Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-13 / 245. szám
2 NOGRAD 1988. OKTOBER 13., CSÜTÖRTÖK Nyitás Kína és Izrael kapcsolatában Izrael hamarosan megnyitja első hivatalos képviseletét Pekingben, nevezetesen egy felsőoktatási központot, amelynek feladata a két ország tudományos és kulturális cseréjének összehangolása lesz. A hírt kedd este közölte az izraeli televízió, hozzátéve azt is, hogy a képviselet tevékenysége egyéb területre is kiterjedhet. Az intézmény megnyitásával kapcsolatban izraeli egyetemi küldöttség utazik Pekingbe. Kínában még nem járt hivatalos izraeli delegáció a zsidó állam megalakulása óta. A delegáció küldéséről október elején állapodott meg Simon Peresz izraeli és Csien Csi-csen kínai külügyminiszter az ENSZ közgyűlésének ülésszaka alkalmából New Yorkban tartott találkozóján. Izraeli és a Kínai Népköz- társaság között sosem volt diplomáciai kapcsolat. A két ország viszonya az utóbbi években érezhetően javult, és hírek szerint ennek újabb jelei várhatók a novemberi izraeli választások után. Jövő májusban izraeli vendég- szereplésre utazik a Pekingi Opera társulatának 30 tagja. A két ország képviselői erről a közelmúltban Belgiumban írtak alá megállapodást. Jaruzelski a védelmi politikáról „Hőst a chilei pártokon A Varsói Szerződésen belüli együttműködés jelenti Lengyelország védelmi politikájának megbízható alapját — jelentette ki kedden Varsóban Wojciech Jaru-. zelski hadseregtábornok,' államfő a legyei néphadsereg megalakulásának 45. évfordulóján rendezett ünnepségen. Jaruzelski beszédében kiemelte, hogy napjainkban kezd kibontakozni az európai országok szilárd, ellenségeskedésektől mentes együttélése lehetőségének távlata. Lengyelországban elégedettséggel és reményteljesen üdvözlik ezt a folyamatot, bízva a leszerelés érdekében teendő további erőfeszítésekben. Aggodalmát fejezte ki ugyanakkor a NATO ráfegy- verkezésével kapcsolatban, s kijelentette, hogy a lengyel katonai doktrína kizárólag védelmi jellegű. Jaruzelski egyben rámutatott, hogy a Varsói Szerződésen belüli együttműködés jelenti Lengyelország védelmi politikájának biztos alapját. Az országban kialakult helyzetről szólva a lengyel államfő hangsúlyozta, hogy fontos változások előtt állnak, és folyik a mélyreható reformok megvalósítása. A VSZ honvédelmi miniszteri bizottságának ülése A Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága október második felében tartja soros ülését a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosában, Prágában. (MTI) Az Amerika Hangjától tudósító Moszkvában Az „Amerika Hangja” rádióállomásnak először van . akkreditált állandó tudósítója Moszkvában. Nemrégiben ' foglalta el moszkvai tudósí- tói posztját a 37 éves Andrei de Nesnera. Ebből az alkalomból interjút készített vele a Moszkovszkije Novosz- tyi című hetilap munkatársa. Az interjúban az amerikai újságíró hangsúlyozta; akkreditálását a Szovjetunióban kibontakozott „glasznoszty” politikája tette lehetővé. Kijelentette: az a benyomása, hogy számottevően javultak a külföldi újságírók munka- feltételei a Szovjetunióban, de még mindig nem olyanok, mint amilyeneket ő otthon megszokott. Főleg azt kifogásolta, hogy a külföldi újságírónak nehéz magas rangú szovjet vezetőhöz hozzáfér,köznie. Mint ismeretes, a Szovjetunióban sokáig a legellenségesebb adók közt tartották számon az „Amerika Hangját”, és zavarták a Szovjetunióba irányuló adásait. a sor" Maithei tábornok nyilatkozata Fernando Matthei tábornok, a chilei katonai junta tagja, a légierő főparancsnoka kedden Santiágóban ismételten leszögezte, hogy a chileiek többsége nemmel szavazott Pinochetre, s hozzátette: most a pártokon a sor. Matthei volt az első, aki a junta tagjai közül elismerte Pinochet vereségét. Patricio Ayl win, a chilei Kereszténydemokrata Párt elnöke, az ellenzék közös szóvivője egy sajtóértekezleten kifért a válaszadás elöl arra a kérdésre, hogy rnikoc bocsátkoznak tárgyalásokba a fegyveres erőkkel. „Eljön az ideje” — mondta. Megtalálták Horváth Renátát A Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztálya szerdán őrizetbe vette Páil Lászlóné 33 éves foglalkozás nélküli dunakeszi lakost, aki alaposan gyanúsítható azzal, hogy tavaly december 23-án, a kora délutáni órákban a Budapest, VII. kerületi Halló bár elől elvitte Horváth Renáta 2 hónapos csecsemőt. A gyermeket sikerült felkutatni, és jó egészségben találták. Az ügyben a BRFK tovább folytatja a nyomozást. Mocfr Romániáról Az osztrák kormány továbbra is igyekszik minden rendelkezésére álló eszközzel ráhatást gyakorolni Romániára az ottani kisebbségek érdekében — jelentette ki Alois Mock osztrák al- kancellár és külügyminiszter szerdán Bécsben a parlament külügyi bizottságának ülésén. Mock elmondta: a nyugat-európai országok közül mindeddig Ausztria tette a legélesebb nyilatkozatokat és a legkonkrétabb lépéseket azért, hogy rávegye a német nemzetiséget súlyosan veszélyeztető településszerkezeti terveinek megváltoztatására. Mint erre most emlékeztetett, az osztrák kormány kifejezte tiltakozását a román külügyminisztériumnál és a helsinki folyamat bécsi utótalálkozóján, s ő maga nemrég közvetett formában, de félreérthetetlenül megbélyegezte e terveket az ENSZ-közgyűlés ülésszakán tartott beszédében is. A külügyminiszter közölte a testülettel, hogy az osztrák kormány kész ötmillió schillinggel kiegészíteni azokat a magánadományokat, amelyeket az osztrák lakosság gyűjt össze a nélkülöző románoknak szánt csomag- és pénzsegélyek küldésére. Algírban feloldották a rendkívüli állapotot Algírban szerdán reggel megszüntették a rendkívüli állapotot, és feloldották a kijárási tilalmat. Ezeket a biztonsági intézkedéseket a múlt hét csütörtökén vezették be az utcai zavargások megfékezésére. Az úttorlaszokat városszerte eltávolították, a katonaság az utcákról elvonult, a forgalomban nincs fennakadás. Az algériai főváros magaslati pontjait — többek között a biztonsági szolgálat központját és a nemzetvédelmi minisztériumot — viszont változatlanul páncélozott járművek vigyázzák. (MTI) A kínai—szovjet normalizálás az idő parancsa Az idő parancsának, a világszerte megnyilvánuló enyhülés logikus követelményének minősíti most megjelent cikkében a Liaovang című kínai politikai hetilap a kapcsolatok teljes normalizálását Kína és a Szovjetunió között. A cikk a kínai és a szovjet külügyminiszter kölcsönös látogatásáról szóló bejelentést kommentálja. Világszerte élénk visszhangot váltott ki az a bejelentés, hogy Csien Csi-csen kínai külügyminiszter Moszkvába látogat. A nagy visszhang magyarázata az, hogy sokan úgy vélik, a látogatás bevezetője a kínai—szovjet kapcsolatok normalizálásának és elvezethet Mihail Gorbacsov és Teng Hsziao- ping találkozójához. A külföldi és a kínai reagálásokból ítélve arra a következtetésre kell jutni hogy a nagy többség üdvözli a kínai—szovjet normalizálást, de egyúttal látni kell, hogy jelentkeznek bizonyos kételyek és félreértések is. Azoknak, akik üdvözliik a fejleményt, jó és alapos okuk van erre. Kína és a Szovjetunió a két legnagyobb ország Európában és Ázsiában. Lakosságuk együttesen meghaladja az 1.3 milliárdot, vagyis a kínai és a szovjet lakosság képezi a föld egész lakosságának több mint egynegyedét. A két ország területe összesen 32 millió négyzetkilométer, a világ területének közel egynegyede. A normalizálás megvalósítása a két óriás között döntő fontosságú fejlemény a nemzetközi politikában meglevő bizonytalansági tényezők felszámolása és a világ- béke fenntartása szempontjából. Az utóbbi években általános irányzattá vált az enyhülés a világpolitikában. Ilyen kedvező nemzetközi helyzetben nyilvánvaló a kapcsolatok rendezése két olyan nagy ország között, mint Kína és a Szovjetunió. Ez a két hatalmas ország ugyanis, ha közös erővel lép fel a világbéke és a fejlődés érdekében, jelentős mértékben előmozdíthatja az enyhülés ügyét. Vannak, akik emlékeztetnek rá. hogy Kínában és a Szovjetunióban azonos társadalmi rendszer van. A két ország közösen nyújtott segítséget Koreában és Vietnamban az amerikai imperializmus ellen vívott harchoz, azaz egyazonfronton küzdött. Vajon a jelenlegi új nemzetközi helyzetben elképzelhető-e, hogy visszatér az ötvenes évék kapcsolatának szelleme? Lehetséges-e, hogy a két kommunista nagyhatalom ismét összefog a fejlett nyugati országok ellen? A kételkedők lyen kérdéseket vetnek fel. Nincs azonban okuk az aggodalomra a következők miatt: , 1. A világhelyzet alapvetően más. mint az ötvenes években volt. Az atompolitika és a hegemonizmus felett eljárt az idő. Ezt tükröz; a szovjet—amerikai viszony javulása, amelynek alapja az a felismerés, hogy a konfrontáció nem kifizetődő, s hogy az antagoniz- rnust a párbeszédnek kell félváltania. Ilyen helyzetben elképzelhetetlen, hogy Kína az egyik, vagy a másik oldalhoz csatlakozva űzzön ngyhatalmi játékot. Kínát, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat ^stratégiai háromszögként” emlegetik. Ha ilyen megközelítésből nézzük a helyzetet, akkor is rá kell mutatni, hogy Kína és az Egyesült Államok viszonya régóta rendezett, s folyamatos javulást mutat a szovjet— amerikai viszony. Logikus fejlemény tehát a kínai— szovjet kapcsolatok rendezése 2. A történelmi tények azt tanúsítják, hogy egy adott ország külpolitikáját nem az ideológia, hanem saját érdekei határozzák meg. Ezt a tételt támasztja alá az is. hogy a kínai—szovjet kapcsolatok rendezésének útjában álló három akadály közül egyetlen egy sem ideológiai jellegű. Mint ahogy a kapcsolatok normalizálását sem a közös ideológia diktálja a két ország között. Tévednek tehát és óhatatlanul helytelen következtetésre jutnak azok. akik a kínai—szovjet közeledést az ideológia szemüvegén át vizsgálják. 3. Nem átmeneti, hanem tartós eleme a kínai állami politikának a függetlenség és a nyitás a külvilág felé. Ez azt jelenti, hogy Kína nem kíván szövetségi viszonyra lépni egyik nagyhatalommal sem. A békés egymás mellett élés elvei alapján kívánja ápolni kapcsolatait minden országgal, legyen bár nagy, vagy kicsi. Korszerűsítési terveinek valóra váltása érdekében Kína barátságra törekszik minden országgal és nem lép fel ellenségesen senkivel szemben. Az enyhülés korunk meghatározó tanújává vált. Ilyen körülmények között a kínai—szovjet kapcsolatok normalizálása egybevág a történelmi áramlattal és a népek akaratával. (MTI) Nemzetiségi politika, nemzetiségi oktatás Az oktatás — egész struktúráját átfogóan — a közérdeklődés előterébe került az utóbbi években. Sok más sajnos, nem is történt vele — látványosan legalábbis. Mert a legjobb intézmények a legjobb pedagógusok szerencsére mostanság se a „helyzettel” foglalkoznak elsősorban, hanem a növendékeikkel. Tudják ugyanis, hogy az oktatás korszerűsítése — gazdasági nehézségek, műszaki fejlesztés, reformlépések, demokratikus szocializmus, nyitás és peresztrojka ide vagy oda — csakis az iskolákban mehet végbe. Ott, ahol a tanárok szellemi gazdagsága mindig is — és mindenhol — legfeljebb lelki (de: megadóz- tathatatlan) gazdagodáshoz vezetett. A nemzetiségi oktatás szerves részt a magyarországi oktatási rendszernek, s így fejlesztéséhez az 1985- ös új oktatási törvény is állami garanciát ígért. Hogy a „gazdasági nehézségek” a nemzetiségi iskolákat sem kerülik ki, az evidencia. Stark Ferenctől, a Művelődési Minisztérium nemzetiségi önálló osztályának vezetőjétől azt kértük, vázolja, milyen tendenciák érvényesültek eddig, s milyen törekvések aktuálisak ma a nemzetiségi oktatásban. Tájékoztatója alapján mindenekelőtt arra kell emlékeztetnünk, hogy a nemzetiségi oktatás nem csak a magyar oktatási rendszernek, hanem a nemzetiségi politikának is szerves része, s még a mai nehézségek egy része is abból fakad, hogy a háború utáni szerencsétlenkedések — magyar— szlovák lakosságcsere, német kitelepítések — miatt a többség a leggyengébb nyelv- ismeretre alapozó nyelvoktató iskolát választolttá a magasabb szintű nyelvtu» dásf feltételező nemzetiségi tanítási nyelvű iskolával szemben. Viszonylag kedvező arány csak a román iskolák közt alakult ki. Ráadásul az oktatási kormányzat is a könnyebb ellenállás irányába lépett 1960—61-ben: egységesítette a két iskolatípust, s ennek lefelé nivelláló hatása miatt még a megfelelő nyelvi készséggel rendelkező —kevés! — gyerek sem szerezhette meg a műveltsége alapjait anyanyelvén. Ismeretes, hogy a magyarországi nemzetiségek többsége — kivételt csak a kisszámú szerbség jelent — a nemzeti nyelv archaikus tájnyelvi változatát beszéli. Márpedig az anyanyelvet — és nem anyanyelven — oktató iskola nem csak a tájnyelvi változat meghaladásához elégtelen, de a nemzeti önismeret kialakításához is. E felismerés alapján a Művelődési Minisztérium nemzetiségi osztálya és az Országos Pedagógiai Intézet 1968-ban hozzáláttak a hatékonyabb oktatás feltételeinek megteremtéséhez. Alapdokumentumok, tankönyvek, taneszközök készültek, az iskolák vonzerejével párhuzamosan nőtt a tanulók létszáma is. Egy idő utón azonban új probléma jelentkezett: az anyanyelvoktatás ugyan egyre nagyobb hangsúlyt kapott, egyidejűleg azonban háttérbe szorult a komplexebb feladatot jelentő nemzetiségi nevelés. Ez az arányeltolódás érzékelhetővé vált a pedagógusoknak, a nemzetiségi értelmiség egészének, sőt a nemzetiségi szövetségek testületéinek a szemléletében is. Így azután perifériára került az iskola szocializációs feladatköre, az, hogy elősegítse a felnövekvő generációk beilleszkedését a nemzetiség egészébe. Megszakítva Stark Ferenc elemzését, itt — nehogy félreértés essék, s a nemzetiségi iskolák pedagógusai úgy érezzék, méltánytalanul kérjük számon tőlük az eredményes identitástudatra nevelést —, közbe kell vetnünk: a magyar fiatalok identitástudatának kialakulása ugyancsak áldozatául esett az oktatáspolitika, még pontosabban a politikai manőverezésnek! A magyar iskolákra vonatkozóan ugyanúgy feltehetjük a kérdést, amivel informátorom folytatta a gondolatmenetet: — Vajon az iskolákban közvetített tananyag nyújtott-e, s ha igen, milyen minőségű kapaszkodókat a nemzetiségi azonosságtudat kialakításához? Továbbá: — Hogyan ragadható meg a nevelési folyamat számára az „egységes nemzetiségi jelleg”, amely egyformán tartalmas a baranyai és a Sopron környéki németeknek, vagy a zempléni és békési szlovákoknak? Nyilvánvaló, hogy éppen a lényegi — a helyi közösségek teremtette — sajátosságokat hordozó tartalmak kilúgozásával. Ehelyett tehát meg kell tanulnunk alulról fölfelé építkezni a nemzetiségi nevelés szervezésében is A nemzetiségi oktatás korszerűsítése tehát tartalmi kérdésekre, differenciálásra kell, hogy irányuljon napjainkban — mindenekelőtt a pedagógusképzés bázisainak megerősítésével (lektorok alkalmazásával is), mert minőségi javulást csak a szaktárgyi isméretek és a nyelvi készségek szerves összekapcsolása hozhat. Van is már néhány bíztató példa arra, hogy eredményes a módszertanilag kimunkált kétnyelvű oktatás — a baranyai Boly, a Vas megyei Felsőszölnök vállalta elsőnek a kipróbálást —, a nemzetiségi szövetségek javaslatai alapján mintegy harminc iskolában kíván kétnyelvű oktatást honosítani az MM nemzetiségi önálló osztálya. Medve Imola Zsugorodik a nemzeti „torta" (Folytatás az 1. oldalról.) tosodott az üzletfelek elosztása. Magyarán saját magunk akadályoztuk, hogy a tőke oda kerüljön, ahol a leghatásosabban működik. A likviditásra (túlélésre) való törekvés miatt a bankok nem tudtak igazán hatást gyakorolni az üzletfelekre. Az MNB különösen idén, az első fél évben igen gyorsan szerette volna „visszaszedni” a pénzeket, a költségvetési terület helyett — a hitelbankoktól. Keveset tettek a pénzintézetek a tartósan fizetésképtelen cégek felszámolásáért. Nem alakult ki egységes pénzpiac sem. Hangsúlyozta a kereskedelmi bankok működésének antiinflációs hatását, ami létérdekük. Sajnos zsugorodik a nemzeti „torta”, ezért is fontos, hogy az átmeneti évek nehézségeit vállalva a hitelpolitika a termelést, s ne a veszteség támogatását patronálja — mondotta. Végezetül arról szólt, hogy a kereskedelmi bankok hamarosan új jogosítvánnyal rendelkeznek: befolyhatnak a lakossági pénzműveletek ellátásába is. Az előadás után kérdésekre válaszolt.
