Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-09 / 267. szám
1988. NOVEMBER 9„ SZERDA NOGRAD 3 „Béta"-profillal a vásárlókért Kossuth-könyvek vándorútja Salgótarjánban könyvtári Jelleggel üzemel a Kossuth Könyvkiatló boltja. Kép: Bábel A Ifossuth Könyvkiadó 1956 december l-jétől viseli ezt a nevet, addig Szikra néven volt ismert. Mint a párt kiadója, az MSZMP kiadáspolitikai irányelveinek megfelelően, a kezdetektől világos, egyértelmű programmal rendelkezik és 1957- től saját terjesztési hálózattal. A megyében hozzávetőlegesen 600 terjesztő dolgozik. Az országban ez a szám eléri a 24 ezret. Terjesztőit a pártalapszervezetek jelölik ki, önkéntes jelentkezés alapján. — Mostanában sok mindent át kell értékelnünk — mondja Földesi László, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének vezetője, — mert vannak dolgoa, amelyek fölött eljárt az idő, és nekünk is fel kell vennünk a versenyt a többi könyvterjesztővel. Ezért próbált nyitni a „Kossuth”. Az országban egyedül nálunk van például, hogy szakmunkástanulók árulják a könyveket. Ilyen pavilon nyílt nemrég Balassagyarmaton. Hamarosan kis boltot nyitunk a Palócz Imre téren, Salgótarjánban. Rendkívül nagy sikere van az olyan akcióknak, amelyekben olcsó, leértékelt könyveket árulunk. Tíz forintért izgalmas, jó művöket lehet vásárolni. A vevők csalogatásának másik módja, hogy időszakonként ajándékkönyvekkel kedveskedünk. Tavaly hoztuk létre az úgynevezett ,,béta”-profilt. Olyan tapasztalat alapján született ez, hogy voltak, vannak, akik idegenkednek a kiadótól. Ezt más profilú könyvekkel igyekeztünk oldani; például Árkus József vagy Farkasházi Tivadar köny- nyebb műveivel. A terjesztés csapatmunka: a pártbizottság, az alapszervezet és a terjesztő összehangolt munkája. Megyénkben nagyon sok jó terjesztő van, ezt bizonyítják a statisztikai adatok is. Az elmúlt évben 4,5 millió forint értékű kiadvány került a vásárlókhoz. Ez 9 százalékkal magasabb az előző évinél. 1980-tól folyamatos emelkedés tapasztalható. A fejlődés dinamizmusát nézve Nógrád az első öt megye között található. Bár hozzá kell tenni, hogy a folyóiratok eladásában némi visz- szaesés tapasztalható. Szólni kell egyéb gondokról is. Sok idő eltelik a megjelenéstől, amíg a vásárló kezébe veheti a könyveket. Szét kell osztani, csomagolni. A szállítási posta- költségek igen magasak. Másik nagy gond, hogy nem elég rugalmas a terjesztők cseréje. — Ma kaptam egy levelet — említi Földesi. László. — A könyvárus hosszú ideig beteg volt, tovább nem vállalja a munkát. Amíg új terjesztő nem lesz, addig sajnos az olvasó kerül hátrányba... Egyébként tele vagyunk új tervekkel. A salgótarjáni pártházban könyvtárjelleggel üzemel az árudánk. Bárki bejöhet az utcáról, lapozgathat, válogathat a kötetek között. Bővíteni kívánjuk boltjainkat, újakat szeretnénk létrehozni. A kiadó hatékonyabb reklámokat keres. Előtérbe kerül a marketing- tevékenység. Kutatja, milyen könyvet, mennyi példányszámban, milyen áron adjon ki. Az egyik legeredményesebb Kossuth-terjesztő Balassagyarmaton él. — Hosszú téli estéken, pislákoló petróleumlámpa mellett körülültük a konyha- asztalt a szomszédokkal együtt, és hatalmas felolvasásokat tartottunk — meséli dr. Janák Gyula, a balassagyarmati 217. Sz. ISZI igazgatóhelyettese. — Ügy 5—6 éves lehettem akkor, s nagy hatással voltak rám az elhangzott mesék, novellák. Fokozatosan kerültem a könyvék fogságába. Gyermekkoromban rengeteg May Károlyt és Tarzant olvastam. Édesanyám még most is emlegeti fenyegetve, nevetve, hogy még a dunna alatt is olvastam, az elemlámpa fényénél... A másik befolyásoló Schuchmann Zoltán igazgató volt. Ö szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket. Gyakran segítettem neki az újakat hazacipelni. A rengeteg könyvet csak néztem, nem tudtam betelni vele, egyszerűen lenyűgözött. Így 21 éves koromra véglegesen eldőlt: ez megváltoztathatatlan szerelem. Ettől kezdve én is tudatosan gyűjtöttem a könyveket. — Hogyan lett a „Kossuth” terjesztője? — Volt az iskolában egy kollégám, Berta László, aki a Kossuth-könyveket árulta. Ennek lassan már 10 éve. Egyszer ülünk az egyik párttaggyűlésen, és ő panaszkodott, nem fogynak a könyvek. Élénk vita kerekedett ebből. Először én csupán csendes figyelő voltam. Amikor aztán már nem bírtam hallgatni, elmondtam az észrevételeimet és — hogy bizonyítsam igazamat, — elvállaltam a Kossuth- könyvek terjesztését. Ha7 talmas elszántsággal kezdtem munkához. Megszerveztem az „egy diák, egy könyv” mozgalmat, reklámot csináltam a könyveknek. A kollégák sem mehettek el mellettem úgy, hogy eszükbe ne juttavam ve ma a köteteket. Csináltam könyvvásárt. Magam sem számítottam ekkora eredményekre. Alig egy év alatt 2—3 ezerről 80 ezer forintra nőtt a bevétel. Aztán 130 ezer forint lett. Négy-öt évig csináltam még, majd átadtam a helyem a fiataloknak. Dr. Janák Gyula szíve, ha Kossuth-könyvet lát, mindig felmelegszik. Most könyvtárában legalább 5 ezer kötettel rendelkezik, javát ez a kiadó adta ki. A múlt évben is körülbelül 8 ezer forintot költött könyvekre. — Sajnos, az árak nagyon gyorsan nőnek — jegyzi meg szomorúan. — Drágák a könyvek, így aztán nehéz lépést tartani. Mégis vásárolom a köteteket rendületlenül. Az ember ilyen korban már nem tud, de nem is akar megváltozni... Adám Tamás ■ ■ m r r m r ______r ■ r _ .. _ Z ■ H ajógyári reszvenytarsasagok Folyamatosan alakulnak meg a hajógyári részvény- társaságok. A GANZ-Danu- bius üzemei ugyanis a jövő év elejétől 7 részvény- társaságként működnek majd. Eddig a tiszafürediben, a fővárosban pedig a darugyárban került sor alakuló közgyűlésre, így az előbbi helyen a Daru- és Gépgyártási Rt., az utóbbin pedig a Kazán- és Gépgyártási Rt. jött létre. Novemberben a többi részvény- társaság is kialakul az angyalföldi, a népszigeti, az óbudai, valamint a balatonfüredi gyáregységben, továbbá Vácott, a konténer- gyárban. így várhatóan mindegyik GANZ-Danubius Rt.-t még az idén bejegyezhetik. A nagyvállalati központ a továbbiakban vagyonkezelő, holdingközpontként dolgozik, részvénytöbbséggel rendelkezik mindegyik Rt.-ben. A többi részvényes bankokból, biztosító társaságokból, ipari és külkereskedelmi vállalatokból kerül ki. A szervezeti változástól azt várják, hogy valamennyi átalakuló vállalat megáll majd a saját lábán. Az egyes gyáregységekben eddig felgyülemlett 1,5 milliárd forintnyi adósságot a vagyonkezelő központ átvette és törleszti, mégpedig a várható részvényhozamokból. A GANZ-Danubiusból az idén mintegy 500 dolgozó ment el, tehát a szervezeti változás ez esetben nem jár létszámleépítéssel, sőt a dolgozók megtartása a cél. Egyedül a központi irodák apparátusát csökkentik több száz fővel1, őket is átirányítják az egyes részvénytársaságokhoz és az ugyancsak újjászerveződő szolgáltató, számítástechnikai kisszervezetekhez. ER VEK ÉS TÁMPONTOK Gondolatok a KB-iilés állásfoglalásai kapcsán A Központi Bizottság november 1—2-ai ülésének állásfoglalásai a belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól, illetve a népgazdaság idei várható fejlődéséről és a következő két esztendő gazdaságpolitikájának fő vonásairól és eszközrendszerérői rendkívül tömören foglalják össze mindazt, ami jelenünket, jövőnket illetően a párttagságot, a közvéleményt foglalkoztatja. Mégis, talán nem egészen önkényes néhány támpontot kiragadni belőlük. Olyanokat, amelyek mindkét dokumentumban föllelhe- tők, amelyek lényegi összefüggésekre irányítják a figyelmet. Elsőként a tények tiszteletét, a helyzetértékelés realizmusát említjük. A Központi Bizottság mostani ülésén nem csupán arra vállalkozott, hogy a májusi pártértekezleten elfogadott állásfoglalásból adódó feladatokat vegye számba, hanem főként arra, hogy mire és miként épülhetnek gazdasági-társadalmi törekvéseink. Az elmúlt öt hónap kétségkívül felgyorsult folyamatai önmagukban is ellentmondásosak. A pártértekezlet a párt, a vezetés iránt megrendült bizalom újjáteremtéséhez hozzájárult, csakhogy ez a bizalom sokakban azzal az illúzióval párosult, hogy a szakítás a korábbi hibákkal gyors eredményeket hoz. Megállítja az életkörülmények romlását, az inflációt, azonnal sor kerülhet az egyébként jogos igények kielégítésére. Hiszen az akadályok — úgymond — elhárultak, a reform következetes megvalósítása a gazdaságban, a politikai intézményrendszerben immár visz- szafordíthatatlan. Az is helytálló megállapítás, hogy a külső körülmények a korábbinál kedvezőbbek, jó néhány gát ledőlt, többnyire rokonszenvező érdeklődés övezi útkeresésünket. Hát akkor miért ilyen keserves az elmozdulás, s ha mozdulunk, miért az újabb és újabb, az állampolgárt sújtó következmény ? Leegyszerűsítve azt válaszolhatjuk, hogy azért, mert szakítani lehet és kell is érvényüket vesztett elhatározásokkal, sőt, a feladat nem kisebb, mint hogy teljesen új útra térjünk, mindent újragondolva, de korántsem mentesen gazdasági társadalmi tehertételeinktől. Sem a gazdaság, sem a társadalom helyzetétől nem függetleníthetjük magunkat. Csakis a gazdaság teljesítőképességének javulásából származhat több elosztanivaló. De ez az egyszerű képlet részleteiben roppant bonyolult. A gazdaság teljesítőképessége az átlag állampolgár számára megfoghatatlan valami. Az állampolgár ugyanis nagyon sokat dolgozik. Ne áltassuk magunkat: a tegnapi kabarétréfák kedvelt figruája, aki a fő munkaidejében dolgozgatott, mert fizetget- ték, aligha jellemző. Hibádzik ugyan munkaerkölcs, munkafegyelem, de ha csak ennél ragadunk meg, szem elől tévesztjük a lényeget. A magyar gazdaság teljesítőképességét nem a szorgalommal, a munkával töltött idővel mérik. A termék minőségével igen, ám a legjobb minőségű termék is lehet elavult. A világ tudományos-technikai forradalomban él, a termékek átlagéletkora a legfejlettebb régiókban két-három évre zsugorodott. A fölzárkózás esélye vagy a leszakadás bizonyossága? A dilemma finomításának nincs értelme. A felzárkózás részben új gondolkodásmódot, szellemi erőink koncentrálását valamint pénzt igényel. A sorrend nem fölcserélhető, álfejlesztésekre épp’ eleget költöttünk már. Az értelmiség megbecsülése nem véletlenül került a mostani tanácskozáson is előtérbe. (Félreértés ne essék: nem egyszerűen a diplomásokról van szó, hanem a tudásról, az ismeretek hasznosításáról.) Részben ez is anyagiak függvénye, de még inkább a tudás előtti térnyiitásé. Lenne legalább átmenetileg az életszínvonalat javító hatása annak, ha néhány évig még lemaradásunkat preferálnánk? Mondván, hogy most az elosztásra ügyelünk, aztán valamivel elégedettebb közhangulatra építve, behozzuk a lemaradást? Ezt csináltuk eddig. A feszültségek elkerülése végett, az elosztási igények dominálták. (Főként a vállalatoknak nyújtott mentőakciókban, kevésbé a lakossági fogyasztásban; ám végső soron a vállalatok mentésében is nyomós érvként szerepelt a munkahelyek megtartása, azaz a dolgozók védelme.) A konfliktusok ma napvilágra kerülnek. Nem csupán a pártértekezlet fölismerése, de kétségkívül az is megerősítette, hogy társadalmunk sokféle érdektől tagolt, pluralista — ha a ma talán legdivatosabb szavunkkal akarunk élni. Az érdekek kinyilváníttattak, egyelőre látványos ütközések nélkül. (Mármint egymással sem ütköznek, mindegyik az államtól, a kormánytól kíván többet, nem jelölve meg, hogy mely réteg rovására.) A realitásokat figyelembe vevő érdekegyeztetésnek kezdeti lépésein sem vagyunk túl. Minden követelés rokonszenvet „kelt. Okkal, hiszen a lakosság teherviselő képességének határait fejezi ki. És arra készteti a döntéshozókat, hogy az állami, vállalati, lakossági tehermegosztást újra és újragandol- ják. Nem hárulhat minden a lakosságra, de nincs másra lehetőség, mint az életszínvonal romlásának megfékezése. Az állásfoglalásból idézve: „A helyzet értékelése és a stabilizáció követelményei alapján a mai életszínvonal nem őrizhető meg, de az reális cél, hogy már 1989-ben a lakosság; fogyasztás, az egy keresőre jutó reálbér csökkenésének mértéke kisebb legyen, mint ami az idei évben bekövetkezik.” Vajon a romló életszínvonal és a belőle fakadó romló közhangulat az alternatív szervezetek, mozgalmak létrejöttének oka, magyarázata? Nem lenne nehéz így levezetni keletkezésüket, hozzátéve, hogy bezzeg a hatvanas-hetvenes években hol rejtőzködtek... A magyarázat bármilyen tetszetős is, félrevezető. Az új egyesületek, szervezeték — még korántsem teljes mértékben, s miután kezdeti állapotról van szó, kiforratlanul — valós nézeteket jelenítenek meg. Felelős társadalmi tényezőként csak úgy juthatnak szerephez, ha nem zavart, anarchiát keltenek, hanem ha részt vállalnak 'a gazdasági-társadalmi kibontakozás feladataiból. Az állásfoglalás egyértelműen fogalmazza meg a párt szándékát: „A párt keresi az együttműködést, a poliltikai szövetséget, koalíciót azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus megújulásáért, a nemzeti felemelkedéséért kívánnak színre lépni. Határozottan szembeszáll azonban minden olyan erővel, amely a szocialista társadalmi rend, az alkotmányosság és szövetségi rendszerünk ellen lép fel.” O két állásfoglalás összekötő eleme; nemzeti összefogásra, új konszenzusok, koalíciók megteremtésére van szükségünk. A nézetek polarizálódása, ütközése a megújulási folyamat természetes velejárója. de a feladatok megoldását gátolja a nemzet megosztottsága. A pluralizmus nem vezethet a társadalom. működésképtelenségéhez. Maros Dénes Kedvelt lett a méteres Rövid idő alatt népszerű lett az üzletekben a Nógrád Megyei Sütőipar; Vállalat májusban bevezetett új terméke, a méteres kalács. A sütemény egyébként félkész termék. A hetvendekás kalács hossza negyven centiméter, megtöltése után lesz hozzávetőleg egy méter hosz- szú, innen a neve. A májusban mindössze húsz kaláccsal megízlelt piac gyorsan válaszolt a gyártó ajánlatára: szeptemberben már az ezres tételt is meghaladó mennyiségre voltak vevők a boltok. Az októberben készített, a 800 darabot alig meghaladó tétel már azt mutatja, hogy a gyártó egyelőre nem tud lépést tartani a növekvő kereslettel. A Favorit Cipőipari Szövetkezet nagyoroszi telepén a már hagyományosnak mondható házicipőből 420 ezer párt készítenek az idén. A belföldi termelésük mellett, Dániába, is exportálnak bébi- és gyermekcipőt. —bp—
