Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-22 / 278. szám

1988. NOVEMBER 22.. KEDD NOGRAD 3 Megkezdődtek az ózdi szállítások Ismét van alapanyag az acélgyári huzalműben A november eleji kritikus anyagellátási gondok mára enyhültek a Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalműi gyáregységében — tudtuk meg az anyagellátási főosz­tály vezetőjétől, Bolló Im­rétől. Mivel az Ózdi Kohá­szati Üzemekben határidő­re befejeződött az RDH- sor karbantartása, a mizéria óta feladott első vagonok is megérkeztek. Csupán a múlt hét péntekétől 1400 tonna hengerhuzalt fogadott a gyár. így a hét végén három mű­szakban termelhetett a hu­zalműi kollektíva, ledolgoz­va a két ünnep közötti na­pokat. Mint ismeretes az ózdiak adóssága november elején elérte a 37 ezer tonnát, s tetemes lemaradás jellemez­te a szovjet gyártókat is. A hazai ellátó vállalat felte­hetően oldja majd a feszült­ségeket, hiszen a 6,5-ös át­mérőjű után a múlt héten az 5,5-ös alapanyag is ter­melésbe 'került. S bár már látszik, hogy a partner nem képes teljesíteni maradékta­lanul szállítási kötelezettsé­gét, — ami nem jogi szer­ződés, csupán keretmegálla­podás —, remény van rá, hogy év végéig 17 ezer ton­nát küld az SKÜ részére, s ezzel folyamatossá teszi a termelést. A másik szállító, a szov­jetunióbeli krivoj rogi gyár — mint új partner —, az ellátási gondok kiéleződése óta több mint 400 tonna árut küldött. A múlt heti tárgyalások értelmében a jelenlegi 10,5 ezer tonnás adósságból december végéig 3,5 ezer tonnát faragnak le, így az előző évivel együtt hal­mozódó lemaradás 7 ezer tonnára csökken. A szovjet féllel való egyeztetésen már a jövő évi szállítások üte­mezése is szóba került, s megnyugtató válaszokkal tértek haza a küldöttség résztvevői. Az ózdiakkal az utolsó havi szállításokról novémber 28-án állapodnak meg az acélgyáriak. A némiképp örömteli hí­rek mellett azt is megtud­tuk, hogy a gyárban újabb ellátási gondok merültek fel, ezúttal a kovácsoló­gyáregységben. Részükre a Lenin Kohászati Művek, csak e hó végén képes fel­adni a hiányzó, finomsoron gyártott rúdacélt. Emellett a darabológépek tartós meghibásodása folytán az ország 10 helyén kénytelen ezt a műveletet elvégeztet­ni az SKÜ. A kovácsolok lemaradása novemberben 19 tonna, ami még veszé­lyezteti a sikeres évzárást. „Embervédelem” és állatvédelem Az utóbbi időben világ­méretű tendencia, hogy kü­lönféle egyesületek fellép­nek egyes állatok kísérleti felhasználása ellen, az álla­tok esetleges szenvedésére hivatkozván. Tárgyilagos megítélések szerint azonban az állatkísérleteknek egyik napról a másikra való meg­szüntetése beláthatatlan mér­tékben visszavetné az orvos- tudományt és a gyógyszer- ipart. Ám az is igaz, hogy az ..embervédelem" és az állatvédelem szempontjai­nak egyeztetésével egyre in­kább az alternativ lehető­ségek irányába kell fordulni. vagyis — ahol lehet — a mind fejlettébb technikát kell igénybe venni az álla­tok kímélése céljából. Így például a korszerű elektronika segítségével ma már prognosztizálhatók egyes molekulák várható far­makológiái tulajdonságai. Vagy számítógéppel meg le­het mondani, milyen lesz egy meghatározott hatóanyag koncentrációs görbéjének a lefutása a vérszintben, az adagok és a bevételi idősza­kok függvényében. Emellett az élő szervezet egyes rész­jelenségei ma már jól szi­mulálhatok technikai eszkö­zökkel is. Ismeretesek olyan modellek, amelyek a szív- és érrendszer, a tüdők, a gáz­csere, a vesék, a folyadék- háztartás, az elektrolit­kiválasztás területéi hasz­nálhatók. E gépek jelentős memó­riakapacitása is segít az ál­latok kímélésében: mivel minden adat jól tárolható, feleslegessé válik az állatkí­sérlet megismétlése csupán azért, mert adatai nem ke­reshetők gyorsan elő. Audio­vizuális elektronikus eszkö­zök alkalmazásával pedig je­lentősen csökkenthető az ok­tatási célú állatfelhasználás. Könyvkötészet Nőgrádsápon A nézsai termelőszövet' kezet — más közös gazda­ságokkal egyetemben — már húsz évvel ezelőtt rá" érzett a melléküzemágak jelentőségére. Idejében fel' ismerte a kor szavát. Így hozta létre annak idején Nőgrádsápon a könyvköté­szetét. Az első időkben doboz­készítés, -ragasztás volt az üzemág fő profilja. A kez­detekben szinte kizárólag kézzel végezték a munkát. Már ezzel a megoldással is nyereségre tettek, szert, egy­úttal munkalehetőséget biz­tosítottak a környező fal­vak lakosainak. Jelenleg 120-an dolgoznak a két csarnokban. Az évek alatt több új gépet vásárol­tak, ezáltal könnyebbé, ha­tékonyabbá vált a munka. Hozzátartozik az igazság­hoz, hogy még ma is több munkafolyamatot kézzel vé­geznek. Például a naptárak műanyag gerincére is így húzzák rá a lapokat. A naptárak mellett ké­szítenek képeslapokat és egyéb nyomtatványokat is. A fő tevékenység azonban a könyvek rész-, —- olykor komplett — munkálatainak elvégzése. Ilyen volt leg­utóbb 23 ezer példányban a Kaláka'zenéskönyv, amely­nek címe: Az én szívemben boldogok a tárgyak. Másik jelentős vállalko­zásuk a Világtörténet évszá­mokban, amelyből három­szor 46 ezer darab készült. Fő megbízójuk a Móra Könyvkiadó és az MTI. A megyéből kapcsolatban áll­nak néhány rétsági válla­lattal, nekik ■ szórólapokat készítenek. A salgótarjáni nyomdának borítók felület­kezelését végzik. Sajnos, a papírhiány itt is érezteti hatását, a vál­lalt feladatokat nem min­dig tudták teljesíteni határ­időre, Volt olyan munkájuk, amellyel augusztus végére kellett volna elkészülni, de a papírhiány miatt jó egy hónapot késtek. A jövő, a komplett munkák elválla­lása felé mutat, bár ehhez feltétlen beruházásra van szükség. (—DÁM) Különböző életutak azonos Vannak. emberek, akiknek egy-egy ünnep különösen az. A szécsé- nyi Baraczki Imrénében és a pásztói Veres Má­tyásban is iközös: saját számvetésük elkészítésé­vel is ,emlékezhetnek a KMP megalakulásának hetvenedik évfordulójá­ról. Mit vállaltak, mit tettek, folytatva az elő­dök útját — az ün­nep előtti beszélgetése­ken erről is *zó esett. Baraczki Imrénéhez a pos­tás igazít útba: A nyugdí­jaséletét most kezdő asz- szony jobbára otthon, vagy a nyolchetes unokájánál ta­lálható. A szolid lakás fű­tött nagyszobájában ázzál kezdődik az emlékezés, hogy családjában az öltözködéshez meg kellett várni a mosott ruha szárítását, majd 1952- ről esik §zó: — Az akkori benyomáso­kat azóta sem feledem. Ti­zennyolc éves lány voltam, s amikor a párt tagjának ajánlottak, reszkettem, hogy meg’felelhetek-e a követel­mény eknek. Az utóbbiak talán túlzot­tak is voltak, még a magán­életben is. Mint mondja: fe­gyelmezetten végre kívánta hajtani mindazt, amit a párt kért. A hiányosabb fel- készültség mellett azonban ott volt a hit, az ösztönös munkavégzés. Ösztönös? Amikor az élet nagy trau­mája kerül szóba.. Baraczki Imréné azt mondja: — Borzasztónak és tra­gikusnak éreztem mindazt, ami. 1956-ban Magyarorszá­gon és a pártban történt. S manapság, amikor az „átér­tékelés’’ szándékairól esik szó, ezt az akaratot én ie- söpröm az ásztalról. Baraczki Imréné ötvenöt éves. műszaki ügyintézőként megy nyugdíjba a Szécsénvi Épít őipari és Szerelőipari Közös Vállalattól, ahol kis kitérő után huszonegy évig dolgozott­— Az életem mérlege? Apró kis sikereket hossza­san sorolhatok, különös ku­darcot azonban nem érzek. Még akkor sem, ha pártfe­gyelmivel kellett annak ide­jén megválnom a párttitkári munkától, mondván: nem eléggé figyeltem a gazdasá­gi vezetők tisztességtelen munkájára. Természetesen küszködtem a döntéssel, de sértődés nem volt, soha meg nem fordult a fejemben, hogy rossz fát tettem volna a tűzre. Az évekkel későbbi újbóli párttitkári megbízatás, a há­elkötelezettség rom cikluson keresztüli párt- bizottsági tagság egyfajta tisztázásnak is felfogható. — Ha számvetést kellene készítenem? Egyszerű em­ber vagyok, a szó szoros értelmében megpróbáltam a népet szolgálni. Nekem és végtelenül szegény csalá­domnak ez a rendszer ugyan­is csak adott, megkísérel­tem valamit viszonozni. A beszélgetés kissé meg­akad, Baraczki Imréné némi meditáció után folytatja: — A gondjaimat a mai na­pokban érzem. Nem azért, mintha bármiit is megbántam volna. A mind gyakrabban tapasztalható túlzások fáj­nak: egy emberéletet miért dolgoztam végig? Minden rossz! — rriondják nagy han­gon. A vétket, a hibát én is vállalom, jó tudni, mit kel­lett volna másképp csinál­ni. Amiért éltem, amiért megküzdöttem, azt azonban nem hagyom. M; az. hogy nincs semmi eredmény? Én tisztességesen útnak indítot­tam a fiamat, Szécsény mai képe pedig annak az idő­szaknak az eredménye, amit ma sokan agyon akarnak vágni. A sokat látott, személyes megpróbáltatásokat megélt asszony ma az unokájára gondol; dolgozik a városi pártbizottságban, tagja a korábbi munkahelye pár.fvé- zetőségének. — Ügy hiszem, a pártmun­kámat is a lakóhelyemen fogom végezni. Épp olyan kötődéssel, mint eddig, bár az átállás, a másabb kör­nyezet, a „munkanélküliség” némj lelki megterheléssel is jár. Fiatalokról, befeléfordulás- ról, a gazdasági teljesítmény és az életszínvonal össze­függéseiről épp olyan hevü­lettel beszél,- mint arról: hogyan tovább? — Emberileg elértem azt. hogy ismernek, némi túlzás­sal talán azt is mondhatom: szeretnek. Dolgoztam, gyere­ket neveltem, társadalmi munkát végeztem: nekem ennyi elég, többre nem vágy­tam. Mit kezdenék vele, ha jelentősebb értékeim lenné­nek? Érdemes volt? Ügy érzem nem tudtam volna másképp csinálni... ☆ A yégszó tökéletesen meg­alapozza a folytatást. Pász- tón. Az Üvegipari Gép- és Szerszámgvár rendészi iro­dájában Veres Mátyás az indíttatásról beszél. — Huszonkét évesen, a salgótarjáni síküveggyárban lettem a párt tagja. Vagon­rakóként. A több mint két évtizedre emlékezve Veres Mátyás családi hagyományokat em­lít, majd a munkahelyi ha­tásokkal folytatja: — Olyan emberekkel dol­goztam együtt, mint a fel- szabaduláskor pártot szerve, ző Zsély Károly. Kalocsai Mihály. Cserháti István. Láttam, hogv ha valamilyen gond van, akkor azzal a na­pi politikában legelőször ők foglalkoznak, s az ő ösztön­zésükre lettem munkásőr, párttag. Később pártcsoportvezető, pártvezetőségi tag, tizenkét éven keresztül pedig munka mellett párttitkárként is dol­gozott az esztergályos. — Rengeteg a kellemes és a féledni való élményem js. A jók között azt tartom számon, amikor segíteni tudtam. S a rossz? Én párt­munkásként is mindig a többiek között dolgoztam, tudtam a jogos igényeket, a körülményeket ismerve azon­ban mindig lehetett tienni. Veres Mátyást mindig is kritikus szemléletű ember­ként ismerték. Arra is em­lít példát, hogy kihelyett párf-vb-ülésre többször is át kellett dolgoznia az „anyagot”, mert nem az volt benne, amit hallani szerettek volna. S amikor a mai befeléfordultságot em­líti, hozzáteszi; — A kritikátlan másolást, a pontatlan tájékoztatást ha­marább abba kellett volna hagyni. Ha manapság sok a kétség. akkor ez az oka. Ezzel korábban szembe kel­lett volna nézni, a jelenté­sek helyét uralhatta volna a helyt politika. A szóki­mondás párosul az eltökéltr séggel, s a vitakészséggel azokkal szemben, akik a fürdővízzel a gyereket is kiöntenék az ablakon. — A hibák mellett az eredményeket js megtagadni — fölöttébb furcsa dolog. A problémákat nem akarom én elkenni, a gondokra itt van az egyik bizonyíték a fehéredő hajamon is. S ta­lán nem is így néznék ki, ha a családom nem segít, amikor azt sem tudták, hogy mikor megyek haza. Szóba hozom, dg Veres Mátyás előtt sem titok: ma­napság többen vannak a há­tat fordítók. — Azokról, akik a nehe­zebb körülmények között mennek el, indulat nélkül nemigen tudok beszélni. Az én fejemben is megfordul, hogy jól csináltam? Rosszul csináltam? De otthagyni azt. amit gyerekfejjel vállal­tam, s azokat, akik példa­képeim voltak — ez képte­lenség. Nemcsak a krónikásnak, a hétköznapokon is mondja ezf éppen eleget Veres Má­tyás. Azzal együtt: pontos és jó tájékozottság kell, mert aki nem iát tisztán, az kép­telen a vitára is. ☆ Íme, két arcképvázlat, né­hány idézett gondolat. S ha különbözőek is az életutak, közös a visszatekintés és az elkötelezettség. Az eltökélt­ség. Kelemen Gábor Fotó: Bábel László Az El Nino-jelenség Ausztráliai kutatók sze­rint az elmúlt három évszá­zadban az ausztráliai Dar­ling, az afrikai Nílus és az indiai Krishna folyó víz­gyűjtő területén mindig azo­nos években volt aszály, il­letve áradás. A kutatók összefüggést vélnek fölfedez­ni e három földrész aszá­lyai és a tengervíznek Peru partjai közelében bekövet­kező időszakos decemberi felmelegedése, az úgyneve­zett El Nino-hatáis között. Ügy találták, hogy valahány­szor ez utóbbi bekövetke­zett, e három folyó vízgyűj­tő területén aszály pusztí­tott. Az El Nino-jelenség való­színűleg azzal a déli oszcil­lációnak nevezett átfogóbb éghajlati jelenséggel függ össze, amelynek kialakulá­sakor gyengülnek a Csen­des-óceán fölött a keleti irányú passzátszelek. E vizsgálatok annak az átfo­gó tanulmánynak a részét alkotják, amely földünk ég-« hajlatának az elmúlt ötmil­lió év alatt végbemenő ala­kulását kívánja felderíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents