Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-24 / 280. szám

1988. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Van programunk a kibontakozásra és erőnk a megvalósításhoz Devcsics Miklós beszéde a KMP megalakulásának 70. évfordulóján Devcsics Miklós mondott ünnepi bessertet A tiszteletadás szándéká­val gyűltünk ma össze, hogy megemlékezzünk a magyar forradalmi munkásmozga­lom nagy jelentőségű ese­ményéről, a Kommunisták .Magyarországi Pártja hetven évvel ezelőtti zászlóbontásá­ról — mondotta bevezető­ben a nagygyűlés szónoka. — Ez az évforduló, jó alkalom arra, hogy áttekintsük a párt történelmi útját — ál­dozatos harcait, sikereit, megtorpanásait, válságait — hiszen a múltat akkor be­csüljük igazán, ha őszintén szembenézünk tanulságai­val. A fő figyelmet azonban a jubileum kapcsán is a je­lenre, az átalakulóban levő társadalmunk aktuális teen­dőire, a párt útkereső törek­véseire kell fordítanunk. — Ügy leszünk melrók hét évtized örökségéhez, ha az ünnep felemelő, ösztönző erejét jövőt formáló mun­kánkban, feladataink meg­valósító s á b an kamatoztat­juk. II forradalmi folyamat élén A szónok kifejtette, nogy a legszélesebb néotömégek életével összefonódó, a dol­gozó emberek millióinak ér­dekeiért síkra szálló párt­hoz az ilyen megemlékezés méltó. A továbbiakban ar­ról szólt, hogy a part meg­jelenése a társadalmi hala­dás küzdőterén mélyen a magyar valóságban gyökere­zett, szorosan összefügg a századelő súlyos politikai, gazdasági ellentmondásai­val, az első világháború ha­zánkra gyakorolt következ­ményeivel. Az éles osztály­küzdelemben kiiérlelődótt erő képes volt a feltartóz­tathatatlan forradalmi folya­mat élére állni. — Így jött létre 1918. no­vember 24-én, a Kommunis­ták Magyarországi Pártja, amely folytatója, megújító- ja azoknak a mozgalmak­nak, amelyek nemzetünk függetlenségét, társadalmi felemelkedését tűzték zászla- ikra. A párt megalakításá­ban fontos szerepet lábal­tak a Szovjet-Oroszország- ból hazatért, október eszmé­jével, példájával felvérte­zett internacionalisták, de a meghatározó erőt., r.. balol­dali szociáldemokraták és a forradalmi szocialisták al­kották. Devcsics Miklós felidézte, hogy a KMP rövid idő alatt megnyerte a munkások és parasztok nagy tömegeit, maga mellé állította a nem­zet sorsáért aggódó értelmi­ségieket, támaszkodott az őszirózsával szimbolizált polgári demokratikus for­radalom vívmányaira. Ilyen körülményék között győzött magyar földön is a szocia­lista forradalom, a Tanács­köztársaságot azonban gyor­san derékba törte a nemzet­közi imperializmus túlereje. Az ellenforradalmi Horthy- rendszer uralomra jutásá­val a párt illegalitásba kényszerült, kegyetlen üldö­zésben volt része, de soha egyetlen percre sem adta fel a reményt erősítette egy új társadalom eljövete­lébe vetett hitet. Sikerrel alkalmazta az il­legális és legális harci mód­szerek összekapcsolásának taktikáját, kiemelkedő pél­dája ennek az 1925-fcl 1928-ig működő Magyaror­szági Szocialista Munkáspárt tevékenysége. A kommunis­táik all. világháború vérziva­taros éveiben is szervezték az ellenállást. Az 1944—45-ös történelmi útválasztás időszakuoun a Magyar Kommunista Párt harcoktól edzetten, hatáio- zO'tt programmal lépett a po­litikai élet színterére, s konkrét elképzelésekkel, kez­deményezésekkel mozdította elő a nemzeti újjáépítést. A párt reális célokat fogalma­zott meg, lendületes politi­zálással — saját tagsága mellett — képes volt mozgó­sítani a népi demokratikus átalakulás kibontakoztatásá­ra, a koalíciós pártok haiadó rétegeit, a párton kívüli­ek tömegeit, az értelmiség kiváló képviselőit. Hosszú történelmi folya­mat eredményéként 1918. jú­nius 12-én Magyar Dolgo­zók Pártja néven .egységes munkáspárt jött létre, az egyesülés megteremtet' e ■olyan ütőképes vezető erő összeforrását, amely a nem­zet társadalmi felemelkedé­sét szolgálja. Az 1943-as pártegyesülés pr ogram ­nyilatkozata megvalósítása jelentős eredményekkel járt. — A szocialista építő- munka kezdeti látványos si­kereire hamarosan árnyékot vetettek a sztálini koncepci­ók mechanikus másolásából fakadó, a személyi kultusz- szál -együttjáró torzulások. Bár 1953-ban történt kí­sérlet a megújulásra, lénye­gi változás nem következett be. Belső és külső okok bo­nyolult szövevényének ha­tására 1956 őszén a párt tragikus válságba jutott, végveszélybe került a nép­hatalom. Az ellenforrada­lom elfojtásának tüzében, a történelmi megrázkódtatá­sok közepette megújuló munkáspárt úrrá tudott len­ni a súlyos helyzeten. 1956 decemberi határozatában, majd teljeskörűen az 1957- es pártértekezleten új po­litikai irányvonalat hirde­tett meg. Helyreállította a párt és a munkás-paraszt tömegek közötti, elvi alapo­kon nyugvó kölcsönös bi­zalmat és egy új szövetségi politika gyakorlatát juttatta életre. Gyökeres ötalakulás — Hét évtizedes múlttal rendelkező pártunknak nincs joga és oka az önelégült­ségre, de vannak vitatha­tatlan történelmi érdemei. A párt vezetésével, irányí­tásával végzett építőmunka során alapjaiban változtak meg hazánk társadalmi és gazdasági viszonyai', kor­szakos átalakulás követke­zett be az élet minden te­rületén. Ennek részletes érzékel­tetése után az előadó ki­tért arra, hogy a Magyar Népköztársaságnak komoly nemzetközi tekintélye van, szerte a világon méltányol­ják törekvéseinket, majd arról szólt: megyénk fel- szatadulás utáni fejlődésé­ben is közvetlenül tapasztal­juk a történelmi hátrányo­kat lényegében eltüntető fejlődés jeleit. Megváltozott a XIX. századi kapitaliz­mustól örökölt egyoldalú, termelési szerkezet, arányo­sabbá vált az ipar területi megoszlása. A hetvenes években telepített vagy meg­újított üzemek számottevő része ma stabilizáló ténye­ző, a mezőgazdasági üzemek többsége jól hasznosítja a kollektív gazdálkodás elő­nyeit. Gyökeresen átalakult a városok és falvak arcula­ta. Szellemi, kulturális fel­emelkedésünk pedig azért is figyelemre méltó, mert e téren különösen nyomasztó helyzetből indultunk. — Jóleső érzéssel emlé­kezünk arra, hogy a párt 1945. előtti történetében a nógrádi kommunisták, a munkásmozgalom élvonalá­ban harcoltak. Ugyancsak tiszteletet parancsol helyt­állásuk a háború, a fasiz­mus elleni harc időszaká­ban. Elődeink példája má­ig élő ösztönző erőként van jelen a pártmozgalom szer­vezettségében, szellemisé­gében. Ugyanakkor az is múltunk része, hogy a mun­kásosztály ügyéért való el­szánt kiállás mellett a me­gyében sokáig nem volt elég bizalom más politikai erők, az értelmiségi rétegek iránt. Devcsics Miklós sajátok ellentmondásként említet­te, hogy miközben hazánk minden korábbihoz képest a legmagasabb fejlettségi szín­vonalat érte el, az utóbbi időben egyre feszítőbb gon­dokkal kénytelen szembe­nézni. A társadalomban hal­mozódó feszültségek jelent­keznek. Az okok között em­lítette, hogy a párt vezeté­se nem reagált időben és érdemben a világban vég­bement változásokra. Az elért pozíciók minden áron való megőrzésére töreke­dett, késtek, illetve elha­lasztódtak lényeges dönté­sek. A másik ok a korszerűt­len politikai struktúrában keresendő. A közéletben — s ezen belül a pártmunká­ban — nem érvényesült eléggé a demokratikus épít­kezés elve. A párttagok szinte csak szemlélői voltak a döntéseknek, szerepük a végrehajtásra szűkült. Té­vesnek bizonyult az olyan egységre való törekvés, amely elnyomta az egyéni véleményeket, a személyi­ség sokszínűségét. Joggal kritika tárgya a pártnak az értelmiséghez, a fiatalokhoz való viszonya is. Mindez a reform megtorpanásával együtt a gazdaság növeke­dési üteménék csökkené­séhez, alacsony teljesítőké­pességéhez vezetett. A határozatok tartalmaz­ták a változások szükséges­ségének felismerését, ezt azonban nem követték gya­korlati tették. — Mindezek alapján a párttagság nem vállalhatja a teljes folytonosságot az el­múlt másfél évtized politi­kájával, vállalja viszont mozgalmunk forradalmi múltját, az MSZMP válto­zást, megújulást akaró po­litikai útját, törekvéséit. Mindazokat az elmeket, amelyek alapul szolgálnak a továbbhaladáshoz. A szónok a továbbiakban arról beszélt, hogy a poli­tikai stratégiaváltás igénye 1986 novemberében fogal­mazódott meg, amikor már látszott, hogy a XIII. kong­resszus határozatai nem bizonyultak megalapozott­nak. Egyre határozotabbá vált a felismerés, hogy a gazdaság problémáit nem lehet csak gazdasági eszkö­zökkel megoldani. Átfogó reformra van szükség, amely a megváltozott feltételek­hez igazítja a politikai struktúra egészét is. Áz irányváltást elhatározó or­szágos pártértekezlet lé­nyegében ezt a feladatot tűzte ki. Különösen nagy hangsúlyt helyzeti a politi­kai intézményrendszer re­formjára, az érdekek plura­lizmusának demokratikus képviseletére, a nyilvános­ság biztosítására, a véle­mények szabadságára. A szónok kifejtette, hogy a pártértekezlet a szocializ­mus forradalmi megújításá­nak felelősségéről tanús­kodik. A kérdés ugyanis úgy me­rül fel: képesek vagyunk-e nemzetünk anyagi, szellemi, erkölcsig politikai tőkéjét a mainál is eredményesebben kiaknázni, s akkor a szoci­alizmus bázisát is növel­jük, vagy pedig végleg le­szorulunk a világ civilizáció fő országútjáról. Hogy az utóbbi alternatívát elkerül­jük, a demokratikus szoci­alizmus megteremtésére van szükség, amelyre a szocia­lista jogállamiság, a több­szektorú piacgazdaság a jel­lemző. Ez • jelentheti a sztá­lini modell teljes meghala­dását, egy hatékony társa­dalmi építkezést és a nem­zeti felemelkedést. Tudatá­ban kell lennünk a politi­kai és a gazdasági válto­zások közötti szoros kap­csolatnak, hiszen ahogyan az 1968-as reform vissza­rendeződését a politikai in­tézményrendszer változásá­nak hiánya is előidézte, így a gazdasági átalakulás és kibontakozás nélkül a po­litikai stabilitás felborulhat és a politikai reform kudar­cot válthat. Milyen bázisa van a megújulásnak, kikre tá­maszkodhatunk? — A párt mindenkire szá­mít, mindenkivel szövetkez­ni kíván, aki hajlandóságot mutat az együttműködésre a szocializmus platformján. Újfajta nemzeti közmeg­egyezésre, összefogásra van ma szükség, amelyben a párt nem egyedül vállalja a gazdasági és társadalmi ne­hézségekből kivezető út meg­határozásának kimunkálását. A mostani helyzetben külö­nösen nagy jelentősége van annak, hogy az igényes szak­tudás, az értékteremtő szel­lemi munka eddig jobbára csak deklarált szerepét tény­legesen js érvényesíteni kell. Műveltség nélkül elképzelhe­tetlen a gazdasági fejlődés, nem megalapozott a szocia­lizmus jövője. Ebben az összefüggésben kell megújíta­nunk a pártnak az ifjúság­hoz való viszonyát is, tuda­tosítva, hogy csaik részvéte­lükkel lehet változás és ez számukra ma forradalmi tet­tet jelent. A szocializmus magyaror­szági megújításában kedvező nemzetköz; feltételekkel is számolhatunk. Különösen ösztönző hatásúak a nagy érdeklődéssel kísért pe­resztrojka folyamatai, a Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett átépítési politika törekvései. A szónok aláhúz­ta, hogy készek vagyunk meríteni más szocialista or­szágok reformfolyamatainak t apa s z t a 1 a f a iból, örülünk, hogy ma is együtt, ünnepel­hettünk testvérmegyéink de­legációival. A külpolitikai nyitottság után arról szólt, hogy bel­politikai feladataink megol­dásának nemzetközi pozí­ciói megerősítésének kulcs­kérdése: mennyire tudjuk erőinket összefogni, mozgó­sítani. Ebben a pántnak van központi szerepe, de csak egy megújult párt képes arra, hogy visszaállítsa bizalmát. A pártot a megújulás élcsa­patává kell formálni, hogy a folyamatok élére állva ve­zesse és segítse a társadal­mi átalakulást. — A történelmileg kiala­kult egypáirtrendszer körül­ményei között a mai viszo­nyoknak megfelelően a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt össztársadalmi funkciókat lát el, látásmódjában azonban az értelmiség szellemi igé­nyességének, széles látóköré­nek kell érvényesülnie. Politizáló pártol A párt megújításának fő kérdése a politikai, mozgal­mi jelleg erősítése. A plu­ralizmus viszonyai között a legális alternatív politikai szervezetekkel, a különböző szellemi áramlatokkal ki­alakult varse.nyhelyzetben aktívan és meggyőzően poli­tizáló pártra van szükség. Hozzá kell szokni, hogy ál­láspontunknak vitákban, po­litikai harcokban szerezzünk érvényt. Az új helyzet fel­készületlenül érte a párttag­ságot, sok kérdésben bizony­talanság tapasztalható. Ezen változtatni kell, fel köd gyor­sítanunk az alkalmazkodás folyamatát. — Az elevenebb, demok­ratikusabb pártélet intézmé­nyes garanciáira is szükség van, ennek érdekében meg kell újítanunk a szervezeti kereteket is. Olyan erőkon­■ centráoióra van szükség, amely képessé teszi a párt- szervezeteket arra, bogy gyorsan, ütőképesen reagál­janak a valóság változásaira. Biztosítanunk kel. hogy mii­nél kevesebb szervezett kor­látja, bürokratikus akadá­lya legyen a pártmunkának. A megyében az elmúlt he­tekben tudatosan arra töre­kedtünk, hogy megismer­tessük az országos pártér­tekezlet állásfoglalását és szellemét, kedvezőbb telté­teleket teremtve a helyi pártszervek és szervezetek öntevékenységének kibonta­koztatásához. Meggyőződé­sünk. hogy ez ma a döntő láncszeme a párt politikai munkájának, itt kell csatát nyernünk. A pártdemokrá­cia elveinek megfelelően az alulról való építkezés köve­telményeit figyelembe véve akcióképesebb alapszerveze­tek kialakítására törekszünk. Űgv véljük, hogy az üzemek melllett egyre inkább a la­kóhely válik a politikai küz­dőtérré, ezért mindenekelőtt a körzeti, községi pártalap- szervezeteket kell megerősí­teni. Ugyancsak célunk, hogy az állami, társadalmi és tö­megszervezetekben a kom­munisták szervezettebben, meggyőzőbben és eredménye­sebben képviseljék a párt politikáját. Történelmi tanulságok Devcsics Miklós a továb­biakban kifejtette, hogy a leg- átgondoltabb szervezeti mó­dosítás sem helyettesítheti a párttagok aktívabb politizá­lását, tudatos cselekvő részt- vételét a folyamatok alakí­tásában. A hét évtized leg­nagyobb tanulsága, hogy a Párt a történelmi pillana­tokban mindig képes volt megtalálni a helyes megol­dásokat. Ma is sorsfordító időket élünk, ma is nagy a tét. S bár a pártértekezlet óta eltelt fél esztendőben érdem-; változások történtek, a megoldandó feladatokhoz képest Iássú az előrelépés. A figyelem most is inkább az elosztásra, mint, a terme­lésre összpontosul. Törek­véseinket pedig veszélyezteti, hogy egyrészt számolnunk kell a változásokat akadályozó szemlélettel és gyakorlattal, másrészt találkozni , a reali­tásoktól elszakadó, a politi­kai destabilizál ás irányába ható veszélyes jelenségekkel is. Tudjuk, hogy az embe­rek nem csupán változáso­kat, hanem eredményeket, jobb életkörülményeket vár­nak. De elérhetők-e ezek változások nélkül? — Meggyőződésünk, hogy nem. Ezért nincs más vá­lasztásunk, mint felelősen gondolkodva, feltárni a va­lós helyzetet — ahogyan a Központi Bizottság is tette november eleji ülésén — és megfelelő önmérséklettel, kö­vetkezetességgel végigjárni a reform nem könnyű útját. A pártértekezlet által körvona­lazott irányvonalat kibonta­koztatva kell felkészülnünk a XIV. kongresszusra. Az előrelépés záloga az áldozatvállalás a fegyelme­zett munka és nem utolsó­sorban az önbizalom. Ennek, valamint a munka megújí­tásának hangsúlyozása mel­lett ünnepi megemlékezé­sét így fejezte be Devcsics Miklós: — Van programunk a ki­bontakozásra, van erőnk a megvalósításhoz. összefo­gásra van szükség a párt­ban, elszánt és meggyőző- déses politikai munkáira a bizalom megerősítése érde­kében, hogy tömörítve a szocializmus híveit, több­éves, kemény munkával si­keresen valósítsuk.. meg az elhatározásokat. Képesek vagyunk erre, miint ahogyan képesek voltunk pártunk hét évtizedes történelmi útjá­nak fordulópontjain helyt­állni. Erre kell ma össz­pontosítani minden kommu­nista munkáját, tudását, erejét.

Next

/
Thumbnails
Contents