Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-20 / 251. szám
1988. OKTÓBER 20.. CSÜTÖRTÖK 3 NÖGRÁD SZÚBESZED HELYETT TAJEKOZTflTAST П nyilvánosságról —. az- MSZMP májusi országos pártértekezletének szellemében — széles körű vita folyt-íolyik megyénkben is. Igazi vita —, annyi korábbi rossz tapasztalat, lehengerlés, párhuzamos eszmefuttatás után. A közelmúltban a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat 26 fős, 07-es pártalap- szervezetének néhány tagja — fizikai dolgozók, műszaki vezetők sem rejtették véka alá gondolataikat. Egy ideje más időket élünk, így a „ne szólj szám, nem fáj fejem” kényelmessége senkit nem kísértett meg egyetlen pillanatra sem. A nyílt beszédre, a szókimondásra szomjaznak az emberek. Mi másért, ha ne azért fogalmazzák meg azt a szemrehányást, hogy ők, a párttagok semmivel sem kaptak — kiváltképpen az utóbbi években — több információt a társadalom más tagjainál. Azt például, hogy iNógrád megyében nyugdíjba ment a párt- bizottság első titkára, ők is csak az újságból tudták meg. Sajnos, nem ez volt az egyetlen közelmúltbeli eset az oktalan titkolódzásra, a nyilvánosságon esett csorba felmutatására. S, itt nem is csak országos vagy megyei dolgokra kell gondolnunk, vékonyan csordogált az információ a vállalat ügyeit illetően is. Amikor pár éve például a szakadék szélére jutott a NÁÉV, sokan hitetlenkedve forgatták a fejüket, s nem, vagy alig értették az egészet. Pedig számtalan lehetőség kínálkozott volna a tájékoztatásukra, csakhogy ezt nem tartotta — nyilván nem tudatosan, „csupán” megcsontosodott, rossz szokásból — fontosnak egyetlen pártszerv vagy -testület sem. Ezek után úgy tűnik, mintha beszélgető- partnereim és a pártalapszervezet más tagjai teljesen tájékozatlanok lettek volna (vagy lennének), a körülöttük történteket, a dolgok állását illetően. Erről azonban szó sincs. Az utca hangja mindenkihez eljut, aki nyitott füllel jár-kel. Csákhát éppen ez a bökkenő. Ök, mint párttagok, nem a mendemondákra —, hogy pletykát ne említsek — kíváncsiak, hanem a tényleges valóságra. Azoktól, akik erről a valóságról mégfelelő információval rendelkeznek, illetve, akik erre a valóságra alapvető befolyással bírnak. A NÁÉV-es kommunistákkal folytatott beszélgetés —, sajnos és természetesen — túlmutat önmagán, az elmondottak más munkaterületeken is jellemzőek. Pedig ma már mind szélesebb körben őszintén vallott társadalomirányítási törvényszerűség: kellő nyíltság és nyilvánosság nélkül fejletlen a politikai kultúra. Hiányoznak ugyanis hozzá a szükséges ismeretek, ami miatt lehetetlen a gondolatok értelmes ütköztetése, a lényeglátó, előbbre vivő, érdemi vita. így csak üres szócséplésnek — itt papolásnak nevezték — lehetünk tanúi. Ezekből pedig valódi, igazi tettek —, de kellenének! — nem születnek. Korszerű társadalom és korszerű társa- dalomszervezés-irányítás elképzelhetetlen az érdekek, az eltérő vélemények szembesítése, a tájékoztatás nyílttá és őszintévé tétele nélkül. Nem elég az emberekért politizálni. Velük együtt kell! Mert róluk szólnak a döntések. Természetes hát, hogy az emberek tudni akarják, mi történik körülöttük, az irányítók mit, miért és hogyan határoztak el. Részese) akarnak lenni saját sorsuk formálásának, tehát szerepet kívánnak a döntések előkészítésében, éppen úgy, mint a végrehajtásában. Ez a közösségvállalás és azonosulás növelheti meg felelősségérzetüket, aktivitásukat. Ismeret, tudás — a fentiekből következően, valóban hatalom. Nem kizárni kell belőle a milliókat, hanem bekapcsolni. Gyakran hallani — úgynevezett egyszerű emberektől, de hivatalnokoktól, sőt politikusoktól is — az információáramoltatást, a nyíltságot és a nyilvánosságot tanulni kell. Szó, mi szó, ezt a „tantárgyat” az eltelt háromnégy évtized alatt meglehetősen elfelejtettük. Л nyíltságot és a nyilvánosságot azonban — ez sem kevesek véleménye — bizonyos szinteken már tudni illene. A tanulásra való hivatkozás mentegetődzé- sének, a felelősség alóli kibúvásnak tűnik, aminek, sajnos, már eddig is, annyiszor lehettünk szenvedő tanúi, és aminek — láthatjuk — súlyos társadalmi, gazdasági, erkölcsi és politikai következménye lett. Napjaink jogos igénye: az irányítás magasabb szintjein ne csak tanulják a nyilvánosságot, de tudják is! Fordulatra van szükség az életünkben. Sürget az idő! Sulyok László Ax adóMxakértő válasxal A nem lakás célú bérbeadás adóvonzata Hamis nótára fütyül a piac Dialógusok a minőségről Ai egyéni munka becsületét kell Július 7-i újságjukban volt szó a bérbeadásról, illetve annak évközi statisztikai nomenklatúraváltozá' sáról. Szeretnénk, ha közölné; hogyan kell annak adóvonzatát is rendezni? (Társasházunk üzlethelyiséget ad bérbe jeligére.) A KSH 1988. június 1- ,gyel módosította, illetve pontosította a magánszemélyek nem lakás célú bérbeadásának nomenklatúráját. 1. Azoknak a társashézak- mak, amelyek a 712—11—03 sztj-besorolás szerint 25 százalékos áfa-val számláztak, a május 31-ig esedékes adófizetési kötelezettségüknek eleget kell tenniük. Most ezt az összeget ugyanis az önök számláiba már beállították, azt a bérbevevő megfizette, előzetesen felszámított adóként már azok vissza is igényelték (befizetési kötelezettségükből levonták). 2. Azoknak a társasházaknak, amelyek az egyéb helyiségek bérbeadását tárgyi adómentes szolgáltatásiként kezelték a január 1- től május 31-ig terjedő időszakra — és befizetési kötelezettséggel nem számoltak (a jogszabályi értelmezés bizonytalanságára való tekintettel), visszamenőlegesen nem kel! eleget ten- niök adófizetési kötelezettségüknek. Természetesen 1988. június 1-től a változásnak megfelelően kell eljárniuk. Hogyan kell az adóhatóság tudomására hoznom, hogy az ingatlan értékesítéseken jövedelmet fiam lakásvásárlására kívánom felhasználni. A vásárlásra csak a jövő évben kerülne sor. Tájékoztasson kérem, mi a teendőm? Ha a magánszemély a mentességet igénybe kívánja venni, azt az értékesítés évére vonatkozó bevallásban kell jeleznie az adóhatóságnak. Az adóhatóság ennek nyomán külön határozattal állapítja meg az ingatlanértékesítésből szerzett jövedelem adóját, önnek tehát az 1988. évről származó jövedelmének bevallásában jeleznie kell az adófelügyelőségnek a lakásszeget, majd az adófelügyelőség határozatban közli önnel az ingatlanértékesítésből szerzett jövedelem adóját. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a lakásvásárlásra szánt „türelmi” idő az elidegenítés éve és az azt követő év (az elidegenítést megelőző 6 hónapot az elidegenítés évének kell tekinteni). Amennyiben a határozatban megjelölt időpont a lakás vásárlásának igazolása nélkül telik el, az adófelügyelőség külön határozat nélkül intézkedik az adó és a késedelmi pótlék behajtásáról. A késedelmi pótlék mértéke havi 2 százalék, s ez eredeti bevallás határidejétől kell felszámítani (tehát visszamenőleg). A lakás megvásárlásának igazolása esetén az adófelügyelőség határozatával törli az adót, illetve csak csökkenti, ha a ráfordított ösz- szeg kevesebb az eredeti határozatban megjelöltnél. Csökkentésnél a fennmaradó adótartozás után szintén visszamenőlegesen, a havi 2 százalék késedelmi pótlékot meg kell fizetni. Nincs abban semmi rendkívüli, ha a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet szakemberei — akár új termék minősítése, akár a már forgalmazottak bolti ellenőrzése tapasztalatainak megosztása végett — meglátogatják a gyártót. Szeptember végi megjelenésük a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban azonban csupán az esemény hírértékét tekintve nevezhető szokványosnak — ami a következményeket illeti, azok már a szigoráról ismert vállalatnál is a rendkívüliség erejével hatottak. Ettől a vizittől ugyanis — ahogyan mondani szokás — túlcsordult a pohár. Szenvedélyes hangú vállalatvezetői értekezleten hangzott el a bejelentés: a minőségi kifogások ezúttal komoly vezetői prémiumelvonások képében kezdik meg utóéletüket. A prémium 25-től 70 százalékig terjedő megnyirbálását egyik-másik vezető éves jövedelmének 60—70 ezer forintos kurtulása bánja. Mi is történt valójában az SVT-ben? Mi kavart ekkora hullámokat annál a vállalatnál, ,mely egyike a megyében azoknak, kik legbiztosabban vetik meg lábukat hazai és külhoni terepeken? О (GRESSAI SÁNDOR gyárigazgató) — Végül is mit tett szóvá a Kermi? —- Készüléken belüli szín- eltérést, oldaliap-domboro- dást és hasonló, külcsínt érintő kifogásokat. — Komoly hibát nem találtak? — Hiszen ezek mind azok! Kérdése egyébként jellegzetesen „esvétés”: nálunk még ma is sokan úgy vélik, jó minőségű az a tűzhely, me- lven megfő a leves. Holott készülékeink nem csupán föző-sütő alkalmatosságok, hanem a lakás bútorzatának részei is, tehát esztétikai megjelenésüknek is ki kell állni minden próbát. — Álláspontja igényességre vall. Ám vegye tekintetbe, tűzhelyeiket hol kapni, hol nem. — Tudom. A többhullámos felvásárlási láz megviselte a kereskedelem folyamatos ellátását. A gyártó- csarnokban is naponta ezzel kezdődik a műszak: gyerekek, több kell, mint tegnap! A mennyiség kényszere eleve megalkuvást szül. A zűrzavaros hazai ellátási viszonyok újabb kompromisszumokat helyeznek a megen- gedhetőség határain belülre. — Mit ért zűrzavarok alatt? — Nézze, itt ez a csavar. Hazai, nemrégiben váltottuk fel vele a külföldit. Hozzávaló csavarhúzófej azonban kerek Mágyarországon nem kapható. Külföldivel erőszakolják be a csavart a helyiére — úgy-ahogy. — Már megbocsásson, az a csavarhúzófej egészen primitív szerszámnak tetszik. Miért nem készítik el maguknak? — Ezt kérdeztem magam is. Komoly szerszámkészítő műhelyünk van, ahonnan ettől ezerszerte bonyolultabb szerszámok is kikerültek már. Csakhogy az emberi találékonyság kiismerhető szerzet. Jéggé dermed, ha „befagyasztják”, s virágba szökken, ha inspirálják. — A kemény prémiumelvonásoktól tehát jégolvadást remél? — Ez már több, mint remény! Az azóta született intézkedések sorozata igazolja, hogy a „megszomorított’ csapat ahelyett, hogy visszavonult volna saját sértődöttségének várába, megfogta a munka boldogabbik végét. — Ez valóban dicséretes. Azonban ön is elismeri, ma még a gyártó diktál a piacon. Továbbá kétségének adott hangot b belső ellátás javulását illetően is. E két körülmény nem éppen kedvez a minőség látványos javulásának. — Ami a piah igényességét illeti, ebben már a jövő esztendő választóvíznek ígérkezik. Egy sor területen a kínálati piac kialakulására lehet számítani. Ne akkor lepődjünk meg, most készüljünk fel rá! Hazai szállítóink kiszolgálási készsége tovább romlik — ez több mint sajnálatos tény. (SZALAI JÁNOS műszaki igazgatóhelyettes) — Egyetért azzal, hogy romlott idén a tűzhelyek minősége? — Így nem. De úgy igen, hogy termékeink drágulásával, oly gyors tempóban nőtt a vásárlók igényessége, melyet a minőség javításával nem voltunk képesek követni. — Ez egyfajta relatív minőségfelfogás. Csakhogy a vevő egyes készülékeikért húszezer forintot is kifizet. Nem jogos, ha ezért a summáért tökéletes tűzhelyet akar? — De igen. Csakhogy a gyártás fejlesztése bizonyos folyamatosságot feltételez. A Karancs termékcsalád esetében például előbb a konstrukciós problémákon kellett úrrá lennünk, elodázódtak tehát az esztétikai hibák. — A <gyártó bizonyult lassúnak, vagy a Kermi jött túl korán? — Is-is. Most gyárszerte nagyobb a szigor, bokrosodik a fegyelmik száma. Remélem, a büntetések sorozata mielőbb lecseng, átadva helyét a technológiai és ellenőrzési fegyelem erősödésének. De az esztétikai fogyatékosságokat illetően nem a Kermi nyitotta fel a szemünket. О (BACSA TIVADAR hidegüzemi gyáregység- vezető) — A „minőség évét” hirdették meg az idén. Ennek jegyében az ön zsebét is komoly összeggel könnyítették meg? — A meghirdetés helyes volt, más kérdés, hogy aprópénzre váltása mindeddig nem sikerült. Hogy ilyen áron kellett-e váltani, ki tudja? — Kellett. De miért nem hamarabb? — Termékeink műszaki tartalma folyamatosan gazdagodik. Az esztétikai megjelenés javítását viszont másfél éve halogatjuk, mondván, komoly szerszámozást igényel. Csakhogy a' vásárló szemszögéből nézve bakfitty a mi szerszámozási gondunk, ő a pénzéért tökéletes terméket akar hazavinni. — Akkor hát legfőbb ideje az intézkedésnek. Mivel kezdte? — Nem azzal, hogy tovább ütök. Majd akkor, ha a későbbiekben okom lesz rá! Most mindenesetre olyan elánnal lódult meg a munka, hogy hagyni kell az embereket, hadd dolgozzanak. A sajtóiéban például felmérjük a veszteségidőket, áttekintjük a minőségbiztosítás rendszerét, az alkatrészgyártást — a személyes konzekvenciáktól sem riadunk vissza. A meó jelzéseire, a selejtezés rendjére azonnal intézkedtünk. helyreállítani! — Ismeri a Kermi Véleményét. Egyetért vele? — Kissé meredeknek tartom. Egyik szakemberük nézetével például, miszerint ő inkább esvétés, mint akik itt dolgoznak, határozottan vitatkozom. Hát kinek fontosabb a minőség, annak, aki abból él, vagy annak, aki ellenőrzi ? О (GAZSI FERENC műszaki ellenőrzési főosztályvezető) — Az ostor Vége persze mindig a minőség-ellenőrökön csattan. Mint főnökük, ■hogyan látja a tűzhelyek minőségét? — Tavaly minden harmadik készülékünket javította a Ramovill, az idén már csak minden ötödiket-hatodikat. Az exporttűzhelyeknél ugyanez az arány alig hétnyolc százalék. Pedig ugyanazok az emberek készítik! A javítási arány ez évre a felére csökkent. Májusban, júniusban az ország tizenegy városában hatszáz szakszerelővel találkoztunk. Egyöntetűen állították, hogy a ter- moelemék és a gázcsapok megbízhatóságától eltekintve a hibák teljesen megszűntek. — A Kermi nem egészen így találta. — Értékelése véleményem szerint szélsőséges volt és nélkülözte . a komplexitást. Nem igaz, hogy a napi kvantum bűvöletében elnézzük az esztétikai hiányosságokat. Az idetartozó hibák zöménél is könyörtelenek vagyunk, csak a jelentéktelen apróságoknál lágyul meg a szívünk, s csupán akkor, ha egyébként egy egész szalag munkája állna le. — Szavaiból süt a szigor. Ugyanakkor a Ramovill ez évi javítási százaléka is magas! — A gyárkapu és a Ra- m о vili közti út titkait mindmáig egy fekete doboz rejti. Benne a szállítási viszontagságokkal, az áruházi lánccal, a tárolási körülményekkel. Régóta nyitogatom ezt a fekete dobozt, egyelőre annyi a bizonyos, hogy a kereskedelem raktári háló. zata és árumozgatása az egyik gyenge pont. Szétnéztem egy nagy fővárosi áruházban: az eladótérben megszámolt húsz készülékünkből tizennyolc össze volt törve! Ezek után megtekintettem az áruház raktárába való bepakolást: két vacak alumíniumtepsin lökdösték le a kocsiról a pincébe a drága tűzhelyeket! Csoda, ha ..egy is épen m'arad! — Ügy rémlik, mintha egyértelműen a kereskedelmet hibáztatná. — Azt is. De ne gondolja, hogy saját portánkon nem söprűnk. Ami eddig a végellenőrzésnél még elcsúszott, az most fennakad a szűrőn. Ez, azonban még mind kevés. Ha a fogyasztói piacon előbbre akarunk lépni, min. denekelőtt az egyéni munka becsületét kell helyreállítani! Ne az legyen már végre a sikk, ha az egyik fázisban dolgozóinak sikerül a „döglött macskát” rásóznia a kö. vetkező műveleten ténykedőre! — Régi nóta ez. Nem gondolja? — Régi, de még mindig falsul énekeljük. A mi „dalunkat” a vásárlóközönség hallgatja, s ha hamis a nóta, kifütyül a piacról. Mint mondtam, ezek a dialógusok abban a gyárban készültek, melynek látványos fejlődése példaértékű Nógrád-szerte. Mifélék lennének vajon e párbeszédek ott, ahol a gondosság, igényesség egy lapon sem említhető az SVT-ével? Szerűi i Márta vásárlási szándékát, a vásárlásra szánt félretett öszA Nógrádi Szénbányák lóaljai külfejtésén 143 ezer köbméter meddő réteget takarítottak le Szeptemberben, 'hogy folyamatosan szállíthassák az egyes telepi jó minőségű szenet a lakosságnak. — bp —