Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-20 / 251. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON Napi postánkból Különös figyelemmel az idősekért Kedves levelet kapott szerkesztőségünk a napokban Salgóbá- nyáról, Gerley Gábornétól, az ott működő idősek klubja veze­tőnőjétől. írásában arról tájékoztat, hogy a Generál-Bau kis­szövetkezet három dolgozója: Demény Dezső, Szabó Géza és Szabó Zoltán, munkaidejük letelte után, társadalmi munkában vállalták a salgóbányai idősek klubjának kifestését. Ritka dolog napjainkban ilyen felajánlás, különösen ezért gondolnak hálával az említett dolgozókra úgy az idősek klubja gondozottjai, mint az ottani alkalmazottak. Nyitott szemmel Tudom jól, hogy a vá­ros vezetése nagyon sokat tesz az idősebbek, a gyérebb szociális lehetőségekkel ren­delkezők helyzetének javí­tásáért. Éppen ezért hív­nám fel az illetékesek fi­gyelmét, hogy járjanak nyi­tott szemmel, hogy segíteni tudjanak, akiken kell. Gyakran megyek el a Kővár étterem előfizeté­ses ebédeket kiszolgáló he­lyisége előtt Salgótarján­ban. Szomorúan, sajnálko­zással és szégyenkezve lá­tom nap, mint nap, hogy töpörödött, idős, magukat némelyik alig vonszoló asz- szony vagy férfi már 11 órától hidegben, esőben, vagy éppen a tűző napon ácsorog az ajtó előtt. Na­gyon sajnálom, hogy így kell várniuk szerényke elő­fizetéses ebédjükre. A helyzet semmiesetre sem mutatja a rászorulók tiszteletét, megbecsülését. Gondolom van megoldás, amely kulturáltabbá tehet­né a várakozást és nem a járdán, vagy a növények között kell gubbasztva vá­rakozniuk. Szerintem a Kő­vár nem olyan zsúfolt, hogy az étkezde végén ne lehet­ne a várakozást is megolda­ni a kiadással együtt. Le­hetne végre Salgótarjánban is kialakítani a közétkezte­tés biztosításához egy he­lyiséget. Bízunk benne. Kmetyi Ferenc St., Nógrádi tér 12. Miért fizetjük a nap melegét? Távfűtési gondjainkkal kénytelen vagyok ismét a NÖGRÁD-hoz fordulni la­kótársaim nevében is, de tudjuk nem csak a mi ügyünk évek óta. A távfű­tési üzemet hiába kérdez­getjük: „Miért van, hogy amikor kint meleg van, fű­iének, télen pedig éppen, hogy langyos a radiátor?” A válasz legutóbb az volt, hogy pár napra nem kap­csolják le a fűtést, hiszen az október 15-től kötelező. A fölösleges fűtés nekünk, nyugdíjasoknak is 22—26 forintba kerül naponta. Bár október 5-én az időjárás indokolttá tette, hogy me­legítsenek a fűtőtestek, ám 10-én 20—21 fokot mutatott a fokmérő, s az előrejelzés is tartósnak mondta az enyhe idői. Kérdezem: Ki kötelezi a távfűtési üzemet fűtésre akkor is, ha felteszem no­vemberben odakinn 20 fok lesz? Miért fizettetik meg velünk a nap melegét? Mező Sándor St., Arany J. út 25. Hol is van a végállomás? Üj menetrend, új buszjáratok. Megpróbálok alkalmazkod­ni. Már-már sikerül, amikor felszállók a központban egy 7,40-kor induló 6-os buszra. Az SZTK után végre kényel­mesen leülök, újságot olvasok. Beszterce-telepi megálló, £ye- rekzsivaj. A sofőr leveszi a 6-os táblát, udvariasan szól, hogy felveszi a gyerekeket, de maradjunk nyugodtan, ki­visz a végállomásra. Milyen ötletes, gondolom. Kifelé helyi­járati busz, befelé tanulójárat. Magamban dicsérem a Vo­lánt. Másnap jön a 7.40-kor induló busz, felszállók, SZTK után leülök, Beszterce-telepnéi várom a felszálló gyerekeket. A sofőr leveszi a 6-os táblát, s közli: „Végállomás!’’ — Tes­sék?! Biztosan rosszul hallottam. — Megmagyarázza: ez a busz tanulójárat, de az utána jövő 7.45-ös majd kivisz a végállomásra. Meglepődve leszállók, a következő busz fel­vesz, irány a két megállóval távolabbi '^végállomás. Fogadalmat teszek, ezek 'után csak a 7.45-ös 6-osra fogok felszállni, hiszen azt mondták, ,az tényleg helyi járat, oda visz, ahová a menetrendben is közlik. Tóth Istvánná Salgótarján telexen Érkezett Egy reklámfogás mellékhatásai A Kiváló címmel kitüntetett alsótoldi postahivatal kézbe­sítője Sándor Gyuiáné, aki a település lakóinak ponto­san, időben juttatja el a küldeményeket, közöttük megyei lapunkat is.-kj­Kombájnok — kedvezménnyel Árkedvezményt ad az Ag- rotek Mezőgazdasági Terme­lőeszközkereskedelmi Válla­lat, a DON 1500-as típusú szovjet gyártmányú kom­bájnra azoknak a mezőgaz­dasági üzemeknek, amelyek november 1-jéig előjegyzik ennek a géptípusnak a vá­sárlását. Ebből a kombájn­ból az idei betakarítási mun­kákban, 25 vette ki a részét, s a tapasztalatok igen ked­vezőek. A szovjet gép gazda­ságosan üzemel, teljesítmény­ben pedig felveszi a ver­senyt a jóval drágább kom­bájnokkal, ugyanakkor a fejlesztési módosítások nyo­mán több korábbi hibát is ki­küszöböltek a gyártók, így a módosított típus kényelmes, jól műszerezett, vezetőfül­kéje légkondicionált. A kombájn irányára 1,4 millió forint, ebből enged 20 ezer forintot, az Agrotek novem­ber 1-jéig a megrendelőknek. Az új kombájnokat a jövő évi betakarítási szezon kez­detéig szállítja le a vállalat; a gép árát az átadás után kell kifizetni. Egyébként a DON-kom- bájnnal az elkövetkező he­tekben több bemutatón is megismerkedhetnek a szak­emberek, egy országos gép­bemutató keretében október 26-án, a Kondorosi Egye­sült Tsz-ben láthatják mun­ka közben. Jó értelemben vett mel­lékhatásokról lesz szó a kö­vetkezőkben, már amennyi­re egy leértékelésnek lehet­nek jó vagy rossz — meg­különböztethető hatásai. Méteresen kígyózó sor, türelmetlen, áruéhes embe­rek a balassagyarmati Ipoly Áruház földszintjén: leérté­kelés van. A felnőttkonfek- ció-osztályon minden ol­csóbb harminc százalékkal. — És még azt mondják, hogy az embereknek nin­csen pénze! — Persze hogy 'van, csak ösztönözni kell őket, hogy vásároljanak — hangzik a rövid párbeszéd a pénztár­nál, miközben kemény szá­zasokat kattog a gép. Mi ta­gadás ez az ösztönzés most igencsak jól sikerült. Van, aki öt kalappal állít a fize­téshez. — Nocsak, azt hiszi, ilyeft hideg lesz a télen? — kér­dezik többen gúnyosan, mert nem mindenki kalapból hal­moz fel nagy hegyeket a kosárban. Nem panaszkodhatnak a fo­nalgyárak sem. Szerdán még roskadoztak a polcok, az akár kilónként ezerötszáz- kétezer forintos fonalaktól. Csütörtök délutánra csak hírmondó, vagy még tán az sem marad belőlük. A híres francia divatterve­ző, Guy Laroche is boldog volna, ha látná hogyan fogy­nak nyolckilenc száz forintos Mással össze nem téveszt­hető, átható fűszerillat fo­gadja az érkezőt Gembiczki Jo&chimék mátraalmási por­táján. Az illat a hosszú, tornáchoz hasonló előtér­ben felhalmozott zsákokból, nyitott csomagokból árad. A háziasszony árut vesz át, a méréssel foglalatoskodik. Kö­rülötte ketten-hárman vára­koznak batyuval, szatyrok­kal. Érdemes, mert a szál­lítmány leadása, ellenőrzése után pénz üti a markukat. Szabad idejükben, hobbiként már-már szenvedélyesen gyűjtenek, tavasszal és nyá­ron a mezőkön, lábaserdők alján, ősszel az erdőszéli tisztásokon, ritkásabb hegy­oldalakon. Szedik, tisztítják, szárít­ják az egyik legismertebb és legkedveltebb fűszernö­vényt, a gombát, amit Gembiczki Joachimné, a he­lyi felvásárlóhely vezetője vesz át, ha már odahaza megunták a gombás étele­ket, s a télirevalót is /meg­szedték. Gembiczkiné gom­bavizsgáló I szakellenőr, a Budapesti Kertészeti Egye­temen gombaismeretét szá- rítmányismeretet tanul, de akitől ezt a különös hajla­mot örökölte, az az édesapja volt. ingei, van, akinek három négy is lapul a kosárban. Ingek, zoknik, alsónadrá­gok, — gyorsan ürülő pul­tok. És természetesen mindez katonás fegyelemmel: — Legalább ezt a kisma­mát engedjék be! — így va­laki a sorból. — Nem lehet. Ha őt been­gedem, mit mondjak annak, akinek megy a busza, vár­ják otthon a gyerekek, vagy egyszerűen csak siet ^vissza a munkahelyére — így a vá­lasz az osztály vezetőnőjé­től, a közismert gyarmati kereskedőtől, aki éppen a pénztárnál áll. Majd azért halkan hozzáteszi még; — Ne haragudjon! És vásárolunk, sok száz, ezer forintokért. Hogy meg­érte? Az áruháznak bizto­san, hiszen egyetlen nap alatt csaknem kétmilliós for­galmat kopogtattak a pénz­tárban. Nekünk pedig? Va­lószínű. igaz egy nap alatt sokan többet költöttek, mint amennyit a család erre a hónapra ilyen kiadásokra tervezett. Jó próba volt ez a karácsonyra is. Amikor is­mét számtalan sorba kell beállnunk ajándékért. S jó gyakorlat volt ez a kereske­delemnek. A bevétel mellett az is „haszon”, hogy már most lehet tervezni, honnan lesz több eladó a nagy de­cemberi rohamhoz?! szegfű és a többiek — Már nagyon régen csi­nálom — mondja az asz- szony. Volt kitől elsajátíta­nom, meg aztán ad munkát bőven az erdő ajándéka a gyűjtőnek is, nekem is. Ha­marjában meg sem tudom mondani hányféle gombát ismerek. Amit itt lát körü­löttünk, van vagy tízféle: vargánya, tőkegomba, lila- pereszke, trombita, szegfű, rókagomba és sorolhatnám még. A felvásárlóhelyet az Er­dei Termékeket Feldolgozó- és Értékesítő Vállalat mát­rai üzemegysége tartja fenn. A gomba tehát a szedőkéből — Almáson, Gyöngyösön át kerül — a vásárlók kosa­rába, igaz. kissé messzebb innen: \ Olaszországban, Svájcban. A legkeresettebb a vargánya és a rókagomba. Az előbbi kilónkénti felvá­sárlási ára 500 forint, a többiért 300, illetve 200 fo­rintot adnak. Nyilvános az országos KISZ­értekezlet A KISZ Központi Bi­zottsága legutóbbi ülé­sén úgy döntött, hogy az országos KlSZ-érte- kezlet nyilvános lesz az ifjúsági szövetség tag­jai szárnára. A testület — ennek megfelelően — szívesen lát minden KISZ-tagot a november 18—20. között Székes­fehérvárott megrende­zendő tanácskozáson, amelyen megfigyelői státussal vehetnek részt. Az érdeklődők a KISZ Központi Bizottság iro­dájának november 4-ig, telefonon, (a 403-940/ 149-es melléken, vagy a 203-871-es számon), illet- { ve levélben, (1388 Buda­pest, Postafiók 72. cí­men) — a név, lakcím, telefonszám, valamint a KISZ-szervezet nevének és címének közlésével — jelezhetik részvételi szándékukat. A részvé­teli díj — étkezés, szál­lás — 280 Ft, helybe­lieknek 200 Ft. A jelentkezéseket — a rendelkezésre álló he­lyek korlátozott száma miatt — beérkezési sor­rendben veszik figye­lembe. Gembiczki Joachimné — Matild asszany — a hátsó udvarba vezet, s megmu­tatja a tisztán kezelt, gon­dosan csomagolt gombás­zsákokat. A két raktárban 12 mázsa szárítmány vár szállításra. A kerítés mellett rekeszek, rajtuk felirat: Bari, — A legtöbb gyűjtő lelki- ismeretes — szól, miközben a kaput figyeli; (Mig a kész­letet néztük, újabb kun­csaftok érkeztek.) — De van­nak, akik nem bánják, csak minél nagyobb mennyiséget hozhassanak, pedig a minő­ség is fontos, mert osztályo­zunk. Volt már olyan, hogy a szárítmány között oda nem illő ehetetlent, hány- tatót találtam... A szakember tudását te­hát időnként próbára te­szik — ami ilyen módon igen elítélendő. Ezek után már csak arra voltam kí­váncsi. mikor jár gombász­ni a szakértő, hiszen tavasz­tól késő őszig, reggeltől ké­ső délutánig a ,.boltban” ta­lálják a környékbeliek. A válasz szerényen így hang­zott: ,Már a napját sem tu­dom, mikor voltam legutóbb kint az erdőn.” M. J. (—hr—) Trombita, A „Cápa IV” című film fő­szereplőjét segít elvontatni Ralp Maldonado, a chicagói tudományos és ipari múzeum területéről, ahol a kiállított érdekességek között szere­pelt az élethű ragadozó. Az indiai főváros folyóparti nyomornegyedének egyik lakója szeptember végén egyetlen kincsét, a nyakában ülő idomított táncoló maj­mát menekítve éviekéi ki az áradatból. Érdekességek * ' a nagyvilágból Jackie Chan, a kungfufilmek világhírű sztárjának balesete három képben: Chan robogó autóbusz tetejéről (b)ugrik be egy ablakon, amely mögött a bűnözők fogva tartják partnerét(k). Az ugrás azonban nem a legjobban sikerült, így ápolásra szorul. A jelentés szerint a sérülés „nem sú­lyos”. A Ford Motor Company autóbemutatóján láthatják az ér­deklődők a Lincoln Continental típusú személygépkocsi műszerfalába szerelt hatalmas légzsákot, amely összeütkö­zés esetén automatikusan felfújódik megvédve az utaso­kat a sérüléstől. A légzsákot az 1989-től kibocsátandó szé­riákba fogják beépíteni. *1

Next

/
Thumbnails
Contents