Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

2 NOGRAD 1988. NOVEMBER 1., KEDD Grósz Károly Székesfehérvárott December 2—4-ét javasolja az országos értekezlet idoponlianl Ülés« tartott a SZOT elnöksége Hétfőn ülést tartott a SZOT elnöksége. A testület no­vember ,4-re, péntekre összehívta a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsát. Javasolta, hogy a szaktanács következő ülésén í foglalkozzék időszerű i gazdasági, társadalmi té­mákkal; szervezeti és személyi kérdéseket vitasson meg; s döntsön az országos szakszervezeti tanácskozás összehívásáról, munkaprogramjáról. A szakszervezetek há­romnaposra tervezett országos értekezletének időpontjá­ul az elnökség december 2—4-ét javasolja. (Folytatás az 1. oldalról.) világszínvonalon dolgozó automatákat. Ezt követően a nagyvállalat 1980-ban meg­nyílt korszerű oktatási és művelődési központját ke­reste fel. Ennek sportcsar­noka adott otthont az 50 éves fennállás alkalmából rendezett jubileumi ünnep­ségnek is. Az ünnepségen mondott rövid beszédében Grósz Ká­roly hangsúlyozta, hogy a fél évszázad nem elöregedést, hanem fiatalodéit eredmé­nyezett a Videotonnál. E vállalat, mondotta1, a mai nehéz és bonyolult gazda­sági helyzetben is a magyar népgazdaság egyik büszke­sége. Különösen elismerésre méltó — példa értékű — az a módszer, ahogyan a veze­tői a 80-a.s években jelent­kező gondok okát nem első­sorban a külső körülmények­ben, hanem saját alkalmaz­kodóképességük nem meg­(Folytatás az 1. oldalról.) üzemekben. A pártvezetés­nek nem feladata a műsza­ki-szakmai kérdésekben való tanácsosztogatás, kö­telessége viszont a vezetés színvonalának megvizsgálá­sa, az emberi tényezőkre való rávilágítás ott, ahol tar­tósan romló gazdasági po­zíciók tapasztalhatók. A szerkezetváltás gazda­(Folytatás az 1. oldalról.) magszervezéséhez. Az utóbbi időben kezdenek rendsze­ressé válni a közösen szerve­zett területi szemlék, a la­kosság, a választókerület igényeinek felmérése. Nem sikerült azonban előrébb tépniük a lakossági fórumo­kon, a városkörzeti tanács­kozásokon elhangzott köz­érdekű bejelentések, javas­latok folyamatos figyelem­mel kísérésében és azok megvalósításában. Gondot okoz, hogy az aktívák nem ösztönzik a ta­nácstagokat az érdemi vá­laszadásra, ami csökkenti a demokratikus fórumok haté­konyságát, s ezek elcbb- utóbb közömbösséghez, a vá­A besztercebányai tex­. A,, tiliparj gyárban fensé- ISI 1 ges helyzetben voltam: két tolmács is — egyébként mindketten újságíró kollé­gák — rendelkezésemre állt. Másnap azonban haló Ká­roly már saját tennivalói után „száguldozott”. így Éva Bencsikovával vágtunk néki az útnak le a magyar ha­tár mellé, ahogyan itt mond­ják: az Alvidékre. Losoncot, a történelmi Nógrád területét elhagyva a szintén dimbes-dombos gö- möri tájon autóztunk végig, egészen a termékeny Sajó- völgyig. Král (Sajószentiki- rá'ly) termelőszövetkezete egyike a jelentős részben magyarok lakta rimaszom­bat j járás legjobb közös gaz­daságainak — mondták el­indulásunk előtt a kerületi központban Besztercebá­nyán. Helyben aztán — ada­tokkal alátámasztva — ki­derült, úgy a pontos, ha- azt mondjuk: a králi a járás legjobb téesze. Huszonhétezer hektár te­rületen gazdálkodnak. Kie­gészítő tevékenységet nem folytatnak, kizárólag a ha­gyományos mezőgazdasági felelő voltában keresték. Ezt követően — a szükséges kö­vetkeztetések levonása után — kialakították saját kibon­takozási programjukat. E székesfehérvári példa is azt mutatja — hangoztatta Grósz Károly —, hogy a jövő ér­dekében jó programokra, s főképp jobb, hatékonyabb munkára van szükség. A to­vábbiakban arról szólít, hogy a jövő követelménye, az előrehaladás záloga csakis a nagyobb tudás, a fegyelme­zett munka és nem utolsó­sorban az önbizalom lehet. Hinni kell abban, hogy túl­jutunk a nehézségeken. A kormány négy évet kér arra, hogy a megtorpant fejlődés ismét meginduljon, hogy gondjaink csökkenjenek. Eb­ben a folyamatban most, leginkább az időnek va­gyunk szűkében, s ezt az időt úgy kell kihasználnunk, hogy az egymással szem­beni követelmények megfe­lelő türelemmel is párosul­sági vezetők által is fel­emlegetett lassúságát ille­tően két fontos tényezőre hívta fel a figyelmet a me­gyei pártbizottság első tit­kára. Az egyik: a fiatal és tehetséges szakmunkások kellő megbecsülése kulcskér­dés, jelentőségét ma még nem mindenütt ismerték fel. A másik: számszerűen is roppant kevés a megyé­ben a műszaki és közgaz­lasztópolgároknak a köz- ügyektől való elfordulásá­hoz vezetnek. Ez egyébként ,a jelenlévők — bár csak szerény létszámban képvisel­tették magukat az elnökség tagjai tegnap — hozzászólá­saiból is kiderült. Egyikük például éppen az ehhez ha­sonló eseteknek tulajdonít­ja, hogy az utóbbi időben felerősödött az a tendencia, amely csak a kritizá'lásnak ad hangot, bármilyen ered­mények is legyenek a város- politikában. A hozzászólók kivétel nél­kül fontosnak tartották azt, hogy a várospolitikai fela­datok megoldásába mind nélkülözhetetlenebb lesz a lakók bevonása, amely csak munkákból kell megélniük. S ahogyan Lax László elnök- helyettes és Adreanszki Má­ria üzemgazdász-főkönyvelő (egyébként a férje magyar, a fiatalasszony nyelvünket nem beszéli) elmesélte, nem is olyan rosszul. Hosszú idő óta megtermelik az évi 5—8 millió koronás nyereséget. Minek köszönhetően? Er­ről is szót váltottunk; az ál­lattenyésztésnek és a do­hánytermesztésnek. Az állat­tenyésztésé itt — bizonyára az adottságok és a gazdasá­gi szabályozók együttes ha­tása miatt — mindig gazda­ságosabb volt, mint a nö­vénytermesztés. Ezen belül' is főleg a sertéstartás kifi­zetődő. noha figyelemre mél­tó a hízómarha-tenyésztés eredménye is. A növényter­mesztésben a dohány hozza a hasznot, a cukorrépa és a paprika termesztése úgy- ahogy egyenlegben van, míg janak. Az országban ma di­vat a számonkérés, s nem egyszer olyan számlákat is ki akarnak velünk egyenlí- tetni, amelyekkel nem va­gyunk adósok. Hozzátette: a kiegyenlítésre váró számlá­kat rendezi majd a vezetés, de az alaptalan követelések­nek és igényeknek, főként pedig a zsarolásnak nem en­ged. Végezetül Grósz Károly arról szólt, hogy a pártnak és a kormánynak van prog­ramja a kibontakozásra, a megújulásra, ez azonban ál­dozatvállalással is jár. De áldozatvállalás nélkül új még soha, sehol nem szüle­tett — hangoztatta Grósz Károly, majd további jó munkát kívánt a Videoton kollektívájának és átnyújtot­ta a Minisztertanács által alapított jubileumi oklevelet a vállalatnak. Az ünnepség kitüntetések átadásával fejeződött be. (MTI) dasági értelmiségi. Márpedig, ha mind a szakmunkások aránya, mind a mérnökök, közgazdászok száma elég­telen, mitől várjuk a mű­szaki megújulást, az egész­séges gazdaságpolitikai stra­tégia megformálását? A gazdasági és politikai kérdéseket felölelő konzul­táció hétfő délután az ipari üzemek párttitkárainak részvételével folytatódott. úgy lehet eredményes, ha a lakossági fórumok jól mű­ködnek, ha a lakók éreznék a beavatottiságot. A tanácstagokkal kapcso­latosan megemlítették — bár lakóterületenként változó a helyzet —, hogy nem tudnak választóik problémáiról, a gondokról. A döntések pe­dig azon múlnak, hogy a tanácstagok hogyan képvise­lik választóik érdekeit, s ez személyes kapcsolattartás nélkül nem megy. A vitaanyaggafl kapcsola­tos hozzászólások után a városi elnökség tájékoztatót hallgatott meg a rónafalui népfrontbizottság működésé­ről. az elöljárósággal való együttműködésről. a szőlőművelés kifejezetten ráfizetéses. A sajószentkirályi termelő- szövetkezet 420 tagot szám­lál. s mindegyikük — ez egy-egy családot jelent — háztáji földet is művel, sze­mélyenként tíz árt. A nyá­ron jelent meg egy törvény, amely szerint növelhető ez a terület, maximálisan 25 árig. azzal a kikötéssel, hogy a kiosztás ne menjen a nagy­üzemi gazdálkodás rovásá­ra, A 10 és 25 ár közötti mennyiség meghatározása a szövetkezet hatáskörébe tar­tozik. Ez már jelzi, hogy a központi gazdaságirányítás a szomszédunkban is új megoldásokkal próbálkozik a termelési kedv serkentésé­re. A háztájiban azonban (meet) csak egységesen ká­posztát termesztenek. Vendéglátóim szavaiból úgy veszem ki, hogy a szö­vetkezet még eredményeseb­ben dolgozna, ha szabadabb Az elnökség megvitatta a jövő évi népgazdasági terv- javaslatban foglaltak várha­tó hatásait a dolgozók élet­színvonalára. Megállapította, hogy változatlanul jelentős eltérés van a kormányzati elképzelések és a szakszer­vezetek igényiéi között a terv egyes, a dolgOiZÓkat közvetlenül érintő kérdései­ben. Sajnálattal látta', hogy a korábban elhangzott szak- szervezeti javaslatok ellené­re a terv a bruttó hazai ter­mék (a GDP) stagnálásával számol. A szakszervezetek véleménye szerint a hazai piac szerepének erősítése le­hetne a gazdasági növeke­dés egyik forrása. A gazda­ság jövedelemtermelő képes­ségét azokon a területeken lehetne növelni, ahol jelen­tősebb import- és költségve­tési támogatás nélkül elégít­hetők ki a belföldi igé­nyek. Mivel a szakszerveze­tek lehetőséget látnak a gazdasági növekedésre, nem tudják elfogadni a reálbérek általuk ismert tervezett csökkentését sem. Az el­nökség nem ért egyet a ma tervezett árszínvonal- emelkedéssel, s különösen annak összetételével sem. A tervezett árváltozások ugyan­is olyan terheket jelente­nének a dolgozókra, ame­lyek a szakszervezetek ál­láspontja szerint — válto­zatlan gazdasági és szociál­politikai körülmények kö­zött — jövőre nem vállal­hatók. A feltételezett és ter­vezett áremelkedésekkel szemben a szakszervezetek (Folytatás az 1. oldalról.) A betét- és a hitelállo­mány változásait tekintve a megyei helyzet nem tér el az országostól, de vannak olyan tevékenységi terüle­tek, amelyekben kedvezőbb a kép. Ilyen például a va­lutaforgalom, amely több mint kétszeresére emelke­dett. A jövőt illetően Zsi- dai László elmondta: tuda­mozgástere lenne. illetve több ösztönzést kapna a nye­reségességre. Magam is úgy érzem, jogosan kifogásolják, hogy például paprikából ke­vesebbet vesznek át tőlük a felvásárlók, mint ameny- nyire szerződtek. Ugyanak­kor olcsóbban viszik tőlük Breznóra. és több más város­ba, mint amennyiért meg­termelték. Eladási problé­mákká;! küszködnek a sző­lőt illetően is. A rendelke­zések szerint csak egyetlén feldolgozó üzemnek, a ri­maszombatinak adhatják el. és meglehetősen olcsón, mi­közben ők súlyos összegeket költenek rá, hogy ellenáM- janiak a rügyek és a hajtá­sok a fagynak, megterem­jen az ízletes gyümölcs ezen az egyébként nem szőlőter­mő vidéken. A húsértékesí­tésben szintén monopolhely- zet a jellemző. A sertésbúst a rimaszombati húskombi­nát vásárolja meg de hiá­a maguk részéről a tervben szereplőnél jelentősebb és a terheket jobban mérséklő szociálpolitikai kompenzá­lást támogatnak. Szükséges­nek tartják az alapvető fo­gyasztási cikkek központi áremelésének teljes körű kompé nzác ió jót. Ezzel kapcsol atban a vi­tában több szakma képvise­lője is elmondta., hogy a tagság teherviselő képessége határához érkezett, a reál­bér csökkenésének megállí­tásét igényli. Arra is rámu­tattak, hogy a Lakosság ter­hei az idén várhatóan az eredetileg tervezettnél job­ban nőnek, s ez nem foly­tatható tovább. Szükséges­nek tartják az idei gazdasá­gi folyamatok korrekt elem­zését. Többen jelezték a tagság fokozódó bizalmat­lanságát, mert eddig nem igazolódtak a gazdaságirá­nyítás ez évi elképzelései, a gazdaságban nem tapasztal­ható lényeges elmozdulás. Több ágazati szakszervezet vezetője világos és határo­zott programot sürgetett a szerkezetátalakítás irányai­ra. Kovács László, a bá­nyászszakszervezet főtitká­ra meggondolandónak tartja végkielégítés rendszerének bevezetését azok számára, akiket munkahelyük megszű­nése miatt bocsátanak el. Az alapvető fogyasztási cikkek áremelésiének kom­penzálására tett szakszerve­zeti javaslatok közül többen a fix összegű ellentételezés mellett szóltak, mert mint mondták, a bérek meghatá­tában vannak, hogy a pénz­intézetek közötti versengés növekedni fog, de az OTP mindent megtesz azért, hogy eddigi pozícióját és ügyfele­it megtartsa. A szolgáltatá­sok bővítésével és javításá­val továbbra is a lakosság pénzintézete kíván maradni. Sokesztendős hagyomá­nya az is, hogy a takarékos- sági világnap, október 31-e Antal Zoltán és Julia Ková- csová, a frissen szedett pap­rikát osztályozza (Ondrej Ocsenás felvétele) ba is kínálnák a zólyominak vagy a zsolnainak, azok is a gömöri város üzemének irányítása alá tartoznak... Bizonyára, az eredménye­ket gyarapítaná az együtt­működés kiszélesítése, akár magyarországi mezőgazda- sági egységekkel is. A krá- liöik igyekeznek, s a Bábol­nai Állami Gazdasággal lé­tesítettek kapcsolatot — a rozott százalékú emelése ép­pen azok számára jelente­ne legkevésbé megoldást, akiknek a legalacsonyabb a bére, s akiilkat az áremelé­sek leginkább sújtanak. A fix összegű kompenzálásra többféle lehetőség is kínál­kozik; abszolút összegben — a korábbi húspénzhez ha­sonlóan —, vagy az adó­rendszer változtatásával, az alkalmazotti kedvez'méniy emelésével. A szakszerveze­tek a létminimum alatti nyugdíjak esetében az ár­emelések teljes körű kom­penzálását tartják szüksé­gesnek. A felhalmozódott bérfeszültségek, jogos bér­igények miatt a kompenzálá­sok mellett népgazdasági szinten a bértömeg két szá­zalékának megfelelő köz­ponti béremelést is szüksé­gesnek tartanak a szakszer­vezetek. Elhangzott, hogy a szakszervezeti bér- és szo­ciálpolitikai igények, s a kormányzati elképzelések között mintegy 20—25 mil­liárd forint a különbség. Az elnökség foglalkozott az Országos Érdekegyeztető Tanács feladatkörére, ügy­rendjére készült tervezettel. Megállapította, hogy a ta­nács a kialakuló szocialista piacgazdaságban az érdek- egyeztetés egyik fontos fó­ruma lehet. Hangsúlyozta, hogy a tanács működése mellett a szakszervezetek változatlanul érdekeltek a kormány és a SZOT veze­tőinek további találkozói­ban, A szakszervezeti mozga­lom az ÓÉT munkiájóban a kormány,, a kamara és a szakszervezetek hármas rendszerét tartja szükséges­nek. Ebbe a rendszerbe be­letartozhat a szövetkezeti szektor egy képviselőjének részvétele is. (MTI) első szülöttjének kedveske­dik az OTP. Tegnap a ba­lassagyarmati városi kórház­ban látta meg kora délután az a gyermek — Lévai Zsa­nett — a napvilágot, akinek — igaz egyelőre az édes­anyja vette át — Turcsányi Sándorné, a balassagyarma­ti OTP-fiókvezetője egy öt­ezer forintos takarékbetét­könyvet ajándékozott. téesz elnöke látogatásunkkor járt éppen Bábolnán — a kukorica ipari rendszerű ter­mesztésére. Tapasztalataik igen kedvezőek. Sajószentkirályi látogatá­sunk végén kihajtunk még a 12 hektáros papriikaker- tészetbe. A cigánysort el­hagyva. a táblák között azonnal feltűnnek a lányok és asszonyok. Tizenkilencen vannak, vezetőjük Antal Zol­tán, a kertész az egyedüli férfi. Tréfálkozva jegyzik meg: ..Enijyj tyúkhoz kell egy kakas.” Ebből az is ki­derül, jó kedvű, viccelődő asszonyok dolgoznak itt, hogy szorgalmasak is az már a teljesítményükből derül ki: július végétől 21 vagon pap­rikát szedtek le. Napi keresetük 80—120 korona között mozog. Az egyik legbeszédesebb nő, a 34 éves Júlia Kovácsová még azt is hozzáteszi. érdemes igyekezniük, mert akkor töb­bet keresnek. Nem csak azért hiszem ezt el nekik, mert 15 éves kora óta dol­gozik. és 14 éve a kertészet­ben, hanem mert ugyanez a saját tapasztalatom is. Sulyok László (Folytatjuk!) Konzultáció gazdasági vezetőkkel a megyei pártbizottságon Tanácskozás a lakóhelyi demokráciáról Odaát északon (2.) Új utak elején Takarékossági világnap

Next

/
Thumbnails
Contents