Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-29 / 259. szám
1988. OKTÓBER 29., SZOMBAT NOGRAD 3 JBHBf Ereziük q uőltozősok ЧУВСТВОВАТЬ mi ilvH пульс pulzusát ПЕРЕМЕН A KUZBASSZ interjúja Detresfes Miklóssal Szeptember végén Nógrád megyében tartózkodott egy újságírói delegáció Ke- merovóból. Ekkor volt a Nógrád megyei pártbizottság ülése, amelyen Devcsics Miklós elvtársat első titkárrá választották. Felhasználva az alkalmat A. Szemjo- nov, a „Kuzbassz” munkatársa interjút készített Devcsics Miklóssal. — Devcsics elvtárs! A Nógrád megyei pártbizottság önt a közelmúltban megválasztotta első titkárává. Milyen körülmények között, hogyan zajlott le я választás? — Elöljáróban, az előzményekről szeretnék szólni. Nógrád megyében és Kemero- vóban egyaránt köztiszteletben álló Géczi János elvtárs, a megyei pártbizottság korábbi első titkára, elérte a nyugdíjkorhatárt, mind a Központi Bizottságnak, mind a megyei pártbizottságnak bejelentette nyugállo- miálnyiba vonulási szándékát. A testületek, érdemeit hangsúlyozva, tudomásul vették kérését, s a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa magas kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A megyei pártbizottság a megüresedett tisztség betöltésére jelölőbizottságot választott. Az MSZMP Politikai Bizottsága, a korábbi gyakorlatitól eltérve, nem tett előzetesen konkrét javaslatot, azaz a Nógrád megyei testület önálló, felelős döntésére bízta a választást. A jelölőbizottság a lehető legszélesebb körben gyűjtött véleményt. Elbeszélgettek a megyei pártbizottság tagjaival, meghallgatták az állami szervek, tömegszervezetek javaslatait. Összegyűjtötték az alsóbb pártszervektől, a jelentősebb ipari üzemek, termelőszövetkezetek kollektíváitól érkezett javaslatokat, s mindazokét, akik ezt eljuttatták a jelölést végzőkhöz. Természetesen döntő volt a megyei pártbizottság tagjainak véleménye. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy engem választottak, s én kaptam bizalmat a tisztségre. — A párt vezető testületéi mindenhol sajátos problémáik megoldásán dolgoznak. Az ön vezetésével, a pártbizottság első ülésén milyen témát tűzött napirendre, hogyan kezdte el a munkát? — Kemerovói barátaink előtt is közismert, hogy napjainkban Magyaroroszágon a társadalmi-gazdaságii kibontakozás van napirenden az élet minden területén. A reformoknak egyidejűleg két alapvető területen kell érvényesülniük: a politikai -intézményrendszer és a gazdaság megújulásában. Ezt az utat jelölte meg az MSZMP májusi országos értekezlete, s ennek megvalósításán dolgoznak Nógrád megye kommunistái is. A megyei testületek — a végrehajtó bizottság és a pártbizottsáig — a közelmúltban -rendkívüli fontos témákat tárgyaltak. Elfogadták a cselekvés vezérfonalául szolgáló munkaprogramot. Áttekintették a kibontakozás tudati feltételeinek alakulását, hiszen az előttünk álló nehézségeken csak akkor vagyunk képesek úrrá lenni, ha az erobere- . két foglalkoztató kérdésékre folyamatosan és meggyőzően válaszolunk, erősítjük a párt eszmei, politikai és cselekvési -egységét. A változás igénye és gyakorlata olyan kérdéseket vet fel, amelyek korábban nem jelentkeztek. Miilyen szocializmust akarunk? Olyat, amelyet a demokrácia hat át, amelyben az emberek őszintéin, nyíltan fejtik ki véleményüket, egymástól eltérő érdekek ütköznek. Nagy szerepet szánunk a tulajdonformák szélesedésének. Az állami, szövetkezeti tulajdon mellett nagyobb lehetőséghez ju-t a magántulajdon, érvényesülhetnek az áru- és pénzviszonyok, a piac. Az Országgyűlés legutóbb elfogadta a társasági törvényt, amely lehetővé teszi részvénytársaságok alakulását i,s. Néhányan úgy vetik fel a kérdést, hogy ezek a változások nem veszélyeztetik-e a szocialista céljainkat? Erről gondolkodva nekem mindenekelőtt a nagy októberi szocialista forradalom utáni években kialakított lenini vezetési stílus jut eszembe: Lenin alkalmazkodási készsége az éles fordulatokhoz, ha ezeket a helyzet változása, a szocializmus érdekei megkövetelték. Most éppen olyan időszakban élünk, amikor a szocializmus érdekei jelentős változásokat követelnek gyakorlatunkban^ gondolkodásunkban. Nem kell csodálkozni azon, hogy az emberek az új követelményeket és jelenségeket a régi mércével mérik, amely az elmúlt évek gyakorlatában alakult ki. Éppen ezért merülnek fel ilyen kérdések. A mj feladatunk megértetni a közvéleménynyel, hogy alapvető törekvéseink változatlanok: a szocializmust építjük hatékonyan működő és demokratikusan fejlődő társadalmat szeretnénk építeni. Az emberek nehezebben -igazodnak el a napi dolgokban nemcsak azért, mert az új általában is kételyeket vált ki, hanem azért is, mert az új döntések nem mindig vannak ideológiailag megalapozva. Munkánk feltételei gyorsan változnak és hatást gyakorolnak döntéseinkre. Ily módon nincs idő és lehetőség, s szerintem szükség sem arra, hogy mindennapi tetteinket ideológiai tézisekkel kellene igazolnunk, mert ha erre várakozunk. elmulasztjuk a cselekvés lehetőségét. A megyei pártbizottság személyi kérdésekkel is foglalkozott. Üj gazdaságpolitikai titkárt választott, megújította a testület ösz- szetételét. Olyan új tagok kerültek a pártbizottságba, akik mögött, teljesítmény áll, akik környezetükben munkájukkal, közéleti tevékenységükkel elismerést szereztek, akik határozottan támogatják a reformokat. — Kérjük beszéljen önmagáról? — Tősgyökeres Nógrád megyei vagyok. Itt tanultam Salgótarjánban, ide jártam középiskolába. Fiatalemberként tevékenykedtem a paraszti-fjúság-i szervezetben, vezetője voltam a- városi diákszervezetnek. Ezután- a néphadseregben, mint politikai munkás teljesítettem szolgálatot. A pártba 1948-ban léptem be. Politikai, világnézeti fejlődésemben a szüleim meghatározó szerepet játszottak. Édesapám tagja volt az -illegális kommunista pártnak, hadifogságból a Kij-ev melletti pa-rtizámképző táborba került, részt vett a felszabadító -harcokban. A pártapparátusban Rétság járásban, később Salgótarján városban első titkárként dolgoztam, mia-jd 7 évig a megyei pártbizottság titkára-, 8 évig a Nógrád Megyei Tanács elnöke voltam. Elvégeztem a- közgazdaságtudományi egyetemet, a politikai főiskolát. Egész életem — egy rövid időszakot leszámítva — Nógrád megyéhez köt. Persze, ez nem jelentett bezárkózást, hiszen abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Albánia kivételével többször jártam minden európai szocialista országban, és olyan tőkés államokban, mint Japán, NSZK, Finnország; Indonézia, Svédország. Én mindig nagy dolognak tartottam, ha az ember ragaszkodik a szülőhelyéhez és szereti azt. De természetesen azt is, hogy ha valahol jót lát, hasznosítsa munkájában, a rossztól pedig óvja meg saját magát. A családomról még annyit: két lányom, egy unokám van, feleségem könyvtáros. — A szovjet és a magyar testvérpártok közös gondja az állami és a pártfeladatok szétválasztása, a tanácsok szerepének növelése. Milyen utakat lát ennek gyakorlati megvalósításában? — Sajnos kialakult egy olyan gyakorlat munkánkban, hogy mindenben, a részkérdésekben is a párt mondta ki a döntő szót. Ezt meg kell szüntetni. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957-ben meghirdette, hogy az állami és társadalmi szervek tevékenységét elvi eszközökkel irányítja, határozatait az adott szervezetekben dolgozó kommunistákon keresztül érvényesíti. Ezt az elvet pedig nem sikerűit maradéktalanul megvalósítani, ezért érvényesítéséért további erőfeszítéseket kell tenni. Arról van szó, hogy a párt központi és helyi szervei a felmerülő kérdések poliiitb kai aspektusaival foglalkozzanak. Ne vállalják át a döntést minden operatív kérdésben. Ez a közvetlen beavatkozás a bürokratizmus egyik forrása is. Ma például a tanácsok végrehajtó bizottságaiban ott ülnek a pártbizottságok, pártalapszervezetek titkárai, ráadásul nemegyszer ugyanazt a- témát tárgyalják, mint a párttes'tületék. Meg lehet említeni egy másiik példát: a pártti-tiká-rok fizetésemeléskor, jutalomosztás- kor részesei a javak konkrét elosztásának. Nem ez a dolguk. Azzal, hogy ők konkrétan foglalnak állást a gazdásági és bérkérdésekben, a felelősséget is túlzottan magukra vállalják, s az állami és gazdásági vezetők felelősségét csökkentik. A pártnak érzékelnie kell a társadalmi struktúrában bekövetkezett változásokat, az új igényeket. Ezekre reagálni kell, kezdeményezni. Nem arról van szó, hogy a párt számára közömbös, hpgy mit csinálnak az állami, gazdasági szervek. A párt megnövekedőt,t önállóság körülményei között a változásokat, a mozgást kíséri figyelemmel a tevékenységükben, és a progresszív változásokat ösztönzi. Ugyanakkor a negatív jelenségeket nyíltan vitatja, bírálja. A tisztázatlan kérdésekben a párton kívüli közvélemény érdekeit iis figyelembe veszi. Ez csak a szocialista pluralizmus keretei között képzelhető el, ahol más vélemények is kialakulhatnak. A párt a KlSZ-szel, szakszervezetekkel, alternatív csoportokkal egyeztetve segíti a kibontakozást. Az eddigi gyakorlattól eltérni nehéz lesz máról holnapra. Ahhoz azonban hogy a- pártszervek valóban a politika alakítói és irányítói legyenek, nincs más út. Mérsékelni szükséges a testületekben a kölcsönös képviseletet, minden eddiginél nagyobb önállóságot adva az állami szerveknek, tömegszervezeteknek. Meg kell hallgatni véleményüket, amelyek nem mindig egyeznek a pártvezetők egy része által képviselt kiinduló álláspontokkal. A pártnak elsősorban az eltérő érdekek feltárásában, egyeztetésében növekszik meg a szerepe, nagyobb mozgásteret teremtve partnereinek. Vitás kérdésekben pedig módjában áll a pártszerveknek, hogy a különböző testületekben és beosztásban- dolgozó párttagokat kötelezze a párt által folytatott politikának képviseletére. — Tudjuk, hogy az MSZMP országos értekezletén nagy hangsúlyt kapott a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítése. Az adott körülmények között, hogyan teljesítik ezt a feladatot, hogy minden egyes emberhez eljutva, megértsék azok gondjait, érdekeit? — A társadalomban tapasztalt nehézségek elsősorban a népgazdaság helyzetéből, az ország külkereskedelmi mérlegének hátrányos alakulásából adódnak. Ennek következtében nőnek a lakosság terhei is, és ezek a nehézségek nem növelik a párt iránti bizalmat. A pártszervezeteknek alapvető feladatuk, hogy minden egyes emberhez eljussanak, s megértessék: gondjaink egy részének oka objektív eredetű, a világgazdaságban végbement folyamatok hatására -keletkeztek, másrészt ezeket a gondokat saját munkánk gyengeségei és a merev, a társadalom objektív folyamatait figyelmen kívül hagyó irányítás okozták. Mindezen változtatni hosszabb időszakra Van szükség, még akkor is, ha mindenki a maga posztján, képességei szerint, legjobb tudásával becsületesen teljesíti feladatát. Az emberekkel meg kell értetni, el kell fogadtatni a változás irányának helyességét. Meg kell magyarázni nekik, hogy milyen áldozatokat hoznak és mit várhatnak el ezért, őszintén kell beszélni, elsősorban a pártot kell a megújulás élcsapatává fejleszteni. A párt ereje a tömegek támogatásának megszervezésében van. Ehhez új típusú kapcsolatokra van szükség az irányító pártszervek és az alapszer-vezetek között. Egy példát említek. Ha a városi első titkár ellátogat egy üzembe, gyakra-n az igazgatónál kezdi, pedig először az ott dolgozó párttagok véleményét kell megismernie. Az is fontos, hogy helyi kérdésekben ne • felülről elhatározott döntések szülessenek. Egyik községünk lakossága például úgy döntött: nem kíván közös tanács keretében- tevékenykedni egy másik községgel. Döntésüket elfogadtuk, most a községnek saját tanácsa vtan. Arra is ügyelniük kel-i a pártszervezeteknek, hogy az emberek politikai hangulatát befolyásoló problémákat gyorsan megoldják. A párttagok fellépnek a bürokrácia, a nem munkából származó jövedéknek ellen, elítélik a spekulációt, a hivatali hatalommal való visszaélést. A vezetők életének is jobban a nyilvánosság előtt kell zajlania. Természetesen akkor is bírálják majd őket, de a nyíltság légkörében könnyebb lesz a bírálat minősítése. Az eddigiinéi jobban oda kell figyelnünk az alacsony jövedelmű nyugdíjasok, a pályakezdő fiatalok, a nagycsaládosok szociális gondjaira. Még ilyen nehéz gazdasági helyzetben sem maradjunk érzéketlenek a megérett problémákra. Legfőbb célunk olyan körülmények teremtése amelyekben az egyes ember alkotóenergiájia kibontakozhat. Ennek -nélkülözhetetlen feltétele a szellemiség felértékelődése. Nem az átlaghoz kell hasonlít- gatnunik magunkat, hanem a kimagaslóhoz. Olyan értékrendre van szükség, amely jobban becsüli a nagyobb szellemi teljesítményt. — Ügy tudjuk: Nógrád megyében is nőnek я különbségek az árak és fizetések között. Ez a tendencia tartós marad* e és milyen megoldás kínálkozik? — Az árak növekedése nem Nógrád megyei sajátosság. Közrejátszik ebben, hogy Magyarország nyitott gazdasággal rendelkezik, jelentős behozatalra szorul. Ha a világpiacon az alapanyag ára emelkedik, ez jelentkezik a mi termékeinkben is. Másrészt a nem korszerű termék, az alacsony hatékonyságú munka, a pazarló anyag-, energia- és munkaerő-gazdálkodás mindenhol drága. Az állami költségvetés pedig nincs abban a helyzetben, hogy az áremelkedéseket központi forrásból finanszírozza. A piac értékítéletének kell mindinkább döntőnek lennie, leszámítva a létfontosságú cikkeket. Ma az áremelkedések egyik oka, hogy az alacsony hatékonyságú munkát a vállalatok az árakban hárítják át a fogyasztókra. Ennek ellenszere a versenyhelyzet, a piac, amelynek egyébként érvényesülnie kell a szocialista országok kereskedelmében is. Az árak és bérek közötti különbség növekedésének egyéb tényezői is vannak. Az ország adósságállományának csökkentése a kivitel arányának emelését kívánja meg, s ezzel párhuzamosan a belső fogyasztás mérséklését. Ebben az esetben a kereslet és kínálat összhangjának hiánya is az árak felhajtásához vezet, ugyanígy a monopolhelyzet, az árspekuláció, a tisztességtelen verseny, a teljesítmény nélkül kifizetett munkabér is. A megye lakói is érzik a reáljövedelem csökkenését. A megye iparának hagyományos szerkezete, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek, a korszerűtlen eszközökkel dolgozó gyáregységek eleve objektív hátrányt jelentenek. Egyes rétegek megélhetési gondokkal is küzdenek. A szociálpolitika feladata, hogy helyzetükön javítson. A valóban arra rászorulókhoz kell eljuttatni a több társadalmi segítséget, mert körülményeik a közeljövőben aligha javulnak. — Milyen személyes tervei, elképzelései vannak a pártmunka megújítására? — A megyében is el kell végezni egy reális helyzetelemzést. Mit tettünk jól, mit tettünk rosszul, mi a helyzet most, mi a teendő? Ez egy állandó folyamat. Hangsúlyozni szeretném: a kibontakozáshoz meg kell újítani a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság munkáját. Csökkenteni kell a határozatokat. A pártbizottság elé csak a legfontosabb politikai és ideológiai kérdéseik kerüljenek, a végrehajtó bizottság pedig operatív szerepet töltsön be. Végig akarjuk gondolni, hogy miként lehetne az apparátus felépítését —, amely párhuzamos az állia- mi szervekkel — átalakítani. De a döntő kérdés a politikai munka megújulása az alapszervezetekben. Nógrád kis megye, a községi alapszervezetek közvetlen megyei irányítás alatt működhetnek. És ezért tartjuk fontosnak, hogy a megyei pártbizottság tagjai rendszeresen találkozzanak a párttagokkal az alapszervezetekben. Nemzeti sajátosságainkra az eddigieknél jobban kell támaszkodnunk a párt- munkában, de egyúttal figyelnünk és hasznosítanunk kell a testvérpártok tapasztalatait is. — Véleménye szerint milyen irányban fejleszthetők a kapcsolatok Nógrád megye és Kemerovo megyék között? — Nagyira tartom a megyéink között több mint húsz esztendeje kialakult barátságot, amely ma már széles körű. Nemcsak a pártmunkások, tanácsi tisztségviselők cserélnek tapasztalatokat, hanem követlen együttműködés van kialakulóban a gazdasági egységek között is. Bár messze vagyunk egymástól, úgy vélem, ezen a területen sok a kihasználatlan tartalék. Ezt szolgálja a megyéink között tavaly létrejött újabb együttműködési szerződés, amelynek alapján alkalom nyílik közvetlen tudományos-műszaki együttműködésre, s esetenként az államközi szerződéseken felüli árucserére. Sokkal több alkalom kínálkozik viszont a szellemi termékek, kölcsönös előnyük alapján történő kicserélésére. A nógrádj építészek például készek műszaki tervezésben közreműködni Kemerovó- ban, a nógrádi kohászok, bányászok szívesen fogadnak új technológiai eljárásokat. Nem szabad persze arról megfeledkezni, hogy a szellemi termékeknek is piaca van. A fogyasztási cikkek árucseréjének feltétele, hogy a KGST-n belül a mai merev gyakorlat megváltozzon, fejlődjön. Mivel gondjaink, törekvéseink többnyire azonosak, az elkövetkező időszakban még inkább szükségét látom a pártmunka tapasztalatai cseréjének, az együttműködés újabb forrásai feltárásának. Nógrád megye lakossága elismeréssel nyilatkozik a Szovjetunióban, s így Kermeno- vóban is végbemenő átalakulásról, őszinte szívvel kívánjuk, hogy újabb sikereket érjenek el az előttük álló feladatok megvalósításában, egyéni életükben. Engedje meg, hogy a megyénk kommunistáinak, dolgozóinak üdvözletét lapunk hasábjain keresztül tolmácsoljam kemerovói barátainknak.
