Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-28 / 283. szám

1988. NOVEMBER 28., HÉTFŐ NOGRAD 3 Mem dúskálnak, de... Fejlesztenek, beruháznak a nógrádi mezőgazdasági üzemek Nem dúskálnak az anyagi javakban a mezőgazdasági nagyüzemek sem. A pénz­szűke ellenére ez évben né­hány nógrádi termelőszövet­kezet, illetve állami gazdaság jelentősen előrelépett a fej­lesztésben. A vKaraites Mgtsz-ben szeptemberben látott mun­kához az 56 millió forintos költséggel létrehozott szűpa- taki mészkőbánya és őrlő­üzem. A karancslapujtői gaz­daság gesztorságával hét tag­gal működő Calcium Gazda­sági .Társaság talajjavító mészkőőrleményt takar- mánymeszet és mikroőrle- ményt állít elő. A gazdaság két éve alakult, Karancsdirog főágazata idén tízmillió forint értékű szá­rító-, vágó- és osztályozóbe­rendezéssel gyarapodott. A feldolgozás idén levélszárít- mányokkal indult, a követ­kezőkben zöldség- és gyü- mölcszárítmányokkal bőví­tik a termékskálát. Üj üzemmel gazdagodott a Borsodi Sörgyár által 1984-ben alapított Karancs Palackozó Gazdasági Társa­ság is. A beruházás tavaly ősszel kezdődött, s a 70 mH" -lió forintos költséggel épült üzem évi 140 ezer hektoliter sör palackozására alkalmas, A gépsor lízingelés útján Ausztriából érkezett. Az új üzem nemcsak a mennyiségi ellátást segíti, hanem pasz- törizálóberendezés segítsé­gével a sör minőségét is ja­vítja. Befejezéséhez közeledik a szarvasmarhatelep rekonst­rukciója a Kazári Zöldmező Mgtsz-ben. A munkához még a tavalyi év derekán fogtak hozzá, a várható tel­jes költség eléri a 28 mil­lió forintot. Még a múlt esz­tendőben megépült a siló­tér és a 105 férőhelyes nö­vendékistálló, idén a tejhá­zat, a termelőistállókat, az elletőket, és a telepi útháló­zatot újítják fel. A korán beállt fagy hátráltatja ugyan a munkatempót, év végére azonban így is befejezik a beruházást. A rekonstrukciónak kö­szönhetően megszűnik a ko­rábbi kötött tartási mód, helyette a kötetlen fejőházi fejésre tér át a gazdaság. Ezzel párhuzamosan a kettős hasznosítású magyartarka- állományt — vásárlással és keresztezéssel — tejelő tred- holsteimfriz tehenekkel vált­ják fel. Így a korábbi 3800 literes tejtermeléssel szem­ben az egy tehénre jutó tej­hozam várhatóan már az idén meghaladja az 5 ezer litert, megszüntetve ezáltal az ágazat veszteséges gazdál­kodását, sőt, a gazdaság leg­jövedelmezőbb ágazata lesz. A folyamatos árbevétel ezen­túl javítja a tsz fizetőképes­ségét is. A rekonstrukcióval az alaptevékenységen belül az állattenyésztés veszi át a vezető szerepet, sikeréhez a növénytermesztés hatékony takarmánytermeléssel járul hozzá. A szarvasmarha-ágazat jö­vedelmezőségének javítására áldoz a Litkei Ipoly Mgtsz ,is. Tavaly kezdte meg a gaz­daság a tehenészeti telep re­konstrukcióját, eddig elké­szült a fejőház, a 160 férő­helyes istálló, járulékos be­ruházásaival együtt. Mindez 21 millió forintba került. Idén újabb 160 férőhelyes istállót fejeznek be, az ez évre jutó munkát útépítés egészíti ki, összesen ötmillió forintos költséggel. A beru­házás eredményeként már ez évben növekszik az egy te­hénre jutó tejtermelés csök­ken a tej fajlagos előállítá­si költsége. Folytatják a litkeiek az Ipoly—Dobroda ártéri terü­let rekultivációját, a mun­kának 70 százaléka készül el az idén. Az általa nyert jó minőségű terelüteken a megnövekedett tehénállo­mánynak termelnek takar­mányt. Folyamatosan érkeznek az üveggyapotgyártó gépek Szombaton reggel érkezett meg a „legnagyobb” berendezés, amely tizenegy méter hosszú és tizenegy tonna súlyú. Szociálgerontológiai konferencia A hazánk népességének több mint egyötödét kitevő idős korosztály életkörülmé­nyei lényegesen javíthatók a költségvetés különösebb meg­terhelése nélkül is — hang­zott el az országos szociál- gerentológiai konferencián, amely szombaton Kecskemé­ten befejezte kétnapos mun­káját. Az idősek anyagi körülmé­nyeit javító javaslatok között például szorgalmazták a nyugdíjasok munka vá 11 a 1 ását korlátozó jogi szabályozások módosítását. Javasolták, hogy az időseket foglalkoztató tár­sulások szerveződését adó- kedvezményekkel ösztönözni kellene, ha azok éppen az idősek gondozására, ellátásá­ra szerveződnek. Javasolták olyan nyugdíjas fogyasztási szövetkezetek létrehozását is, amelyek a- mezőgazdasági termeléssel foglalkozó idős emberek terményeit helyben vásárolják fel, s ezeket ked­vezményes áron értékesítik az időseknek. A múlt hét szerdától e hét keddig 15 kamionnyi japán berendezés érkezett, ill. érkezik meg Salgótarján­ba, az üveggyapot-rt. címé­re. A mintegy 110 láda tar­talma : termelőgépek, vala­mint a kemence tűzálló anyagai. Egy-két napon be­lül lezajlik a vámvizsgálat, majd megkezdődik a beren­dezések szerelése. A géptelepítést a Gép- és Felvonószerelő * Vállalat szakemberei végzik majd, japán irányító szerelők köz­reműködésével. A szükséges hazai tartozékok is folyama­tosan érkeznek, elsősorban légtechnikai gyártmányok. A japán—magyar vegyes válla­lat termelőberendezései vár­hatóan májusban állnak gyártásra készen; akkor kez­dődhet az ún. hidegjáratás. Az adószakértő válaszai ••• •• ■ : ■ ■ ■ ' ■ ■ • . ■ Vállalkozások adózása Munkaviszonyunk mellett vgmk-tagok is vagyunk. Ha nyilatkozatot adunk vállala­tunknak, hogy csak a válla­latnál (munkaviszonyból és vgmk-ból) van jövedelmünk, köteles lesz-e a vállalat az adóelszámolásra? (P. I. vgnik-képviselő.) A vállalatnak a vgmk-tag vállalati munkaviszonyából, valamint vgmk-ból származó összjövedelme esetében nem feladata a magánszemély helyett az adóelszámolás. A vgrnk önálló „kifizetőnek” minősül, és ezért tagjainak a törvény szerint több for­rásból származnak jövedel­mei. Következésképpen a vgrnk tagjainak a törvény 21 §-ának (2) bekezdésébe foglaltak alapján bevallást kell készíteniük összjövedel­meikről, valamint fizetendő adóiról és azt az adófelügye­lőséghez kell eljuttatni. Világ körüli utamhoz sze­retne hozzájárulni külföldön élő nagynéném is. Most vá­rok tőle egy nagyobb össze­get BC utazási számlámra. Kérdésem, adómentes-e az az összeg? (Utazni szándékozó jelige.). A BC-számlára külföldről érkező összeg, mivel ellen­szolgáltatás nem tételezhető (nem vélelmezhető) az ügylet mögött, ajándéknak minő­sül, és így az 1987. évi VI. törvény 15. § 25. pontja sze­rint mentes az adó alól. Vállalkozók részére könyv- vezetést és tanácsadást vég­zek. Szeretném tudni: jöve­delmemet csak szja, vagy ne­tán áfa is terheli? (Egy adózó.) A kedves kérdezőnek a könyvelésből (kérdéséből ítélve) jövedelme van, ezért helyesen ítéli meg, hogy jö­vedelmét szja terheli. A KSH állásfoglalása szerint a vállalkozók részére végzett könyvelési munka üzleti szolgáltatásnak minősül (SZTJ 712), és mint ilyet 25 százalékos forgalmi adó terheli. Adószámmal rendelkező adóalanyok vagyunk. Az el­múlt hónapban csak vissza­igénylési lehetőségünk volt. Kérdésünk, hogy ilyen eset­ben igényelhetjük-e az elő­zetesen felszámított áfa-t? (Intézmény jelige.) Az általános forgalmi adó­nál minden hónapban „vég- elszámolás” van. (Mindig a tényadatoknak megfelelően kell befizetni, vagy vissza­igényelni.) Ha az intézmény­nek adott hónapban csak visszaigénylése van, azt — az általános szabályok sze­rint — az adóelszámolási irodától a „61. számú Igénylőlap az általános for­galmi adó visszatérítéshez” című nyomtatványon lehet megtenni. A kenyér éjszakája Három eb kergetőzik a szécsényi főutcán — amúgy tapintható a sötét, fagyos a csönd. Ugyan mit is keres" nének az emberek este tíz­kor a szabad ég alatt? Fű­tött szoba, meleg paplan va­ló már ilyenkorra. A pékségben viszont han­gos rockzene szól, ritmusra sütik a kenyeret. Vajon mi­lyen lesz. mire a boltokba kerül? Laza vagy keletien? Ropogós héjú vagy ráncos kérgű? Szép vagy formát­lan? S mi történik mind­addig, míg éjjel kettőkor útnak indul az első kenyeres­kocsi? Kérdéseinkre választ keresni járjuk az éjszakai nógrádi utakat Sarló Bélával a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat igazgatójával és Ta­tár Csaba termelési, keres­kedelmi osztályvezetővel. Hányféle rosszból lesz jó? A szécsényi sütöde kapujá­ban egyenesen beleszaladunk Vincze István üzemvezetőbe. — Túlórázol? — élcelődik az igazgató. — Ugyan már, csak benéz­tem, rendben van-e minden. Hogy minden rendben vol­na — az túlzás. A tegnapra való élesztő mára jött meg. S mi van, ha nincs az üzem­ben tartalék? Megáll az élet? Minőségétől sincsenek feldobva a pékek: fekete és kevés a hajtóereje. A porí­tott élesztőt viszont csak végszükségben használják. Gáztermelő képessége gyen­ge s rengeteg a munka, míg egyáltalán életre keltik. A végszükség aránya azon­ban mostanában már egy­harmados... A liszt tegnap érkezett, nedves, nem viszi a sziita. S lehet-e egyáltalán rossz liszt­ből jó kenyeret sütni? Az örök pék i gazságot Tatár Csa­ba mondja ki: — Egy rossz" lisztből nem. De háromféle rosszból már lehet jó cipó. Tudni kell ke­verni ! Koplányi Zoltán alig 19 esztendős pék szerint már a dagasztás „megmutatja” a lisztet. A csoportvezető azon­ban most éppen nem da­gaszt, hanem a csésze fölé hajolva „feladja” a tésztát. Marka most egy kiló tizenöt dekára van „belőve”, a mér­legre dobott adagok ponto­san ennyit nyomnak. Percze Béláné kettesével virgolja ki (gyúrja meg) a tésztát. Aztán jön az absla- golás (hosszformázás), majd a tepsi, s mehet a tészta a kemencébe ez már Király Istvánná dolga. A nyugdíj­ba készülődő asszony máig a legnagyobb munkabírásúak közül való. — Szép munka a miénk — dicsekszik Perczéné. — Csak sok. Reggelre hetven csészére való tésztát dolgo­zunk fel, s egyben mázsá- nví tészta van! Ha hiszi ha nem, fél liter tejet megin­ni sincs időnk. Kenyér joghurtból A fizetségben kevésbé dús­kálnak, mint a tennivaló­ban. Koplányi Zoltán, mint szakmunkás nettó ötezer fo­rintot visz haza — persze az éjszakai pótlékkal együtt. Mi tagadás, a pékek nincse­nek túlfizetve... Még jó, hogy a szécsényiek szakmai ambíciója nem oly kurta mint a javadalmazás. Itt kísérletezték ki a jog­hurtos kenyeret, heti ötszá­zat sütnék belőle. Kár, hogy a boltokban az ügyetlen üz­leti propagandának felróha­tóan nem lehet észrevenni az újdonságot. Most a rozsliszt- kenyérrel próbálkoznak. — Sok a baj vele, nehéz jót csinálni. De elvállaltuk, végigvisszük! — fogadkozik az üzemvezető. Az udvaron már ott a te­herautó, nemsokára bepa­kolják a pesti járatot. A cipók gyönyörűek. Piro­sak, barnák, akár az őszbe hajló erdő lombjai. Kerek- dedek és mosolyog mind. Talán ilyenek lesznek a fő­városi üzletekben is, ha . . Ha nem hagyják kinn fa­gyos kodni a treppen, ha nem dobálják egymásra, ha úgy bánnak vele, ahogyan kenyérhez illik. Éjfélt üt az óra, mire le­áll a kocsi motorja a balas­sagyarmati sütöde udvarán. Az épület hajdan csirkekel- tető volt, s ma éjjel két cuk­rász képviseli a csapat hi­vatalos szakértelmét. Amúgy pékségben vagyunk ... Méghozzá olyanban, mely nemrégiben kapott vállalati ultimátumot: vagy javítja a termék minőségét, vagy la­kat kerül a kapura. A fi­gyelmeztetés használt, meg- reguláztók egymást aiz em­berek. Milyen piac ez? Az ötfős műszak hatféle kenyeret süt. A rozsláng és a palóc már kész, most az alföldin dolgoznak, majd a nagykifli, a zsemlevekni és a francia kenyér következik. A helybéli áfész-sütödével — mely egyébként csak há­zikenyeret készít — ezzel a választékkal sem állják a versenyt. A város üzletei túlnyomórészt szövetkeze­tiek, saját sütödéjük termé­keit vásárolják. A vevőnek nincs módja, hogy eldönt­se a boltban: kinek a ke­nyere ízlik jobban. A vállalat péksége el­avult, lapátos kemencéi ős­koriak. Figler Ferenc cuk­rászból lett pék siktánként húsz mázsa tésztát vet be a lapáttal, s nem elég aztán kivenni, közbe-közbe még igazgatnii-rakosgatni kell odabenn, mert egyenetlenül süt a kemence. Sarló Béláik szerint a szövetkezeti sütö­de „korszerűsége” hasonló. S egy város kenyérellátását két rogyadozó sütödére bíz­ni ... ! — Napi húsz mázsáért ne­künk nem érdemes fejlesz­teni — mondja Sarló Béla. — így is a gyarmati pék­ség a vállalat legnagyoob veszteségtermelője. De ha ny íltan m egrné r kőzh et ü r.k a város és környéke piacán a szövetkezettel, s a viadal a javunkra dől el — nem fogjuk sajnálni a pénzt. Hajnali (vagy éjszakai’) fél kettő, a baglyasaljai kif­ligyárban dandárjában. a munka. Még itt érjük Ka­tona Istvánt, a pékből lett sofőrt, anyagbeszerzőt és mindenest, társával, Pintér Ferenc műszerésszel együtt. Leégett a dagasztógép fő-. kapcsolója, ezéirt ébresztet­ték álmából az öt esztende­je együtt dolgozó párost. („Nagyon utálhatjátok ti már egymást!” — ugratja a hűséges kettőst Tatár Csa­ba.) Kezdjük a raktárban! A liszteszsákok egy részének két napig még a malomban kellett volna pihennie, hen­germeleg lisztből nem lehet jó kenyeret sütni. Szidják a szárított élesztőt, mint a bokrot: miatta kellett teg­nap reggel keletlensége mi­att, 470 kiló kenyeret visz- sza tartani. Az üzemben minden gé­pesített. S noha a sütödék­ben dolgozók úgy tartják, hogy a pék markánál nincs finomabb műszer, azért ez a gépsor mégiscsak más. Ámbár a masinát is be le­het csapni. Például kemé­nyebbre kevert tésztával, hogy ne ragadjon be a gépbe, ritkábban kelljen pu­colni. Az apró fifikák azon­ban. meglátszanak a süte­ményen. Hiába, hogy a kif­li, zsömle súlya megvan, hisz ellenőriztük a mérle­gen, tömege azonban sűrű és kicsi. Márpedig a vásár­ló szemre mér,, s csak azt lóltja, ahányszor drágul, annyiszor lesz apróbb a kifli. — Pedig az anyagon iga­zán nem spórolunk — ma­gyarázza Tatár Csaba. — Sőt, h,a gyengébb a liszt, in­kább többet „adunk föl” be­lőle. Már eddig két és fél millió forint az emiatti költ­ségtúllépésünk. De ha nem cselekednénk így, ettől is nagyobb lenne erkölcsi vesz­teségünk. A kifli tehát kicsi — op­tikailag. Tehát hosszabbra kéne sodorni. Polonyi János üzemvezető-helyettes sze­rint ez lehetetlen, Sarló Bé­la és Tatár Csaba úgy vé­li, megoldható. A kenyérsor végterméke is kritikus szót érdemel. A cipók majd mindegyike lor- radíásos, „sebhélyes”. Sok vevő ugyan szereti a ropo­gós forradásokat, a kenyér esztétikai megjelenésének azonban nem használ a ke­mencéből elszökő gőz okoz­ta hiba. Ami egyébként energiaveszteséget is jelent, a sor felújítása tehát sür­gős. A karácsonyi csúcsig azonban még ki kell bírnia. A készáruraktárban már szállításra várnak a süte­mények. Briós, kuglóf,, tú­rós táska, fonott kalács, ka­kaós csiga. Újabban utóbbi porcukorral hintve, hogy gusztusosabb legyen, — Űri gesztus a részünk­ről — ironizál Tatár Csa­ba. — Úgyis veszteséges, az a kis porcukor már se nem oszt, se nem szoroz. A bumeráng visszaüt Ami viszont valóban nye­reséges, az a februártól ké­szített kenyérkifli. Époen ezért érdemelne nagyobb gondosságot. A ma éjjel sü­töttek formátlanok, rövidek, a sodrainak nyoma sincs rajtuk. — Ez már nem kifli, ha­nem bumeráng — dülöng az igazgató. — így lehet egy jó terméket lejáratni. És erről már nem a liszt, nem az élesztő tehet! Polonyi János arcán .bűn­tudat, de helyeselni kény­telen. Mondhatja persze, mondja is, hogy a 75 fős létszámból ma is 18 a „ma­ród”, ez azonban legfeljebb munkaszervezési kérdés, nem pedig üzleti szempont. Egy sütőipari tennék nem lehet rút! Hajnali három óra, vé­get vetünk a körútnak. Az éjszakázok nem az óra mu­tatóját, hanem a hátralevő munkát nézik. Sürget az idő, várakoznak már a te­herautók. Reggelre az üz­letben kell lennie a friss kény érn ek, sü teménynek. Amiből egy, — hogy lás­sa, milyen töpörödött — va­lamelyik vásárló „figyel­mességének” köszönhetően — talán ma reggel is Sarló Béla asztalán lesz ... Szendi Márta ■i >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents