Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ' XLIV. ÉVF.. 241. SZÁM ÁRA: 2,20 FT 1988. OKTOBER 8.. SZOMBAT Diósjenőn nem mellékes a „mellékes"... (3. oldal) Beépül életébe a vers (4. oldal) Becske, a szétszabdalt falu (5. oldal) Befejeződött az Országgyűlés őszi lésszaka A bős—nagymarosi beruházás helyzetéről szóló kormánytájékoztató feletti vitával folytatódott pénteken az Országgyűlés őszi ülésszaka. A vita előtt a négy érintett állandó bizottság előadója foglalta össze az ülésszakot megelőző testületi viták tapasztalatait. Elsőként Berdár Béla (Pestmegye, 25. vk.), a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főigazgatója a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság nevében javasolta: az Országgyűlés a kormány beszámolóját vegye tudomásul, vonja le az ügy tanulságait, s határozza meg a kormány számára a további építkezés és az üzemeltetés feltételeit. Meggyőződését fejezte ki, hogy az építkezés részbeni leállítása nagyban befolyásolhatja az szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainkat, csökkentheti kormányunk hitelét. Felhívta a figyelmet *arra, hogy az ország közvéleménye most döntést vár a parlamenttől, amelynek olyan helyzetben kell állást foglalnia, amikor a vízlépcső ügyében minden lényeges kérdés már korábban eldőlt. Ezért a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság elfogadta a tájékoztatót azzal, hogy következtetéseit és követelményeit, a környezetvédelemmel és a településfejlesztéssel összefüggő feltételeket meghatározta a kormány számára. A bizottság a kormányt arra kéri, hogy a jövőben minden olyan nagy beruházás ügyében, amely a természet jelentős átalakításával jár, nagy nemzetközi elkötelezettségeket és anyagi terheket ró a népgazdaságra, érdemi társadalmi vitát követően döntsenek. Az állásfoglalás ismertetésének e pontjánál Berdár Béla megjegyezte, hogy a maga részéről ilyen vállalkozásnak ítéli a Bécs—Budapest világkiállítást is. amellyel kapcsolatban a közvéleményt kevésbé érdekli az, hogy hol lesz a helyszín, sóikkal inkább arra kíváncsiak az emberek: a világkiállítás milyen terheket jelent a népgazdaságnak. A bizottsági előadó kérte, hogy az Országgyűlés egyetlen olyan tevékenységgel se értsen egyet, amely a jóváhagyott beruházási programból a környezetvédelmi és településfejlesztési beruházások elhagyását jelentené. Végül javasolta, hogy a képviselők az ismertetett feltételek kikötése mellett vegyék tudomásul a kormány tájékoztatóját. Szilágyi Gábor (Hajdú-Bi- har m., 3. vk.), a debreceni postaigazgatóság igazgatója, az építési és közlekedési bizottság titkára elmondta: a testület a nagyberuházásról folytatott vitában úgy foglalt állást, hogy a beruházás megvalósítása jelentősen előrehaladt, visszafordíthatatlan, s olyan kényszerpálya, amelyen, ha tetszik, ha nem végig kell menni. Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a Csepregi Győzelem Mgtsz elnöke, a terv- és költségvetési bizottság előadója ugyancsak ismertette a bizottság ülésén kialakult vitát. Elmondotta: többen hangsúlyozták, hogy erre a parlamenti vitára nem most kellett volna sort keríteni, hanem már 1985- ben, vagy még korábban.' A bizottság véleménye szerint a felelősség nemcsak az illetékes szaktárcát, hanem az államközi szerződés aláíróját, a kormányt terheli. A felszólaló hangsúlyozta: a bizottság ellenzi, hogy a bős—nagymarosi beruházás ügyében népszavazáson szülessen meg a döntés. Most kérni ki a nép véleményét — és ezáltal rá hárítani a felelősséget — erkölcstelen dolog lenne. „Ha korábban nem érdeklődtek szándéka felől, most ne rángassuk bele semmibe”. Ilyen meggondolás alapján azt javasolja a bizottság a parlamentnek, hogy vegye tudomásul a kormány beszámolóját, ám ne foglaljon állást a bős- nagymarosi beruházás kérdésében. Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.), akadémikus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanóra a mezőgazdasági bizottság véleményét tolmácsolta. Utalt arra, hogy az építők az ilyen jelentős természeti hatásokkal járó beruházásoknál a viták elkerülése érdekében általában a meglévő állapot fenntartására törekednek. A mezőgazdasági szakemberek ezzel a véleménnyel már a beruházás tervezésének szakaszában sem értettek egyet. Az új helyzet ugyanis a talajvízszint ingadozásának csökkentésével' a növények kiegyenlítettebb vízellátását teszi lehetővé. A szenvedélyes, ám tárgyilagos vita során kialakított bizottsági álláspontot ismertetve 'a képviselő elmondotta: a testület egy olyan országgyűlési bizottság létrehozását javasolja, amely más bizottságok képviselőivel is kiegészülve a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság égisze alatt működne. és a megvalósítás során, illetve azt követően is folyamatosan figyelemmel kísérné az egész beruházást. A vitát megelőzően szót kapott Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.), a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese. aki felolvasta több képviselőtársa véleményét is tolmácsoló levelét, amelyet Stad inger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének írt. A levél lényege, hogy választ kér a kérdésekre: a beruházásról készült akadémiai állásfoglalás kialakításában név szerint kik vették részt s az Akadémia elnöke egyetértett-e az állásfoglalással ? Az első hozzászóló dr. Szentágothai János akadémikus (országos lista), nyugalmazott egyetemi tanár, az MTA tudományos tanácsadója, emlékeztetett arra: 1983. december 20-án az MTA elnöksége egyhangú döntéssel nyomatékosan ajánlotta a kormánynak hogy mondjon le a tervről, vagy legalábbis hosszú időre függessze fel annak megvalósítását. Ez a határozat azóta sem került nyilvánosságra. A hiba egyik gyökerét ebben látja: a viták zárt ajtók mögött, „szigorúan titkos” vagy „szolgálati használatra” minősítéssel zajlottak. 1985 közepe — az elnöki tisztségből való távozása óta — ezt a határozatot sohasem változtatták meg, minden ügyirat erre hivatkozott, minden ezzel ellenkező állítás a tények elferdítése, s a tudomány elmarasztalása az üggyel kapcsolatban ennek fényében értékelhető. — Javaslom ezért a nagymarosi vízlépcső munkálatainak felfüggesztését, azt, hogy az összes érintett ország független 'környezetvédelmi, vízépítészeti és energetikai szakemberei az egész kérdést a Duna-völgy közös problémájaként vitassák meg. Káldi Endre (Győr"Sopron megye, 9. vk.), a Halászi Zöld Mező Mgtsz elnöke kifejtette: a Szigetköz lakosságának nagy többsége bízik a szakemberekben. Viszont aggodalmának adott hangot, hogy a terv nem számol megnyugtatóan a szigetközi, a Mosoni-Duna melletti települések ivóvízellátásával. Eck Tibor (Komárom m., 5. vk.), a Lakástextil Vállalat Tatai Szónyeggyáirának igazgatója utalt arra, hogy többen a beruházás kedvezőtlen hatásaira hivatkozva kérik az építkezés leállítását. Leszögezte: az elmúlt egykét évben, de különösen a májusi pártértekezlet óta hazánkban megindult demokratizálódási folyamat nem jelentheti azt, hogy egy szűk, de annál hangosabb kisebbség presszionálja a halkabb többséget. Egyesek — tette hozzá — a kormány tűrőképességét akarják próbára tenni. Szabó Kálmán akadémikus (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára több indítványt tett. Javasolta, hogy a miniszteri expozét tekintse az Országgyűlés közbülső beszámolónak, és így fogadja el, de ne erősítse meg a benne lévő koncepcionális elképzeléseket. Indítványozta a» nagymarosi vízlépcső építésének mielőbbi felfüggesztését. Bugán Mihály (Szolnok m., 12. vk.), a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese leszögezte: mindenképpen a beruházás befejezését támogatja. Véleményét a kiskörei Tisza II. vízlépcső példájára alapozta. Simon Péter (Tolna megye, 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója a bős—nagymarosi beruházás energetikai vonatkozásait elemezte felszólalásában. Tóth István (Bács-Kiskun m., 10. vk.), a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat igazgató-főmérnöke mint a vízügyi ágazatban dolgozó mérnök, Tóth István sorra vette a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer néhány kedvező, illetve kedvezőtlen hatását. Medvetzky Antalné (Baranya megye, 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Építőipari Intézetének igazgatóhelyettese — maga is vízépítő mérnök — véleménye szerint a vízlépcső- rendszer főművei jók, megépülésük után nagy nemzeti érték jön létre. Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi Mgtsz pártbizottságának titkára vitába szállt azzal a vízlépcső építését szorgalmazó véleménynyel, hogy az építkezés túl előrehaladott az eredeti állapot visszaállításához. Rámutatott: azért alakulhatott ki ilyen patthelyzet, mert az előkészítés szakaszában hiányzott a széles körű társadalmi vita. Következetlenül érvényesült a felelősségi elv, ám nem lehet senkinek joga a személyes felelősség elkendőzése. A képviselő a rendelkezésre álló információi és tapasztalatai alapján a létesítmény ellenzőinek véleményét tartotta meggyőzőbbnek. A számos szakkérdés megválaszo Lattá niságia mellett érvként használta, hogy pénzínséges korunkban ész- 'szarütlen megoldás kétes kimenetelű beruházásra költeni a nemzeti jövedelem számottevő hányadát. Javasolta: záros határidőn belül népszavazáson határozzon a beruházásról az egész magyar nép. Szabó Tamás (Fejér m„ 7. vk.), aiz Ercsi Cukorgyár osztályvezetője elmondotta, hogy amióta az emberi civilizáció létezik, azóta folyamatosan be is avatkozik a természetbe. Nem szabad azonban zsarnok módjára kihasználni a természet adta erőket. Simon Péter Pál (Borsod- Abaúj-Zemplén megye, 23. vk.), a Tiszai Vegyi Kombinát gyáregységvezetője szerint a továbbépítés és a beruházás leállításának összevetése csak egy eredményt hozhat, azt, hogy az adott ütemterv szerint meg kel® építeni a vízlépcsőrendszert. Király Zoltán (Csongrád megye, 5 vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő riportere bevezetőben hangoztatta: — Mindössze másfél hónapja, hogy szenvedélyesen vitázik az ország erről a gi- gantomániás beruházásról, amely egy kis ország számára még közepes volta ellenére is óriási terhet jelent. És amelynek inkább érezzük, semmint ismerjük a veszélyeit. Ám a most világra jönni kész demokrácia szellemében keressük a kiutat a nagyberuházás okozta ökológiai és ökonómiai zsákutcából. A mai reformszándékú kormány hitelének leginkább megrontója, a bizalmi válság kovácsa az elmúlt évtizedek • politikai, kormányzati gyakorlata — hangoztatta. A bős—nagymarosi vízlépcső-beruházás előkészítése és megvalósítása, az ezt megelőző alkudozások, csatározások, a döntések meghozatalának, halogatásának módja és háttere, mint cseppben a tenger, úgy reprezentálja Magyar- ország utóbbi négy évtizedének ellentmondásos gazdasági, társadalmi, politikai viszonyait, közéletét. A képviselő ezután néhány konkrét kérdést vett nagyító alá. Mindenekelőtt a beruházás költségeivel kapcsolatban fejezte ki kétségeit, emlékeztetve arra, hogy a 10 évvel ezelőtti 20—25 milliárdos elképzelés után, 1986-ban sokakat megdöbbentett az 54 milliárdos előirányzat közzététele. Most azonban van, aki már 110, sőt 150 milliárdos végösszegről beszél. Véleménye szerint ennek az az oka, hogy eleve rossz költ- 'ségbecslést készítettek, de csak így lehetett kicsikarni a döntést a munkák megkezdéséhez. Hasonlóan vitatott kérdésnek nevezte a komplex beruházás megtérülési idejét. Ezután felhívta a törvényhozó testület figyelmét a vízlépcsőrendszer várható ökológiai veszélyeire, majd a kérdéskör nemzetközi jogi vonatkozásait érintette. Ügy foglalt állást, hogy a miniszteri tájékoztatót a maga részéről nem tartja elfogadhatónak. Bejelentette: 31 képviselőtársa aláírásával az Országgyűlés elnökéhez eljuttatott levélben kéri, hogy a miniszteri tájékoztatóról — az ügyrend adta lehetőség értelmében — név szerint szavazzon a parlament. Barcs Sándor (országos lista),' az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke egy rövid idézetet olvasott fel a síkföldi vízi erőművekről. Ebben Mihail Gorbacsov fejti ki a véleményét a szovjetunióbeli erőműépítés problémáiról, utalva arra, hogy a Szovjetunióban ezeknél a beruházásoknál „a közigazgatás mely pontján temették el a tudomány álláspontját”. A Szovjetunióban úgy döntöttek, hogy mielőbb össze kell állítani a halasztást nem tűrő, késedelem nélkül megoldandó problémák listáját, s amikor ezzel a munkával elkészültek, arról beszámolnak az embereknek — tette hozzá. (Folytatás a 2. oldalon.)A harmadik munkanap a Parlamentben.
