Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-05 / 238. szám

1988. OKTÓBER 5.. SZERDA NOGRAD 3 Érvek és ellenérvek VÍZLÉPCSŐ KÖZELRŐL Épiil a duzzasztómű. A hamleti kérdés úgy tű­nik felesleges. A dunai víz­lépcsőrendszer legújabb tag­jának a gaibci'kovo(bös)— nagymarosi vízlépcsőrend­szernek most már meg kell épülnie. Így vélekedett az újságírók túlnyomó többsé­ge a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztéri­um álfal szervezett helyszí­ni tapasztalatszerzés alkal­mával. így nyilatkoztak képviselők tucatjai, vízügyi szakemberek, tudósok. Egy másik részük pedig nemze­tet féltő aggodalmának adott hangot. Milyen érvek sorakoztak fel az előző oldalon? A vízlépcsőrendszer a Du­na—Rajna—Majna-csatorna megépítésével transzkonti­nentális hajóúttá válik, Bu­dapest és Pozsony között a hajózási időalap negyven százalékkal nő. A víz évente 3,6 milliárd kilowattóra „fe- hér”-energiát termel. Csupán a hazánkat megillető meny- nyiséghez más erőművekben körülbelül kétmillió tonna barnaszén vagy 700 ezer topna kőolaj elégetésére len­ne szükség. Minden korábbi­nál nagyobb biztonságija ke­rül a folyó környezetében ta­lálható nemzeti vagyon. A létesítménynek köszönhetik majd az érintett települések a vezetékes ivóvizet, szenny­vízcsatornát, az üdülés, a pihenés korszerű feltételeit. Mit mondanak a beruhá­zást ellenzők? A többi között, hogy a vízlépcsőrendszer más, ’fon­tos céloktól von el tőkét. „Bős—Nagymaros az összes hazai beruházási költségnek mindössze egy százalékát ve­szi igénybe az építkezés ide­jén” — jegyezte meg Szántó Miklós, az OVIBER vezér- igazgatója, aki ezekben a hetekben ideje java részéta két tábor tájékoztatásával tölti. Felvetik az aggódók, hogy a dunakiliti tároló szennye­zett állóvízzé lesz, s ezáltal veszélybe kerül egvmilliárd köbméter tiszta víztartalék Karcsú daruk munkában. a Dunántúlon; a Nagymaros alatti medermélyítés miatt csökken majd a fővárost el­látó kutak hozama, a beru­házás* a visegrádi Dunaka­nyart szennyezett ipari tájjá teszi. „A dunakiliti tározó vízkészlete еду-két nap alatt kicserélődik, tehát túlzás állóvíznek minősíteni. Leg­alább hatmilliárd köbméter a 'Szigetköz alatti ivóvíztar­talék, a szűrést ellátó ka­vicsréteg védelmében. A víz­lépcsőrendszer nem változ­tat a Duna folyásán, a Bu­dapest alatti kutak termelé­se sem kerülhet ezáltal ve­szélybe” — magyarázta Szöl- lősi Nagy András, a VITU- KI tudományos főigazgató­helyettese. . Az érvek és ellenérvek felsorolása oldalakat tesz ki. Mindkét fél esküszik a ma­ga igazára. A vízlépcső ter­vezésében, kivitelezésében érdekeltek egyöntetű véle­ménye, hogy a tudomány mai állása szerint minden várható rosszra felkészülték. Valódi veszélyt csak az je­lenthet, amit ma a kutatók nem láthatnak. „De ezt alig­ha kérhetik számon bárhol a világon, mert egyébként az ember semmihez sem fog­hatna hozzá!” — jegyezte Emberek és a készülő mű. meg Bencsik Béla, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke, aki nem árult el titkot köz­lésével: az 1927-ben átadott kachleti vízlépcsőt a Dunán újabb 29 követte, s ma is — a bős—nagymarosin kívül — további három létesítményen dolgoznak. Egy kihaszná­latlan tartalék mozgósítása vezényelte az illetékeseket, amikor 1977-ben aláírták a magyar—csehszlovák egyez­ményt. Abban is azonos a sajtó munkatársainak és a szak­embereknek a véleménye, hogy a beruházás körüli nagy port elsősorban a tájé­kozatlanság verte fel. Az el­maradt, részletes információ­kért ki a hibás? Azóta bi­zony sok víz lefolyt a Duna említett szakaszain is. Ma már szinte az utolsó beton­szállítmány érkezéséről is tudhat bárki, autóbuszunk a dunakiliti csatorna leendő medrében halad, amelynek oldalfalán csehszlovák em­berek és gépek dolgoznak. Itt monumentális és előre­haladott minden! Szerződé­sek és határidők köteleznek. A szomszéd, ország építői nem vitatkoznak, végzik dolgukat. S mi lenne, ha a magyar fél a nagymarosi létesít­mény elhagyásáról döntene? A helyreállítás, a kártéríté­sek összege 39—40 milliárd forintra rúgna. A beruházás teljes leállítása óvatos becs­lések szerint is legalább 60 milliárd forintot emésztene fel, nem beszélve az elma­radó energiaitermelés más forrásból történő pótlásáról. Állunk és nézzük a kar­csú toronydarukat, amint pontos terv szerint kidol­gozva helyükre emelik a turbina részegységeit. Szo­katlan a látvány. E helyen majd energia-előállító vízosz­lop lesz, nemzetközi hajó­út. .. Ezreknek ez mindösz- sze kérdőjelet jelent. Pedig az ember nem elő­ször állítja szolgálatába a természetet. M. Sz. Gy. Fotók: Perl Márton Szlovákul vagy magyarul? Egy este — két választás Bizalmas légkörben illúziók nélkül Pénteken este, Nógrádsá- pon ifjabb Berczeli István népfrontelnök arcán első­nek azt láttam, mintha nem­igen hinne nekem, amikor megkérdeztem, megérkezett-e mór a főtitkár. Három­negyed hat előtt néhány perccel a kultúrház szűk kis bejárójában hárman álldogál­tunk; ő, a küldöttjelölt Ma- tyóné Larni Ilona és én. Az­tán, két-három emberrel már többen voltunk ott, amikor hat óra tájban meg* érkezett a fekete állami gépkocsi. 1 Megjött a főtitkár és he­lyettese. Nem mondhatnám, hogy úrrá lett a pánik, mert a községi népfrontbizottság el­nöke nyugodt szívvel emle­gette fel: néhány napja sze­mélyesen hordott szét * ki­lencven meghívót a péntek esti küldöttválasztó falugyű­lésre. Ám, amíg a Magyar- országi Szlovákok Demokra­tikus Szövetségének főtitká­ra, Jakab Róber.tné, még mindig a bejáróban, szlová­kul beszélgetett két hetven körüli férfival, a népfront­elnök csak el-elszaladt né­hány közeli házhoz. Kötetlen beszélgetés A szomszédos teremben a liatalok is abbahagyták a videózást, nyilván felkérés­re, és a kultúrház nagyter­mében élénk zsongással fog­lalták el az utolsó székeket. Így jöttünk össze a küldött-1 választó gyűlésre Nógródsó- pon tizennyolcán. A hivatáloskodó beszámoló helyett a megjelentek in­kább kötetlen beszélgetést javasoltak, de mielőtt még ehhez hozzáfogtak volna, a csekély érdeklődést látva, Jakabné kért szót. Röviden elmondta, hogy, ha a nóg- rádsápiak még szlováknak érzik magukat, ha szárma­zásban, tudatban megvan a szlovák érzet, úgy válassza­nak maguk közül küldöttet a szlovákok decemberi kong­resszusára. Ha pedig nem, úgy mondják ki, Sáp nem szlovák falu. Rögtön válasz érkezett a sarkított fogalmazásra: — Örökké az volt, szlovák falu — mondta az egyik, idős kalapos ember, azok közül, akikkel a főtitkár már a bejáróban is beszélgetett. — De, ha ezt mondanák, nem hinném el, mert én gutái vagyok, és tudom, hogy Sáp mennyire szlovák falu volt — folytatta a főtit­kár. Így kezdődött a sápi kül­döttválasztó falugyűlés. S, bár valószínű, gyökeres for­dulatról nem beszélhetnénk akkor sem, ha megvártuk volna a végét. Aznap este a szlovákság nógrádsápi kép­viselete sem létszámban, sem lelkesedésben nemigen szaporodott. Lehet értekezleten is Biztatóbb benyomásokat remélve mentünk át Nóg- rádsápról Vanyarcra. A kultúrház nagytermében legalább hatvanan voltak. Belépéskor rögtön szembe­tűnt az ülésrend: a jobb ol­dali széksorokban ültek az asszonyok, bal oldalon a férfiak. (Beidegződött, régi, szép szokás.) A beszámoló után egyet­len felszólaló volt. A férfi­ak sorából azt mondta el, hogy a gyerekeket tanítani kell a nyelvre, mert lehet, hogy tíz év múlva kitágul a világ, s a ,,szomszédba ro­konainkhoz úgy járhatunk majd át, mintha közértbe mennénk.” Többen nem jelentkeztek Vanyarcon sem hozzászólás­ra. S, ekkor a főtitkár asz- szony kért szót. — Inkább magyarul — kiáltották sokan, amikor azt kérdezte, milyen nyelven szóljon. Beszéde — amiből én semmit nem értettem — jó hangulatot derültséget kel­tett. Éppen ezért, miután Lász- ka Pál személyében a va- nyarciak kongresszusi kül­döttüket megválasztották, s már a hagyományőrző együt­tes énekelt, táncolt a szín­padon, azt kérdeztem elő­ször: mivel keltett jó han­gulatot? — Nem szeretek szónokol­ni. A párbeszédes formára törekszem, arra, hogy dialó­gus alakuljon- ki a hallga­tósággal. Partnernek kell kezelni a hallgatóságot. — Mégis mitől volt a de­rültség, a gyors kapcsolat? — Attól, amit mondtam. És attól, ahogy mondtam, a saját anyanyelvükön. Az anyanyelv bizalmas légkört teremt, ha itt használjuk. Egyébként azt mondtam elő­ször a hozzászólónak, hogy egyetértek azzal, amit mond, de miért nem mondta szlo­vákul. — Figyeltem máshol is, itt is, ha az egybegyűlt szlo­vákokhoz anyanyelvükön szólnak, megváltozik az arc- kifejezésük, odafigyelőbbek. feszültebbek lesznek... Miért? — Ha szlovákul megszó­lalok, rádöbben a közönség, hogy lehet ezt a nyelvet ér­tekezleteken is használni. Igaz, magyarul a befogadás egyszerűbb. Azonkívül a szlovák itt is nyelvjárási nyelv, nem teljes értékű, belekeveredik a magyar szó is. Én ismerem ezt a nyelv­járást. mert itt nőttem fel, Galgagután. — ön, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö­vetségének főtitkára miben látja ma az úgynevezett nemzetiségi kérdést a szlo­vákság körében? — A magyarországi szlo­vákságnak nagyon gyenge pontja a nemzetiségi öntudat. Ez kialakításra vár. Erős a kisebbrendűségi érzés, mind a hovatartozás vállalásában, mind a nyelv használatában. Mindez pedig ismerethiány­ból fakad. Sarkalatos kér­dés az oktatás. Nincs szlo­vák tannyelvű oktatás sem az általános, sem a középis­kolában. A gyerekek kilenc­ven százaléka hetente kettő­három órában tanulja a szlovákot, fakultatív óra­rendben. Ez nagyon kevés. — öt éve főtitkár, meny­nyire ismeri a szlovák tele­püléseket? — Közel száz községet tartunk számon szlovákként. A ciklus alatt eddig kilenc híján mindegyikben jártam. Az a véleményem, ahol el- magyarosodott a település, nem kell semmit erőltetni. Tudatosan vállalja — De ha küldöttet vá­lasztanak. nyilván céljuk van azzal az embereknek.. — Nincsenek illúzióink, hogy minden küldött lelke­sen jön majd a kongresszus­ra. És nincs illúziónk abban sem, hogy széles tömegbá­zis van mögöttünk. Több küldöttnél ez már öt évvel I ezelőtt is látszott. Ezért i-s • hangsúlyoztuk most a vá­lasztások, előkészítésekor, hogy olyon szlovák legyen a küldött, aki érti a nyel­vet, s tudatosan vállalja a magyarországi szlovákság tennivalóiból a ráeső fela­datot. és akitől választóik is kérjék számon, mit tett. Zsély András Menedzselik a kábelgyárat Az idestova két éve új alapokra helyezett műszaki fejlesztési tevékenység szá­mos kiemelkedő megoldást szült az MKM Balassagyar­mati Kábelgyárában. Ennek jegyében született együttműködés egy szovjet kábelgyárral, valamint a Magyarnándori Állami Gaz­dasággal. Az üzlet hordere- je viszont már túlnő a ká­belgyári fejlesztés keretein, ezért elhatározták, hogy a menedzselésre felkérik az INNO-I.INE Innovációs Kö­zös Vállalatot. A közelmúltban aláírt szerződés értelmében az INNO-LINE vállalja a pia­ci igény feltárását, s meg­szervezi az egyes berende­zések — mint például a tő­késimportot kiváltó forgó­leadó szerkezet, valamint a káb el h u lladék- h aszn osí tó rendszer — gyártását. Spárgatök Mátraterenyéröl Szeptembertől dolgozzák fel a háztájiban termett spárga­tököt Mátraterenyén, a Zagyvavölgye Termelőszövetkezet hűtőházában. A harmincvagonnyi mennyiséget egy- és négykilós csomagokban szerelik ki, majd hűtés után a bu­dapesti és miskolci hűtőháznak, valamint a Ráckevei Arany­kalász Termelőszövetkezetnek szállítják. — bp —

Next

/
Thumbnails
Contents