Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-24 / 280. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. . . telexen Érkezett... Kábelgyártók tempósan Jó hír, Indítószolgálat a hidegben Nem ismerik már az év végi hajrát a balas­sagyarmati kábelgyár­ban. Megrendeléseiknek — ugyan feszített tem­póban — minden hó­napban fegyelmezetten, ütemesen, tettek eleget, így a hazai és külföldi vevőik elégedettek mun­kájukkal. Az idén — várhatóan — már 2,9 milliárd forintot tesz ki termelési értékük, eb­ből a tőkéspiacokon ei - tékesitésre kerülő ter­mékekből másfél milli­árd forintot könyvelhet­nek el. Képeink a lég­vezetékeket és földkábe­leket készítő csarnokok­ban készültek. Perjési István az erősáramú csarnokban látja el teendőit Erdősi Szilvia gépkezelő —kul de még titok Évek óta dúl a csata a me­gyeszékhelyen a Saigó étte­rem és a fölötte lévő lakások­ban lakók között. A feloldha­tatlannak tűnő konfliktussal az év elején foglalkozott már lapunk, s bár megszó­laltatta mindkét, az ügyben érintett felet, megoldás alig­ha jöhetett létre. A lakók továbbra is pa­naszkodnak, hogy esti, sőt éjszakai nyugalmukat. pi­henésüket zavarja az étte­remből felhallatszó zene, záráskor pedig a „feltöltött” állapotban távozó vendé­gek ricsajozása. Az ét­teremben átmeneti megol­dásként a terem egyik ol­daláról a másikba helyez­ték át a zenekart. De a la­kók továbbra is panaszkod­tak, hiszen a helyváltozta­tás. mondták, nem jelentett különösebb javulást, a ze­ne továbbra is felhallat" szik a lakásokba. Időközben a Saigó étte­remmel kapcsolatban fel­újításról döntött a Nóg* rád Megyei Vendéglátó Vállalat. Azt szerettük vol­na megtudni a vállalat ve­zetőitől, mi lesz a Saigó ét­teremből, de erre üzleti meg- iontolások miatt ez időben nem kaphattunk feleletet. Hozzátehetnénk ehhez, saj­nos, de,, nem tesszük, mert tiszteletben tartjuk, hogy körvonalazódó elképzelése­ikről idő előtt nem számol­nak be. S valószínűleg van ilyen területe az üzleti, vál­lalkozási életnek. Azt azonban megtudtuk — s éppen ez volt az ap- íopó, hogy megkérdezzük a vendéglátót —. a Saigó ét­terem helyén létesülő üzlet semmiben sem zavarja az ott lakók nyugalmát, s nem fog vitát kiváltani a lakók és az üzemeltetők között. A vendéglátó vállalat vezetői megígérték, amikor pénz­ügyi források tekintetében is eldől —, várhatóan jövő év elején —, mi lesz a Sai­gó étteremből, azonnal tá­jékoztatják a közvéleményt. Egy kiswallalkozö ittlétéi Hószőnyeg fogadta a ked­den útra kelőket. Szinte menetrendszerűen hagyta cserben a kevésbé szerencsés gépkocsivezetőket a „csillag- garázsból” startolt verda. Ba­rátom a megyeszékhely egyik dombhátjárói ereszkedett le­felé, amikor a „szörnyeteg” felmondta a szolgálatot. A kicsiny Tnalbit félre vontuk, hiszen a város legforgalma­sabb részén akadályozta a közlekedést. Még szerencse, hogy útvonalam egyezett az övével, így a munkából nem késett el. Sőt, azt a szerelőt is sikerült útba ejtenünk, akinek újszerű vállalkozása épp az előző napon került jegyzeteimbe. Indítószolgálat; tömören így fogalmazhatnánk meg tevékenységét, melyre az en­gedélyt alig néhány napja kapta meg gesztorától, a Salgótarjánt Szolgáltató Szövetkezettől. Krucskó Zsoltot min; szervizében ta­láltam meg a Vörös Hadsereg út 123. számú házban. — Ilyen még nem volt, azért szántam el rá magam — magyarázza a szerényen szűkszavú fiatalember. — Bár tudok róla. hogy az autóklub sárga angyalai vál­lalkoznak indítószolgálatra, azaz a tél; fagyokban indí­tásképtelen kocsik újraélesz­A világhírű NSZK-beli Tetra—Pak cég és az Or­szágos Takarékpénztár — a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium köz­reműködésével — szerző­déses megállapodásra ju­tott csomagolási program megvalósítása ügyében. A másfél év óta folyó tárgya­lások nyomán nagy jelentő­ségű döntés született. A szerződés értelmében a part­nerek közös vállalatot ala­pítanak, ennek keretében Magyarországon 2,3 milli­árd forintos beruházást va­lósítanak meg a minden szempontból korszerű Tet­ra—Pak-technólógiát alkal­mazó nagyüzem létesítésé­re. Az előzetes tárgyalások nyomán a programba he­tesére, de csak Pásztó tér­ségében. Ügy gondoltam, Salgótarjániban nagyobb igény lenne rá... S talán ez volt az oka, hogy előző munkahelyét is feladta, még a nyáron. A szövetkezet vezetői javasol­ták, hogy előbb alakítsa ki javítóműhelyét, s majd a télen visszatérnek a problé- mára. Szeptembertől váltott szektort a vállalkozó szelle­mű autószerelő, mint ahogy elmondja: „Nagyon vágytam arra, hogy önállóan dolgoz­hassak, s ne szabja meg sen­ki a munkaidőmet ! Meg ta­lán jobban kijövök így, vál­lalkozóként.” Ami igaz. az igaz; az árat meghallván kicsit meglepőd­tem, hiszen a szerződés sze­rint egy-egy indítás — amennyiben fél órán belül felzúg a motor —, kereken kétszázötven forint. Termé­szetesen alkatrész-beépítés, hosszabb javítás esetén az összeg emelkedik. — Én is sokallom a szö­vetkezet által kalkulált tari­fát — szögezi le, szinte ma­ga ellen fordítva a szót —, s szerintem felül kell majd vizsgálni a díjszabást. Mert teszem azt kihívnak a Ke­merovo körútra, s ott egy­szerre két kocsit is be kell indítanom miért kell fizet­kapcsolódott. a Világbank lányvállalata az IFC, amely induló tőkével is részt vesz a vállalat alapításában. A mintegy 900 millió forintos induló tőkéből a Tetra—Pak 60. az OTP 25, az IFC pe­dig 15 százalékos arányban részesedik. A beruházáshoz szükséges további 1,4 mil­liárd forintot a vegyesvál­lalat hitelekből fedezi, egye­bek között az IFC-től vesz fel kölcsönt. A szerződés azt jelenti, hogy a 18—24 hónaposra tervezett építkezés és gép­szerelés nyomán megkezd­hetik többrétegű karton- anyagból — igen korszerű termékről van szó — a ha,- zánkban részben már is­mie kiszállási díjat annak is, aki ott van néhány méterre? A szolgálatot a reggeli órákban, 5-től 8-ig látja el, de utána is hívható. Másük ötlete, az országúti segély­szolgálat kicsit az autóklub konkurenciájaként jelentkez­het, s attól nem js különbö­zük. Űjfent aPPa hivatkozik, hogy a sárga angyalok csak hét végén tartanak ügyele­tet, napközben nem tud sem a Magyar Autóklub, sem más szerviz szerelőt küldeni a helyszínre. Szolgáltatásai mindenkép­pen figyelemre méltóak és közérdekűek. Mögött,e 8 év autószerelői rutin húzódik meg. s a szakma szeretete. Midi mondja, kicsit meg­késve jelentkezett a szak­munkásképzőbe, ezért először a villanyszerelői pályát ja­vasolták számára. „Inkább várok egy évet!” — válaszol­ta. ám a szerencse mellé szegődött: még abban az esztendőben felvették. S hogy a Krucskó név már garancia a berkekben, bizonyítja az a tény, hogy barátom Trabija néhány per­cen belül elgördült a kény­szerparkolóhelyről. Feltehe­tően ő volt az első kuncsaft... (nénieth) Pakkal mert élelmiszer-csomagoló dobozok nagybani gyártá­sát. Ezeket eddig zömmel külföldről hozták be. A nemzetközi gyakorlat sze­rint külföldön, a fejlett ipa­ri országokban a tejtermé­keknek 80—85 százalékát árusítják ilyen dobozokban. Ezek formája különben igen változatos: A fejlesztés nyo­mán az éves gyártáskapa­citás 15 ezer tonna lesz. Az új üzemet az M 7-es és az M 1-es autóút talál­kozásánál, zöldmezős beru­házásként valósítják meg. A korszerű termék lehetővé teszi a magyar exportkíná­lat javítását is, amennyiben megháromszorozhatják a korszerű dobozokban szállí­tott gyümölcslevek mennyi­ségét. Szerződés a Tetra— Színzajos világ — Ne nézz nyolcévesnek — mondta a barátom kisfia* amikor egy üres vasárnap délelőtt fölajánlotta neki, hogy nézzék meg a moziban A Pál utcai fiúkat. — Én már tízéves vagyok. Barátom egyik legnagyobb gyermekkori élménye Ho­moki Nagy István Gyöngy­virágtól lombhullásig című filmje volt, azóta is benne él Gemenc álomvilága. Me­sélt is egyszer róla a gye­reknek, aki türelmetlenül közbeszólt: > — De apa, óvodásoknak való, hogy csodálják az őzi­kéket. A ..jó palócok" unokái is inkább videóznak, ha betöl­tötték már a tíz évet, gyak­ran előtte is. A kungíü- kazetták vagy a Rambo iz­galmasabbak, a lágy szex vagy a kemény pornó még inkább az őzikés filmekhez hasonlít számukra, egyelőre unalmas. Magyarul sem ér­tik pontosan, mit jelent a „íuck me”. Barátom kisfia Búd Spencerrel és Silvester Stalloneval tapétázta ki a szobáját. Ö legalább nem nyöszörög annyit érthetetle­nül, mint a „meztelen né­nik” azon a másik kazet­tán. A mintegy 230 ezres Nóg- rád megyében, ahol a lakos­ság 120 településen él, a fiatal munkavállalók több mint a fele ingázik, nem­csak a mikszáthi „görbe or­szág” határain belül, hanem többségében Budapestre. A 2800 lakosú Bujákról példá­ul csaknem ezer ember uta­zik naponta a fővárosba dolgozni. Igen sok az apró falu. Salgótarján s a kör­nyék hagyományos ipara, a bányászat, a kohászat, az üveggyártás időnként gon­dokkal küzd, a lakótelepek közművelődése csapnivaló, de semm.iképpen sem „Euró- pa-hírű”, amiről — bár itt régóta közhelyszerűen emle­getik — többen azt sem tud­ják, mit jelent. Néhány községben még őrzik a palóc hagyományo­kat, a régi közösségek azon­ban a városon és falun szét­hulltak, az elmúlt évtize­dek agyonszervezett közéle­te érdektelenséget szült. Bécs azért innen sincs na­gyon messze, a videakészü- lék (főként kamera nélkül) ma már itt sem tartozik az elérhetetlen státusszimbólu­mok közé, mint a nyolcvanas évek elején. Az emberek, ha másban nem tehetik, leg­alább abban kívánnak dön­teni, hogy mit nézzenek. Köszönöm, hogy tudod aján­lani nekem például a tele- regénvt, de nem kérek be­lőle, mondják. . A Magyar Televízió min­den harmadik műsorperce amúgy is ismétlés. Tudomá­sul vesszük vagy sem, az emberek elszántan akarják a mást. Ha színzajos is, ha rettentően bugyuta és mono­ton is a magyar szinkron­szöveg, ami nem is követi mindig a képet, ha másolat másolatának a másolata idő előtt kikészíti is a szemet, inkább a szövevényes csere­bere útján megszerzett vi­deokazettát nézik. S miközben Nógrád megye művelődési szakemberei szintén évek óta készülnek a videózás „fogadására”, sőt, a művelődési folyamatokba való integrálására, a retori­kát drasztikusan megelőzték az események. Becslések szerint az ország egyik leg­kisebb megyéjében pillanat­nyilag legalább 20—25 ezer videokészülék van a közüle- tek, intézmények és a ma­gánosok birtokában, utóbbi­akéban 10—15 ezer. Ezek száma mértani haladvány szerint növekszik, szinte na­ponta. Ezért lehet, hogy már ez a pár hetes becslés is el­avult. Műsoros kazettával való ellátásuk katasztrofálisan megoldatlan. Virul a feke­tepiac, a videofilmek döntő többsége „kalózkazettán” fo­rog közkézen, főként csere­alapon, csaknem teljes egé­szében kegyetlen horror, ak­ciófilm, pornó és krimi. Mi­ért lenne másként, hiszen a növekvő igény legális ki­elégítésére egyelőre nincs más lehetőség. Nógrád megye különösen későn ébredt. — Gyakorlatilag 1987 má­sodik felében kezdtünk hoz­zá a piac szervezéséhez — tájékoztat Erdős István, a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. — Arra törekszünk, hogy legyen e,gy viszonylag eredménye­sen működő kölcsönzési há­lózatunk VHS videokazetta- kínálattal. Másrészt, fejlesz­teni kívánjuk a videomozi- hálózatot. Jelenleg összesen 700—800 kazettával (körül­belül 250—300 műsorral) rendelkezünk, ez kevés. Vi­deotéka-hálózatunk a tava­lyi induláskor Salgótarján­ban 100—120 kazettát kínált, most 350—400 kazetta áll rendelkezésre. A körzeti el­látást próbálja segíteni a balassagyarmati és a pásztói videotéka, ahol 100—120 ka­zetta közül lehet válogatni. A balassagyarmati filmszín­ház korszerűsítése után ki­fejezetten kulturált videoté­kát nyitunk. Tervezzük, hogy jövőre a szécsényi mozi fel­újításával itt is legyen köl­csönzési lehetőség. Községi kölcsönzéssel is próbálko­zunk, Rétságon 30 kazettá­val, a körzethez 12 község tartozik. Ez megszűnt. Vi­szont a pásztói videotéka kihelyezett állománnyal élénk videokazetta-kölcsönj zést folytat a bujáki mozi­ban. A videoüzlet egy évben másfél millió forintot hoz a vállalat konyhájára, s egye­lőre 500—600 ezer forintos tőkebefektetéssel jár. A for­galom élénkítéséhez több pénz kellene, hiszen a köl­csönzés csak akkor megy, ha mindig van újabb és újabb film, tekintettel a fekete­piac* roppant frisseségére és mozgékonyságára is. Jel­lemző, hogy a kisebb tele­püléseken nagyobb a video­tékák forgalma, Balassa­gyarmaton nagyobb. mint Salgótarjánban, Bujákon nagyobb, mint Pásztón. A „másik” piac itt még nyilván kisebb mértékben van jelen. Ez azonban átme­neti „előny” a moziüzemi vállalat számára. A hely­zet gyorsan változik. (A nógrádi videomozi-hálózat­ról annyit, hogy most 35 ilyen mozi működik, év vé­gére számuk negyvenre emelkedik. Hetenként egy- szer-kétszer játszanak, mi- n.imálíis költséggel, átlag 30—40 néző előtt. Ez ol­csóbb, mint a keskenvfilm- hálózat fenntartása.) A videotéka katalógusát lapozgatva a feketepiachoz képest a szűkös kínálat és a lassúság ötlik szembe. Nyilvánvaló, hogy a filmek többsége Nógrádban is a feketepiacé. A megyei roo- ziüzemi vállalat vele szem­ben nem versenyképes. Pe­dig megpróbálja követni a követhetetlent, kungfu ak­ciófilmekkel, bűnügyi ka- landfilmekkel, westerm-k- kel, egyebekkel. Csakhogy, már a „jó palócok” földjén is itt van a legfrissebbek közé tartozó afganisztáni Rambo, megjelent a honor „újabb” irányzata, az úgy­nevezett biológiai változat „mutációja”, amely az em­beri test, a hús, a sejt, az élet lepusztulását kíséri nyomon. Itt van például a Légy című film, ha finoman fejezem ki magamat, a^kor ez az emberi elértéktelene­dés parabolája, egyszerűbben szólva pedig azt mondha­tom, hogy így rohadunk szét. S hol vannak még az újabb és újabb mutációk. Hogy ezzel szemben hol van a honi videokereskede- lem? — Ne nézz nyolcévesnek — mondta a barátom kisfia. Mit mondjak, igaza van. Elmúltunk már tíz is. Tóth Elemér

Next

/
Thumbnails
Contents