Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-04 / 237. szám
1988. OKTÓBER 4.. KEDD NOGRAD 3 Utólag fizetnek a szőlősgazdáknak A Bács-Kiskun megyei szőlőtermelők gondjain csak (keveset segített, hogy az elmúlt hónapokban sikerült nagyobb mennyiségű bort értékesíteni, s így a szüretre kiüríthették a tárolókat. A készlet még most is magas, 800 ezer hektoliter, pedig tavaly rendkívül alacsonyak voltak a hozamok. Az idén viszont a gyenge közepes termés mellett is a tavalyinál mintegy 70 ezer tonnával több, csaknem 200 ezer tonna szőlőre lehet számítani. A termelők értékesítési nehézségeit fokozza, hogy a hosszú aszály, majd az azt követő esős időjárás miatt a cukorfok általában kedvezőtlenül alakult. Így a túlkínálat miatt már eleve alacsony felvásárlási árat a minőségi felár alig növeli. Az átlagár 9 forint körül van, s ez még a termelési költségeket sem fedezi. A szőlő minősége egyes helyeken, például Kiskőrös környékén, még az átlagosnál is rosszabb. A kadarka és a kadarkafélék ugyanis a kedvezőtlen időjárás miatt rothadásnak indultak. s a ^gyümölcs további romlása csak kényszerszürettel volt megállítható. A szükségből idő előtt leszedett szőlő azonban olyan alacsony cukorfokú, hogy csupán sűrítmény készítésére alkalmas. Több mint másfél ezer hektárról így kilónként csak 4—5 forintos áron értékesíthető szőlőt szüreteltekSúlyosbítja a helyzetet, hogy a termelőik a korábbi évekkel ellentétben nem borként akarják eladni termésüket, ami széthúzná a felvásárlási szezont, hanem gyümölcsként. A tetemes mennyiség felvásárlásához viszont a feldolgozóüzemeknek alig 200 millió forintjuk van s ezen felül több mint másfél milliárd forint hitelre lenne szükségük, s bár a szüret már harmadánál tart, ennek a pénznek a túlnyomó része még mindig hiányzik. A borfeldolgozó gazdaságok sokféle áthidaló megoldással próbálkoznak, a legkülönfélébb egyedi megállapodásokat kötötték, illetve kötik a fizetés módjára. Általában az a gyakorlat, hogy a szőlő ellenértékének egy részét most kifizetik, a hátralékot pedig hozzávetőleg hat-nyolc hónap múlva. Sok helyen nemcsak a nagyüzemékkel, hanem a kistermelőikkel is ilyen jellegű egyezség született. A Kikunhalasi Állami Gazdaság is hasonlóképpen állapodott meg az átvételről egyéni termelést is folytató 9aját alkalmazottaival. de azt az OTP által fizetettnél sokkal magasabb, 16 százalékos kamat mellett. Hűtőruha tűzoltóknak A közeljövőben különleges ,.hűtőruhába” öltözhetnek a tűzoltók, valamint a kohászati. üvegipari és bányamentők. A találmány a do- nyecki bányamentési intézetben született. A hővédő ruházat kísérleti próbái befejeződték, a sorozatgyártás a jövő év elején kezdődik. — Ez a védőruha 150 C- fok hőmérséklet mellett is biztosítja a normális emberi testhőmérsékletet — mondta A. Ribalko, az intézet tudományos munkatársa. — A vízhűtésű, hőszigetelt overall használatához egy jég- tartályból érkezik a hűtőfolyadék. A szivattyúk néhány lépés után működésbe lépnek. A mentőszemélyzet által használt cipők talpában elhelyezett pneumatikus érSavanyúság exportra A Salgótarján és Vidéke Afész tartósítóüzemében jelenleg speciális ízesítéssel, vegyes-darabos savanyúságot gyártanak szovjet megrendelésre, paprika és paradicsom, illetve paradicsom és uborka összetételben. A salgótarjáni üzem összes termelésének egyébként 90 százaléka exportra kerül. Naponta több tonna árut dolgoznak föl. zékelők töltik be a kapcsolók szerepét. Az új védőöltözet nemcsak a nagy hőmérsékletek ellen nyújt védelmet, hanem a respirátor alkalmazásával üzemetethető gázfertőzött te- területeken is. Az öt kilóg - ramos jégtartalék negyven percig. 80-fok alatt pedig 160 percig elégséges. Újszerű kezdeményezés A KISZ KB lakóterületi bizottsága pályázatot hirdet a lakóterületek közösségi életének fejlesztésén fáradozó ifjúsági közösségek támogatására. » A lakóterületi ifjúsági bizottság a pályázattal egyrészt azokat az újszerű kezdeményezéseket támogatja, amelyek az adott település, régió közéletének fejlesztését szolgálják. A pályázatról részletes felvilágosítást a lakóterületi ifjúsági bizottságnál — Budapest XIII. Kun Bélarak part 37—38. telefon: 403-940 — kérhetnek az érdeklődők. A pályázatokat ugyancsak erre a címre kell beküldeni november 15-ig. Temperamentumos, pergő beszédű asszony ül szemben velem, vékony testalkata energikus, csupa tenni akarás jellemet takar. Balogh Imréné Kazáron él. Van egy asszony lánya, s egy két és fél éves unokája. Tizennégy éves korától a kazári tanács alkalmazottja, kezdetben hivatalsegédként dolgozott, s ma is hasonló a reszortja. Környezettanulmányon vesz részt, hivatalos ügyekben jár el. Most épp a másolást hagyta abba a kedvemért, ö a tanácsi pártalapszerve- zet szervezőtitkára, a helyi Vöröskereszt és a falu „örökmozgója”. Már fiatal lány korában is különös tehetséggel bírta „jobb belátásra” a falubelieket, ha közös tennivalókról, társadalmi munkáról volt szó, nem sajnálta a kedves, hívó szót, s ha kellett, jól oda is mondogatott. — Akkor sem volt és most sem könnyű összehívni a népet, pláne, ha olyasmit kell csinálni, amihez cseppet sem fűlik a foguk. Akkor a temérdek háztáji munka kötötte le az embereket, ma pedig a mindennapos útrakelés veszi el az idejüket. A közösre — önGyümölcsöző viták — aggállyal H árom hétig vitáztunk. Minden újságolvasó még augusztus végén hozzájuthatott a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvénytervezet szövegéhez, és a megyei napilap hasábjain értesülhetett arról; mikor, hol tartanak erről társadalmi vitát. Akit a téma érdekelt, bármelyik fórumon részt vehetett, ahol a tervezeteket tárgyalták, hiszen a szervezők előre kinyilatkoztatták, a viták nyilvánosak, az ajtók nyitottak. S, ha e téma akár pártalapszer- vezeti taggyűlésen került is napirendre, azon pártonkívüli is ott lehetett, és véleményt nyilváníthatott. Nos, ez utóbbival nem sokan éltek, de azért, hogy a „kivétel erősíti a szabályt” elvében sem csalatkozzunk, el kell mondani, volt a megyében egy olyan párttaggyűlés, ahol többek között a Magyar Demokrata Fórum képviselője is megjelent. Ám ez csak kuriózum, s nem több annál. A jegyzőkönyvi számszerűség azt mutatja, hogy Nógrád megyében a Hazafias Népfront — a tanácsokkal és a népfrontba tömörült társadalmi szervekkel, szervezetekkel közösen — szeptember 6. és 28-a között hatvan vitát hozott össze. Ezeket a társadalom különböző rétegei — munkások, értelmiségiek, fiatalok — körében szervezték meg. Véleményt nyilvánítottak a jelenleg is működő egyesületek, körök tagjai, az egyházi személyek, és különböző érdekképviseleti szervek. A fórumokon a megyében közel kétezren jelentek meg, és hozzávetőlegesen a rétszvevők 30 százaléka nyilvánított véleményt. A népfront megyei elnökségének összegzése szerint mindössze egyetlen helyen volt tapasztalható érdektelenség a megjelenésben és közömbösség az aktivitásban. Ám feltételezhetően — így az összegző állásfoglalás — ez a szervezés hiányosságából adódott. Ekképp tehát azt mondhatjuk, a gyülekezési és az egyesülési jog törvénytervezetének vitája pozitívnak értékelhető. Így látta ezt a népfront megyei elnöksége is; „az állampolgárok rég óhajtott igényének megvalósítása válik valóra, hogy részt vehetnek az országos jellegű kérdések megvitatásában, a törvények előkészítésében.” Mindemellett megfogalmazódik az az aggály is — mégpedig a korábbi tapasztalatok alapján —, hogy az elhangzott véleményeket, javaslatokat a törvényt alkotók majd mennyiben veszik figyelembe. S, talán ez az aggály az, amiben ennek a mostani — igaz már évek óta beharangozott — és a közeljövőben is betervezett társadalmi vitának a lényege keresendő. Mert addig rendben van, hogy ezek a viták alkalmasak az elmúlt években „leült” közélet élénkítésére, ám, ha a rögzített javaslatok, vélemények nem találnak meghallgatásra, sőt reagálásra sem, az az ellenkezőjét válthatja ki, mint amire azt — egyébként helyesen — a kiötlői szánták. Az elmúlt hetekben lezajlott társadalmi vitában megfigyelhető volt a vélemények ütközése. Ami elsősorban a törvénytervezet által is biztosított alternatív rendelkezések körül nyilvánult meg, voltak azonban, akik a tervezet más szabályait is megkérdőjelezték, sőt többen a törvények megalkotásának jogosultságát is kétségbe vonták. A vélemények között egy héttel ezelőtti számunkban már tallóztunk, arra nem érdemes visszatérni. Szólni kell viszont arról, hogy nem egy vélemény nem volt kellően megalapozott, abban a véleménynyilvánítási érdek nem tükröződött kellőképpen. Éppen ezért köny- nyen támadható is lett volna... És itt érdemes újra megállni. Ugyanis ennek a társadalmi vitának az egyik gyenge pontja az volt, hogy a fórumokon felvetett kérdésekre a kérdezők alig kaptak választ. A többnyire jogász vita vezetők a rendelkezések szövegét ugyan magyarázták, de igen kevés volt az olyan fórum, ahol a tervezett törvények társadalmi hátterét is meggyőzően ecsetelték. Amire annál is inkább szükség lett volna, mert a megyében a gyülekezés és egyesülés szabályozás előtti bonyodalmaival a gyakorlatban nem sokan találkoztak, így leginkább a jövőbeni feltételezésekből indultak ki. Mindenesetre ez a társadalmi vita — az említett számok is jelzik — érdeklődést váltott ki, a közélet dolgai iránt érzékenyebbek, a felelősen politizálok odafigyeltek rá. Mondhatni —, mint manapság sok minden — meg- pezsdítette a közéletet. Október végén, november elején a népfront újabb társadalmi vitát tervez, mégpedig a választási törvény módosításáról. U **gyelni kell arra, hogy a mostani vitában elhangzottakra reagálásokat kapjanak, azok, akik szóltak. Tény, hogy a vitákról készült jegyzőkönyveket, a népfront megyei elnökségének állásfoglalásával együtt továbbították a központi szervekhez. De a viszonttájékoztatás ennél többet jelent, S, nem engedhető, meg; hogy ennek elmulasztása visszájára fordítsa a jó szándékot Már csak azért sem, mert ez a mostani — évek óta először szervezett — társadalmi vita, hibái ellenére is pozitív dolognak értékelhető. Zsély András Nigériai szakemberek a síküveggyárban Egy megépített, de be nem fejezett nigériai üveggyár üzembe állításához nyújt segítséget — a két éve aláírt megállapodás értelmében — a Salgótarjáni Síküveggyár. Az üzlet fővállalkozója az Üvegipari Művek, társvállalkozói: a METRIMszántukból — kevesen áldoznak, már csak' azért is. mert csak néhányan mutatnák példát a falu intézményeiben dolgozók közül is. Mit tehet ilyenkor az ember? Balogh Imréné nyakába veszi a falut, gyalog, vagy kerékpáron, s mozgósítja a barátnőit, akik legfőbb segítői is egyben. És aztán jön a győzködés, a rábeszélés. A fiatalasszony többnyire sikerrel csinálja ezt. Nehéz megmagyarázni, talán magával ragadó egyénisége is teszi, hogy érveit elfogadják, és azokra persze ő maga a biztosíték: a közös megmozdulásokon — legyen az takarítás, véradás, hagyományőrzés — mindig ott van. — Mint minden évben — épp a távollétemben — tavaly is megrendezték a faluban a véradóünnepséget, vacsorával, kis baráti beszélgetéssel. Voltak vagy negyvenen. No, várjatok, majd jövőre másképp lesz — gondoltam magamban. S úgy is volt, idén már hetPEX és egy nyugatnémet mérnöki iroda. A 3 millió márkás szerződés első ütemeként idén tavasszal orosházi és salgótarjáni mérnökök tárták fel a befejezés lehetőségeit. A ,,második ütemben” kerül sor 18 nigériai szakember betanítására. Az afrikai orven-valahányan voltak kíváncsiak a rendezvényünkre. Most az öregek napjára készülünk, de a fiatalokkal is jó a kapcsolatunk. Én például diszkóba, bálba gyakran elmegyek jegyárusnak, mert szeretem a fiatalokat, s ők is tudják, hogy nem utasítom el a kérésüket. Nem igaz az, hogy a fiatalok rosszak, inkább azokat tartom annak, akik nem néznek utána, hogy éppen mit csinál az a gyerek... A maga módján, derűsen, készséggel tesz eleget környezete elvárásainak, de persze mindig ügy intézi ezt, hogy azért ő is jól érezze magát. Erre jó például a munkásőrség. De ennek — a nőknél kissé szokatlan szolgálatnak — is van története: — Egy veterántalálkozón szerveztek be. Nem köny- nyen adtam be a derekam, mondtam is: mennék én, csak ne félnék az éleslövészettől. De aztán a barátnőm rábeszélt. Eleinte persze, előképzős korunkban, szágból a múlt héten érkeztek meg Salgótarjánba a nigériai üveggyár leendő irányítói, s három hónapon keresztül tanulmányozzák az üveggyártás fortélyait. A „harmadik ütem”_ azaz a gyár beindítása jövőre esedékes. шамшншшш* volt úgy, hogy szatyorban vittük az egyenruhát, de ma már nem vagyunk ilyen szégyenlősek, alig várjuk, hogy együtt lehessünk. írásba is' adtuk, hogy kétezerig nem szerelünk le. Hobbi, szórakozás és munka, legyen az bármiféle, Baloghné egyforma odaadással csinálja. — Szeretem én a benti elfoglaltságot is, de kint az emberek között jobb. Amióta özvegy, a szüleivel lakik együtt. Kapcsolatukról tréfásan jegyzi meg: — Olyan sorom van, mint' a lányoknak. Anyu főz, így hát még több idő jut a saját dolgaimra. Ezek közül az egyik legkedvesebb a hagyományőrzés, az együttes munka, a közös szereplés. — November elején Krakkóba készülünk, gyakorolunk is sokat. Hatra összejövünk, s csak a késő este- vet haza. Sok fénykép őrzi az emlékezetes fellépéseket, sikereket. Nem dicsekvésképpen mondom, de a csoport szereplését idehaza is mindig telt ház nézi. Már az unokám is végignézi a fényképeket, rábámul a népviseletes asszonyokra, s pici ujjával mutatja: „E, ez meg az Ejzsi!” — Mihalik „Örökmozgó” о faluban Almapaprika-szállítmány érkezik Heves megyéből.
