Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-15 / 247. szám
1988. OKTÓBER 15., SZOMBAT NOGRAD 3 Az üvegfúvókvartett győztes utazása Oláh István, Danics János. Molnár Sándor és Bata Géza. a dijakat nyert alkotások mintadarabjaival. — kén: Kgo — ч /• ■ У . :■ ■ Я Ш - У ■ /-'.У "УУУ:."УУуУуУ У У' "<*Volt. aki már Győrbe érkezvén haza akart telefonálni, a többiek azonban még idejekorán kikapták kezéből a kagylót: ..Képes volnál elpuskázni a jó hirt anélkül, hogy élvezhetnénk a hatást?!” Ennyiben maradtak. Így aztán a szenzáció velük együtt érkezett meg Salgótarjánba. Az öblösüveggyár négyfős üvegíúvócsapata mindkét kategóriában első díjat kapott a weiswasseri üveggyár nemzetközi üvegfúvóversenyén! (Nagy gondot okozva egyébként ezáltal a zsűrinek, miután a szocialista tábor e rangos szakmai versenyének immár hatesztendős történetében arra még nem akadt példa, hogy egy csapat két győzelemmel térhessen haza. Szerencsére a vendéglátók udvariasságánál is erősebb volt a szakmai teljesítmény tisztelete.) Fiesta a gyárban Az NDK-beli gyár rendezvényéről egyébként azt is érdemes tudni, hogy nemcsak szakmai eseményként jelentős, hanem amolyan üveges fiesta is: napokon át tárt gyárkapukkal, a gyár- területen hömpölygő ezrekkel. az alkalmi színpadokról élvezhető szórakoztató műsorokkal. Weiswasser azonban az üvegesek légjobbjai számára mindenekelőtt a mesterségbeli megmérettetés, a presztízs megszerzésének vagy védelmének a színtere. Különösképpen az volt a tarjániak számára, hiszen tavaly, amikor első ízben utaztak el versenymunkájukkal a helyszínre, evezős hasonlattal élve a szélső, surranó pályán robbantak be az élmezőnybe. miközben mindenki a középső pályákon startolókra figyelt. Ez évben viszont már az egész mezőny a tarjányiakra fenekeden. Bajnokot legyőzni az igazi dicsőség! Csakhogy a Bata Géza, Molnár Sándor, Danics János, Oláh István összetételű csapat jól megfontolta, mit csinál. Kovács D. Ferenc, az I-es számú kézi gyáregység helyettes vezetője, aki odakinn szurkolta végig a versenyt, s menedzselte a csapatot. így foglalja össze a gondolkodás logikáját: — A cseh üveggyártást nem kell bemutatni, a keletnémetek a hazai pálya előnyét élvezték, a szovjetek a figurális üvegben klasz- szisok. Nekünk valami olyannal kellett előállnunk, ami egyetlen vetélytársunknak sem jut eszébe. S ez a lyukasztott üveg. Arra már tavaly ráébredtünk hogy a verseny mezőnyében mi a technikai trükkök alkalmazásában vagyunk igazán jók. Márpedig a lyukasztás nemcsak technikai bravúr, hanem rég és méltatlanul elfeledett szakmai eljárás •is. Nem ok nélkül keltett hát óriási szakmai feltűnést a tarjániak két mestermunkája: öt ország legjobb üvegesei állták körbe a tálat és a korsót, s találgatták, hogyan készülhetett, mitől ennyire egyformák az ovális nyílások a tál peremén. Az ötlet, ami aztán Dósa Zsuzsa iparművész munkájával ötvöződött, Molnár Sándoré volt. Kié másé is lehetett volna, mint az öblösüveggyár közismert ötletmesteréé. azé a szakemberé. aki ötvenéves fejjel mindent tud. amit az üveggel egyáltalán lehet csinálni? A határtalan kreativitású üvegfúvó egyébként éppen a verseny napján tartotta volna születésnapját. Volna, ha éppen elfoglaltsága nem éppen a pódiumra szólítja. Ajándéka azonban nem maradt el. Két első díjtól különbet aligha kaphatott volna! Dicséretes lopkodás • Az ötlet azonban még csak a kezdet. Azt üvegbe is kell önteni, a fogásokat be is kell gyakorolni. (Weis- wasserben ugyanis minden csapat köteles bemutatni, hogyan készítette el a versenyműnkét. Ez a nagy show szakmai jelentősége. Az ..előadás” mozzanatait ugyanis a rendezők filmre veszik, ellesve, megtanulva ezzel a versenyzők üveges- fortélyadt. A résztvevők azonban ezt egyáltalán nem sérelmezik. Ök ugyanúgy átpillanthatnak a szomszédos pódiumra, „meglopva” a vetélytársat néhány szakmai fogással.) Danics János komoly gondolkodása. kiváló szakmai felkészültsége és higgadtsága révén került a csapatba. Oláh Istvánt viszont a jövő reménységeként tartják számon az öblösüveggyárban. Hogy a dicsőség örömén túl mi mindent jelent még a verseny, azt Simon István termelési igazgatóhelyettes foglalja össze: — A rendezők valameny- nyi vendégüktől tanulnak, a versenyzők is egymástól. Ki tudja, lehet, hogy már holnap hasznát vesszük annak, amit a mi négyesünk tudása gyarapodásában haza hozott! Talán éppen akkor, amikor egy vevőnk olyan termékkel vagy rajzzal állít be. mely még be nem járatott, különleges technológiai elemet tartalmaz. S még valami. A tarján! csapat a mi utazó diplomáciai küldöttségünk is volt. „Köztünk nem vagy góré!” A kétszeresen is nyertes kvartett egyébként fejenként 20 ezer forintos jutalmat, s egy Novy Bor-i jutalom utat kapott a gyártól. S mit az itthon maradottaktól? Kovács D. Ferenc tapasztalatai: A jó képességű üvegesek őszinte szívvel gratuláltak. Ök valóban értékelni tudják a győzelmet. Néhányan elhúzták a szájukat: „Ezt én is meg tudtam volna csinálni!” Hát miért nem tette? A pályázati felhívást igazán idejében kiadtuk. Akadt Olyan is, aki saját irigységétől elvakulva, szinte magát a mestermunkát sem látta meg. — Irigység? — veszi át a szót Bata Géza. Az az üvegfúvó főművezető. akinek emberi tulajdonságai^ Molnár Sándor emígyen ismerte el: „Azt szeretem benned, hogy amikor beszáüsz a csapatba, nem vagy góré, hanem egy közülünk.” — Hajdanvolt főművezetőm, az öreg Müller eképpen oktatott: „Egyre vigyázz mindig fiam: úgy élj, úgy dol- gozz. hogy inkább irigyelje- nek, mint sajnáljanak. Mert ki az az oktondi, iiki irigy- li az egylábút, amiért csak fél pár cipőt kell csináltatnia?” A weiswasseri üveggyár egyébként jövőre üli fennállásának centenáriumát. Az évfordulóval fémjelzett verseny minden eddiginél komolyabbnak Ígérkezik. A salgótarjáni csapat már az arra érvényes meghívó birtokában utazott haza. Addig még ker^í egy esz- dő van. Szendi Mária Téli energiaellátás Október 15-én kezdődik a fűtési idény; ezzel kapcsolatban, az MTI munkatársa tájékoztatást kért az Ipari Minisztériumtól, az ország téli energiaellátásáról. Tarján Róbert, az energiatervezési osztály vezetője elmondotta, energiahordozókból az elmúlt évinél nagyobb készletekkel rendelkezik az ország. Az erőművek egymillió tonnát meghaladó, több heti üzemelésre elegendő szénkészletet tároltak. A föld alatti földgáztárolókban október végére 1,4 milliárd köbméter légnemű szénhidrogént tartalékolnak a télre, ez a mennyiség egv teljes évi hazai termelésnek több mint 20 százaléka. A lakossági és kommunális fogyasztók részére is összességében megfelelő szénkészletet tároltak, de visszatérő gond, hogy a Tü- zép-telepeken nincs mindig teljes választék, s egyes szénfajtákból átmenetileg hiány keletkezik. A hazai bányák folyamatosan küldik a pótlást, s a külföldi szállításokban sincs késés sőt német brikettből nagyobb a készlet mint egy évvel ezelőtt. Elegendő a kész’.pt kokszból, háztartási tüzelőanyagból, s az erdőgazdaságok is gondoskodtak .megfelelő mennyiségű tűzifáról, a szerződésben vállalt kötelezettségük hiánytalan teljesítéséről. A biztonságos villamos- energia-ellátást jelentősen segíti a kifogástalanul működő Paksi Atomerőmű négy blokkja. Helyi társadalom — helyi művelődés Minőségileg más mozgástérre van szükség Dr. Horváth István a történelmi szemlélet jelentőségéről Mezsgyén állva címmel látott inapvilágot ez év első felében dr. Horváth István tanulmánykötete Salgótarjánban, a Palócföld Könyvek-sorozatban. A történészként, s a helyi — nógrádi — közigazgatás felelős posztjain dolgozó személyiségként egyaránt ismert, szerző e kötet tanulmányaiban alapvetően a helyi társadalom, a helyi művelődés összefüggéseit vizsgálja, főként egy évtized (1977—1987) napi gyakorlatából vonja le időszerű következtetéseit. A kötet salgótarjáni bemutatására a minap került sor. Beszélgetésünk azonban elsősorban nem az alkalom kínálta lehetőség kihasználása jegyében történt, hanem mindenekelőtt azért, mert napjaink legidőszerűbb feladatai közé tartozik mind a helyi politika képviselői, mind pedig a lakosáig számára, hogy komolyan elemezze mindazon politikai, gazdasági, ideológiai örökséget, amellyel szembe kell nézni a jelen és a iövő teendőinek meghatározásakor. Jelen beszélgetés természetesen kísérletet pem tesz arra, hogy átfogjá e roppant jelentőségű kérdéskör egészét. Inkább csak annak ismételt hangsúlyozására vállalkozik, ]hogy nyilvánvalóvá tegye az úgynevezett helyi művelődés szerepét a helyi társadalom működése és minősége formálásában, illetve e szempontból is fölhívja a figyelmet a történelmi műveltség súlyára, ami — látni fogjuk — távolról sem másodlagos kérdés a valódi értelmiségi magatartás kialakítása szempontjából. Hiszen csak ennek birtokában lehetünk képesek a mai folyamatok fölismerésére, s az ennek jegyében való cselekvésre. Az ember ezen humán szféráját nem helyettesítheti semmiféle magas szintű szakismeret, bármiféle reáliában yaló jártasság, ami pusztán önmagában legföljebb csak szakma, így példaértéke is viszonylag szűkebb körben érvényesíthető. Ezek után lássuk dr. Horváth István válaszait. — Induljunk ki abból, hogy a helyi társadalmat, mint a működőképes —, vagy éppen működési zavarokkal küzdő — közösség együttesét papjainkban fedezzük fel újra. Milyen általános kiindulási pontokat fogalmazhatunk meg e fogalom kapcsán? — Egyik kiindulási pontunk mindenekelőtt' ‘ politikai, aminek lényege az, hogy az a működési mechanizmus, amely 1948 után jellemezte ■ a helyi társadalmakat is, tovább nem követhető. Mert ugyan megvoltak a helyi társadalmat, e társadalom működésének kereteit jelentő fórumok, a politikai és a társadalmi szervezetek, de ezek egy felülről vezérelt gyakorlat alapján működtek, s ennek következménye lett a személyiség arcnélkülivé válása, s a politikai, társadalmi kreativitás csökkenése. — Fölmerül tehát a kérdés, hogy milyen modellt kövessünk ezután? Hová nyúlhatunk példáért? — Meggyőződésem az, hogy a magyar történelem ehhez megfelelő ismereteket nyújt, ha képesek vagyunk a történelmi tapasztalatok kritikai elsajátítására, illetve adaptálására., Mert végül is, ha abból indulunk ki, hogy például a török korszak megszűnését követően a magyar falu kialakította hatékony közigazgatását, a bíró személyében saját maga választotta személyiséget állított a közösség élére, létrehozta és működtette az egész életét átfogó irányítási rendszerét, amit akkor úgy neveztek, hogy paraszt vármegye, akkor nyilvánvaló a tanulság. Ehhez hozzá teszem, hogy a maga választotta személyiség köré a .helyi társadalom szükséges intézményrendszerét teremtették meg, amelynek például a kulturális feladatokat ellátó egyletek éppen úgy jellemzői voltak, mint a szórakoztatás, a politizálás fórumai. Tehát a példa jelzi a kiindulás lehetséges irányát, hiszen ez a történelmi formáció századokon át működött teljes egészében, vagy elemeiben. Sőt, egyes elemei, még a huszadik században is felisrríerhe- tőek. Ezt a felismerést ma úgy hívjuk, hogy alulról építkező társadalom. Ennek gyökerei történelmünkben pontosan érzékelhetőek. Vagyis, amikor helyi társadalmat képzelek el, akkor ezen történelmi gyökerekkel, működőképes szervezettel és a közösségi érdek megvalósulásával számolok. — De vajon mi kell ahhoz, hogy napjainkban is megvalósuljon ez az elv? — Mindenekelőtt az alapérdekék szerinti tagoltság, illetve ennek elismerése. A gazdaság, a politika, a kultúra rendszerének jelenléte és együttesen is érzékelhető működése, valamint e működés legfontosabb tulajdonsága, az összehangoltság. — Mi lehet az a fogalom, ami mindegyikre jellemző úgy, hogy a hasznos működés feltételét jelenti? — A legalapvetőbb a műveltség megjelenése. Ennek széles sugara mentén lehet meghúzni a működés alap- követelményét. A műveltség, ami a termelési tevékenységben is meghatározó, amit más meghatározással szakmaiságnak, korszerű ismeretnek nevezünk, de amely ebben nem merül ki. A műveltség lényege, hogy kifejezi azt a viszonyt, ami jellemzi kapcsolatainkat a termelési eszközökhöz és főként egymáshoz. Ezt az ösz- szefüggést a tudomány régen fölismerte, csak az a baj, hogy ennek gyakorlására, nem alakítottak ki megfelelő szerepeket és megfelelő rendszert. Ügy vélem, hogy nekünk az elkövetkezendő időben éppen ez utóbbi kérdést kell rendeznünk, s ebhez mindenekelőtt a művelődés folyamatát kell újra megfelelő hatásúvá tenni, s lehetővé kell tenni e folyamat érvényesüléséhez az eszközök összehangoltságát. — Ennek milyen feltételei vannak? — Legalább két feltételt tartok fontosnak. Egyrészt* kell egy olyan művelődési intézményrendszer, amely az alapismeret fejlesztéséből kiindulva képes a jelen társadalmi körülményekkel adekvát hatást kifejteni akár faluról, városról, megyéről vagy országról van szó. Teljes struktúrát értek ezalatt. Ebben a felfogásban a különböző tevékenységek egymást erősítő jellegűek s ott támad közöttük konfliktus, ahol ez az irány, fő törekvés nem jelenik meg. Hiszen végül is, ha ezen cselekvési formák nagy vonalakban meg is felelnek egymásnak, nem mindig harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz. A szinkront önkorrekciójukkal kell folyamatosan. megteremteni. A másik fontos követelmény az értelmiségi magatartás. S, nem véletlenül hangsúlyozom, hogy magatartás, mert itt nemcsak mennyiségről, az értelmiségiek, vagy a diplomások számáról van , szó, hanem minőségről, azaz az összefüggések felismerésének képességéről, összefüggéseket kell látni a múltban, a jelenben és a jövőben. Lényegesnek tartom, hogy egyrészt meg legyen ez a képesség, másrészt lehetőséget is kapjon arra, hogy a helyi társadalom valamennyi összeüggését feltárhassa, kifejezhesse, s e kérdéskörben megnyilatkozhasson. Ez a társadalmi csoport ugyanis nem szűk érdekének megfelelően keresi a nagyobb mozgásteret, hanem ezt a kőnket érdeket egy mennyiségileg nagyobb érdekrendszerbe ágyazva képviseli.. Szükség van arra, hogy ehhez a képviselethez alkalmazhassa és működtethesse azokat a hagyományos és új formákat, amelyek minden helyi társadalomnak jellemzői kell, hogy legyenek. Ebből következik, hogy egy tágabb közigazgatási térben mozoghassanak, mint ahogyan az érdekek is színesek és sokfélék, ezeknek pedig egy színesebb társadalmi struktúra és működési mechanizmus felel meg. — Nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy lássuk, ez a struktúra a helyi társadalomban még nem alakult ki. — Igen. Levonható az a tanulság, hogy ehhez a helyi társadalmakat irányító tevékenységnek is lényeges átalakuláson kell átmennie az elkövetkezendő időben. Az átalakulás lényege egyrészt a belülről való irányítás kialakulása és jelenléte, másrészt pediig a külső hatások koordinatív funkciójának a megnövekedése. Végül is, könyverbben is azt próbálom érzékeltetni, hogy ezen elvek megvalósítása milyen nagy kínnal jár a helyi gyakorlat számára. Visszazuhanás, kevés előrelépés kíséri ma még ezt az utat. S, talán adalék arra is a kötet, hogy ezt egyedül sem egyetlen szervezet, sem egyetlen, vagy egypár személy nem tudja kimunkálni. a gyakorlat elveinek kimunkálása és alkalmazása csak közösségi összefogással lehetséges. Annál is inkább, mert a helyi társadalmak ma még az újjáalakulás, még inkább a működés tekintetében a vajúdás állapotában vannak. Ismerjük azokat a példákat, amikor közösségi igényként tüntetnek föl egyéni törekvéseket. Máskor pedig egy szűkebb kör helyes törekvéseit minősítik esetleg privatizálásnak. Ha mindehhez még hozzágondoljuk a sok konfliktust és a velük járó gyakori gya- núsítgatásokat, akkor talán ez jelzi azt a helyzetet, amiből kiutat kell keresnünk, s az egyéni és a közösségi érdek között egy jobb ösz- szefüggést kell érvényre juttatnunk. Az eddig elvégzett feladatokból, s az előttünk állókból még inkább látható, hogy nem rövid távú teendőkről van szó. Egy olyan perspektívát kell kialakítani az egész társadalom számára, amiben a helyi közösségek is minőségileg más mozgásteret kapnak. Tóth Elemér
