Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-23 / 279. szám

SALGÓTARJÁN A VÁROSUNK

Vallomások a pártmunkáról, az átalakításról

Nekem ezt hozta a sors

A dolgos, szókimondó emberek fajtáiéiból való a 76 esztendős Fükő István. Hengerész, 47 és fél évet húzott le az SKÜ-ben. Nyugdíja mellett, immáron nyolc éve a vízműnél teljesít szolgálatot.

Régi mozgalmi ember: ’45-ös párttag. 1945. július 11-én — az efféle dátumokat nem lehet elfelejteni — alighogy hazatért az amerikai fogságból, belépett a kommunista pártba. Arra az időre így emlékezik:

— Kalas Jani bácsi, aki kovács volt a gyárban, szólt, hogy Pista, apádat ismertem, te biztosan belépsz a pártba. Én erre azt feleltem: majd először megnézem, kik vannak benne. Apám ugyanis azt mondta, amikor meghalt,, még tizenkét éves se voltam egészen: fiam, ha valamilyen politikai szervezetbe belépsz, mindig nézd meg előtte, mennyi benne az úr... Hát ezután léptem be én a kommunista pártba.

Mint meséLi, végül is néki ehhez minden oka megvolt. Édesapja a Magyar Tanácsköztársaság idején vöröskatonaként harcolt; 1921- ben egy sztrájkolt követően nem vették vissza az acélgyárba, s - a szakképzett kovács kénytelen volt építkezéseken sitnyíkként keresni a kenyeret. Az apa 1924-ben, fiatalon meghalt, asszonya öt gyerekkel maradt magéira. A jobb módúakhoz járt mosni, cselédeskedni.

Fükő István megragadó szeretettel emlékezik a szüleire, az egykori tanítómesterekre és munkatársakra, elvtársaira. Tőlük és velük együtt a jobb megélhetésért, a szabadabb életért folytatott küzdelemben tanulta meg a politizálást, az elsajátított, magáénak vallott elvek iránti tántoríthatatlan hűséget, a helytállást. Akkor is megmaradt á párt kötelékében, amikor sokan hátat fordítottak neki. 1956-ban például a 156 tag közüli csak heten maradtak meg a pártszervezetükben, ö a zavaros időkben is tudta a helyét, mert tisztában volt azzal, hogy amikor olyanok válnak hangadókká, akik minden kommunistát meg akarnak ölni, s visszakí- vánják az úri világot, akkor az nem vezet jóra. Ott az egyszerű dolgozó ember csak veszíthet.

— Az eltelt több mint négy évtized alatt a párt politikája is sokat változott.

Hogyan vélekedik a mostani reformfolyamaitokról?

— Már 1954-ben egy üzemi békegyűlésen megmondtam,, és ezt komolyan gondolom ma is: az kell, hogy a marxizmus mély- gyökereiről új hajtás fakadjon, és lombos fává fejlődjék, hogy annak árnyékában egyszer megpihenhessen a dolgozó nép.

A nyugdíjas hengerészen mintha nem fogna az idő, éveket tagadhatna le a korából. Feleségével él a Ker- cseg utcában. Fia és lánya már régóta önálló, hiszen nemcsak unokái, de dédunokái is vannak.

— A gyerekeim nem léptek be a pártba — mondja a ’45-ös öreg-ifjú. — De egyetértenek velem a politikában. Persze gyakran vitatkozunk, főleg a fiammal. Ö néhány problémára már korábban rávilágított, olyanokra, amelyek most már nekem is fájnak. Csak egyet mondok: hihetetlenül nagy különbségek vannak a nyugdíjak között.

— Ezek a fájdalmak sem ingatják meg a hitét?

— Nézze, én mindig az elvre tekintettem, ötvenhatban sem azt néztem, kik irányítják a pántot, hanem azt, hogy ennek az eszmének jövője van. Most is hiába fáij nekem sok minden, az elvi felfogásom nem változik. Ebbe születtem bele, nekem így hozta a sors.

S mint tudott: a sorsát nem kerülheti el senki.

(ok)

Jobbá tenni az életet...

A Kemerovo, és a Béke- lakótelep pártalapszervezeté- nek jelenleg nyolcvan tagja van, túlnyomó többségében idős. nyugdíjas emberek. Közöttük mindössze hat az aktív dolgozó.

A pártailiapszervezet titkára — egyben legfiatalabb tagja- — a 38 esztendős Papp István, akit 1985 őszén választottak meg. Életútja akár kalandosnak is mondható. Az endrefalvi születésű fiatalember az SKÜ-ben tanulta ki a géplakatosszakmát. Tizenkilenc évesen — az akkori ikormáinyegyezmény alapján — került ki az NDK-ba, a fjnowii hengerműben hasznosította száktudását. Ez idő alatt, 1971-ben lépett be az MSZMP-be, miközben továbbra is aktív — kitüntető oklevelekkel elismert — KISZ-munikát végzett.

Az SKÜ-be 1972-ben tért vissza. Megnősült kislányuk született. Felesége a Volán Utazási Iroda alkalmazottja, évekig ingáztak Szécsény- felfaluból a megyeszékhelyre. A férfi közben leérettségizett a gépipari szakközép- iskolában, megszerezte a szaktechniikusi minősítést, s a nyolcvanas évek elején németből középfokú nyelvvizsgát tett. Jelenleg az acélgyár termelési főmérnökségén munkaszervező, s mivel beszélj a német műszaki-gépészeti nyelvet, felkérésre tolmácsol és fordít. Szocialista brigádvezető. Nyolc éve él családjával a Kemerovón.

— Sokat vállalt egész életében. Milyen cél vezette?

— Mindig azért a közösségért igyekeztem dolgozni, amelyikben voltam. Jobbá szeretném tenni az életet, ezért törődtem mindig- az emberekkel.

— Ne haragudjon, de sokan ezt a vallomást „régiesnek” tartják. Ámbár alapigazság: ha az ember a közösségi munkában megleli a maga örömét is, akkor a maigán- és a közélet nagyon is összeegyeztethető...

— Így van. Az én örömöm mindig az volt, hogy hatékonyan tudtam tenni a közösségért, láttam a fáradozás eredményét. Ezzel az akarattal jöttem ehhez a párt- alapszervezethez is, amikor kikértek a gyárból. Itt számos ismerősre akadtam, ami megkönnyítette a beilleszkedésemet.

— Vagyis szívesen engedett a csábításnak?

— Azt éppen nem mondhatom. De megértettem, szüksége van rám ennek a lakóterületnek, és arra gondoltam, megmérettettem magam ebben a munkában js. Itt élek. talán így többet tu. dók tenni a lakóterületért. Régi, tapasztalt 'kommunistákkal dolgozom együtt. Egy ’44-es, huszonöt ’45-ös párttagunk van. az átlagéletkor 67 év. A mi embereink tehát harcos múlttal rendelkeznek.

— A mai korban szükség is van a harcedzettségre.

— Most a reformok idején valóban nemegyszer nehéz helyzetbe kerülnek — feleli Papp István. — Alaposan megváltozott szocializmusképpel kell szembenézniük, ugyanakkor — mint kisnyugdíjasokat — megélhetési gondok nyomasztják őket. Sok bizonytalanságot éreznek a politikában, gazdaságban és sokat is vitatkoznak. De határozottan elkötelezték magukat a májusi pártértekezleten meghirdetett politika mellett.

— És érvényesíteni js tudják meggyőződésüket, akaratukét?

— Alapszervezetünk most tanulja, hogyan kell élnie az önállósággal. A lakóterületen a mindennapok pártmunkája dominál, az értékes életvitelek, példás magatartások felmutatása. Hangsúlyozom: a tagság fogékony az újra, és megpróbálja befolyásolni környezete politikai hangulatát. Persze először i-s nekik, kommunistáknak kell tisztán látniuk. Ám minthogy több évtizedes beidegződésekről van szó, ez nem olyan köny- nyű, ehhez tájékoztatás, meggyőzés és idő is kell. De vannak helyben is segítőink.

Ezt jelzik jó kapcsolataik a Béke- és a Kemerovo- lakótelep népfrontosaival, vö- rösikereszteseivel. Ezért tudták úgy megszervezni a társadalmi munkákat is, hogy mindkét lakóterület jutalmat kapott érte.

E dicséretes összefogást volna jó sokáig fenntartani.

(su)

A barátság aktivistája

Salgótarjánban Grosch Tamás az egyike azoknak, akik hivatásszerűen foglalkoznak a barátsági munkával, a népek barátságának erősítésével1. No nem ezt a feladatot végzi a főmunkaidőben, hiszen munkakönyvé szerint a Salgótarjáni Kohászati Üzemek piackutatója, marketingese, de szabad idejének nagy részét fordítja legfontosabb párt- megbízatásának telj esíté- sére. ö az MSZBT-tagcsoportok salgótarjáni munkaközösségének vezetője...

Csaknem egy negyedszázaddal ezelőtt, a gépipari elvégzését követően — a dinasztikus szabályok kötésében — az acélgyári acélöntődébe került. Ezen a munkahelyen olyan kohóban edződött a fiatal munkáJs kommunistává, amilyenben csak ritka szerencséseknek van része.

Grosch Tamás jó tanítványa lett a kérges kezű, keményszavú acélöntőknek, s nem hozott rájuk szégyent később sem. Egyéves párttag volt, amikor megválasztották a nagyüzemi KISZ-bizottság titkárának. Ebben az időszakban lett tagja a nagyüzemi pártbizottságnak, amely tagságot, fél évtizedig viselte elkötelezett tevékeny munkával és felelősséggel.

Időközben figyelme a KISZ-ről a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tevékenységére összpontosult, s egyik oszlopa lett a mozNyíltság

Klimasz Ferenc nacionálé- ja dióhéjban ennyi: 43 esztendős, üzemfenntartási művezető a Volán Vállalatnál, a műszak I-es pántalap- szervezet titkára, tagja Salgótarján város pártbizottságának és végrehajtó bizottságának, kétgyermekes családapa. A gazdasági és a pértmunkábam is végiiglép- kedte a szamárlétra grádicsait, s hogy mind feljebb juhasson, tanult.

Őszinte, szókimondó ember. Higgadt, türelmes — amíg lehet. Bízik a jó szó erejében,, de arra is megtanította az élet iskolája, hogy az illedelmes hangra nem mindig figyelnek. S hogy az értelmes szónak foganatja legyen, olykor meg kell döngetni a kaput.

— A türelem fontos dolog — ajánlja figyelmembe. — A közlekedésben dolgozóknál kiváltképp erény. A buszon mindenki lehet ideges, csak a pilóta nem.

És mitől legyen a pilóta nyugodt, miikor hajnali fél négytől este tizenegyig szakadatlan stresszben vezet? Lehet például attól is, hogy kíváncsiak a véleményére, adnak a szavára. Klimasz Ferenc erről ezt mondja: a pártmunkásnak emberközelben kell dolgoznia. Meglehet, közhelygyanús e kijelentés — de igaz.

Politikai nyíltságról, nyitottságról ma már sokat beszélünk, a gyakorlat azonban még a kezdet fogyatékosságaitól terhes. Márpedig nyitott szeemmetl járó embert nem lehet becsapni.

— Legutóbbi taggyűlésünkön éppen a politikai nyilvánosság volt a téma — mondja. — A szokásostól is többen szóltak hozzá. Egyő- jük például szóvá tette: hogyan tarthatják a vállalati átszervezés tervét csukott fiókokban? Miért nem hozzák időben azok tudomására, akiket érint? Igazuk volt. Értünk is el változást, kinyíltak a fiókok.

gallom helyi szervezésének. Ezt a tevékenységét nagyon jól tudta ötvözni a Hazafias Népfront megyei szervezete munkásalelnöki funkciójával, mivel1 itt is a barátsági munkára összpontosította figyelmét.

Amikor a hetvenes évek elején az MSZBT-ben kezdtek kialakulni a tagcsoportok, sokat tett azért, hogy a kohászati üzemek ezék közé kerüljön. Nagy érdeme van abban, hogy a vállalat 1973. április 4-én, önálló tagcsoporttá alakult.

A nagy munka lényegében ezután kezdődött. A tagcsoport egyik vezetőjeként — noha pártalapszer- vezete vezetőségének tagja majd másfél évtizede — motorja lett a magyar— szovjet barátsági munkának a vállalatnál, s az itt elért nagyszerű eredmények mind a városban és a miegyében, mind országosan felhívták rá a figyelmet. S amikor Salgótarjánban sorra alakultak az MSZBT-tagcso- portok, s a barátsági .munka céltudatos összehangoltságot követelt, országosan először létrehozták Salgótarjánban aiz MSZBT-tag- csoportok városi munkaközösségét.

Grosch Tamás munkásságainak szép elismeréseként őt választották meg e munkaközösség vezetőjének. Nehéz lenne felsorolni a 30 MSZBT-tagcsoport — amely majd negyvenezer embert tömörít — sokAz emberek nem kiskorúak. Gondolkodnak, vélekednek, bírálnak. Igaz, a kritika gyakran még a taccsvonalról szól, s az is megesik, hogy amivel elvben egyetértenék, annak, gyakorlati végrehajtása már felkavarja az indulatok hullámait.

— Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen sokszor saját magammal is konfliktusba keveredek — ismeri el Klimasz Ferenc. Gazdasági ember vagyok, ugyanakkor pártmunkás is. Mint a gazdaság embere én is azt vallom,, aki éhes ennie kell, romlik az életszínvonal, a béremelésre joggal tart igényt mindenki. A szociálpolitikai szempontok és a munka szerinti díjazás elvegyülése azonban nem sokáig tartható gyakorlat, hiszen az átlagostól jobban dolgozók rovására megy. S ha így történik, kik fognak majd húzni?

A nyíltság gyakorlata azonban olyan örökzöld bajokra is jó orvosság, mint a pénz elosztása. Legutóbb, a jutalomkeret szétosztását rábízták azokra, akik részesülhettek belőle. Kiderült, hogy döntésük biztos lábbal állt a realitás talaján. Végül is húsz ember kevésbé tésok sikerét, annyi van. Tevékenységük egyértelműen bizonyítja: a salgótarjániakban mélyen gyökerezik a • magyar—szovjet barátság,

a népekkel való baráti együttműködés. Az élet alapelemének tartják ezt, mert enélikül nem lehet békében élni.

Amikor Salgótarjánban jártak a szocialista országok barátsági házainak

igazgatói Grosch Tamás hittel fogalmazta meg véleményét: „Addig, amíg barátok vannak a földön, nem lehet háború.”

Az idén húsz éve párttag Grosch Tamás, büszke erre a pártmegbízatására, a barátság aktivistája néha nagyon fáradságos, de sok- sok örömet is tartogató rangjára.

vedihet, miint néhány, még ha az a néhány vezető is.

Az új idők űj szelei a városi pártbizottságban és végrehajtó bizottságban is megérintették Klimasz Ferencet.

— Érzékelhető a stílusváltás. Míg korábbam sok élőterjesztés megbújt a kis dolgok mögött, most azzal foglalkozunk, amivel kell, s nem merülünk el a gazdasági munka részlet kérdéseiben. Jó dolognak tartom a hatásköri lista leadásált is: minősítsenek mindenkit ott, ahol munkájukat végzik, hiszen abban a közegben ismerik őket a legjobban.

Mind en formai irtástól' azon - ban nem tudtak még megszabadulni, kötnek az elő- írálsok is. Ugyan mi értelme például annak, hogy egy alápszervezati tagfelvételt városi szinten erősítsenek meg? Nem is tudj:ák, kifele, miféle emberről van szó! S milyen alapon határozzanak pártfegyelmi ügyben? Miért nem dönthet az, aki a vizsgálatot folytatta?

Beszélgetünk tovább, most már a politikai munkai kudarcairól. Példáiul a sofőrök közit a legutóbbi bérfizetéskor robbant feszültségről.

— Kudarc is volt ez, de tanulság is. Nem szabad megvárni, míg „kisül” az elektromos feszültségi, s villámként csap le. A vezető, a dolgozók kis ügyeit is tekintse nagy problémának!

S kudarc-e az vajon., hogy az alapszervezeti kibontakozási programot első nekifutásra nem fogadta el Klima sz Ferenc alapszervezete? Lehet, hogy az. De az igazi melléfogás az lett volna, ha rossz programot fogadnak el a kommunisták! Mert a politikai munka kulcsa az aJiapszervezeiteknél van, Ott kell elsőként a zárakat nyitogatni! Hogy legelőször mindenütt a pártiroda ajtaja táruljon szélesre.

Sz. M.

szóban és tettben