Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
1988. NOVEMBER 26.. SZOMBAT I NÖGRÄD 3 Sötétben nem lehet élni Egy 28 éves, háromgyermekes, elvált fiatalasszony tért be a .szerkesztőségbe, és í-el-fel'honkadó, sírás indulattel mesélte el, hogy lakásukból kikapcsolták a villanyi, s kérte, segítsünk, mert így nem lehet élni. Minthogy nevét nem árulta el, nem ígértünk segítséget, ám mihelyst adódott, megjelentünk a helyszínen. Salgótar jam - Bagl y as a! j a, Szamuely utca. Két hosz- szabb és két rötvideob, sorban faházak,, egy vagy két szobával, angol WC-vel, fürdőszobával, villanybojlerral. A helyiségekben hagyományos tüzelésű és o!aj- Ikályhák, elsősorban fűtésre. Az átmeneti lakások a Salgótarjáni Ingat lank ezelő Vállalat kezelésében vannak. A bérlőnek a városi tanács hatósági osztálya lakásügyi csoportjának a kiutalása alapján adják oda' a kulcsokat. A törvényes út betartása azonban errefelé nem szokásos. Hivatalosam mindössze egy (a másik nemrégiben költözött ki) család lakik benne. Mindketten azért kötöttek szerződést, mert építkeztek. A többi család önkényes beköltözőnek tekintendő. Előző tekhelyükről valami — főként személyes ok — miatt kiszorultak, s — mert iakirni kell! — feltörték az átmeneti lakások ütött-kopott zárait. Így jutott kétszobás lakásához a világítás kikapcsolását sérelmező panaszosunk is. — Mondja meg nekem, hol élünk, hogy csak úgv kikapcsolják a villanyt? — füstölög az elárvult kinézetű asszony. — Ott a két kisgyerek. A 9 éves iskolába jár, a másik kislány másfél éves. Az egyik nem tud tanulni, a másikra nem tudok mosni. Rajtam a sok szeny- nyes. Nem lehet fürdeni... Nem jól van ez így. — És úgy jól van, ahogyan cselekedett ? — No, jól van... Én betörtem abba a lakásba. Rákényszerültem. Az albérletben nem maradhattam tovább. A tulajdonos, .az élet- társam — így mondom, mert van tőle egy gyermekem — nem bírta már a többiek rosszaságát; van még két gyerekem, a megszűnt házasságomból. Sokat veszekedtünk, eljöttem. Pár napig — a 11 éves fiú anyámnál van Nógrádmegyer.ben — a kisebbekkel a vasútállomáson voltam, de féltem a rendőröktől. .. — A lakásfeltöréstől nem félt? — Nem nagyon kellett azt feltörni. . f Olyan ócskák a zárak, az ablakók. — Ott mégsem maradhatnak. Törvényellenes... — Mondják, hogy kiköltöztetnek. A szomszédban lakik Rácz Tibor, az élettársával, Csikós Annával. A fiatalember anyagmozgató a síküveggyárban, a leányasz- szony szívbetegsége miatt munkaképtelen, rendszeres szociális segélyben részesül. Szeptember vége felé ő törte fel a zárat, azóta itt húzódik meg. Futótűzként terjedhetett, el jelenlétünk híre a telepen, mert pillanatok alatt megtelik kíváncsiskodókkal Rácz Tiborék tágas, világos konyhája. — Nem vagyunk mi rablók, dolgozó emberek vagyunk — hangoskodik egy törődött képű, idősebb asz- szony. — Én a síküveggyárból mentem nyugdíjba, most meg a kertészetben dolgozom. .. — Miért nem kértek lakba tá sí engedélyt ? A kérdésre minthogy neki is szól, az anyagmozgató válaszol: — Úgysem adták volna ide a lakást. Csák protekcióval utalják ki... Különben is évek óta üresen állnak itt. — Most tesszük hivatalosig a dolgot — mondja az élettárs, aztán' — egy másik fiatal nővel együtt — mutatja a Lakásigény-bejelentés nevű ínyomtatványcsomagot. — 3600 forint letéti dijat kell fizetni. Kifizetjük, mindent kifizetünk, csak kapcsolják vissza a villanyt! Rácz Vilmosné és férje a három gyermekkel szintén önkényes lakásfoglaló. — A legkisebbnek 40 fokos láza van — panaszkodik az apa, aztán a maga alázatosan csendes hangján vádolni kezd: — Hát mondja meg, hogy lehet ezt csinálni, münden felszólítás nélkül kikapcsolják az áramot! Meg se kérdezik: kifizetjük-e a villanyszám- lá't? ... — Holnap én is befizetem a letéti díjat — erősködik Rácz Tibor. — De csak akkor, ha legalább két hónap .múlva lakást kapok. Én nem várok évekig... — ötezer forint albérletet fizettem a Sebajon — meséli a fővárosi szállító vállalóinál dolgozó Rácz Vilmos. A szülőkhöz nem mehetünk, ahogyan a többi ittlakó sem... Édesanyáméknál mit látnak a gyerekek? Mondjam? Megmondom. Alkoholizmust, meg analfabétizmust... Szégyen, amit velünk tették, a XXI. század küszöbén. A legkisebb — 4 éves — kérdezi: apu, nincs pénzünk? Miért mondod ezt, kisfiam? — kérdezek vissza! Azért, mert kikapcsolták a villanyunkat... Mit válaszoljak erre? Sötétben nem lehet élni... — Bezzeg a magyaroknál rendben van minden! — fogalmazza meg súlyos ítéletét valaki. — A másik oldalon lakik egy család, azoknál nem kapcsoltak ki semmit. Pedig talán ők is betörtek.. De hát ők magyarok ! Bodnár Béláékhoz betérve, aztán megtudjuk, hogy teljesen szabályosan laknak az átmeneti lakásban, két iskolás gyermekükkel. Alig száz méterre innen épül a házuk. Az ingatlannal kötött szerződés alapján december 31-ig Iáknak itt (a januári nagy hidegekre már senkinek sem adják oda a faházakat), havi ezer forintért, plusz fizetik a 150 forintos áramdíjat. A másik hivatalosan ittlakott család — Tőzsér Zoltánok — a kiköltözés után, engedéllyel, még a lakásban tartotta halmija egy részét, amelyékből néhány darabot aztán az egyik este „ismeretien tettesek eltulajdonítottak”. Egy hót múlva jutott el hozzánk, előkerültek a cuccok a telepen, pár lakással odébb, az egyik üres „fészekben”. — Én már nagyon sok betörést akadályoztam meg, elriasztva a hívatlan látogatókat — mondja Rácz Vil-, mos. — De ezzel csak a haragosaim számát növeltem... Az ingatlan nem köszöni ezt meg nekem. A történet a következő héten a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat Központjában, Fiikor Ferencnek, a házkezelési osztály vezetőjének a szobájában folytatódott. Előzményei a megyei pártbizottság egyik osztályvezető-helyettese telefonált át, hogy nála vannak a bag- lyasaljai önkényes lakásfoglalók küldöttei, intézkedjenek az ügyükben. — Csak azt tehetjük, amit eddig is. Felvilágosítást adunk, és a törvényesség betartására szólítjuk fel az érintetteket — mondja Fiikor Ferenc. Csikós Anna, Rácz Győ- zőné, és Rácz Pálné (most tudom meg a nevét, ő keresett meg a panaszával) a „küldött”; meg egy húszas éveinek derekán álló, jól öltözött, energikus asszonyka, aki nem tartja szükségesnek a nevét közölni, de — mert hajdan ő iis hasonló cipőben járt — szószólónak vállalkozott. Most már nincs baj, három gyermekét saját lakásában neveli Bag- lyason. Az ifjú élettárs-asszonyok lényegében ugyanazt ismétlik meg, mint amit nekünk a helyszínen elbeszéltek: hajlandók kifizetni a letéti díjat, a lakbért, a villanyszámlát, mindent, csak maradhassanak a lakásokban. — Az állami tulajdont védenünk kell az önkényes beköltözőkkel szemben, ezért kellett kikapcsodtatunk a villanyt — hangsúlyozza az osztályvezető. — Most, a vizet is ki kell, mert köny. nyen elfagyhatnak a csövek, és abból súlyos károk keletkeznének. Ezek nem téliesített lakások. Az osztályvezető és helyettese, Bede Józsefné hosszasan vitatkozik még, tanácsot ad, érvel. Rácz Pálné újra gyerekei megölésével és öngyilkossággal fenyegetőzik, s kilátásba helyezi, ha kell elmegy a tévéhez, az igazságügy mi- minisztériumba, még Grósz Káiroíyhoz is. A lakhatási engedélyt azonban csak a Salgótarjáni Városi Tanács lakásügyi csoportjától kaphatják meg az ügyfelek, kellő mérlegelés és a törvényes eljárás útján. , Közben az ingatlankezelő vállalat az előírás szerint október végefejé értesítette a történtekről a tanács hatósági osztályát és a rendőrséget. — A baglyasi önkényes lakásfoglalók „küldöttségével” én tárgyaltam — mondja Simon Istvánná, a hatósági osztály főelőadója. — Kértem őket, hogy mindenekelőtt lakásigénylést adjanak be, aztán megvizsgáljuk, jogos-e az igényük. Ez eltarthat akár egy hónapig is. Persze a szabálysértési eljárását már most lefolytatjuk. Nem akarunk minden önkényes lakásfoglalót törvényesíteni. Az önkényesség elterjedéséről az ingatlankezelő vállalatnál kimutatás készült. Salgótarjánban különböző helyeken most negyven az így nyilvántartott családok száma. Ez az adat azonban korántsem biztos, hogy helytálló, hiszen újabb kettőt éppen a Szamuely utcaiakat képviselőkkel való beszélgetéskor jelentett be Papp Gyula, az 5- számú házkeze- lőség körzetvezetője. — A Szamuely utcában október elsején még csak két önkényes lakásfoglalót regisztráltam, mosit nyolc családot — mutatja papírjait Bede Józsefné. — Többen így laknak a Zöldfa utcában; a Hősök útján, a Zagyvarakodón. Nem irigylésre méltó senki dolga. A hatóság, ha enged a nyomásnak. joggal vonja magára a tisztességgel várók haragját, elégedetlenségét, és tettével könnyen továbbsza- poríthaitjia az erőszakos lakásfoglalás! eseteket. Az önkényes beköltözők, ha az utcára kerülnek, sorsuk bizonytalanná válik. Hová, merre, kihez menjenek? A csillagos ég télidőben nem lehet senki fejpárnája. Ráadásul büntetést js kell fizetniük. Bármennyire is együttér- zünk a lakásfoglaló több gyerekes cigánycsaládok tagjaival, nem biztathatom őket a törvény megszegésére. Csak saját józanságukra, tisztességükre hivatkozhatunk. Aligha tarthatják méltányosnak maguk is, hogy törvénytelen tettük után rövid időn belül hivatalosan kiutalt lakáshoz jussanak, míg a törvény, a rend tisztelői évekig a sorúkra várnak. Intelmektől többre hát nekünk se futja. A patthelyzetből csak több lakás építésével kerülhetünk ki. Sulyok László "■iwiini i ...... iiim»»>iii immnumi Haldoklásra ítélt ágazat?! Megyénk termelőszövetkezeteiben dolgozó szakemberek heves megnyilatkozásai nemcsak jogosak, hanem megalapozottak, amikor a növénytermesztési ágazat, ezen belül a kalászos gabona jelene és jövője kerül szóba'. A korábban kialakult rossz közérzetüket tovább fokozta nemrég a műtrágya árának 25 százalékos emelése. Érthető, mert a műtrágya eddig is jelentős hányadot képviselt a termelési költségekben. A hidegzuhanyként is felfogható áremelkedés következtében az eddigi 28 százalékos részarány 35 százalékra emelkedett. Ennek kigazdálkodását a jelenlegi felvásárlási árak nem teszik lehetővé, emiatt a növénytermelés pozíciója, jövedelmezősége erőteljesen romlik. Megyénk termelőszövetkezeteiben az összes mútrá- gyázott terület több évre vetítve megközelíti a 80 ezer hektárt. Az 1980-as évek közepétől viszont a nehezebbé váló gazdálkodási feltételek, a szigorodó közgazdasági szabályozók és az áremelkedés hatáséra a fejlődés lefékeződött. Többek között a kevesebb műtrágya hatására is, 1986-ban veszteséggel zárta az esztendőt a növény- termesztési ágazat. Az 1987-es esztendőben pedig csak a rekordtermés következtében vált nyereségessé. Ennek megismétlésére, megközelítésére azonban kevés a remény. Elsősorban azért, mert az egyértelmű, közgazdasági törvényszerűségnek megfelelően a drága műtrágyáikból'kevesebb kerül a földbe. A szurdokpüspöki termelőszövetkezet kalászost termő földjeinek az idén meg kell elégedniük 20 vagonnal kevesebb műtrágyával. A pásztói tsz-ben 10 vagonnal kevesebb jut a földekre. A kiesést jelentősebb mennyiségű szerves műtrágyával próbálják ellensúlyozni. Nem csak a kállai tsz-elnöke, Varga Lajos fogalmazott így a témát tárgyaló TESZÖV elnökségi ülésen: Az ágazat ezt az áremelést nem bírja el. Dr. Radván Mihály, a karanossági termelőszövetkezet elnöke szerint ez a tendencia életveszélyes. Még azök a földek is, amelyeket eddig feltöltöttek műtrágyával, két, de legkésőbb három év múlva, elvesztik termőképességüket, Egy-két ilyen „húzás” és a tragédia határát éri el a mára kialakult kedvezőtlen folyamat — állítják a szakemberek. Majd hozzáteszik: nagyon megszerették a kalászosak termesztését. Szerintük, ha nincs szükség a gabonára, mondják meg, értékeljék át az eddigi folyamatokat és a követelményrendszert. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kombinált műtrágyából sem gyártanak eleget, s azt is későn, olyan tömbökben szállítják, amit robbantani kell. Tetézi a gondokat, hogy az igényeket sem időben, sem ténylegesen nem teljesítik, ráadásul romlik a minőség is. összeköttetés és nagy szerencse kell ahhoz, hogy a szükséges mennyiség időben a helyszínen legyen. Egyöntetű a szakemberek véleménye: áron felül értékesítik a magyar vállalatok, holott nyugaton csökkentett áron kínálják. A műtrágyát kijuttató gépek sem felelnek meg az agrotechnikai követelményeknek, nem alkalmasak a táblaszintre lebontott okszerű tápanyag-visszapótlásra. A bedolgozás gépei és technológiája pedig az eseték zömében nem igazodik domborzati és talajviszonyainkhoz. Ez magában hordozza annak veszélyét, hogy a hirtelen lehulló csapadék a vízgyűjtőkbe hordja az értékes, drága műtrágya jelentős részét. Az előbbiek mellett sürgős megoldásra vár a gabona- termelés minőségét és biztonságát szolgáló vetőmag- felhasználás. Amíg 1987-ben a megye termelőszövetkezetei 2786 tonna fémzárolt első osztályú vetőmagot vásároltak, addig az idén csak 2192 tonnára nyújtották be igényeiket. A kevesebb jó minőségű vetőmag önmagában hordozza a kisebb termelés lehetőségét. Ha ehhez * még hozzávesszük a gépalkatrészék és az energiák ár- 1 emelkedését,' akkor egy közepes termés esetén megyénk | termelőszövetkezeteiben jelentősen veszteségessé válik | a növénytermesztési ágazat. A műtrágya árának jelentős növelése a palotáshalmi I tsz-ben — amely a legjobb gabonatermesztő, technikai- | lag, technológiailag a legjobban felszerelt üzem — azt 1 jelenti, hogy az idén elért hattonnás hektáronkénti át- 1 lag búzatermést 7 tonnára, a kéttonnás hektáronkénti 1 napraforgótermést pedig ugrásszerűen, 3 tonnáira ke'- | lene emelni. Az ilyen követelmény megalapozatlan il- 1 lúzió. Az áremelésekre válaszként a rétsági tsz az idén 100 J hektárral csökkenti a gabon^ vetésterületét. Másutt úgy 1 vélekednek, amennyiben nem térül meg a kalászos ga- I bonatermiesztésben a belefektetett költség, akkor abba g kell hagyni, inkább növekedjék a parlag terület. Nemrég, az utolsó pillanatban, a MÉM és az Országos g Arhivatal szakemberei megegyezték abban, hogy jövőre | az étkezési búza árát 16,6, illetve 13,7 százalékkal nőve- 2 li. Szerintük ez ellensúlyozza a termelők növekvő ki- I adásait, és a központi támogatások fokozatos leépítését 1 szolgálja. Ezek az elképzelések. A szakemberek szerint a való- | ság bizonyára mást mutat majd. • Venesz Károly | Ideiglenes hullámtörő Főképp avégett, hogy a kikötői építkezések zavartalanul folyhassanak. Japánban újszerű, ideiglenes hul- lámtörőket alkalmaznak. Több levegővel teli gumitömlőt zsákszerűén összekötnek egymással, s úgy horgonyozzák le őket . a fenékre, hogy egy méterrel a vízfelszín alatt lebegjenek. Minden tömlő hengeralai- kú. egy méter átmérőjű, és 2,2 méter magas. A tömlőket csövek kötik össze egymással, ekként csak a váll" tozó víznyomásra rugalmasan reagálva nagy részben felmérték a hullámok energiáját. x
