Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett. .. Helyi gyűjtésből Berceli ballada A berceli művelődési ház honismereti gyűjtőmunkája során bukkantam rá arra a helyi balladára, amely valóságos történetet dolgoz fel. A helyi folklóranyaggyűjtését és elemzését igen fontosnak tartom, mivel ennek során deríthetjük fel, egy-egy település lakóinak érzelmi és szellemi életét, hiszen régen a mindennapokat is átszőtte a népdal varázslatos ereje. A sok keserűséget, örömöt, boldogságot, magányosságot csak a népdal elementáris hatásával lehetett a testben lecsillapítani, a lelket harmóniára ösztönözni. A tavalyi gyűjtőmunka alkalmával Molnár Pál vő- férny — jelenleg nyugdíjas — így mesélte el a ballada történetiségét: „Erdész Gyula és Kertész Irma szerelmesek voltak, de nem engedték őket összeházasodni. A lány szülei ellenezték a házasságot, mert más fiúhoz akarták adni. Erre a fiú kihívta ibolyát szedni a lányt az erdőbe. A lányt megölte. — Én ezt édesanyámtól hallottam. Ö is talán a nagyszüleitől tanulta. Nagyon régi történet.” Íme a ballada: Erdész Gyula Kertész Irmát szerette, De a lánynak ellenzették szülei. Jól van Irma ellenzenek tégedet, Elbúcsúzok én most rögtön tetőled. Gyerünk hát ki az erdő közepébe, Kék ibolyát szedjünk mi a keblünkre. El js mentek az erdő közepére, Hogy kék ibolyát szedjenek keblük re. Erdész Gyula, mikor odaérkeztek: Nem azért jöttem, hogy ibolyát szedjek, Hanem azért, hogy én téged megöllek, Ne legyen hát más szeretőd tenéked. Jaj, Gyulácskám, ne öljél meg engemet, Amit kívánsz, teljesítem, ha lehet. De a gyilkos nem hallgatott szavára, Földhöz vágta, rátaposott a lányra. Három csapást mért a-gyilkos — fejére, Negyediket szúrókéssel mellére. ötödikszer Irma fejét levágta Hatodikszor testét összeroncsolta. Irma halálának második napján Gyászba öltözött föl itt sok kisleány, Gyöngykoszorút tettek föl a fejükre, Ügy kísérték Irmát a sírhelyére. Isten veletek berceli leányok! Veletek csak túlvilágról szólhatok. A gonosz kéz kiontotta éltemet, Hogy az isten verje meg a lelkedet! Bércéi falu, a berceli nagyerdő, Vérrel van ott becsepegve a mező. Sír a szellő, zokog a szél szüntelen, Én Istenem ilyen is a szerelem. Kovács Pál A gyarapodó Cored Szó nem érheti a ház elejét Gazdag falu az, jómódú emberek lakják — hallottam nem is olyan régen jáir- tamban-keltemben, ha Ce- red neve került szóba. S némi rosszallással de azért elismerően tették hozzá: de dolgoznak is ám, szakadásig! Akadtak bölcs elfce- dők, akik azt bizonygatták, hogy ez a falu „elüt” a többitől, tekintélyt megbecsülést szerzett magának. Miiben is rejlik a mássága? — tűnődöm, míg a fák bújtatta szerpentinen kapaszkodunk felfelé. A hetvenes években gyakran ellátogattam ide. Akkori itt jártam emlékmorzsáiból egy sajátos arculatú, életteli falukép rajzolódik ki. Néhány markáns részlete élesen őrzi a te- hénkolompolástól, tejesedények csörgésétől zajos reggelek nyüzsgését, a frissen fejt tej, a pékségben ro- pogósra-pirosra sült „óriás- kifli” ízét. illatát. Hallom a cifraikendős asszonyok hangoskodását, sürgés-forgását, látom a kemény léptű férfiak büszke tekintetét. Az idő tájt a több generációs együttélés gyakori volt itt. A háztáji munka, azál- latartás szempontjainak ez a létforma felelt meg leginkább, mely szigorú napirendet követelt a házaik minden lakójától. A takaros porták tehénbőgéstől, mr lacsiivítástól hangos hátsó udvara, a magasodó kazlak dolgos mindennapjaikról meséltek. A jószágtartók azért a vasárnapi nagy- mise idejére szabaddá tették magukat, s aztán folytatták, ahol abbahagyták. Egyébkén csak az időjárás szabott ki- számukra kényszerpihenőt. A következő itt hallott beszélgetés —* részlete jól kifejezi a csaknem másfél ezer lelket számláló település közösségi szellemét: „Szakasztott olyan már, akár szegény nagyanyám — mondta a férj asszonyáról. Messziről került ide, de egyéniségét teljesen átformálták a helyi szokások. Mindig az eget lesi. Mikor a nap süt, azért nem hagy pihenni. mert pelyvásra szárad a takarmánynakvaló. Ha felhősödik? Nem tétlenkedhetek, hisz az eső tőnkre teheti !” Vajon meggyökeresedtek-e ezek a sajátos vonások? Vannak-e olyanok, kik ma is ilyenformán élnek a határszéli faluban? A kiejtésük hamisítatlanul a régi. Most is jellegzetesen éneklő a beszédük. Ami pedig a szellemet illeti, egy ideig próbáltak meglenni nélküle, bízván a könnyebb megélhetés lehetőségében. Álláspont j uk ki alak ítás ában más szempontok is közrejátszottak: látták, hogy rokkan bele az előző generáció a munkába... S mára beköszöntött az akkori életmód reneszánsza. Kényszerű eljövetelét siettette az infláció, az adózás, s a régi színvonal megtartásához való ragaszkodás is. Napjainkban hatvan család foglalkozik Cereden szarvasmarhatartással. Új divat a birkatartás a (gyapjúnak elég jó az ára), an- góra nyúllal viszont már kevesebben üzletelnek, mint korábban. Czene Árpád, a Petőfi úton lakik, tanácsi dolgozó, s jelenleg öt tehenet tart. Mindemellé kesernyés megjegyzést fűz: — Nem kevés az öt. s még több kéne, mert a kereset kiegészítésre szorul. Eddig i6 sokat dolgoztunk, most még többet kell, még- sincs annyink, mint akkor. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy talán még többen tartanának nálunk jószágot, ha lenne szülői segítségük, mert anélkül nem megy. Cereden általában két gyermeket nevelnek a házaspárok. A cigánycsaládok is jól beilleszkednek ébbea közösségbe: dolgoznak, házat építenek. — Nem sietnek el innen a fiatalok sem — mondja Holecz Istvánné, a gondozási központ vezetője. — Rájöttök, hogy a városi életnek is vannak árnyoldalai. A néhány kitelepültről is olyan hangsúllyal beszél Brigitta néni — özvegy Simon Lajosné — mintha jóvátehetetlen bűnt, tiszteletlenséget követtek volna el. Az idős asszony máskülönben békésen üldögél a helybéliek büszkeségének, a faluháznak egyik barátságos szobájában, amit a vele hasonló korúak vettek birtokukba. A község folyton gyarapodik szépül. Van már ABC- üzlete, szolgáltatóháza, gyógyszertára, vendégfogadója, s vannak berzenkedő társközségei. Szép és turis- tacsalogató a megcsinoso- dott harangláb. Megakad a szem a stílusos kis buszvárón a rendezett Szabadság téren. Vonzza a tekintetet a felújított Jókai út. (Ez utóbbival mindössze az a baj, hogy ma már ez lett a mérce, s hát egyelőre nem' futja mindenhol ilyenre — adja tudtomra a tanácselnök.) Már csak azért sem. mert idén és jövőre is a társközségekre költenek. Szó nem érheti itt a ház elejét, a kicsiét, s a nagyét sem. Mihalik Júlia Madóchcsal Nagykürtösön mmmmmmMMmmSmmmmmmmmmt Nagykürtös-Vel’ky Krtis hiába van egészen közel a költő szülőfalujához, Alsó- sztregovához. Valójában soha sem lehetett igazán Madách által gyakran látogatott hely. Inkább volt a Balassá- ké, Csemitzkyeké, a Tihanyi és Ambrózy családé, minit a Madáchoké. A századforduló tájáról így emlékezik meg róla Borovszky a nagy megyei monográfiában: „A kürtösi völgyben fekvő kisközség. Házainak száma 146, lakosaié 844, akik vegyesen■ magyarok és tótajkú- ak s túlnyomóan ág. ev. val- lásúak. Postája Kiskürtös, távírója és vasúti állomása Balassagyarmat”. A mai Vel’ky Krtis persze egészen más, a régiből alig látszik valami. Modern s mára bizony kissé kopottassá vált város egy „kopecnyi” he- gyecskén. A hatodik Madách Imre irodalmi és kulturális napokra éppúgy hagyományosan meghívták a balassagyarmatiakat, amiként hagyományos és új vonásokat is őrző a két táj. a gyarmati és a kürtösi barátsága, hivatalos (tanácsi, művelődési) és nem csak hivatalos kapcsolata. amelyet évek sora óta külön együttműködési szerződésekkel is megpecsétel ideálról a megye és a város, az Ipolyon (túlról pedig á nemzeti front járási bizottsága, a Csemadok ottani szervezete. Az a hálás szeretet, amivel ott fogadják az embert s mindazt a szavakban, megformált mondatokban is kifejeződő irodalmi ajándékot, amiit magával visz vámmentesen; az a sugárzó emberi melegség, ami mindenkit fogad, aki ily módon visz-vi- het valamit — mindig za- varbaejtő. Bányai Gézának, a Csemadok járási bizottsága titkárának még külön üdvözleteket is átadok Salgótarjánból, Balassagyarmatról, amint ajtót nyit a bizottság lakásból kialakított helyiségében. Egy egész mikrobusznyi gyarmati nyomul aztán befelé még egy kávéra a kezdés előtt és egy kis gyors eszmecserére. Ide fut be a „szomszédból”, Pozsonyból, egy helyi meghívott előadó Batta György, a bratisllaviai Kis Építő (gyermekfolyóirat) fiatal, jó humorú szerkesztője, hogy aztán még a délután összehozzon bennünket egy másik „régi” ismerőssel, a kissé bizony vagabund, de amúgy meg szívjó Zs. Nagy Lajossal. 6 ugyanis nemrégiben ankétozott Balassagyarmaton. Rövid prózáit, verseit ismeri az itthoni közönség, Batta György pedig már megjelent könyveiről, de talán még inkább a készülő műveiről (terveiről) válik ismertté ezen a novemberi délutánon, estén. Mi magunk hoztunk aztán új terveket az együttműködésre (Fábián Jánosné, Antal József, a gyarmati városi tanács tisztségviselői), könyvek garmadát ajándékba az itteni könyvtárnak (Oroszlánná Mészáros Agnes könyvtárigazgató) s kevéssé ismert élettörténetet a költő Aladár fiáról (Pozsonyi Anna balassis tanár), érdekes, jó elemzést Madách Mózes című művéről (Kovács Anna), monodrámát Madáchné Fráter Erzsébetről... Odaát telefon vár. Losoncról keresnek, bennünket (tudják a programból, hogy Kürtösön vagyunk) „rendben van-e a november harmincadikat időpont”, mert akkor küldik a meghívót a gyermekversmondásról szóló „kiisszemináriumra”, ahol előadóként működünk miajd közre. Körülüljük az asztalit, és arról folyik a szó, hogy mikor jönnék ők, hova men. nek majd, mit kell megbeszélni akkor és miit aláírásra előkészíteni. Kiürül aztán a lakásnvi bizottság, együtt megyünk a Dolina éttermébe ebédre, aztán át a szomszédos művelődési ház klubjába, ahol a Madách-napokra rendezett kis könyvkiállítást (a szlovákiai magyar irodalom legújabb példányai, egészen szép kis termés) Urbán Aladár, a Gsiemadok járási bizottságának egyik vezetője nyitja meg. Anyanyelv, felelősség és a népek egymás- becsülése — erről szól a művelődési tanács elnöke a kisded közönségnek. A klubhelyiség dugig telt, az előadások sorban peregnek, a kérdés kevés, hiszen a téma — Madách Mózese például, odaát kevésbé ismerős, mint a Tragédia. De azért így js kerekedik egy cseppnyi vita Madách nyelvezetéről, Arany Tragédia- javításának feltűnően nagy számáról és arról, miért nem kellett például Petőfit soha javítgatni, s miért kellett Madáchot... Jön is az ellenpélda Petőfire, s bár látványos, mégsem eléggé meggygőző, hiszen egyetlen példa igazából talán mégsem bizonyít semmit „...természet, mely nyelv merne versenyezni véled...’’, hogy ez válóban javításra szorult volna. Jómagam elmorfondírozok azon, hogy lehet abban is valami — Madách valódi anyanyielve (Majthényi Anna) szinte a német volt. Iskoláit németül végezte Pesten, máshol, a családban minden módon hagyomány volt a szlovák nyelvismeret, hiszen maga a közeg, Sztregova egész népe is szlovák volt. S hogy tulajdoniképpen neki valóban meg kellett tanulni e két erős hatásból szabadulva magyarul — például a felesége segítségével, akitől az ízes-szép bihari nyelvjárás sem volt idegen. Tekintettel bihari gyökereire (bár Csécsén született). De hogy tovább fűzzem a sort, épphogy az ő anyja, Battik Lucia meg egyenesen szlovák származású... A 'kötődések és az egymásba- fonódások Battik György szerkesztő előadásából sem hiányoznak, amikor a szlovákiai magyar gyermekirodalomról beszél ezen a kürtösi sizemináriumon. ő maga könyvet ír a magyar származású kiváló sportolókról, de ugyanígy könyvet készít rövidesen azokról a kiemelkedő szlovák értelmiségiekről (Kapcsolatok címmel), akikkel jói együttműködni éppen a kölcsönösség elvének gyakorlása és e gyakorlat rendwmmMmmmmmmmmmzmmmHy-». *. kívüli színessége, széles skálája miatt lehet. Madách Aladár spiritizmu- sáról, költészetének eddig meglehetősen ismeretlen értékeiről Pozsonyi Anna beszél a kürtösieknek, idézve hosszan a költő fiának (századunkban halt meg, hírt adott róla kis közleményben az akkori gyarmati sajtó, jó gazdálkodónak és híres spiritisztának nevezve Aladárt) egyik igazán érdekes versét a világ nyomorult voltáról. Akad aztán egy ipolyvarbóii patrióta is, aki a teljes verset leírja az egyetlen szünetben (négy előadás „ment le” •teljes figyelem és odaadás mellett, válóban már-már megható közönségi fegyelmezettség közepette!) Ö beszél aztán arról, hogy Varbón létrehoztak egy kits néprajzi múzeumfélét, kérte a segítséget tőlünk (Gyarmatról, Szé- csényből) az anyag rendszerezésére, a faieszközök konzerválására, de eddig csak ígéretet kapott. Az előadások után még egy kis csevegésre a bizottsági lakásba gyűlünk össze. A prímet a két jelenlévő író viiszi, Batta György és Zs. Nagy Lajos sziporkázó humorral. Nagy a jókedv, leírhatatlan. Talán nem állóik egyedül ezzel — imádom, ha jókedvük van az íróknak. T. Pataki László
