesen úgy, hogy harmonikus működésük a társadalmat szolgálja. Nem az a kérdés — mondták —, hogy hány százalék a magántulajdon aránya, hanem az. hogy a tulajdont sikerül-e hatékonyan, a szocializmus javára működtetni. Szorgalmazták természetesen az állami tulajdonosi funkció fe- lelősebb, számonkérhetőbb működtetését. A mai bonyolult politikai helyzetben, amelyben nagy az elméleti zavar és nehéz az eligazodás, az élet által felvétett kérdésiekre sem a Központi Bizottság, sem a pórt önmagában nem tudja megadni a választ: erre csalk az egész társadalom együtt tud vállalkozni, levonva a szükséges következtetéseket a gyakorlatból. Aki vezető tisztséget tölt be, vagy a tudomány területén dolgozik, annak ebben nagyabb a felelőssége. Nagy erőt jelentenek a pártban alulról megindult kezdeményezések, megújulást hozó folyamatok, amelyeket bátorítani, segíteni kell, mert az egyiik legfontosabb erőforrások alkotják. Látnivaló ugyanakkor, hogy a tisztségviselők, az apparátusok tagja; idegesek, bizonytalanok. Ezt akkor lehet feloldani bennük, ha megszabadítjuk őket az elmúlt idők táplálta bűntudattól, és elég muníciót adunk nekik ahhoz, hogy önbizalmukat visszanyerve megvívhassák a politikai küzdelmet. Ebben nagy erő a »ajtó, s éppen ezért nagy hiba, hogy a párt nem tud kellő befolyást gyakorolni a sajtóra, még a pártsajtóra sem annak érdekében, hogy vállalja fel az ideológiai és a politikai harcot. Ha erre nem vállalkozik a Népszabadság, a megyei sajtó, akkor a párt az egyik legfontosabb eszközétől fosztja meg magát. S, ezért nem elsősorban az újságírók a hibásak, hanem azok, akik a Központi Bizottságban ülnek, dolgoznak. Végezetül elhangzott: a párt határozottan fellép minden olyan próbálkozással szemben, amely a parlament, a képviselők, s általában a vezetők lejáratására irányul. Kiáll a megbízatásukat tisztességgel képviselő közéleti emberek védelmében. A 26 felszólalást követően Berecz János összegezte a vitában elhc igzottakat. Egyet- értőleg tudomásul vette az előterjesztést bíráló megjegyzéseket, hozzátéve: már a pontos körülírást nélkülöző feladat vállalásakor tudni lehetett, hogy a napirenden szereplő kérdésekre jelenleg nem lehet végleges, állásŕog- lalásszerű választ adni. Ez azért is lehetetlen vállalkozásnak tűnt, mert például jogilag még rendezetlen körülmények között, törvényes keretek híján nem lehet meghatározni a viszonyt a különböző szerveződésekhez. Természetesen a témakört napirenden kell tartani, s a terveknek megfelelően időről időre, a törvényalkotás ütemének megfelelően a Központi Bizottság elé terjeszteni. Ezután a vitában elhangzott egyes észrevételekre, javaslatokra utalva — egyesekkel egyetértve, másokkal vitatkozva —• megjegyezte, hogy mindig közösségi gondolatként alakulnak ki a válaszok az egyes kérdésekre. A vitazárót követően a Központi Bizottság tagjai az elnöklő Grósz Károly javaslatára egyhangúlag döntöttek arról, hogy a szerkesztőbizottság az ülésről készülő közleménybe építse be az állásfoglalás-tervezet legfontosabb elemeit. Hozzájárultak ahhoz is, hogy Berecz János előadói beszéde, valamint a vitáról készült ismertetés kapjon nyilvánosságot. Grósz Károly ezután a vita tapasztalataiból következtetve javasolta, hogy a KB a főtitkár vezetésével alakítson egy bizottságot, amely három témakörben kidolgozná a KB állásfoglalás-tervezetét. A bizottság — amelynek tagjai: Aczél György, Berecz János, Fejti György és Romány Pál — a? egy- vagy többpártrendszer, az alternatív szervezetekhez való vi. ...... A Központi Bizottság a javas latot elfogadta. Ezután a Központi Bizottság meghallgatta Németh Miklós tájékoztatóját a kormányzati munka korszerűsítéséről, valamint Grósz Károly személyi kérdésekkel kapcsolatos javaslatát. A tájékoztatót a testület jóváhagyólag tudomásul vette, a személyi kérdésekre vonatkozó javaslatot pedig elfogadta. Sajtókonferencia — személyi változások bejelentése A Központi Bizottság ülését követően Grósz Károly nemzetközi sajtóértekezletet tartott. — Értékes, élénk, sokszínű vitát folytatott a testület a közélet időszerű kérdéseiről, pgyebek között arról, menynyiben van összhangban a jelenlegi gyakorlatunk a májusi • párt értekezleten elhangzott célokkal és törekvésekkel — hangsúlyozta a főtitkár. — Ügy értékeltük a helyzetet, hogy az időszak belpolitikai folyamatai egybeesnek a pártértekezleten szükségesnek tartott főbb fejlődési irányokkal. A gazdasági és politikai rendszer ilyen nagymértékű átalakítása, mint amilyen ma Magyarországon végbemegy, csak eltérő ütemben és szinteken valósulhat meg, tekintettel arra, hogy a szükséges változások feltételrendszerei is eltérőek. Ennek ellenére, miközben a különbözőségek adottak, harmonikus összhang van a gazdaságban és a társadalomban végbemenő reform- folyamatok között. A vitában nagy figyelmet kapott a magyar közvéleményt rendkívüli mértékben foglalkoztató, a tulajdonviszonyokkal összefüggő kérdéskör. A testület ismét leszögezte azt a korábbi elvi álláspontját, hogy a többszektorú gazdaságnak hoszszú történelmi szakaszon át létjogosultsága van Magyarországon. Az alapvető az állami tulajdon, ugyanakkor az egyik legfontosabb teendő az állami tulajdon eddiginél sokkal hatékonyabb működésének biztosítása, Ehhez egy jobban működő érdekeltségi rendszerre van szükség, s tovább kell fejleszteni a vállalatok önállóságát, m ozg á ss z ab a d s á gá t. Továbbra is kívánatos a szövetkezeti szektor fejlesztése, hiszen ott is nagy tartalékok rejlenek még. Ugyanakkor nyugalmat és biztonságot kell teremteni a magán- tulajdon számára, hogy kellő érdekeltség mellett, hosz- szú távon integrálódjon a gazdasági folyamatokban. Nagy figyelmet fordítottunk szocialista érdekeink védelmére, azok erősítésére is — hangsúlyozta Grósz Károly, majd elmondta: sok részkérdésben tovább tart a vita, ezért a Központi Bizottság úgy határozott, hogy a jövő év elején ismét napirendre tűzi ezeket. Így például megtárgyalják majd más szervezetek és erők részvételét a hatalom gyakorlásában, a nyilvánosság tárgyilagosságának, sokszínűségének gazdagítását. A vita tehát értékes hozzájárulás volt ahhoz a magas hőfokú belpolitikai aktivitáshoz, amely ma az egész társadalmat jellemzi, és a pártközvéleményt is áthatja. A főtitkár bejelentette, hogy a testület személyi kérdésekről is döntött. Németh Miklóst — akit a közelmúltban az Országgyűlés a Minisztertanács elnökévé választott — felmentette a KB-titkári tisztségéből. Érdemei elismérése mellett, saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt ugyancsak felmentette központi bizottsági titkári funkciójából Pál Lénárdot. A Központi Bizottság titkárává választotta Iványi Pált. A Központi Bizottság döntött abban is, hogy érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmenti tisztségéből Benke Valériát, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának elnökét, és helyette kinevezi Radics Katalint, akit egyúttal felmentett a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetői tisztségéből. Ugyancsak érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmentette beosztásából Varga Pétert, a KB osztályvezetőjét. A Központi Bizottság emellett egyéb más, a hatáskörébe tartozó személyi kérdéseikben is információt kapott. (MTI)
