Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-03 / 263. szám
2 NOGRAD 1988. NOVEMBER 3.. CSÜTÖRTÖK Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) tívabban kíván részt venni a pártpolitika alakításában. Ez a szándék nem mond ellent annak, hogy eközben nehézségeket okoz a nagyobb önállóság megélése. A fordulat késleltetése, a szavak és a tettek közötti szakadék mélyülése radikati- zálta a párttagságot. Ez bizalmi válságban jutott kifejezésre. Az 1988. januárjában megkezdődött párton belüli szervezett viták erős indulatokat hoztak felszínre. A vita folytatása során csökkent az indulat, de megmaradt az erős kritika, s erősödtek az útkereső törekvések. A valódi irányváltást célul kitűző pártértekezlet dokumentumainak érdemi megvitatására, ’kihordására ugyanakkor nem bizonyult elégnek néhány hét. A vita folyamatában Így nem rendeződhettek, nem tisztulhattak le a párttagság nézetei. A személyi változások várható hatását a párttagság túlértékelte. Mivel ezt nem követték, mert nem követhették olyan érdemi, magatartásbeli változások, mint am il y e n eket k í v ám atos n ak tartottak, ezért úgy érzik, hogy az eredmények szerények, esetenként az eredménytelenség érzete is kialakult. A párttagság, a pártértekezletre készülve, az elégedetlenségével, a kritikájával, a távlat- és bizalomvesztésével kifejezte: nem vállalja a folytonosság teljes továbbvitelét az elmúlt másfél évtized politikájával. Ehhez a meggyőződéshez vezetett a XI., a XII. és a XIII. kongresszus céljai és megvalósításuk közötti eltérés, amelyet a tagság az életszínvonal-romlásban és a pártnak a társadalom előtti tekintélyvesztésében élt át. Változtatási szándékát csak megerősítette az is, hogy szerepe elsősorban a határozatok végrehajtására korlátozódott, s ezért nem vett és nem is vehetett részt érdemben a politika kialakításában. így nem érezte, és most sem érzi magát felelősnek az elmúlt másfél évtizedben elő. fordult rossz döntésekért, a meglévő hibákért és azok következményeiért. „Ifjúságpárti” politikát Az elmúlt időszak döntési mechanizmusának egyik meghatározó sajátossága, hogy egy rosszul megválasztott, vagy nem pontosan feltárt helyzetnek megfelelő koncepció talaján születhettek jó döntések is. De ezek nem gyakorolhattak kedvező hatást. Az átmenet másik sajátossága, hogy a társadalom- irányítás — az eddigi kezdeményezések ellenére — még nem rendelkezik konkrét lépésekre lebontható stratégiával,, s a megalapozásul szolgáló ideológia is nagyrészt kidolgozásra vár. Zavarok vannak pártunk és a tömegek közötti viszonyban. A munkásosztály jelentős rétegeivel, főleg a párttag munkássággal nem voltunk képesek érdemi párbeszédet' folytatni a belpolitika nagy jelentőségű témáiról. Az értelmiséggel az elmúlt egy-másfél évtizedben pártunk nem volt képes felkutatni a megváltozott körülményeknek megfelelő kapcsol'atépjtés hídjait. A mezőgazdasági dolgozók továbbra is kötődnek a párt politikájához, az agrár- politika közösségi és emberi vonásai miatt. Belpolitikai helyzetünk egyik jellemzője, hogy a mezőgadasági dolgozók és az agrárszektor ma társadalmi stabilitásunk együk fontos tényezője. Az ifjúság sorsa a nemzet jövőjének kulcskérdése. Ebbel következően meghatározó jelentőségű a szocializmus jövőbeli fejlődése szempontjából. Jelentős korosztályok az elmúlt tíz évben, a gazdasági stagnálás, az életkörülmények romlása, a társadalmi feszültségek növekedése idején váltak felnőtté. E korosztályoknak ezért elsősorban negatív tapasztalataik vannak társadalmunkról. Történelmi felelősségünk tehát, hogy ,.if- júságpárti” politikát folytassunk. A továbbiakban az előadó az egypártrendszer-többpárt- rendszer kérdéseiről, az alternatív útkereső törekvések szerepéről szólt. Az alternatív útkeresések egyik meghatározó tényezője ma az, hogy a párt által az elmúlt másfél évtizedben folytatott gazdaságpolitikai gyakorlat mindinkább eltávolította az országot a világfejlődés fő folyamatától. Ez az életszínvonal nagymértékű csökkenéséhez vezetett, s á gyakorlat nem tudott a nemzet számára szilárd jövőt ígérő perspektívát nyújtani. Továbbfejlődésünk kérdéseiről Nem az a gondunk valójában, hogy létrejönnek az alternatív szerveződések, hanem az, hogy ez ilyen súlyos feszültségek közepette történik. Ezért jogos bírálatok, kritikák fejeződnek ki a megalakuló új szervezetekben is, s ezért keresik válaszaikat hangsúlyozottan a párttól eltérően. A helyzet megváltoztatásának legfőbb eszköze: a társadalmi feszültségeket kiváltó gazdasági helyzet megváltoztatására irányuló gazdaságpolitikai fordulat végrehajtása. A szocialista építés sajátos mag var útjának kiemelkedő állomása az 1968-ban bevezetett magyar gazdaságirányítási reform — mondotta ezután, — Nálunk ezzel kezdődött meg a történelmi szakítás a Sztálin nevével fémjelzett gazdasági modellel. és fél évtizedre minden addiginál gyorsabb gazdasági fejlődés teltételei teremtődtek meg. Nem szakítottunk azonban a történelmileg kialakult politikai rendszerrel, s a gazdasági modell egészével sem. Nem kapott érdemi figyelmet az új szocializmusfelfogás kialakítása, a szocialista viszonyok közötti korszerűsödés elméleti és gyakorlati problémáinak tisztázása, az értékrendszer megújítása. A politikai intézményrendszer számottevően nem változott meg, a párt sem újult meg teljesen. A gazdasági reformfolyamat megtorpant, sőt erőteljes visszarendeződésnek voltunk a tanúi. A programok szintjén megfelelő belpolitikai elhatározások fogalmazódtak meg, de többnyire elmaradt a végrehajtásuk. A pártpolitika a folyamatosságot és a folytonosságot hangsúlyozva a konfliktuskerülő politika gyakorlatát követte. E helyzet gyors ütemű, radikális megváltoztatása már megkezdődött. A gazdasági reformfolyamat felgyorsításával rövid időn belül el kell érni, hogy visz- szafordíthatatlan, gyökeres megújulás menjen végbe a gazdaságirányítás egészében. A reform kulcskérdése a piaci viszonyok következetes érvényesítése. Ott kell az álilamnak megjelennie, ahol' a piac szabályozó szerepe nem érvényesül. A vegyes tulajdonú piacgazdaság kiépítése nélkül nem valósítható meg a pártértekezlet állásfoglalása, s nem lehetünk képesek korszerűen működő gazdaság megteremtésére. A magántulajdon tartós, szilárd része a tulajdoni rendszernek. megfelel az átmeneti társadalom természetének. A magántőke nem válik meghatározó részévé az újratermelési folyamatoknak, hanem azok továbbra is a társadalmi tőke dominanciáján nyugszanak. Az előadó ezután továbbfejlődésünk kulcskérdéséről szólt, arról, milyen gyorsan tudjuk hatékonnyá tenni a társadalmi tulajdont. A hatékonyság követelményét szigorúan érvényesíteni keDl. A hatékony társadalmi tulajdonformák megteremtésében fontos lépés a társasági törvény. Ezután Berecz János hangsúlyozta: a gazdasági reform tervezett tovább; lépései, így a költségvetési reform, a bérreform, a hatékony foglalkoztatási feltételek megteremtése nélkülözhetetlenek a gazdaságpolitikai fordulat végrehajtásához. Egyidejűleg fel kell gyorsítani annak a szociális védőhálónak a kiépítését, amely a foglalkoztatási feszültségek enyhítéséhez, a munkanélküliség kezeléséhez szükséges. A gazdasági reformlépések sikere — a gazdaság teljesítménye és a közhangulat közötti rendkívül szoros összefüggés miatt — a jövőbeni belpolitikai helyzetet alakító döntő fontosságú tényező. A társadalmi közvélemény ilyen állapotának döntő oka, hogy hosszú éveken át a párt vezető szerepének egyoldalú hangsúlyozása a mindenhatóság látszatát keltette, továbbá közelebbről az elmúlt másfél évtizedben a magyar társadalom előtt a gazdaságra vonatkozó lényeges információk nem kerültek napvilágra. Egyszerre kell tehát hozzákezdenünk a továbbra is áldozatokat követelő gazdaságpolitikai fordulat megvalósításához és a tényleges gazdasági helyzetnek, a tényleges választási lehetőségeknek a társadalommal történő megismertetéséhez. Gazdagítani a politikai nyilvánosságot Berecz János ezek után rámutatott: A politikai nyilvánosság gazdagítása olyan elhatározott szándékunk, amelyet a pártértekezlet megerősített. Változatlanul fontos törekvésünk, hogy p.z újságíró-társadalommal partneri viszonyt építsünk ki és tartsunk fenn. A saját törvényei szerint működő, politikai tényezőként színre lépett sajtó megfelelő helyzethez, szerephez jusson a kibontakozó demokratikus közéletben. Politikai közéletünket irritálja, a közvélemény hangulatát rontja ugyanakkor a nyilvánosság bizonyos eltorzulása. Mindnyájan érzékeljük, hogy egy-egy markáns kisebbség visszaél a sajtó — különösen a rádió — hatalmával. Közöttük többségben párttagok vannak. Nem engedhető meg, hogy e szűk réteg saját nézeteinek egyoldalú sulykolásával hangulati nyomást gyakoroljon a társadalomra. Akarva, vagy karatlanul megzavarják, dezorientál- ják a közvéleményt, rontják a reformfolyamat esélyeit, mert a politikai türelmetlenség erősödéséhez járulnak hozzá, s mindezzel rombolják a párt és a társadalom közötti viszonyt. Kénytelenek leszünk ellensúlyozni ezt a torz gyakorlatot. Egyelőre még nem tisztázott kérdés, hogy a társadalmi élet különböző súlyú és eltérő politikai orientációjú szereplőit a teljes egyenlőség elvén kell-e az állami tömegkommunikációs fórumokhoz juttatni, vagy azok a saját eszközeikre alapozott nyilvánossággal rendelkezzenek. Miután itt politikai kérdésről van szó, annak megválaszolásához a politikai érdekéknek kell meghaitározóaknak lenni. Jogosnak tekinthetjük ezért azt az igényt, hogy az állami tömegkommunikációs eszközökben az új szerveződések, polgári indíttatású eszmei áramlatok ne kapjanak tényleges helyzetüknél, befolyásuknál nagyobb teret, s ott jelenjen meg a velük kapcsolatos bírálat is. A párt, a szocialista állam, illetve a tömegszervezetek orgánumai politikájuk alapján — az, új szerveződések céljait, érveit, gyakorlatát nem elhallgatva — kritikusan, polémikusán, saját álláspontjukat képviselve foglalkozzanak velük. Egyre inkább feszültséget okoz az a gyákorlat, hogy jelentős, nagy létszámú rétegek helyzetéről, érdekeiről, törekvéseiről és főleg munkájukról lényegesen kevesebbet lehet tudni a sajtóból, mint amilyen a társadalmi folyamatok egészében betöltött szerepük. Ugyanakkor egy szűk csoport, néhány ügyeletes nyilatkozó minden nyilvánosságot megkap. Ennek a gyakorlatnak a megváltoztatása a lapgaz- dák, a szerkesztők, a sajtót irányító vezetők fontos szakmai és politikai feladata. Megjelennek majd — politikai határozataink nyomán — más színezetű lapok is. A más színezet, a más politikai szemlélet önálló arculatot fejezhet ki,, de nem támadhatja a társadalmi berendezkedés alapjait. Berecz János ezután a párttagság politikai cselekvőképességéről szólt. Szembe kell néznünk azzal a tény- nyel — hangsúlyozta —, hogy az MSZMP 816 ezer tagja nem lehet egységes. A pártegység mechanikus értelmezése lenne, ha a tagság egésze iránt az azonos gondolkodásmód, a megközelítések azonossága és az érdekek felett állás követelményét támasztanánk. A különbséget önmagában véve nem lehet negatívan értékelni. Ha az alapkérdésekben ugyanis ez a több mint 800 ezres párttagság egvet- ér.t, akkor joggal tarthat igényt arra, hogy valóságos politikai pártnak tekintsék, és annak megfelelően eredményesen működjön. Ezen belül azonban vannak és lehetnek különbségek még pártpolitikai kérdésekben is. Van azonban a párttagságnak egy olyan sok százezres összefogott közössége, amely nemcsak a néhány alapvető kérdésben ért egyet, hanem sokkal szélesebben is. Elfogadja, támogatja és meg akarja valósítani a pártértekezlet programját. Ez nagy erő! Általa a párt ma is képes arra, hogy megvalósítsa a pártértekezlet állásfoglalásából eredő feladatokat. Az egység az akcióképességben mutatkozhat meg Most a hangsúlyt a párt egységére helyezve, s az egység az akcióképességben mutatkozhat meg. Természetesen lehet az áramlatok lé. téről és milyenségéről vitatkozni. nekünk azonban dinamikus és progresszív egységre kell törekednünk, amely elviseli a különbözőségeket is. Ezért a vita igazi tárgya az, hogy a különböző áramlatok miként vegyenek részt a politikai akarat, a cselekvés, a politikai közélet formálásában. Pártunk, egyesült párt lévén, a munkásmozgalom gazdag tapasztalatait integrálhatja a kommunista mozgalomba. Ezzel foglalkozva szólnék a platformok kérdéséről. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság a platformszabadság politikai és szervezeti feltételeire vonatkozó kérdések vizsgálatára bizottságot hozott létre. A platformot úgy foghatjuk fel. hogy az a párttagok egy csoportjának egy adott kérdésben, bizonyos ideig tartó nézetazonossága és véleményközössége. Ez azonban nem ölthet szervezeti, szerveződési, intézményesülési szándékot vagy formát, és nem sértheti a demokratikus centralizmus elvét. Pártunk történelmi tapasztalata. hogy a legjobb politikai irányvonal sem valósítható meg szilárd, következetes, kellő politikai ösz- szefogás nélkül. Az összefogás természetesen nem személyek közötti egyezség, hanem elvi állápon vállalt politikai közösség. A párt fő erejének azonban kiváltképpen rendelkeznie kell azzal a készséggel, hogy politikai platformján — a társadalom minden rétegéből építkező pártként — lehetőséget teremtsen a párbeszédre, szövetségre a kölcsönösen elfogadott elvek alapján a reform iránt elkötelezett kommunista, a párton kívüli haladó szocialista. baloldali demokratikus, népi-nemzeti indíttatású erők és az egyházak között. Mindehhez meg kell fogalmaznunk a politikai együttműködés, közmegegyezés új tartalmát a megváltozott körülmények között. Napjainkra a közmegegyezésnek az elmúlt harminc évben kialakult feltételrendszere, alapja meggyengült. Ez a közmegegyezés ugyanis jelentős mértékben az élet- színvonal folyamatos növekedésére épült. Ennek összetevői, így a létbiztonság, a teljes foglalkoztatottság és a fogyasztásbővülés külön-kü- lön is megrendültek jelentős létszámú rétegek számára. Az összefogás alappillérei Az előadó ezek után felvázolta, mi tekinthető ma az összefogás alappillérének. Ezek közé sorolta: 1. A hatékony piacgazdaságnak. a vállalkozási lehetőségeknek a megteremtését, amelyek létrehozhatják a nemzeti felemelkedés gazdasági alapjait; önálló arculatú, a nemzeti érdekekre épülő gazdaság- és társadalompolitika kialakítását, amelyre alapulhat határozottabb nyitásunk a világ felé; 2. A társadalmi önszerveződés jogának, mint a szocializmus elidegeníthetetlen elemének érvényesítését a politikai pluralizmus viszonyai között, amelynek keretében a szocialista társadalom új fejlődési útjának a magyar társadalom érdekeit érvényesítő, az összes haladó, baloldali, demokratikus, nemzeti és humanista törekvést kifejező erő együttműködésének a megvalósítása ; 3. Olyan szilárd alkotmányosság kiépítését és szavatolását, amely a biztonságos jogrendnek, a jogállamiságnak az alapja, és magába foglalja a demokratikus politikai rendszer működésének keretein beiül a párt, a kormány, a különböző érdekképviseletek, a társadalmi-politikai mozgalmak együttműködésének törvényes szabályait; 4. A szocializmus megújítására törekvő valamennyi ideológiai áramlat együttes politikai programalkotó lehetőségeinek elismerését, beleértve a nem marxista világnézetű, így a vallásos emberek aktív közreműködési lehetőségét is a társadalmi gyakorlat alakításában. Az új összefogásnak és minden részterületének a magyar progresszió legjobb hagyományaira kell épülnie, folytatva és az új körülmények között kiteljesítve a nemzet, a haladás, és a szocializmus ügyének összekapcsolását. Az új nemzeti összefogás biztosíthatja azöknak az értékeknek a megőrzését, amelyek alapján a XX. aeázad- ban a magyar munkásmozgalom, 1956 óta az MSZMP egyetlen politikai pártként választ tudott adni. Elkerülni a nacionalizmus buktatóit Elvileg nyitott kérdés, hogy az új nemzeti összefogás milyen politikai intézmények létrejöttét eredményezheti. A pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően az MSZMP azt vallja, hogy a politikai - fejlődés adott szakaszában a pluralizmust az egypártrendszer körülményei között kezdjük meg kiépíteni. Küzdelmünk a nemzeti felemelkedésért közmegegyezést, összefogást szervező erő akkor lehet, ha el tudjuk kerülni a nacionalizmus buktatóit. Az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy társadalmunkban az. egészséges nemzeti érzés mellett jelen vannak esetenként a túlfűtött nacionalizmus jelenségei is. Egyik veszélyes megnyilvánulásuk a szomszéd népekkel szembeni előítélet, holott alapvető magyar nemzeti érdek ebben a térségben a szomszéd népekkel való hatékony, alkotó együttműködés. Fontos és a közmegegyezés szempontjából politikai megítélést kívánó belpolitikai fejlemény a társadalomban meglevő áramlatok, szerveződések kérdése. Egyelőre nehezen rajzolható fel az egyes mozgalmak, egyesülések arculata. Már ma is vannak az MSZMP ideológiájához, politikájához közel álló vonulatok — bár még meglehetősen fejletlenek és erőtlenek. Több olyan mozgalom jött létre, amelynek politikai meghatározottsága már nem látható egyértelműen, de jelenleg az MSZMP-től való távolságtartás, bírálat jellemzi őket. Vannak olyan mozgalmak is, amelyek fogalmazványai és magatartása arra utalnak, hogy nem szocialista társadalomban akarnak működni. Üj fejleménynek tekinthetjük, hogy a különböző mozgalmak közül né Iránnyal a kormány részéről tárgyalások is kezdődtek. Az is figyelemre méltó, hogy egyes szerveződések adott esetben politikailag felelős magatartást tanúsítottak a rend és a törvényesség betartásával, például október 23-án. Ez azonban nem jellemző minden szerveződésre. Általában továbbra is megfontolt álláspontot s differenciált magatartást célszerű egyidejűleg tanúsítani. Határozottabban kell törekednünk ugyanakkor arra, hogy az új szerveződésekkel kapcsolatban irányadó jelzésekét adjunk, és határozott maga tartáson kát a társadalom nyilvánossága előtt tegyük. Eddigi vonalvezetésünk — részben érthető okokból — gyakran követő, túlzottan hasonuló jellegű, csaknem minden új fejleményt tolerál, azonban azokat integrálni és érdemben befolyásolni még nem képes. Fontos tanulságot vonhatunk le ezekből. A közelmúlt történelmének tanulságai szintén e viták középpontjába kerül(Folytatás a 3. oldalon.)
