Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-26 / 256. szám

1988. OKTÓBER 26., SZERDA NOGRAD 3 visszajutása?! Október elsejétől minisz­teri biztos áll a Nógrádi Szénbányák élén, miután Zsuffa Miklós egészségügyi okok miatt kérte korkedvez­ményes nyugdíjaztatását. Az igazgatótanácsi ülésen, ahol érdeme; elismerése mellett felmentették a vezérigazga­tót és beiktatták dr. Zsákay Jánost, többször is elhang­zott: utolsó lehetőséget ka­pott életképességének bizo-- nyitására a nagymúltú kol­lektíva. Amennyiben el­szalasztja az alkalmat, úgy önmaga sorsát is megpecsé­teli; megszűnik a vállalat. Ennek elkerülése most a legfontosabb feladat. Ugyan­ezen az igazgatótanácsi ülé­sen Devcsies Miklós, a me­gyei pártbizottság első tit­kára kiemelte: a megye ve­zetése minden tőle telhető segítséget megad a minisz­teri biztosnak, hogy eleget tehessen felelősségteljes megbízatásának. — A nógrádiak érzelmi­leg kötődnek a tradicionális iparághoz, a szénbányászat­hoz. Még ma is minden he­tedik lakos életére van több- kevesebb hatással. A válla­lat felszámolása komoly fog­lalkoztatási gondokat okoz­na a térségben — mondotta az első titkár. — De kizáró­lag a gazdaságosan termelő szénbányákra van szüksége mind a megyének, mind a népgazdaságnak, mert nin­csenek felesleges százmilli­ók a veszteség ellensúlyozá­sára. Az anyagi segítség meg­adásának alapjául szolgáló megállapodás megkötéséig előreláthatóan eltelik még egy hónap, ám a kollektí­vának nincs ideje a várako­zásra. A megújhodási prog­ram végrehajtása megköve­teli a gyorsítást, az évből- hátralévő két és fél hónap­ban sokat lehet még javí­tani az idei mérlegen, s mi­nél jobban elő kell készíteni a jövő évi indulást, A vál­lalatnak az idén legalább 690 ezer tonna szenet kell adnia a népgazdaságnak. — Termelni kell, hogy legyen árbevétel. Olyan eredményt kell elérnünk, hogy a szanáló szervezet ál­tal biztosított juttatásokkal, és a rövid lejáratú hitelek­kel. valamint a vagyonérté­kesítésből befolyó összeggel veszteség nélkül zárjuk majd az esztendőt — magyarázza a teendőket dr. Zsákay Já­nos. Arról is beszél, hogy fel kell rázni az embereket ab­ból a letargikus állapotból, amelybe belekerültek. Bízik az itteni bánvászkollektívá- ban, tudja, sok jó szakem­ber dolgozik a szénmedencé­ben. A Bányászati Egyesü­lés igazgatóhelyetteseként, az egyesüléshez tartozó gaz­dasági tanács elnökeként korábban is gyakran meg­fordult a szénbányáknál, megfelelő a rálátása a vál­lalatra. Azt azonban nem hallgatja el: nem tapasztal­ja azt a tenniakarást, nyüzs­gést, amely egy jlyen súlyos helyzetbe került vállalatnál elvárható volna. A miniszteri biztos meg­jegyzi : kevés az ember a munkahelyeken, szükség van a szabadnapi termelésre is. Ezekben a hetekben elen­gedhetetlen az áldozatválla­lás, azért kell dolgozni, hogy lehessen holnap. Gyor­sítani és gyorsítani, de ko­rántsem kapkodni, felelőt- lenkedni. Egyelőre nem ter­vez szervezeti és személyi változásokat, mindenki meg­kapja a lehetőséget a bizo­nyításra. Idővel persze, el­képzelhető, hogy az' arra érdemtelenek kénytelenek lesznek majd megválni posztjuktól. Kánváson minél előbb be kell fejezni a szállítási re­konstrukciót. Az új lejtős­aknában november elsején megkezdődik a szénszállítás. Közben a felszabaduló bá­nyászokból elővájó csapato­kat hoznak létre, s a jövő év közepén esedékes mező­váltást a lehető legoptimá­lisabban előkészítik. A lej­tősaknához közeli IV-es ereszkei mező jó minőségű szenet ad majd, s a műve­Dr. Zsákay János isii­ben, a miskolci Nehézipa­ri Műszaki Egyetem bánya- művelő szakán szerzett mérnöki diplomát. Somsá- lyon üzemmérnökként, majd főmérnökként dolgo­zott. Az egercsehi üzem­ben úgyszintén főmérnök volt. Az Egyesült Magyar Szénbányákhoz 1972-ben került, majd a jogutódok­nál, a Magyar Szénbányá­szati Trösztnél, a Szénbá­nyászati Koordinációs Köz­pontban töltött be külön­böző funkciókat. Jelenleg a Bányászati Egyesülés igazgatóhelyettese, a mű­szaki fejlesztés tartozik hozzá. Az egyesülés Gazda­sági Tanácsának elnöke. Családja Esztergomban él, jómaga tatabányai és sal­gótarjáni munkahelyei kö­zött ingázik. Miniszteri biz­tosi kinevezése hat hónap­ra szól.­lés feltételei is kedvezőek. — Hiszem, hogy jobb idők következnek — jelen­ti ki Mákos Nándor a ká- nyási bányaüzem vezetője. — A jövő évben 300 ezer tonna szenet kell kitermel­nünk és legalább 5500 méter vágatot kihajtanunk. Eleget fogunk tenni a feladataink­nak. Ménkesen a távolj Alfa­bányamezőből mielőbb átte­lepítik a gépi berendezéseket a Keleti bányamezőbe. Eh­hez meg kell gyorsítani a feltárást. A jövő évben 280 ezer tonna szén kibányászá- sa hárul az üzemre, s 3500 méter vágatfolyosó elkészí­tése a célkitűzés. Tiribes továbbra is szüne­telték termelését. Szorospa­takon jövő januárban befe­jeződik a fejtés, s a létszá­mot, valamint a termelési eszközöket áttelepítik majd a távlatokban is megmaradó Ménkesre és Kányásra. Kül­fejtésből a jövő évben 80 ezer tonna szenet szándé­koznak kibányászni ^ vál­lalatnál. A Nógrádi Szénbányáknál 1990-ben kell megszüntetni a ráfizetést. Ehhez Kánváson 137, Ménkesen 100 forint alatt kell kitermelni egység­nyi, vagyis egy gigajoule energiát. .A miniszteri biztos úgy véli, a későbbiekben 800 ezer tonna körül alakulhat majd a vállalat évi terme­lése. Ebből 500 ezer tonna jutna Kányásra, és 300 ezer tonna Ménkesre. Amennyi­ben lesz erőforrás, vagy több szénre lesz szükség, úgy növelhető a mennyi­ség. Természetesen csakis a gazdaságosság fenntartá­sa mellett. A kiegészítő tevékenység­re vonatkozóan még nin­csenek kikristályosodott elképzelések, ám az bizo­nyos: piacképes, jövedel­mező termékeket kell gyár­tani. Jó példa lehet az át­állásra az Országos Bánya­gépgyártó Vállalat, amely manapság is piacra termel. Ha sikerülne együttműkö­désre lépni a - vállalattal, az megalapozhatná az ipari ter­melés jövőjét. — Fel kell szabadítani az energiákat. Az embereket bátorítani kell a kezdemé­nyezésre, merjenek dönteni, vállalkozni — jelenti ki dr. Zsákay János. Hallgatva a miniszteri biztost, az a vélemény fo­galmazódik meg e sorok írójában, hogy újraéled a remény a nógrádi szénme­dencében. Vezetésével ké­pes lesz a sokat bukdácsoló kollektíva talpraállni, üstö­kön ragadni a szerencséjét, élni az utolsó lehetőséggel. A vállalati pártbizottság fiatal titkára, Jákóhalmi Fe­renc teljesíthetőnek tartja a kibontakozási programot. Ehhez elengedhetetlennek véli a tempó gyorsítását, a napi feladatok kiszabását, a következetes számonké­rést. Az embereket tájé­koztatni kell, mit, miért csinálnak, mert így képesek azonosulni a tennivalókkal. — Bizalom és felelősség: mindkettő fontos a jó mun­kához. Bízni kell az embe­rekben, s ezt éreztetni is kell velük. Ugyanakkor min­denkinek egyértelmű köte­lessége felelősséget vállal­ni a saját munkájáért. Adott feladathoz adott fe­lelősségnek muszáj párosul­nia. Nincs kollektív felelős­ség, mert abban elkenődik az egyéni kötelességvállalás. Ha sikerül tennivalóinkhoz a politikai eszközöket is megtalálnunk, reményked­hetünk a megújhodásban. A vállalat pozíciójának megerősödése vélhetően egyet jelent majd a munka­erő elvándorlásának meg­állásával, s talán eljön az idő, amikor jobb szakembe­rek felvételére is lesz mód. Mert az utóbbi egy év bi­zonytalan légkörében erő­teljes volt a szakmai felhí­gulás, sokan a lakáshoz ju­tás reményében, gyorstalpa­lókon lettek vájárok. Csak mutatóba akad közöttük, aki hivatásának érzi a mester­séget, s ezt az igazi bányász nem jó szemmel nézi. — Legyünk igényesebbek önmagunkkal és a munka­társainkkal szemben — fejti ki a véleményét Asztalos Miklós, a kányási akna Arany János elővájó szoci­alista brigádjának vezető­je. — A kevesebb olykor több... Ezek után helyénvaló a kérdés: véget ér-e a szénbá­nyák vesszőfutása?! (Vége.) Kalaj László Önállóbb, aktívabb alapszeruezetekért Beszélgetés Szalai Lászlóval, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága titkárával A politikai intézményrendszer reformja, a társadalmi demokratizmus szélesítése, a párt és a tömegek közötti kapcsolat erősítése a párttal szemben is növekvő kö­vetelményeket támaszt. A megyei pártbizottság — az országos pártértekezletet kö­vetően — két évre szóló feladattervet fogadott el. Tegnap a végrehajtó bizottság át­tekintette, hogy ennek megvalósítása milyen további tartalmi és szervezeti korsze­rűsítést követel Nógrádban, megjelölte a pártszervek és szervezetek tevékenysége fejlesztésének főbb irányait. A testületi ülést követően Szalai Lászlóval, a megyei pártbizottság titkárával a napirend előterjesztőjével beszélgettünk. — ön bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a megyében dolgozó pártszervek és szervezetek szervezeti és működési korsze­rűsítése nem most kezdődik... — Megközelítőleg egy évtizede igyek­szünk munkamódszerünket az új követelmé­nyekhez igazítani, s ennek érdekében a megyei testületek több, ma is érvényes hatá­rozatot hoztak. Ebben a folyamatban ala­kultak például az ágazati pártbizottságok — pedagógus, szolgáltató és kereskedelmi —; a járási pártbizottságok megszűnésével a vá­rosi pártbizottságok vonzáskörzeti feladato­kat is kaptak, ami nem kis terhet jelenített számukra. Kísérleti jelleggel 1986-ban nyolc üzemi, illetve községi egytestül-etes — végre­hajtó bizottság nélküli — pártbizottság kezd­te meg működését. Tavalyelőtt az alapszer­vezetek jelentős része kapott káderhatás­kört, s még az év végén megszűnt a nyugdí­jas párttagok 'kötelező átigazolása. Az idén — a kedvező tapasztatotok alap­ján — megkezdődött az áttérés megyeszente az egytestületes pártbizottsági formára. En­nek keretében többek között 56 pártvezető- ség szűnt meg, helyükben 46 pártbizottság és alapszervezet alakult. A megyei tanáccsal összehangolva, ugyancsak az idén megkezd­tük a kétszintű irányításra való áttérést, 4 nagyközségi és a megyei ^tanácsi pártbizott­ság közvetlenül a megyei pártszervek irá­nyítása alá került. Nagymértékben megnö­vekedett önállóságuk/ és hatáskörük, a váro­si pártbizottságokéhoz hasonló jogokat kaptak. — Az újabb lépéseket milyen tényezők indokolják? — Az országos pártértekezlet állásfoglalá­sa a pártmunka további korszerűsítésére, egyszerűsítésére, gyorsítására, gyakorlatia- sabbá tételére, a mozgalmi jelleg erősítésé­re ösztönöz. A megyei pántbizottság fel- adatterve is megjelöli a szervezeti változá­sokkal kapcsolatos teendőinket, A legfonto­sabb: nem kísérletről van szó, maga az élet követeli, hogy előnyben részesítsük a rugal­mas, a tartalmi célkitűzéseink megvalósítá­sát hatékonyabban szolgáló megoldásokat. Törekvésünk, hogy kedvezőbbé váljanak a feltételek a helyi pártszervek és szervezetek öntevékenysége kibontakozásához, pezsgőbb, aktívabb politizálás jellemezze megyénkben a pártéletet. — Milyen konkrét szervezeti változások kerültek szóba a végrehajtó bizottság ülésén? — Mindenekelőtt azt szeretném hangsú­lyozni, hogy a pártmunka középpontjába az alapszervezeteknek kell állniuk, tehát a vál­tozások is elsősorban az alapszervezetek munkájának segítését szolgálják. Vélemé­nyünk szerint is önállóbb, akcióképesebb alapszervezetekre van szükség a lakóterüle­teken, vonzáskörzetekben és községekben egyaránt. Olyanokra, amelyek képesek hatá­rozottabban képviselni és megvalósítani a párt politikáját. Ennek egyik útja, hogy a bejáró párttagok egy része fokozatosan a lakóhelyen vállaljon pártmunkát, azaz ott, ahol leginkább képes aktív politikai tevé­kenység kifejtésére. Természetesen nem ad­minisztratív eszközökkel történő átirányí­tásról van szó. A koordinálást, a párttagok egyéni kezdeményezéseinek rugalmasabb ke­zeléséit szeretném hangsúlyozni. — Ez érthető úgy, hogy a párt kivonul a gazdaságból? — Semmiképpen sem. Éppen az ellenke­zőjéről van szó: ha úgy tetszik a párt „be­vonul” a lakóterületre, ahol az atapszerve- zetek ma nem tükrözik a lakosság szociális összetételét, hiszen a községekben például a párttagok 60, a városokban 90 százaléka nvugdíjas. A községi párttitkár gyakran azt sem tudja, hogy az adott településen kik tagjai a pártnak, hiszen jó részük távoli munkahelyeken dolgozik. Azon is el kell gondolkodni, hogy egy adott településen 2—3 kis’étszámú alapszervezet található, ahe­lyett. hogy erőiket egyesítve végeznék köz­ségpolitikai feladataikat, növelve a párt be­folyását a lakóterületen. Az üzemekben, Intézményekben olyan pártszervezetek kialakítása a cél. amelyek nem vállalják át a gazdasági vezetők felada­tát, kiiktatják az átfedéseket, az operatív beavatkozásokat, s elsősorban politikai kér­désekkel foglalkoznak. önállóságunkat is szeretnénk szélesíteni például káderhatáskö- rük bővítésével, a kevesebb kötelező felsőbb határozattal, rugalmasabb üléstervvel. Szük­ségesnek tartjuk a pártcsoportok szerepé­nek növelését, s azt, hogy jussunk el a szó jelképes és valódi értelmében is minden egves párttaghoz. Legyünk hatással szemé­lyes tevékenységére, jogai és kötelességei gyakorlására! — Már nyilvánosságra került, hogy a me­gyei pártbizottság apparátusi alapszervezeté­ből többen a lakóterületre készülnek átiga­zolni. — A megyei pártbizottság első titkára meg is tette. Hozzátartozik, hogy nem személyes indíttatásról van szó. Ezzel is a lakóterületi, üzemi pártmunkához kívánunk közvetlen támogatást nyújtani, s ezt ajánljuk például a tömegszervezeti vezetők, a KISZ megyei ap­parátusa, s más politikai intézmények párt- szervezete tagjainak is. Ugyancsak célunk, hogy a megyei tanácsban, a Hazafias Nép­front megyei bizottságában, a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsában a kommunisták cso­portja képviselje elsősorban a párt politiká­ját. — Ügy fogalmazott; ma a megyei pártbi­zottság és a pártalapszervezetek között sok az áttétel, ami lassítja, bürokratikussá teszi a munkát. — A megyében jelenleg 641 pártalapszer- vezet, 67 közbeeső pártbizottság és 9 városi, vá­rosi jogú pártbizottság tevékenykedik. Ezek a „áttételek” gyakran nehezítik a feladatok értelmezését, az információ gyors áramlását, A végrehajtó bizottság ajánlja, hogy az ága­zati, lakóterületi pártbizottságok szűnjenek meg. Ahol viszont indokolt, ott alapszerve­zetként tartsák meg önálló arculatukat, köz­vetlen irányításuk pedig tartozzon az illeté­kes városi pártbizottság hatáskörébe. Ma ar­ra is van példa, hogy 80 párttag három alapszervezetben tevékenykedik külön párt- bizottsággal, valójában egy alapszervezetben is dolgozhatnának — A kétlépcsős irányításra való áttérés milyen változásokat jelent a párt megyei szervezete felépítésében? — Változatlanul a tanácsi munka korsze­rűsítésével összhangban szeretnénk lépése­ket tenni. Terveink szerint 1989. január else­jétől újabb 17 községi pártszerv tartozik majd közvetlenül a megyei pártbizottság irá­nyítása alá. Az eredeti szándék szerint a teljes átállásra 1991-ben került volna .sor. Mi ezt egy évvel szeretnénk előbbre hozni, amj valamennyi községi pártszerv önállósá­gának növelését jelenti. Hangsúlyozni szeret­ném, hogy nincs szó sietségről, vagy régi, bevált formák egyszerű felrúgásáról. A fel­tételek érettek meg, és az előttünk álló poli­tikai feladatok is azt igénylik, hogy ne kés­lekedjünk. — A városi és városi jogú pártbizottsá­gok mennyiben érintettek a korszerűsítés­ben? — A fejlődés .iránya kétségtelenül az egy­testületes pártbizottságok létrehozása. Je­lenleg a megyei rendőr-főkapitányságon és a megyei tanácson már ebben a formában te­vékenykednek. A közeljövőben várhatóan Pásztón, Szécsényben és Balassagyarmaton is áttérnek. Ismét szeretném hangsúlyozni: a megyei testület ezekben a kérdésekben aján­lást tesz, a helyi testületeknek kell kimon­dani a végső szót. Ha így döntenek, a tes­tület megújítására küldöttértekezleteken ke­rül sor. Ezáltal a városi pártbizottságok energiájukat még inkább a várospolitika alakítására fordíthatják. — A szervezeti korszerűsítés milyen vál­tozásokat hozhat a függetlenített pártappará­tus létszámában? — A megyei pártbizottság jelenleg har­mincfős politikai apparátusa legfeljebb 1—2 fővel növekedhet, de összességében a függet­lenített apparátus létszámának csökkentése a cél. Amj pedig a tisztségviselőket illeti: a végrehajtó bizottság Salgótarjánban lát in­dokoltnak három titkárt, más városi, városi jogú pártbizottságoknál elegendő a kettő. — A testületi ülésen felvetődött; konzul­táltak-e az érintett pártszervekkel? — A válaszom az volt: bizonyos kérdések­ben a megbeszélések már lezajlottak, a dön­tésre váró kérdések másik csoportjával kap­csolatban folyamatosak az egyeztetések. — Miért nem volt szó a megyei párttestü­leteket érintő változásokról? — Ügy véljük a megye; pártbizottság, vég­rehajtó bizottság és a munkabizottságok korszerűsítése az alsóbb szintű pártszervek szervezeti megújulásának is függvénye. Így várhatóan erre a témára a decemberi párt­bizottsági ülésen térünk vissza. Ezen kívül a megyei végrehajtó bizottság még az idén át­tekinti az üzemi és a városi pártszervek és szervezetek feladataival kapcsolatos teendő­ket is. — Köszönöm a beszélgetést! M. Szabó Gyula 3. Élni az utolsó lehetőséggel I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents