Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-11 / 269. szám
1988. NOVEMBER 11.. PÉNTEK NOGRAD 3 Szämadäsol tervtérkepek Menekülés a tőkéspiacokra! Kálién népféiskola — Erdökiirtön falnszeminárium Lerakták a nyíltság alapköveit A vízlépcső sorsa mindannyiunk. ügye. Már nincs két teljes hónap az esztendő fordulójáig. A megye gazdálkodói számolnak: visszafelé és előretekintve is. Az eddig elért eredmények áttekintése azért fointos, mert az idei teljesítmények alapozzák meg a jövő évi produktumot, a tervezőmunka pedig előkészítése az 1989-es gazdálkodás sikerének. Az előző évek jövedelmezőségét ezúttal aligha lehet megismételni — ezek a „béergések” ez évi kilátásai. A szécsénvi gyár indításával azonban tavaly oly nagy lépést tett a vállalat a híradástechnika fejlesztésében, a munkaerő hatékony foglalkoztatásában, melyet valóban nem lehet évente meg- újrázni. A BRG Salgótarjáni Rádiótechnikai Gyára termelésének 80 százalékára a szocialista piac a vevő. s legjelentősebb üzletfele, a szovjet partner jelezte: kontingensen felül nem fogad szállítást, sőt, jövőre igénye megcsappanásával számíthat a gyártó. Csökkent az URH-rádió- telefon iránti kereslet, így az eddig külső kooperációval elvégeztetett munkákat sorra visszatelepítették a salgótarjáni gyárban. A tarjám, kollektíva feladatait kurtította meg az is, hogy az URH-antennák gyártása a szécsénvi gárda teendője lett. Fokozta a gazdálkodási gondokat. hogy a hazai gyártású elektromos anyagokhoz a tavalyitól drágábban jutottak hozzá, a kooperációs partnerek is magasabb áron szállították például a nyomtatott áramköröket. A forint leértékelése révén az importból származó hozzávalók szintén borsosabb áron érkeztek a gyárba. Mindezek után a salgótarjáni „béergés" csapat ez évi eredménye mintegy 80 millió forintra taksálható, eszerint híja marad a tervezettnek. A jövő több tekintetben is bizonytalan. A vállalat részvénytársaság alakításában gondolkodik, ám ehhez a formához Salgótarjánban több kereskedelmi, számviteli szakemberre volna szükség. A tervezőmunkát azonban nem lehet elképzelésekre alapozni, ahhoz mindenekelőtt a tényekre kell támaszkodni. A tények egyelőre nem adnak okot komoly aggodalomra. A salgótarjáni gyár rendelésállománya a jövő év augusztusának végéig tisztázott, megrendelték már a szükséges anyagokat is. A magnetofonfejek iránti kereslet óriási, tetemes az igény magnetofonmechanikára is. Döntés kérdése, e termékekből mi kerüljön Salgótarjánba. A megyeszékhely kollektívája mindenesetre a tágas perspektívát élvező URH-rádiótelefont tekinti megélhetése fő forrásának, noha erős konkurenciával kell szembe néznie. Üjabb lehetőségét kínál az URH-termékcsaládot kiegészítő magnetofonprofil. Az eredeti árajánlat még hasznot tartalmaz, az elkészült termék már alig — az infláció begyűrűzése ezzel a következménnyel járt ez évben a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban is. A folytonos drágulás még akkor is kivédhetetlen a gazdálkodásban, ha a vállalat termékei népszerűségével joggal dicsekedhet: nemcsak a hazai piac vevőkészülékeire, hanem exportlehetőségei is igen jók. Az infláció tempójával azonban még költségei csökkentésével sem képes lépést tartani, ez évre tervezett nyereségét aligha tudja kitermelni. Am; a soronlévő esztendőt illeti, a további áremelkedéseket nem hagyhatja figyelmen kívül az SVT. Számol azonban azzal is, hogy a tőkésexportnak kedvező érdekeltség nem szenved csorbát, s eszerint „dolgozza meg” piacait. Annál is inkább, mert itthon a felvevőképesség telítődése várható, annak ellenére, hogy a hazai nagykereskedelmi vállalatok eddig a vállalati kapacitás 150 százalékára jelezték igényüket. Miután azonban a nagykereskedelmi partnerek egymás piacaira is számítanak, e jelzést — s ezt támasztják alá a korábbi évek tapasztalatai is — aligha lehet komolyan venni. Az exportálása lehetőségek azonban több, mint biztatóak, kérdés, hogy kihasználásukat menynyire zavarják majd a beszállítók árdrágításai és az anyagellátási zökkenők. Minden nehézség ellenére meg kell őrizni a vállalat gazdálkodási stabilitását — ezt vallják a tűzhelygyárban. Mellőzhetetlen feltétele ez a nyugodt légkörű termelő- munkának, a technológiai fejlesztések folytatásának. Az Üvegipari Művek szétválásával kapcsolatos ügyek még nem fejeződtek be, a lövő évi gazdasági térkép felrajzolásával azonban nem is lehet erre várni. A salgótarjáni öblösüveggyárban az 1989-es jelszó: menekülés a tőkéspiacra! S miután a korvertibilis valutával fizető vevők nem elsősorban a gépi tömegárura kíváncsiak, a salgótarjáni üvegesek számára a kézi gyártás tempós fejlesztésével a divat gyors követésével, a kézi gyártásban résztvevő jó szakemberek fokozott megbecsülésével van a menekülés útja kikövezve. A struktúraváltást szolgálja a gép- lizingelés, a kemencekorszerűsítés, a szeptember végéig végrehajtott fejenkénti 21 százalékos bérszínvonalnövelés is. — A vasárnapi megnyitón zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a kallói művelődési ház. Legtöbbjük akkor hallott először a népfőiskolák hajdani mozgalmáról, akkor tudta meg, hogy országszerte feltámadóban ismét — mondja Nyemcsok Mihály, a községi közös tanács elnöke, aki a II. Rákóczi Ferenc népfőiskola nyitónapján köszöntötte a hallgatókat. ELODÁZHATATLAN TEENDŐINK Ez a bentlakásos katolikus népfőiskola, az egykori KÁLÓT népfőiskolák haladó hagyományait ápolja. Ugrin József, a KÁLÓT egykori országos főtitkára, aki maga is résztvevője a kurzusnak, Mihail Gorbacsov szavait idézve, válaszolt amikor a régi felnőttoktatási forma újraindulásáról kérdeztük: ' A peresztrojka alapja az erkölcs és a szociális igazságosság. Magam is azt vallom, ha az ország ki akar — s a törekvések erre irányulnak — lábalni bajaiból, ahhoz erkölcsi tartás, közös, felelős cselekvés kell, bármilyen ideológiai talajon álljon is az ember. A házigazda szerepét Ko- zár Gyula káliói esperes plébános vállalta, aki egyébként az egykori érdi reprezentatív KÁLÓT főiskola lelkésze volt. Ö a követke" zőkben sommázta a mostani népfőiskola lényegét: — Az egyház, így a KÁLÓT is mindig feladatának tartotta, hogy a falusiak is műveltebbek legyenek, tevőlegesen vállaljanak részt sorsuk alakításában, ami műveltség nélkül elképzelhetetlen. A népfőiskola előnyös, módszer erre. Tévedés ne essék, azért mert katolikus szervezésű, nem veszélyes az államra, hisz — mi itt nem politizálunk; az érdeklődőket szeretnénk helyes irányba terelni. Ami a témaválasztást illeti, azért voksoltunk a család mellett, mert a társadalom alapsejtjei, s mindannyian tudjuk: válságban van, mondhatom azt is, hogy beteg, s a bajra gyógyírt keresni sürgős, mert ha az egészségét visszakapja, a társadalom is azzá lesz. A család ápolásában mind az államnak, mind az egyháznak számos, elodázhatatlan tennivalója adódik. VÉLEMÉNYEK A DIAGNÓZISRÓL A hallgatók soraiban gyári munkások, egyetemisták, középiskolás diákok, lányok, férfiak, különböző életkorú emberek találhatók. Van aki azért jött, hogy tapasztalatokat szerezzen a népfőiskoláról, mást az előadók — író, néprajzos, történész, építész közöttük — vonzottak Kálióra. Van aki ötletekért, hasznosítható tapasztalatok szerzése végett jött ide. Abban mindőjüknek egyezik a véleménye, hogy öt nap alatt nagyon sokat tanultak, látókörük bővült, eligazítást kaptak — az előadók révén — abban is, hogyan segítheti ki-ki a maga posztján a társadalmi megújulást. — A diagnózisról bőséges információt kaptunk, a te" rápia pedig a következő népfőiskola témája lehetne. Persze cselekedni addig is kell, nem csak hangoztatni a tevőlegességet. Nyemcsok Mihály a népfőiskola pénteki zárása előtt összegezte véleményét a kezdeményezésről : — Amikor fél évszázada útnak indult a mozgalom, célja ^ szebb, jobb élet alakítása volt, s ez ma is aktuális, mert sajnos, nagy a közömbösség az emberekben. Az élet minősége nem csupán az anyagi javak szerzését jelenti, lényegesebb az egyének ismerete, a tudás, mert a művelt ember talál csak kiutat a nehéz helyzet fékből, s most ilyenekre van szükségünk. Bízom benne, hogy a népfőiskola •— amelyen meg kell mondjam, a katolikus jellegből nem vettünk észre egyebet, minthogy a parókia adott otthont a hallgatóknak és az esperes úr volt a házigazda — hozzájárulhat legalább e részterületen a családok válságba jutási folyamatának megállításában, abban, hogy úrrá legyünk bajainkon. PAR kilométerrel ODÉBB Kálló egyik társközségében, az alig hétszáz lelket számláló Erdőkürtön kora este messziről vilnglik a kulA* asszonyok jobbára megfigyelők voltak. Fotó: Bencze túrház, fényárban úszik az intézmény felsőbb fertálya. A helyi művelődési kör — egyike megyénkben a legrégebbiéknek — szervezésében a faluszeminárium első foglalkozására gyűltek össze az emberek, hogy meghallgassák Sándor Gábor ország- gyűlési képviselőt. Aktuális belpolitikai tájékoztatót tart éppen. Ebben a faluban mindig is „mocorgósak” voltak a lakók, egyéni boldogulásukon túl törődtek a másik gondjával, sokat tettek azért, hogy lakóhelyük ne csak egy hely legyen az ottlakás- ra, hanem érezze jól magát, javuló körülmények között élje életét. Mondják, a közéleti átalakulás folyamata vidéken lassabban kezdődik, ami éppen Erdőkürtre nem vonatkozik. Az itt élők — már évek óta — nem csak azzal foglalkoznak, s most különösen nem, miből fogunk megélni jövőre, annál inkább érdekli őket, hogyan élünk majd, s főként a fiatalok. Ezért szervezték meg tavaly például a népfőiskolát, amelyen az őket érdeklő köz- ügyek sokaságáról esett szó. Proksza Jánosné raktáros mondta a tavalyi kurzusról: nagyon sikeres volt, sok információhoz jutottak az előadásokon. Az emberek kifejezetten igénylik a tájékoztatást — mindenről. Volt olyan foglalkozás is, amikor az érdeklődök be sem fértek a helyiségbe, s az is megtörtént, hogy hosszan tartó vitába bonyolódtunk az előadókkal. Most is akadt dolga bőven az előadó képviselőnek, hiszen például a bős—nagymarosi vízlépcsőről szóló tájékoztató kapcsán annyi kérdést kapott, hogy alig győzte a válaszadást. Érdeklődtek a FIDESZ, a Magyar Demokrata Fórum tevékenységéről épp’ úgy, mint a szaporodó tüntetésekről és más fontos témákról. Kérdezett Hajdúk János, a helyi termelőszövetkezet ifjú esztergályosa, a nyugdíjas Czeba Lajos és rajtuk kívül még számos résztvevő. Negyvennél többen voltak pedagógusok, szakmunkások, ifjak és idősek. A KÖZÉLET ERJESZTÖI Kellemesen meglepett a helyi párttitkár és a községi közös tanács elnökének részvétele, akivel nem sokkal előtte még Kálión találkoztam. Nem a protokoll kedvéért voltak jelen, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szót kérők között elsőnek a tanácselnök jelentkezett. — Ügy hiszem, hogy néha a nagy dolgok születhetnek kis falvakban is, erre példa lehet Erdőkürt. Olyan körülmények között létezett itt évekig egy megyei első osztályú labdarúgócsaipat például, hogy jószerével még egy üdítőre sem tellett nekik. Azt gondolom, ha van egykét olyan ember egy településen, mint például helyben a Budai házaspár —, aki erjesztően hat a többiekre, akár kenyértésztában az élesztő, akkor van jövője a kisfalvaiknak, a közösség- építésnek. Tavaly, a népfőiskolái előadások egyikét-másikát a helybéli párttagság — annak ellenére, hogy nem mindegyikük tagja a művelődési körnek — is látogatta. — A foglalkozások jó alkalmat adtak arra. hogy összekapcsoljuk a pártoktatással, amikor a téma bennünket, párttagokat érintett — sorolja Kondella László, a pártái aps z érv ezet helyi titkára. — Azt tartottuk célszerűnek, hogy részt vegyünk azokon. A nyíltság alapkövét tették le akkor az előadókkal együtt a lakók is. S az sem mellékes, hogy az ottlévők közelebb kerültek egymáshoz, amely csak előrébb viheti a falu sorsát. S ez a közös érdek már túlmutat a falu határán. Tuza Katalin Nézőpont Régiókban gondolkodva A szavak piaca mellett és helyett érvényesüljön a tettek piaca. E tanulságos megállapítás a továbbgondolkodásra és alkotó cselekvésre serkentő tudományos konferencián hangzott el, a gödöllői Agrártudományi Egyetemen, ahol Regionális kérdések Magyarországon címmel tanácskoztak az ide sereglett szakemberek. Közhelyszerű a kérdés, egyáltalán felmerülnek-e hazánkban regionális kérdések? S miként érzékelhető a gazdaságilag eltérő jellegű területek „mássága”, a fejlődés területi egyenlőtlenségei? Miként csökkenthetők az egyes területi-termelési körzetek társadalmilag, gazdaságilag indokolatlannak tartott, számos feszültséget hordozó különbségei? Mert miről is van szó? Immár három évtizedes múlt van már mögöttünk az első központi, a területfejlesztést szorgalmazó határozat megszületése óta. S ebben az emberöltőnyi időszakban egyaránt fellelhető volt a területfejlesztés szükségszerűségének a felismerése, a tudatosulása és a tagadása is. A legkülönfélébb metszetekben nyilvánul meg. Ennek eredményeképpen korábban nem iparosodott területek ipari termékei lettek szerte a világban ismertek, hasonlóképpen az agrárfejlődésben, s lényegében az ország „gazdaságföldrajzi és szellemi térképéről” eltűntek a fehér foltok. Egy jó irányú kiegyenlítődési folyamat ment végbe. Közeledtek egymáshoz a különböző gazdasági1 fejlettségű vidékek. Napjainkban mégis úgy tűnik a térbeli, a területi fejlesztés dimenziója kedvezőtlenebb helyzetbe került. S mintha a stabilizációs gondolkodásba kívülről vinnénk be a térbeliséget. Sok szó esett az Észak-magyarországi régió területi problémáiról, annak eredőiről. Így a gazdaság szerkezeti egyoldalúságából fakadó konfliktusokról. Ezen belül Borsod és Nógrád megyék viszonylag egysíkú — a nehézipari túlsúlyát hordozó — iparszerkezetéről, a szerkezetváltás elmaradásának felhalmozódott gondjairól, amellyel a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek nehéz helyzete párosul. Mindez több irányú feszültség hordozója, melyet a jövőben olda- dani „csitítani” kell. A feladatok sokrétűek, szerteágazóak. Mindenekelőtt a gazdasági szerkezet egyoldalúságát célszerű oldani. Növelni szükséges a kisebb méretű, profiljukat rugalmasabban változtatni tudó vállalatok, gazdasági egységek számát. S szükséges az infrastrukturális ellátottság érzékelhető javítása. Mindemellett a szellemi háttér erősítésével, a jó szakemberek megtartását célzó ösztönző rendszer kiszélesítésével, a képzési és átképzési gyakorlat változtatásával, a szakmai képzések helyi továbbfejlesztésével, specifikus oktatási formák kibontakoztatásával tovább lehet haladni. S mivel e térség fejlesztése nem képzelhető el pénzügyi erőforrások koncentrált és hatékony felhasználás nélkül, egy regionális bank létrehozásának gondolata is napirendre került. A gazdaságilag elmaradott térségek, ezen belül az úgynevezett depressziós területek újbóli lehatárolása a következő év feladata lesz. A regionális kérdések mindig összetettek, és bonyolultak. Az ország egész területének térbeliségét úgy lenne kívánatos fejleszteni, hogy egyidejűleg érvényesüljön gazdasági hatékonyság és a megfelelő arányosság. S e folyamat elkerülhetetlenné teszi, hogy az érdekek különböző szintjei szembesüljenek. Az országos, a területi, ágazati és a helyi érdekek, valamint a foglalkoztatási és társadalmi érdekek és még sorolhatnánk. Az egyes régiók közötti különbségek nem mindig hátrányosak, sőt esetenként kívánatosak. Ez adja a sajátos arculatot, amit megőrizni, fejleszteni kell. Ám az eltérő fejlettség életre hív egy kiegyenlítő-közelítő feladatsort, még akkor is, ha átmenetileg a gazdasági körülmények nem kedveznek. Az esélyegyenlőség fokozása szükséges minden területen. A tudomány és technika vívmányai ma már nemcsak a nagyvárosokban fénylenek. Túl kell látni és át kell lépni a közigazgatásilag megizmosodott megyei és városi határokon, s az együttműködés új formáival kell gazdagítani a szerkezetváltás folyamatát. Ehhez szükséges az intézményszer- vizetek korszerűsítése. Idézve az ismert mondást; a területre nem halat kell vinni, hanem halászati eszközöket. Dr. Gyöngyösi István
