Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-19 / 250. szám

1988. OKTOBER 19., SZERDA

3

NÖGRÁD

Hz adóreform hatása a kisipari vállalkozásokra

„Nem szabad magunk előtt tolni a gondokat...”

V

Autóbusz-vezetők panasza: kevés a kereset

Amennyiben a jövedelemszabályozásban nem történik kedvező változás, s a szolgáltatást végző kisiparos magánvállalkozók érdekeltsége nem növekszik, számítani lehet létszámuk radikális csökkenésére, s ez főként a kisebb településeken ellátási zavarokat okozhat — foglalt állást legutóbb a kisiparosok érdek- védelmi szervezete, a KIOSZ.

Az adóreform év elejei bevezetése' miatt bizonytalanság következtében március 31-ig 13 ezren visszaadták, 5 ezren szüneteltették iparukat. Az első fél év végére a kedvezőtlen tenden-. ciát sikerült megállítani, mert a KIOSZ kezdeményezésére a szektor állami felügyeletét ellátó Ipari Minisztérium lehetőséget adott arra, hogy akik az év elején adták vissza iparukat, az első negyedév végéig új hatósági eljárás lefolytatása nélkül — csupán kérésre — visszakaphatták iparjogosítványukat. Jelenleg a kisiparosok száma 155 ezer, ám mind kevesebben vállalkoznak szolgáltatásra. Ennek oka részben az, hogy a több forrásból származó jövedelmek összevonása miatt erőteljesebbé vált a munkaviszony mellett ipart gyakorlók és a nyugdíjuk mellett dolgozók számának csökkenése, márpedig éppen ők végzik -a legnagyobb

arányban a lakosság részére a szolgáltatásokat. Ugyancsak éppen a szolgáltatói kisiparosréteget érintette a legkedvezőtlenebbül, hogy január 1-jétől a kisiparosok vállalkozói adót és személyi jövedelemadót is fizetnek. Így kétcsatornássá vált a kisiparosok jövedelemszabályozása, és ez többségükre nézve olyan kelőírás, pluszadminisztráció, amelyet sokan nem vállalnak.

Az új forgalmi adóval bonyolultabbá vált a számlázás, az adóigazgatási, eljárás módosítása miatt' pedig jelentősen megnőtt a számviteli munka. Az adminisztrációs kötelezettség a vállalkozás nagyságrendjére nincs tekintettel, az egyes kisiparosokra olyan terhet ró, melyet sem képzettségüknél fogva, sem lehetőségeik miatt nem tudnak teljesíteni. Korábban ezeket á körülményeket figyelembe véve a kisiparosok mintegy 20 százaléka mentesült a könyvvezetés alól, és mintegy 30 százaléka kapott egyszerűsített könyvvezetésre lehetőséget. Mindez az év elejétől megváltozott, és ugyanazok az adminisztrációs előírások vonatkoznak a több millió forint forgalmat elérő vállalkozóra és a néhány tízezer forintos szolgáltatást

végző, kistelepülésen dolgozó nyugdíjas kisiparosra is.

A kisipar termelési értéke tavaly 75,3 milliárd forint volt, ez 19 százalékkal több mint egy évvel korábban. A fogyasztási szolgáltatások ebből 47 százalékkal részesednek, értékük tavaly 35 milliárd forint volt. A fogyasztási szolgáltatások 60 százalékát kisiparosok végzik, részarányuk egyes területeken ennél is magasabb: a lakosságnak végzett árufuvarozás 25, az építőipari javításkarbantartás 85 százalékát végzik magánkisvállalkozók. A költségek jelentős

növekedése miatt a lakosságnak nyújtott szolgáltatások mind kevesebb jövedelmet adnak, a bruttó teljesítmény értéke átlagosan — az összes kisipari létszámra vetítve — évente 494 ezer forint. A szolgáltatást végzők átlagos bruttó bevétele ugyanakkor csak 311 ezer. forint évente.

A kedvezőtlen jelenségek a nagyvárosokban kevésbé érzékelhetők, ám a kistelepüléseken egyre nagyobb gondot okoz a szolgáltató kisiparosok jelenlegi helyzete. A KIOSZ állásfoglalása szerint a szolgáltatók lassú, de határozott kivonulását a szolgáltatást végző magánvállalkozók érdekeltségének növelésével lehet megállítani.

A szurdokpüspöki termelőszövetkezet gazdasági társaságot alakított a Compackkal. A működéshez szükséges tőke 90 ‘ százalékát a budapesti vállalat biztosította, a nagyüzem pedig a korábbi savanyítóüzemét és az itt lévő telephelyét adta a termelés megindításához. Azóta egy új csarnokkal bővült a feldolgozóépületek száma. Ennek megfelelően erre az esztendőre 12 millió forint árbevétel elérését tűzték ki célul.

Emögött különböző fűszeráruk — régen gyarmatárunak nevezték — csomagolása és a visszavásárolt kartonok tisztítása szerepel. Az üzem ■ vezetője örömmer újságolja, hogy feladataik időarányos részét teljesítették. Fotó: Bábel László

A régiekből újat varázsolnak

Félkilós kiszerelésben vásárolhatják a fogyasztók a csók- a kartonfelújító részlegben kentett nátriumtartalmú sót. Ezzel most Molnár Csabáné, dolgozók, a vágó-, a tűző-, a Válóczi Lászlóné és Radics Lajosné foglalkozik. réselő- és a bálázógép segítségével.

Pisák Tiborné és Varga Ferenc- né a MALÉV megrendelésére, fóliákba rakja a kávéfogyasztáshoz szükséges kellékeket.

Hamar megtelnek a fél kiló feketeborsot magukba foglaló tasakok Molnár Csabáné, Hegedűs Imréné, Pintér Jánosné és társainak — mindannyian a termelőszövetkezet tagjai — keze nyomán.

Múlt pénteken egyes salgótarjániak tudni vélték, hogy hat helyijárati buszsofőr nem vette fel a munkát. Déltájban magam is kíváncsi voltam, miért csoportosulnak a buszvezetők az északi fordulóhely kicsiny épületében, ezért Miklós Ernővel, a Nógrád Volán személyforgalmi üzemigazgatójával, a helyszínre siettünk. Fizetésnap volt. A vékonyka boríték igencsak indulatossá tette a jelenlévőket, hiszen a hóközi prémium után most vonták le a személyi jövedelemadót. Szószólójuk Horváth Ferenc akkorra már megjárta a vállalat pártbizottságának irodáját, s azzal tért vissza: a titkár, Gajdár Géza, a vállalatvezetők társaságában — szeretne majd leülni az érintettek képviselőivel — megtárgyalni a problémákat.

A megbeszélés színhelyén — már pezsgő szóváltás fogadott. Elhangzott: „Duplázzák meg a fordabért! (Kilométerenkénti teljesítménybér — a szerk ) Túlórát már 182 teljesített óránál számoljanak el, ne csak a kollektív szerződésben leírt 237 után”. A - kereset — mint a legfőbb téma — mellett azonban egyéb gondok is az asztalra kerültek. „Nem látnak el bennünket a megvál-. tozott menetrendnek megfelelő táblákkal!” Az utasok is tréfálkozva gyakran megcserélik azokat: a 14-es busz hátulról sokszor 36-os, s ez megtévesztő.

Kevés a helyijáratos sofőr — mondja egyikük —, s hozzáteszi: jelenleg is vagy húszán hiányoznak. A távolságiról nem jönnek kisegíteni, mert ez „büntető- századnak” minősül. Az új menetrend miatt hosszú órákat töltenek a' forgalomban, vagy a kiépítetlen forduló- helyeken. Hiába épült meg sok-sok millióért a déli de- centrum, csak elhaladnak mellette;/ a járatok nagy része ugyanis az északiba tér be.

Hol a szakszervezet? — vetették fel többen is, utalva arra, hogy a mostani beszélgetésben sem vesz részt az szb részéről senki.

Időközben a vezetés is megérkezett: nevükben Gajdár Géza kért szót. „Nem felszámolás előtt áll a cég, hogy ne lehetne tiszta képet teremteni!” — szögezte le, majd közölte, hogy a szak- szervezeti bizottság titkára azért nincs jelen, mert külföldön tartózkodik. Ezt követően átadta a szót az érintetteknek.

— Ebből a fizetésből — nem tudjuk eltartani a családunkat — emelkedett szólásra Ponyi László. Tisztes kereset reményében havonta 240—250 órát dolgozunk. Ne beszéljenek nekünk a bruttóról! A boltban hiába mondom, hogy a bruttósított keresetemért adjanak ennivalót. ..

Utalt rá, hogy a járatbér már hat éve megérett a felülvizsgálatra. Számítása szerint a fizetés — órabérre vetítve — évente legfeljebb 20 fillérrel emelkedik. Eközben az árak csak felfelé kúsznak. Majd furcsa történetbe kezdett:

— A múlt vasárnap az egyik sofőr beszólt URH-n a központba: ugyan küldenek el neki az ebédjét, mert nem tud beugrani érte. A diszpécser rendreutasította, mondván: „Az ebéd nem szolgálati ügy! Tartsák a kocsiban a kaját!” Kérdezem: napi tíz órát el lehet-e tölteni magánügyből a volán mellett, meleg étel nélkül? A kollégám végül is egy helyett öt órakor kafrta meg az ebédjét.

— Dolgozni lehet kevesebb pénzért, de megélni belőle nem tudunk, állt fel Papp György. — Három gyerekem van, reggel 4-től este 11-ig dolgozok, a fizetésem tisztán négyezer. (Gyermekgondozási segély nélkül — a szerk.)

Borítékok tucatja kerül az illetékesek kezébe, akik pontosan tanulmányozzák a rubrikákat. Valamennyi panasz forrása az alacsony kereset. Nem véletlen hát, amit Németh Attilától hallottunk:

— Tisztelettel kérjük, hogy

emeljék fel a járatbért 100 százalékkal. Emellett 182 óra után járjon a túlórapénz. A forgalmi juttatást ne bruttósítva tegyék elénk, hanem tisztán.

— A távolságinál ugyanez a gond — vette át a szót Horváth Ferenc. Két gyereket kell eltartanom. Ilyen bér mellett nem lehet dolgozni, az utasokra vigyázni, mikor az embernek csak ez jár az eszében. Nézzék meg: a fizetési cédulán egy csomó szám szerepel, de mit adnak érte a közértben? Szerintem meg is lehetne szüntetni a cédulát, mert közülünk legfeljebb ketten látják át. Nem tudni meg, hol mit vonnak el a dolgozótól.

— Mi nem tehetünk arról, hogy kevesen vagyunk — fonta tovább a. gondolatsort Bogdán József..— Hol van a hiányzó emberek bére?

Vérségi Pál személyforgalmi és kereskedelmi osztályvezető megértést kért: egyik napról a másikra nem lehet változtatni sem a béreken, sem a fordán. Kimutatása szerint a vállalatnál

— a béreket tekintve — a helyijáratosok a rakodógépkezelők után a második helyen állnak.

— Szét kell választani a vállalati és egyéni gondokat

— mondta. — A fordánál az első időszakban — sajnos — nincs remény a módosítássá. Első az utasérdek! Csak ezt követően foglalkozhatunk a ifordák felülvizsgálatával. Elhangzott, hogy sok a rezsikilométer (üresjárat — a iszerk.). Ez is azt a célt szolgálja, hogy betérhessenek a központba, ki ebédre, ki másért. Jogos az az észrevétel is', hogy túlfeszített egykét járat menetrendje. Még ebben a hónapban rendbe tesszük a dolgot. Az októberi teljesítményeket pedig különös figyelemmel kísérjük majd — zárta a szavait.

Cseh József munkaügyi osztályvezető felcsillantott némi reményt a fizetések rendezésére, majd kimondta: csak más állomány terhére emelhetik a helyijáratiak bérét.

— Szerdán ülünk le a minisztériumban, akkor tudjuk meg, hogyan osztják fel a központilag kapott 50 millió forint túlórakeretet. Vállalatunk másfél millió forintra tartana igényt, de ez még csak kívánság. Megnyugtatok mindenkit, hogy a ■Nógrád Volán októbertől új bérelszámolási rendszert vezet be, amit a szakszervezeti bizalmitestület is véleményez majd.

— Egyetértek, hogy kevés a pénzük, de a 100 százalékos járatpénzemelésnek nincs realitása — folytatja a munkaügyi osztályvezető.

— ötleteink vannak, miként

lehetne enyhíteni a feszültségeket e téren, de az látszik: az fog többet keresni, aki többletmunkát vállal1...

— Azt gondolom, hogy a kiskeresetűek és a többlet- munkát vállalók elismerése megvalósítható — fejezte be

. Cseh József.

Kazári Gyula, a • helyijáratosok személyzeti vezetője, pártalapszervezeti titkár revíziót kért: ha valóban nem jövedelmező a helyi járat, felül kell vizsgálni, van-e szükség erre, hiszen alapvető dolgok nem tisztázottak.

Horváth József gazdasági igazgatóhelyettes elgondolkodtató véleményt fűzött az eseményekhez:

— Ha hónapok óta jelezték, hogy gond van, miért csak most csapódott je a fe- szültségí Ez is azt mutatja, hogy baj van az információs csatornákkal! Tanulság: nem szabad magunk előtt tolni a gondokat, mert halmozottan sokkal nehezebb megoldani azokat.

Utalt rá, hogy a központi keretből várható 50 millió forint nem sok. A bérhelyzetet tehát helyi forrásokból, a vállalatnak kell kiizzadnia. A 100 százalékos já- ' ratbéremelést, ő is túlzottnak tartja. Béremelés viszont csak akkor hajtható végre, ha embereket küldenek el, illetve teljesítik a bérklubtagsággal járó eredményt. Ekkor — jó esetben • — 7 millió forint áll rendelkezésükre, de ez decemberben derül ki.

Gajdár Géza összefoglalójában higgadtságra intette az embereket, s újfent rámutatott: hibás a vállalati jelző- rendszer.

— Még a legutóbbi szokásos hangulati jelentésben sem olvastam, hogy ekkora feszültség uralkodik itt — mondta. — Közölhetem, hogy a vállalati pártbizottság döntött az irányítási szervezet korszerűsítésében. Felmerül, hogy néhány vezető bére sokat nyom a latban, tehát az átszervezés jelentős bérmegtakarítással jár.

A helyi járat jövőjéről őszintén jegyezte meg: — Állami támogatás • jövőre egyáltalán nem várható. Mivel közüzemi vállalat vagyunk, a helyi járatot fenn kell tartanunk. Éppen ezért azt javaslom, hogy a mai miniszteri tájékoztatás

után, csütörtökön üljünk le, az önök által választott képviselőkkel. Akkor már tisztább lesz a kép, s konkrétumokat tudunk mondani..

A gyűlés végén a buszvezetők elfogadták az indítványt, s jelezték: nem kívánják beszüntetni a munkát a városban.

Nem szeretnénk ámítani sem önmagunkat, sem a helyijárati buszsofőröket. Hiszen sokak által elmondott • igazság: szétosztani csak.azt lehet, amit megtermeltünk, megteremtettünk. Ennélfogva követelhet bárki magasabb bért, a juttatások emelését: az mindvégig illúzió marad, ha nincs mögötte fedezet. Más kérdés, hogy a vállalati kasszából a teljesítménnyel arányosan jut-e a dolgozóknak? S a volánosok egyik dilemmája e kérdésben oldható fel...

Felettébb érdekes, hogy a feszültség olyan vállalatnál jelentkezett, ahol a bérklubtagság reményt keltett arra, hogy az itt dolgozók az átlagnál jelentékenyen magasabb ösztönzésre számíthatnak. Am csak az eredmény függvényében, mint azt Horváth József elmondta, s a kivárás — értelemszerűen — egy esztendő.

A minap lezajlott miniszteri szemle sokrétűen vizsgálta a Nógrád Volán tevékenységét, gazdálkodását. Sokszínű vállalkozáspolitika, rugalmas alkalmazkodás — hangzott el a jellemzésekben. Hiszem, hogy az imént jelzett — sokszor talán túlzott — megnyilvánulások elindítanak egy jótékony revíziót, belső helyzetértékelést, s megnyugtatóan zárulhat az ügy. Afinál is inkább, 'mivel ezek az emberek naponta utasok ezreit szállítják.

Az ő indulataik nem engedhetnek meg végzetes hibát.

T. Németh László

Főszereplő a Compack