Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
1988. NOVEMBER 5., SZOMBAT NOGRAD 3 Egy élet Kazárért Önálló arculatú pártalapszeruezetek kialakításún munkálkodunk Beszélgetés Gordos Jánossal, az MSZMP Négrád Megyei Bizottsága titkárával Találkozásunkkor egy pillanatra méregíogát mutit- ja a tél. Kazárra heves hózápor zúdul, Sándor György végtelenül egyszerű portáján pedig éppen a hóval kezdjük a beszélgetést. Egy pontosítás kedvéért. — Igen, a papírok szerint 1906. március 6-án születtem. A valóság ugyan egy kissé másképp fest, hiszen ekkor már éppen ötnapos voltam. De akkora nagy hó volt, hogy a szüleim nem tudtak bemenni Ho- mokterenyére, beíratni az anyakönyvbe. Mellesleg, ezt az utat a szülőknek igen gyakran meg kellett tenni. A rég múlt eseményeket is élénk emlékezettel. ízes beszéddel idéző Sándor György így mutatja be a családját: — Bányászszüleim tíz gyereket neveltek, minden két esztendőre pontosan megjött egy újabb gyerek. Én voltam a legidősebb, így ne csodálkozzon rajta, hogy már tízéves koromban dolgoztam. Két fillérért őriztem a liba darabját. Később csordásbojtár, tizenöt esztendősen bányász, 1922-ben már szakszervezeti tag. Az igazi tűzkeresztséget azonban 1928-hoz köti a nagy utat bejárt Sándor György. — Gyulaaknán voltam bányász és részt vettem a sztrájk szervezésében. Ne kérdezze, hogy miért! A kenyérért vállalkoztam erre, a jobb megélhetés hajtott. . . Sándor György talán maga is meglepődött, amikor a titokban megtartott erdei gyűlésen közölték vele: körültekintő munkájával rászolgált arra, hogy felvegyék a pártba. — Azt mondták, nagyón ügyesen megoldottuk a sztrájk szervezését, hiszen a csendőr sem fogott meg. A bizsergetően meleg, kicsiny konyhában Sándor Györgyné —, aki éppen hatvan esztendeje kötötte össze sorsát élete párjával — ma úgy emlékszik: gyakori „vendég" volt a csendőr a házukban. — Azt sem tudtam mit keresnek, de még a zsebkendőket is széthajtogatták. .. — Hogy tudtad volna, az asszonyokat nem avathattuk be, vigyázni kellett — fűzi tovább az emlékezés fonalát Sándor György. Sztrájk, röpcédula. Vörös Segély — néhány címszó a mindennapi illegális munkából. Üjabb vendégek érkeznek. Szabó Vilmos, a ka- zári pártbizottság titkára és Ponyj Ferencné, a megyei pártbizottság munkatársa kopogtat, hogy meginvitálja Sándor Györgyöt, a november 7-i ünnepségekre. A röpke beszélgetésen azonban nemcsak hatvan esztendő pártmunkájáról, hanem Cered és Kazár legutóbbi futballmérkőzésének ered-' ményéről, meg a tabelláról is szó esik. — Nem bír magával, minden meccsen ott van ma is — mondja a ház asszonya. Az egykori harcostársak feleleveníthetik majd a világháború utolsó napjait is. — Nem bevonulni, hiába jön a SAS-behívó, ez volt a lényeg. Elbunkeroltuk magunkat az erdőben, hogy elhúzódjunk a hatósági emberek elől. Maradjunk megint a címszavaknál. Felszabadulás, pártszervezés, három évig párttitkár, azóta sem szüneteltetett, állandó pártmunka, mindemellett pedig egy újabb fejezet. — Elszegődtem a földműves-szövetkezeti mozgalomhoz, harminchat évig voltam igazgatósági tag, helyi ügyvezető. Sándor Györgynek a falu volt az élete. Mondják, ha ő elkiáltotta magát a szövetkezeti bolt előtt, hogy „menjünk Tarjánbal", akkor egész Kazár kivonult a nagygyűlésre egv-egy politikust meghallgatni. A beszélgetés alatt óhatatlanul eszembe jutnak a mai üzletek, hiszen a szövetkezetalapítók nem akárhogyan dolgoztak. — Áru kellett a falunak. Nézze, ez úgy ment, hogy hoztunk valamit, aztán valahogy összejött az ára. — Nekünk meg majdnem ráment a házunk, egyszer csaknem agyonütöttem! — De nem lett semmj baj — néz. a feleségére. — Előre kellett fizetni a ruhaneműért, s aki adhatott volna pénzt kölcsönbe, az azt mondta: „Nem adok. meri úgyis megbukik a szövet- kezetetek." Végül is írást csináltunk: ha nem kapja meg tőlem a pénzt, övé a házam. Negyednapra vittem a kölcsönt, egy liter borral együtt. . . Sándor György ma is megfogja a szerszámot, parkot ápol, de sokkal nagyobb dolgok is hirdetik munkálkodását. — Örültem, amikor nyolcvan családnak boltot sikerült létesíteni, benne van a munkám, az üzletek átalakításában. Amikor meg iskola kellett, a cimborámmal elmentünk a pártközpontba is. ízlelgettem a szót: iskola. .. Sándor György személy szerint akár érdektelennek is tekinthető ebben a „csatában”. hiszen az élet úgy hozta, hogy a tízgyerekes család sarja nem nevelhetett saját gyereket. — Mégis volt mindig gyerekünk — mondja fényes szemmel a feleség. — A nagy korkülönbségek miatt az uram húsz évvel fiatalabb öccse, vagy az én húgom a családhoz tartozott. Mi hajtotta a ma is friss fáradhatatlan Sándor Gvör- gyöt ? — A boldogságom. Mert az vagyok, csak egy kicsi i legyen egészsége ííbb a feleségem. Dolgozunk, egy M- lért nem adunk zöldségért, meg gyümölcsért. Aztán .látom a nagy építkezéseket, itt a faluban is, az üzletek kínálatáról nem is beszélve. Ilyenkor mindig eszembe jutnak a morgolódók. Hogy is mondjam... térdig sárban indultunk munkába. ma egy emberért is eljön a busz. Látja, ezért vagyok én boldog ember. . . Kelemen Gábor Fotó: Rigó Tibor Az MSZMP Központi Bizottsága két egymást követő üléséi is olyan kérdések kerültek napirendre, amelyek során a most zajló eseményekről, a legsürgetőbb mai teendőkről folyt sokoldalú, felelősségteljes véleménycsere. Belpolitikai életünkről, benne a párt helyzetéről, gazdaságpolitikai terveinkről és munkánk gyakorlatáról beszélgettünk Gordos Jánossal, a Nógrád megyei párt- bizottság titkárával. — A Központi Bizottság állásfoglalásai viszonylag gyorsan eljutottak a megye párttagságához. Milyen visszhangja van a testület értékeléseinek és az ezeket követő gyors tájékoztatásnak? — A párttagság jogos igényének tartom itt Nógrád megyében is, hogy a lehető leggyorsabban, pontos tájékoztatást kapjon a Közporti Bizottság az Országgyűlés tanácskozásairól, s természetesen arról is, hogyan vesznek részt ebben a munkában a Központi Bizottság nógrádi tagjai, a megye képviselői. Rendkívül gyors változások zajlanak körülöttünk, és a párttagok szeretnének biztosabban eligazodni az események között, nagyobb bizonyosságot szerezni a leglényegesebb dönté ek szükségességéről, hatásáról. Májusban az országos párt- értekezlet több fontos kérdésben, így a pártalapszer- vezetek önállóságában is állást foglalt. Helyénvalónak találta a párttagság sürgetését: saját ügyeikben, dolgaikban maguk dönthessenek. Ugyanakkor számolt az- zal is, hogy az önálló munka nagyobb felelősséget jelent. Azt mindenekelőtt, hogy a párttagoknak aktívan, felkészülten, a valóságos viszonyok ismeretében kell részt venniük a döntések meghozatalában, a politika alakításában. A megyei tapasztalatok is azt mutatják, hogy az alap- szervezetek akkor tudnak élni az önállósággal, ha a megyei, a városi paitszer- vek segítenek ebben. Ezért a Központi Bizottság üléseiről viszonylag rövid idő alatt tájékoztatjuk a párttagságot. Nem egyszerűen a döntést adtuk tovább. Arra törekszünk, hogy érzékeltessük azt a légkört is. ami a. Központi Bizottság üléseire, a vitára jellemző. A párttagság jónak tartja ezt a módszert. Természetesen nincsenek illúzióink. Tudom. bizonyos idő és tapasztalat is szükséges ahhoz, hogy valamennyi alapszervezet élni tudjon az önállósággal, a mindennapi politikai munkában hasznosítsa az információkat. Fontosnak tartom, hogy a párttagokban is legyen igény, természetes készség a rendszeres és folyamatos tájékoztatásra, a véleménycserére, a politika meggyőző képviseletére. — Melyek pzok a kérdések, amelyek leginkább felkeltették a .párttagok, a lakosság figyelmét. Hogyan ítélik meg a politikai intézményrendszer reformfolyamatát, a párt (szerepét önmaga és a társadalom (megújulásában? — A politikai intézmény- rendszer reformját élénk érdeklődés és legalább ilyen vita kíséri Nógrád megyében is. Jóllehet az országos pártértekezleten, a tanácskozáson született állásfoglalás egyértelműen szólt erről. most a végrehajtása során kiderült, sok még a tisztázásra váró kérdés. Nagy viták zajlanak a szakszervezetben, a KISZ-ben, a Hazafias Népfrontnál a megújulásról, az alapvető politikai érdekek képviseletéről és az önállóságról. Az már most egyértelmű, hogy a társadalmi és tömegszervezetek akkor nyerhetik vissza tagjaik fogyó bizalmát, akkor szélesíthetik befolyásukat, ha korszerűsítik tevékenységüket. Ám a politikai intézmény- rendszer reformjának központi kérdése a párt megújulása. Az országos pártér- tekezlet állásfoglalásával egyetért Nógrád megye párttagsága is. A pártszervezetek tevékenységében, a munka tartalmában, eszközeiben, módszereiben és irányában még nem következett be a kívánt fordulat. A legfontosabbnak azt tartom, határozottabbá kell formálni a pártszervezetek politikai, ideológiai arculatát, korszerűbbé tenni a párttagok gondolkodását. Folyamatosan arra törekedni, hogy a párt minden tagja tájékozott legyen, felkészülten politizáljon, megismertesse, elfogadtassa a közösséggel, — amelyben él, dolgozik — a párt politikáját. Politizáló pártban az utasítást, a parancsolgatást fel kell váltania a felelősségteljes vitáknak, véleménycseréknek, a meggyőző munkának. így lehet megnyerni az embereket a politika megvalósítására. Ezáltal erősödik a pártmunka mozgalmi jellege. Természetesen az érdemi vita elképzelhetetlen a vitakultúra fejlesztése, türelem és tolerancia, mások véleményének tisztelete nélkül. Ez pedig a munkában, a politizálás gyakorlatában alakulhat ki, fejlődhet. A politikai munka legfontosabb területének eddig az üzemeket, intézményeket tartottuk. Jóllehet jelentőségük nem csökken, mégis a politizálás színtere mindinkább a lakóterület lesz. Ezért itt, a megyében is erősíteni szükséges a városokban, községekben tevékenykedő alapszervezeteket. A megve mintegy hat- száznegyven alapszervezetének egynegyede a lakóterületen dolgozik. A politikai erejű koncentrálása egyrészt azt jelenti, hogy a kis létszámú alapszervezetek egyetlen nagyobb közösséget alkotnak majd. Másrészt a taglétszámuk oly módon is nő, hogy az üzemekből, intézményekből — teljesen önkéntes alapon — párttagok mennek a lakóterületi alapszervezetekbe dolgozni. S idetartozik az is, hogy folyamatosan megszűnnek az ágazati pártszervek. Az ágazati elkülönültséget felváltja egy szélesebb körű együttműködés, az egyéni, az ágazati érdekeket az általános politikai érdek. A közelmúltban Salgótarjánban befejezte munkáját a pedagóguspártbizottság. A vitában kiderült, hogy az elképzelést nem fogadta osztatlan elismerés. egyetértés. A beszélgetés során azonban megerősödött, hogy az ágazati pártbizottság teljesítette feladatát. Most megváltoztak a körülmények, új feladatok jelentkeznek a politikai munkában, s ehhez szervezetileg is igazodni kell. A folyamat tehát elkezdődött, de céltudatosabban, gyorsabban kell dolgozni. A párt megújulása ugyanis alapvető feltétele annak, hogy növelje tömegbefolyását, új közmegegyezést alakítson ki, a társadalom vezető ereje, a társadalmi folyamatok irányítója legyen. S ebben a megújulási folyamatban minden párttagnak megvan a személyes feladata és felelőssége. — Ügy tűnik a különböző szervezetekkel, egyesületekkel tovább színesedő politikai életet nem kis érdeklődés kiséri a megyében is. Ugyanakkor a pártszervezetekben sem azonos módon értelmezik a szocialista pluralizmust. Véleménye szerint mi az oka a sokféle értelmezésnek, a bizonytalanságnak, a tanácstalanságnak? — Azt gondolom..' hogy a politikai intézményrendszer reformjának fontos -'tényezője a különböző érdekek megjelenítése, kifejeződése. A pártértekezleten is érőteljes hangot kapott, fontjis, hogy a társadalom plurális érdekei felszínre kerüljenek. Ennek megfelelően az I utóbbi hetekben — hatásúig Nógrád megyében is érezhető — megszaporodtak az egyesületek, a különböző szervezetek. A párttagok közül is sokan bizonytalanok, hogyan ítéljék meg ezeket. Nehezen értik, hogy a társadalomban meglevő sokféle, reális alapokon nyugvó érdekeket valóságos vitában, politikai harcban lehetséges és szükséges is egyeztetni. S ebben a vitában a párttagoknak erőteljesebben kell hallatotok szavukat. Gyakorta felvetődik az is, milyen magatartást tanúsítson a párttag az egyesületekkel, szervezetekkel szemben? Azt gondolom, többségük az alkotmány adta lehetőségeken belül tevékenykedik, a szocializmus talaján áll. Természetesnek tartom, hogy ezekben az egyesületekben legyenek ott a párttagok, mondják el véleményüket. Hiszen ezekre az egyesületekre mint szövetségesekre is számít a párt, mert több alapvető kérdésben is nézetazonosság van közöttünk. Az azonban nem mindegy, hogy milyen erőkkel vállalunk közösséget, kötünk szövetséget. Léteznek ugyanis olyan egyesületek is, amelyekkel ideológiai vitáink vannak, s amelyet az elkötelezett ember felelősségével vállalnunk kell. Aztán elképzelhető olyan egyesület is. amely kétségbe vonja szocialista valóságunkat, értékeinket, amelytől el kell határolnia magát a pártnak. — Kétségkívül « megye lakosságát — benne ia párttagságot is — a gazdasági helyzet, az életszínvonal alakulása foglalkoztatja a legjobban. Ezt kíséri a legnagyobb türelmetlenség és nyugtalanság is a várakozás mellett, ön hogyan ítéli meg ezt? — Azt tapasztalom, hogy a társadalmi feszültségek mindegyike visszavezethető valamilyen , úton-módon a gazdaságra. Én azt látom, hogy az elmúlt hónapokban jelentős változások mentek végbe, a politikai életben. Mégis a lakosság, a párttagok közül is sokan elégedetlenek, mert úgy érzik, hogy alig történt elmozdulás, vagy ha igen, helyzetünk nehezebb lett. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a gazdasági intézkedések hatására az "emberek jelentős részének romlott az életkörülménye, nehezebben él. Szinte rendszeresek az áremelések, nő a bizonytalanság, így aztán mindenféle vitának. véleménycserének visz- szatérő kérdése az elosztás, az árak és a bérek alakulása. Az elégedetlenség nemritkán különböző követe’é- sekben fogalmazódik meg. A termelés szervezettsége, korszerűsítése, a munka minősége, a termelési költségek mérséklése — mint a vállalati nyereség és a személyi jövedelem növelésének legfontosabb eszköze, az infláció leghatékonyabb ellenszere — alig-alig kerül szóba. A vállalatok jó része — itt a megyében is — a jövedelem gyarapításának legegyszerűbb módját választja : az áremelést. Ez pedig újabb feszültség forrása a gazdaságban és a politikában is. Minden bizonnyal, a megye üzemeiben is nagyobb igyekezettel kel! keresni azokat a lehetőségeket, megoldásokat, amelyek a szerkezetváltást, a műszaki fejlesztést, az exportlehetőségek bővítését szolgálják. A szerény törekvéseket — többek között a Salgótarjáni Síküveggyárban, a Romhányi Építési Kerámiagyárban, a Szécsénvi Rákóczi Termelő- szövetkezetben, a drégelypa- lánki Szondi Lakatos és Szerelőipari Szövetkezetben tapasztalhatók ilyenek, —mielőbb általános gyakorlattá szükséges tenni. Á párt a gazdaságban is a reform folytatása mellett kötelezte el magát. Támogatja tehát a piaci viszonyok kibontakoztatását, a közös vállalatok létrehozását, a magántulajdon bevonását a termelésbe. A gazdasági egységek vezetőinek az eddiginél következetesebben kellene töreked- niök arra is, hogy megfékezzék azokat a tényezőket, amelyek az életszínvonal romlását idézik elő. A megyei intézményekben ugyancsak arra törekszünk, hogy a költségvetés hiánya, a nehéz gazdasági körülmények ellenére is biztosítsuk az eredményes működés feltételeit. A helyi tanácsok sok olyan intézkedést tettek, amelyek az intézményi dolgozók munka- és életkörülményeinek javítását szolgálják. A pedagógusok bérét öt százalékkal növelték a tanácsok saját erejükből. A közeli napokban pedig az egészségügyi dolgozók helyi bérfejlesztéséről született döntés, amely több mint tízmillió forintot jelent. A politikai, az állami vezetés nagyra becsüli a megyében élő értelmiség felelős gondolkodását. Azt, hogy a különböző, a kormánnyal szembeni követeléseket tartalmazó felhívásokat alapvetően józanul ítéli meg és ennek megfelelő magatartást tanúsít. — Mindezek alapján milyen tennivalókat fogalmaz meg a tömegpolitikai munka, az agitáció, ft propaganda munkásai számára? — Gondjaink jelzik a tennivalóinkat is. Közülük a legfontosabbnak tartom, hogy a pártértekezlet állásfoglalását, a párt politikai programját jól értsük és következetesen végre is hajtsuk. A párt megújulásával, a párttagok kezdeményezőkészségével, aktív politizálásával tovább kell erősíteni a párton belüli összefogást. a párt szerepét a társadalom életében. A politikai munkát nyitottá kell tenni, közel vinni az emberekhez. Hiszen szocialista építőmunkánk sikere azon múlik, hogyan tudunk közelebb jutni az emberek értelméhez, érzelmeihez. . S még valamit. Történelmi tapasztalataink arra intenek bennünket, csak akkor tudunk, eredményesen előrehaladni a szocialista építőmunkában, ha számolunk az emberek aktivitásával. Ilyen tanulsággal szolgálnak az 1948—49-es, az 1956-os, az 1966—68-as és a mostani esztendők is. — Köszönöm a beszélgetést. Vincze Istvánná (
