Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett. .. Helyi gyűjtésből Berceli ballada A berceli művelődési ház honismereti gyűjtőmunká­ja során bukkantam rá ar­ra a helyi balladára, amely valóságos történetet dolgoz fel. A helyi folklóranyaggyűj­tését és elemzését igen fon­tosnak tartom, mivel en­nek során deríthetjük fel, egy-egy település lakóinak érzelmi és szellemi életét, hiszen régen a mindennapo­kat is átszőtte a népdal va­rázslatos ereje. A sok ke­serűséget, örömöt, boldogsá­got, magányosságot csak a népdal elementáris hatásá­val lehetett a testben le­csillapítani, a lelket harmó­niára ösztönözni. A tavalyi gyűjtőmunka alkalmával Molnár Pál vő- férny — jelenleg nyugdíjas — így mesélte el a ballada történetiségét: „Erdész Gyu­la és Kertész Irma szerel­mesek voltak, de nem en­gedték őket összeházasodni. A lány szülei ellenezték a házasságot, mert más fiú­hoz akarták adni. Erre a fiú kihívta ibolyát szedni a lányt az erdőbe. A lányt megölte. — Én ezt édes­anyámtól hallottam. Ö is talán a nagyszüleitől tanul­ta. Nagyon régi történet.” Íme a ballada: Erdész Gyula Kertész Irmát szerette, De a lánynak ellenzették szülei. Jól van Irma ellenzenek tégedet, Elbúcsúzok én most rögtön tetőled. Gyerünk hát ki az erdő közepébe, Kék ibolyát szedjünk mi a keblünkre. El js mentek az erdő közepére, Hogy kék ibolyát szedjenek keblük re. Erdész Gyula, mikor oda­érkeztek: Nem azért jöttem, hogy ibolyát szedjek, Hanem azért, hogy én téged megöllek, Ne legyen hát más szeretőd tenéked. Jaj, Gyulácskám, ne öljél meg engemet, Amit kívánsz, teljesítem, ha lehet. De a gyilkos nem hallgatott szavára, Földhöz vágta, rátaposott a lányra. Három csapást mért a-gyilkos — fejére, Negyediket szúrókéssel mellére. ötödikszer Irma fejét levágta Hatodikszor testét összeroncsolta. Irma halálának második napján Gyászba öltözött föl itt sok kisleány, Gyöngykoszorút tettek föl a fejükre, Ügy kísérték Irmát a sírhelyére. Isten veletek berceli leányok! Veletek csak túlvilágról szólhatok. A gonosz kéz kiontotta éltemet, Hogy az isten verje meg a lelkedet! Bércéi falu, a berceli nagyerdő, Vérrel van ott becsepegve a mező. Sír a szellő, zokog a szél szüntelen, Én Istenem ilyen is a szerelem. Kovács Pál A gyarapodó Cored Szó nem érheti a ház elejét Gazdag falu az, jómódú emberek lakják — hallot­tam nem is olyan régen jáir- tamban-keltemben, ha Ce- red neve került szóba. S némi rosszallással de azért elismerően tették hozzá: de dolgoznak is ám, szaka­dásig! Akadtak bölcs elfce- dők, akik azt bizonygatták, hogy ez a falu „elüt” a többitől, tekintélyt megbe­csülést szerzett magának. Miiben is rejlik a mássá­ga? — tűnődöm, míg a fák bújtatta szerpentinen ka­paszkodunk felfelé. A hetvenes években gyak­ran ellátogattam ide. Ak­kori itt jártam emlékmor­zsáiból egy sajátos arcula­tú, életteli falukép rajzo­lódik ki. Néhány markáns részlete élesen őrzi a te- hénkolompolástól, tejesedé­nyek csörgésétől zajos reg­gelek nyüzsgését, a frissen fejt tej, a pékségben ro- pogósra-pirosra sült „óriás- kifli” ízét. illatát. Hallom a cifraikendős asszonyok hangoskodását, sürgés-for­gását, látom a kemény lép­tű férfiak büszke tekinte­tét. Az idő tájt a több generá­ciós együttélés gyakori volt itt. A háztáji munka, azál- latartás szempontjainak ez a létforma felelt meg legin­kább, mely szigorú napi­rendet követelt a házaik minden lakójától. A takaros porták tehénbőgéstől, mr lacsiivítástól hangos hátsó udvara, a magasodó kaz­lak dolgos mindennapjaik­ról meséltek. A jószágtar­tók azért a vasárnapi nagy- mise idejére szabaddá tet­ték magukat, s aztán foly­tatták, ahol abbahagyták. Egyébkén csak az időjárás szabott ki- számukra kény­szerpihenőt. A következő itt hallott beszélgetés —* részlete jól kifejezi a csaknem másfél ezer lelket számláló telepü­lés közösségi szellemét: „Szakasztott olyan már, akár szegény nagyanyám — mondta a férj asszonyáról. Messziről került ide, de egyé­niségét teljesen átformál­ták a helyi szokások. Min­dig az eget lesi. Mikor a nap süt, azért nem hagy pi­henni. mert pelyvásra szá­rad a takarmánynakvaló. Ha felhősödik? Nem tétlenked­hetek, hisz az eső tőnkre te­heti !” Vajon meggyökeresedtek-e ezek a sajátos vonások? Vannak-e olyanok, kik ma is ilyenformán élnek a ha­társzéli faluban? A kiejtésük hamisítatlanul a régi. Most is jellegzetesen éneklő a beszédük. Ami pe­dig a szellemet illeti, egy ideig próbáltak meglenni nélküle, bízván a könnyebb megélhetés lehetőségében. Álláspont j uk ki alak ítás ában más szempontok is közre­játszottak: látták, hogy rok­kan bele az előző generáció a munkába... S mára be­köszöntött az akkori élet­mód reneszánsza. Kénysze­rű eljövetelét siettette az infláció, az adózás, s a ré­gi színvonal megtartásához való ragaszkodás is. Napjainkban hatvan csa­lád foglalkozik Cereden szarvasmarhatartással. Új divat a birkatartás a (gyap­júnak elég jó az ára), an- góra nyúllal viszont már ke­vesebben üzletelnek, mint korábban. Czene Árpád, a Petőfi úton lakik, tanácsi dolgozó, s jelenleg öt tehenet tart. Mindemellé kesernyés meg­jegyzést fűz: — Nem kevés az öt. s még több kéne, mert a ke­reset kiegészítésre szorul. Eddig i6 sokat dolgoztunk, most még többet kell, még- sincs annyink, mint akkor. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy talán még többen tartanának ná­lunk jószágot, ha lenne szü­lői segítségük, mert anélkül nem megy. Cereden általában két gyermeket nevelnek a há­zaspárok. A cigánycsaládok is jól beilleszkednek ébbea közösségbe: dolgoznak, há­zat építenek. — Nem sietnek el innen a fiatalok sem — mondja Holecz Istvánné, a gondo­zási központ vezetője. — Rájöttök, hogy a városi élet­nek is vannak árnyoldalai. A néhány kitelepültről is olyan hangsúllyal beszél Brigitta néni — özvegy Si­mon Lajosné — mintha jó­vátehetetlen bűnt, tisztelet­lenséget követtek volna el. Az idős asszony máskülön­ben békésen üldögél a hely­béliek büszkeségének, a fa­luháznak egyik barátságos szobájában, amit a vele ha­sonló korúak vettek birto­kukba. A község folyton gyara­podik szépül. Van már ABC- üzlete, szolgáltatóháza, gyógyszertára, vendégfoga­dója, s vannak berzenkedő társközségei. Szép és turis- tacsalogató a megcsinoso- dott harangláb. Megakad a szem a stílusos kis buszvá­rón a rendezett Szabadság téren. Vonzza a tekintetet a felújított Jókai út. (Ez utób­bival mindössze az a baj, hogy ma már ez lett a mér­ce, s hát egyelőre nem' fut­ja mindenhol ilyenre — ad­ja tudtomra a tanácselnök.) Már csak azért sem. mert idén és jövőre is a társköz­ségekre költenek. Szó nem érheti itt a ház elejét, a kicsiét, s a nagyét sem. Mihalik Júlia Madóchcsal Nagykürtösön mmmmmmMMmmSmmmmmmmmmt Nagykürtös-Vel’ky Krtis hiába van egészen közel a költő szülőfalujához, Alsó- sztregovához. Valójában so­ha sem lehetett igazán Ma­dách által gyakran látogatott hely. Inkább volt a Balassá- ké, Csemitzkyeké, a Tihanyi és Ambrózy családé, minit a Madáchoké. A századfordu­ló tájáról így emlékezik meg róla Borovszky a nagy me­gyei monográfiában: „A kürtösi völgyben fekvő kisközség. Házainak száma 146, lakosaié 844, akik ve­gyesen■ magyarok és tótajkú- ak s túlnyomóan ág. ev. val- lásúak. Postája Kiskürtös, távírója és vasúti állomása Balassagyarmat”. A mai Vel’ky Krtis persze egészen más, a régiből alig látszik valami. Modern s mára bi­zony kissé kopottassá vált város egy „kopecnyi” he- gyecskén. A hatodik Madách Imre irodalmi és kulturális na­pokra éppúgy hagyományo­san meghívták a balassagyar­matiakat, amiként hagyomá­nyos és új vonásokat is őr­ző a két táj. a gyarmati és a kürtösi barátsága, hivata­los (tanácsi, művelődési) és nem csak hivatalos kapcso­lata. amelyet évek sora óta külön együttműködési szer­ződésekkel is megpecsétel ideálról a megye és a város, az Ipolyon (túlról pedig á nemzeti front járási bizott­sága, a Csemadok ottani szervezete. Az a hálás szeretet, ami­vel ott fogadják az embert s mindazt a szavakban, meg­formált mondatokban is ki­fejeződő irodalmi ajándékot, amiit magával visz vámmen­tesen; az a sugárzó emberi melegség, ami mindenkit fo­gad, aki ily módon visz-vi- het valamit — mindig za- varbaejtő. Bányai Gézának, a Csemadok járási bizottsá­ga titkárának még külön üd­vözleteket is átadok Salgó­tarjánból, Balassagyarmat­ról, amint ajtót nyit a bi­zottság lakásból kialakított helyiségében. Egy egész mikrobusznyi gyarmati nyomul aztán be­felé még egy kávéra a kez­dés előtt és egy kis gyors eszmecserére. Ide fut be a „szomszédból”, Pozsonyból, egy helyi meghívott előadó Batta György, a bratisllaviai Kis Építő (gyermekfolyóirat) fiatal, jó humorú szerkesztő­je, hogy aztán még a dél­után összehozzon bennünket egy másik „régi” ismerőssel, a kissé bizony vagabund, de amúgy meg szívjó Zs. Nagy Lajossal. 6 ugyanis nem­régiben ankétozott Balassa­gyarmaton. Rövid prózáit, verseit ismeri az itthoni kö­zönség, Batta György pedig már megjelent könyveiről, de talán még inkább a ké­szülő műveiről (terveiről) válik ismertté ezen a novem­beri délutánon, estén. Mi magunk hoztunk aztán új terveket az együttműkö­désre (Fábián Jánosné, An­tal József, a gyarmati városi tanács tisztségviselői), köny­vek garmadát ajándékba az itteni könyvtárnak (Oroszlán­ná Mészáros Agnes könyv­tárigazgató) s kevéssé is­mert élettörténetet a költő Aladár fiáról (Pozsonyi Anna balassis tanár), érdekes, jó elemzést Madách Mózes cí­mű művéről (Kovács Anna), monodrámát Madáchné Frá­ter Erzsébetről... Odaát telefon vár. Lo­soncról keresnek, bennünket (tudják a programból, hogy Kürtösön vagyunk) „rendben van-e a november harmin­cadikat időpont”, mert akkor küldik a meghívót a gyer­mekversmondásról szóló „kiisszemináriumra”, ahol előadóként működünk miajd közre. Körülüljük az asztalit, és arról folyik a szó, hogy mikor jönnék ők, hova men. nek majd, mit kell megbe­szélni akkor és miit aláírás­ra előkészíteni. Kiürül aztán a lakásnvi bizottság, együtt megyünk a Dolina éttermébe ebédre, aztán át a szomszédos mű­velődési ház klubjába, ahol a Madách-napokra rendezett kis könyvkiállítást (a szlová­kiai magyar irodalom leg­újabb példányai, egészen szép kis termés) Urbán Ala­dár, a Gsiemadok járási bi­zottságának egyik vezetője nyitja meg. Anyanyelv, fele­lősség és a népek egymás- becsülése — erről szól a művelődési tanács elnöke a kisded közönségnek. A klubhelyiség dugig telt, az előadások sorban pereg­nek, a kérdés kevés, hiszen a téma — Madách Mózese például, odaát kevésbé isme­rős, mint a Tragédia. De azért így js kerekedik egy cseppnyi vita Madách nyel­vezetéről, Arany Tragédia- javításának feltűnően nagy számáról és arról, miért nem kellett például Petőfit soha javítgatni, s miért kellett Madáchot... Jön is az ellenpélda Pető­fire, s bár látványos, még­sem eléggé meggygőző, hi­szen egyetlen példa igazából talán mégsem bizonyít sem­mit „...természet, mely nyelv merne versenyezni véled...’’, hogy ez válóban javításra szorult volna. Jómagam el­morfondírozok azon, hogy lehet abban is valami — Ma­dách valódi anyanyielve (Majthényi Anna) szinte a német volt. Iskoláit németül végezte Pesten, máshol, a családban minden módon hagyomány volt a szlovák nyelvismeret, hiszen maga a közeg, Sztregova egész népe is szlovák volt. S hogy tu­lajdoniképpen neki valóban meg kellett tanulni e két erős hatásból szabadulva magyarul — például a fele­sége segítségével, akitől az ízes-szép bihari nyelvjárás sem volt idegen. Tekintettel bihari gyöke­reire (bár Csécsén született). De hogy tovább fűzzem a sort, épphogy az ő anyja, Battik Lucia meg egyene­sen szlovák származású... A 'kötődések és az egymásba- fonódások Battik György szerkesztő előadásából sem hiányoznak, amikor a szlo­vákiai magyar gyermekiro­dalomról beszél ezen a kür­tösi sizemináriumon. ő maga könyvet ír a magyar szárma­zású kiváló sportolókról, de ugyanígy könyvet készít rö­videsen azokról a kiemelke­dő szlovák értelmiségiekről (Kapcsolatok címmel), akik­kel jói együttműködni éppen a kölcsönösség elvének gya­korlása és e gyakorlat rend­wmmMmmmmmmmmmzmmmHy-». *. kívüli színessége, széles ská­lája miatt lehet. Madách Aladár spiritizmu- sáról, költészetének eddig meglehetősen ismeretlen ér­tékeiről Pozsonyi Anna be­szél a kürtösieknek, idézve hosszan a költő fiának (szá­zadunkban halt meg, hírt adott róla kis közleményben az akkori gyarmati sajtó, jó gazdálkodónak és híres spi­ritisztának nevezve Aladárt) egyik igazán érdekes versét a világ nyomorult voltáról. Akad aztán egy ipolyvarbóii patrióta is, aki a teljes ver­set leírja az egyetlen szünet­ben (négy előadás „ment le” •teljes figyelem és odaadás mellett, válóban már-már megható közönségi fegyelme­zettség közepette!) Ö beszél aztán arról, hogy Varbón létrehoztak egy kits néprajzi múzeumfélét, kérte a segít­séget tőlünk (Gyarmatról, Szé- csényből) az anyag rendsze­rezésére, a faieszközök kon­zerválására, de eddig csak ígéretet kapott. Az előadások után még egy kis csevegésre a bizottsági lakásba gyűlünk össze. A prímet a két jelenlévő író viiszi, Batta György és Zs. Nagy Lajos sziporkázó hu­morral. Nagy a jókedv, leír­hatatlan. Talán nem állóik egyedül ezzel — imádom, ha jókedvük van az íróknak. T. Pataki László

Next

/
Thumbnails
Contents