Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-19 / 250. szám

2 NOGRAD 1988. OKTÓBER 19., SZERDA Ülést tartott az IIIISSEIIIII* Politikai Bizottsága Fejlődő magyar—amerikai kapcsolatok John Whitehead sajtóértekezlete Grósz Károllyal egyetértettünk abban, hogy júliusi ame­rikai látogatása rendkívül Isikeres volt, s kifejeztük köl­csönös törekvésünket a kapcsolatok további fejlesztésében rejlő lehetőségek kiaknázására — jelentette ki John White- head, az Egyesült Államok külügyminiszterének első he­lyettese kedden, a Ferihegyi repülőtéren elutazása előtt tartott sajtókonferenciáján. Kedden ülést tartott a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottsága. Az esti órákban még tartó ta­nácskozásról '— Thürmer Gyula, a Központi Bizott­ság munkatársa adott tájé­koztatást a sajtó képviselői­nek, a távol levő Major Lászlót helyettesítve a szó­vivői tisztségben. Mint elmondotta, a testü­let elsőként beszámolót hall­gatott meg az idei népgaz­dasági terv teljesítéséről és áttekintette a jövő évi terv koncepcióját. Ezzel egyben előkészítette a Központi Bi­zottság novemberi ülésének ezzel kapcsolatos napirendi pontját, ez a fórum lesz ugyanis hivatott állást fog­lalni a terv politikai cél­jait illetően, mielőtt a konk­rét elképzelések az Or­szággyűlés ülése elé kerül­nek. Hangsúlyozta, hogy a sok­színű. szerteágazó, csaknem hat órán át tartott véle­ménycsere során a júliusi КВ-ülés szellemében tekin­tették át a gazdasági folya­matokat. Egyetértés alakult ki abban, hogy a főbb idei tervmutatók alapvetően tel­jesíthetők, tervcéljaink elér­hetők. A vitában kiemelték, hogy javult a tőkés-külke­reskedelmi egyensúly, csök­kent a konvertibilis import, miközben a tőkésországok­ba irányuló export dinami­kusan növekedett. Ugyan­akkor fizetési mérlegünk­ben továbbra is hiány mu­tatkozik, bár mértéke a ta­valyinál kisebb. Ez össze­függ azzal, hogy változatla­A JKSZ Központi Bizott­ságának az ország belpoli­tikai válságából kiutat ke­reső, hétfőn kezdődött ki­bővített ülése kedden reg­gel folytatta tanácskozásait. Branko Mikulics, a szö­vetségi kormány elnöke felszólalásában áttekintést adott az elmúlt évtized ju­goszláv gazdaságpolitikájá­ról, a téves, vagy megvaló­sítatlan lépésekről, majd megállapította, hogy az or­szág jövő sorsa az idén má­jusban meghirdetett új gaz­dasági reform következetes végrehajtásától függ. Vejko Kadijevics vezérez­redes, nemzetvédelmi mi­niszter felszólalásában ki­fejtette, hogy a mostani ju­goszláv belpolitikai hely­zetben két irányzat egészen világosan kirajzolódik. Az egyik arra törekszik, hogy reformok útján kivezesse az országot a válságból, a má­sik viszont a szövetségi ál­lam és a szocialista önigaz­nul nagy az ország adósság- állománya, jelentősek az adósságszolgálat terhei és a világútlevél bevezetésének köszönhetően, ugrásszerűen nőtt a lakosság devizafel- használása. Áruforgalmunk a KGST-országok kai az eredeti elképzeléseknek megfelelően alakult. A Politikai Bizottság meg­állapította, hogy a gazdasá­gi növekedés lényegében eléri a tervezettet, a lakos­sági fogyasztás pedig — a kitűzött céloknak megfele­lően — csökkent. Ami a belső pénzügyi egyensúlyt illeti: bár a költségvetés hiánya csökkenő tendenciát mutat, a támogatások szint­je még mindig igen magas, s összességében gazdasági helyzetünk változatlanul ne­héznek minősíthető. A testület mindezek alap­ján úgy foglalt állást, hogy a gazdasági erőfeszítések kétségtelen, érzékelhető eredményeket hoztak, ugyanakkor korai volna ar­ról beszélni, hogy minden feltétel adott a tartós sta­bilizációhoz, illetve a gaz­dasági-társadalmi kibonta­kozás megalapozásához. A gazdaság idei teljesítménye mindazonáltal jó alapot nyújthat jövő évi tenniva­lóink megvalósításához. 1989-ben változatlanul kö­zépponti feladat lesz — a stabilizációs program kere­tein belül — fizetőképessé­günk megőrzése és a gaz­daság minőségi jegyeinek erősítése, a termékszerkezet korszerűsítése. S tovább kell liberalizálni a gazdaságpo­litika eszközrendszerét, gatás felszámolását tűzte ki célul. Ez utóbbi romboló erők különféle színezetűek — mutatott rá —, a na­cionalistáktól kezdve egé­szen a polgári eszmék hir­detőiig, minden árnyalat megtalálható közöttük. A jugoszláv néphadsereg szerepét illetően, két vég­letes nézet jelentkezik — folytatta Kadijevics. — Az egyik szerint a hadsereg­nek úgymond nagyobb sze­repet kell vállalnia, bele­értve a hatalomátvétel le­hetőségét is. A másik sze­rint a hivatásos katonákat teljesen ki kell vonni, tá­vol kell tartani a politikai élettől.' Mindkét nézet elfo­gadhatatlan. Szlobodan Milosevics, a Szerb Kommunisták Szö­vetségének elnöke minden téren gyökeres váltózásokait sürgetett és megállapította, hogy a változásokat csak azok ellenzik, akik kivált­ságaikat féltik. Elsőrendű hogy a fejlődés követelmé­nyei megfelelően érvénye­sülhessenek. Thürmer Gyula kiemelte: a vita minden felszólalója elmondotta, hogy idei ered­ményeink mögött az állam­polgárok nagy áldozatai, a nép erőfeszítései állnak. S mivel gazdaságpolitikái irányvonalunk folytatása a jövőben is feltételezi a la­kossági fogyasztás csökkené­sét, olyan politikai mun­kára is szükség van, amely világosan megérteti az ország helyzetét, az előttünk álló feladatokat, a lehetséges al­ternatívákat. Ezért a Politi­kai Bizottság kérni fogja a párt alapszervezeteit, hogy vállaljanak részt a konkrét helyzet és az országos, illet­ve helyi teendők tudatosítá­sában, politikai munkájúk­ká] segítsék a felmerülő fe­szültségek megoldását. A tájékoztatóban elhang­zott, hogy a Politikai Bizott­ság napirendjén — több más kérdés mellett — szerepelt az ifjúsági mozgalom meg­újításával kapcsolatos terve­zet is. E szerint a párt a jö­vőben is igényli a cselekvő együttműködést az ifjúság­gal, s ehhez szükség van egy olyan tömegszervezetre, amely tömöríti a szocialista célokat elfogadó fiatalokat. Felmerült az a lehetőség, hogy ez a tömegszervezet különböző rétegszervezetet összefogó szövetségként mű­ködjék. E napirendi pont vitájá­ról Thürmer Gyula nem tu­dott részletekkel szolgálni, hiszen az eszmecsere a tá­jékoztató időpontjában is tartott. (MTI) feladatként a koszovói vál­ság megoldását jelölte meg. A Központi Bizottság ülé­sétől Szerbiában mindenki azt várja, hogy napirendre tűzi azt a kérdést: kik a fe­lelősek azért, hogy Koszo­vóban veszélyben forognak az emberi jogok, hogy az autonóm tartományban élő szerbek és crnagoracok ki­települnek szülőföldjükről, hogy Koszovóban a XX. század talán utolsó népir­tása folyik mondotta Milo­sevics, majd felszólalását így fejezte be: Az egész jugoszláv tár­sadalom számára jobb lenne, ha a dolgozó emberek aka­rata békés és demokratikus úton valósulna meg. A vál­ságból való kilábalás egye­düli akadálya egy olyan — igaz, nem kis létszámú — csoport, amelynek tagjai felett eljárt az idő. Ju­goszláviának nincs szüksége rendkívüli intézkedésekre. Most rendkívüli erőfeszíté­sek ás eredmények kellenek. Az amerikai diplomata a magyar miniszterelnökkel, pártfőtitkárral és más ve­zetőkkel folytatott tárgyalá­sairól szólva élmondotta, hogy áttekintették a kelet— nyugati kapcsolatokban ta­pasztalható kedvező folya­matokat, így az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyának javulását. Ugyancsak elégedetten szól­tak a regionális konfliktusok békés megoldása érdekében tett lépésekről. John White- head megjegyezte, hogy el­ismerését fejezte ki a Koreai Köztársasághoz és Izraelhez fűződő magyar kapcsolatok fejlesztésében elért eredmé­nyek és az ENSZ irak—iráni békefenntartó erőkben vál­lalt magyar részvétel kap­csán. A tárgyalásokon külön hangsúllyal szóltak anna^ fontosságáról, hogy mielőbb megkezdődjenek a megbe­szélések az európai hagyo­mányos haderők csökkenté­séről. és ezek nyomán a kontinens erőegyensúlyát a lehető legalacsonyabb szin­ten teremtsék meg. A külügyminiszter-helyet­tes kifejtette: tájékoztatta magyar partnereit arról, hogy az Egyesült Államok érdekelt reformtörekvéseink sikerében, és segíteni kívánja a piacorientált gaz­daság és a demokratikusabb, pluralista társadalom meg­teremtése érdekében tett erő­feszítéseket. „E támogatás konkrét formáiról is tárgyal­tunk” — tette hozzá. A két ország kapcsolatait érintve kiemelte, hogy minden ed­diginél szélesebb körű együttműködés alakult ki számos tudományágban, ősz­Kádár János fogadta Wolfgang Mischnicket Kádár János, az MSZMP elnöke kedden délelőtt a KB székházában fogadta Wolf­gang Mischnicket, az NSZK- beli Szabaddemokrata Párt (FDP) parlamenti csoportjá­nak elnökét és a frakció kül­döttségét. amely Szűrös Má­tyásnak. áz MSZMP KB tit­kárának, az Országgyűlés kül­ügyi bizottsága elnökének meghívására tartózkodik ha­zánkban. A szívélyes, baráti légkö­rű megbeszélésen érintették a nemzetközi élet legfonto­sabb kérdéseit és vélemény- cserét folytatták a kétolda­lú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. töndíjasok képzésében és a kultúrában. Külön kitért a most megnyíló nemzetközi menedzserközpontra, hang­súlyozva: ez az intézmény kedvező lehetőséget teremt arra is, hogy túllépjenek a hagyományos kétoldalú ke­reskedelmi és pénzügyi kap­csolatokon. Mint mondotta, Medgyessy Péter miniszter­elnök-helyettes és Villányi Miklós pénzügyminiszter tájékoztatta őt a magyar gazdasági reformprogram sajátosságairól, s ezzel ösz- szefüggésben kifejezte az Egyesült Államok érdekelt­ségét, a kereskedelmi for­galom növelésében. Megje­gyezte ugyanakkor, hogy a jelenleginél kiegyensúlyo­zottabb forgalomra töreked­nek, szeretnék tehát, ha Magyarország több ameri­kai árut vásárolna. John Whitehead szavaiból kitűnt: tárgyalópartnerei­nek figyelmét felhívta annak fontosságára, hogy ösztönöz­zék a magántőke beáramlá­sát, amely úgy járulhat hoz­zá a magyar gazdaság tech­nológiai korszerűsítéséhez, hogy nem jár újabb kölcsön- fölvételekkel. Ezzel össze­függésben hangoztatta, hogy nagy benyomást tett rá a budapesti tőzsdén tett láto­gatása. Kérdésekre válaszolva a külügyminiszter-helyettes ki­jelentette: bár tartózkodni kíván a magyar—román kap­csolatok, kommentálásától, az a benyomása alakult ki, hogy a két ország viszonya jelenleg „nem olyan jó, mint amilyennek lennie kellene”. A mostani európai útja so­A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének elnökletével Prágában október 17—18-án megtartotta soros ülését a Varsói Szerződés tagálla­mai honvédelmi miniszteri bizottsága. Az ülés munká­jában részt vettek a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka és törzsfőnö­ke. A honvédelmi minisz­teri bizottság az egyesített rán Romániában tett láto­gatásakor —, mint mondotta — szemtanúja volt falvak lerombolásának, s ezt az emberi jogok „tragikus meg­sértésének” minősítette. — A legfontosabb embe­ri jogok közé tartozik, hogy az emberek megválaszthas­sák lakhelyüket, joguk le­gyen ott élni, ahol apáik, nagyapáik éltek — fűzte hozzá. — Ezek az intézke­dések a románokat épp­úgy érintik, mint a magyar nemzetiségű román állam­polgárokat. Sajnálattal lát­tuk a magyar nemzetiségű­eket sértő román intézkedé­seket, azt, hogy sokan Ma­gyarországon keresnek me­nedéket. Éppen ma reggel petíciót kaptam menekül­tek egy csoportjától; ebben sürgetik az Egyesült Álla­mokat, hogy vállaljon sze­repet a menekültprobléma megoldásában. Készek is vagyunk erre, közösen az ENSZ menekültügyi főbiz­tosságával — hangsúlyozta. Egy tudósító érdeklődésé­re kijelentette: látogatása során meggyőződött arról, hogy valamennyi magyar tárgyalópartnere — a legkü­lönbözőbb posztokon álló vezető személyiségek — a reformfolyamat elkötele­zett hívei, annak továbbvi­teléért munkálkodnak. John Whitehead végül megerősítette, hogy az Egyesült Államok kormá­nyának határozott törekvé­se lesz a jövőben is a ke­let-európai országokkal, mint független államokkal kialakított kapcsolatok erő­sítése, s bárkit választanak az Egyesült Államok új el­nökévé, e folyamat nem szenved majd törést, hiszen mindkét párt politikai cél­jainak megfelel és nincs számottevő ellenzéke. fegyveres erők gyakorlati tevékenységével, a Varsói Szerződésben részt vevő államok által, a politikai tanácskozó testület idei varsói ülésén előterjesztett békekezdeményezések meg­valósításával kapcsola­tos kérdéseket vitatott meg, és megfelelő határozatokat hózott. Az ülés tárgyszerű légkörben, a barátság és a kölcsönös megértés jegyében zajlott le. (MTI) Tanácskozik a JKSZ KB (MTI) Befejezte munkáját a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottsága Robyn Williams repülőhadnagy és Deboran Hicks kadét boldogan mosolyog a Pearce légi támaszpont egyik hangár­jában, röviddel azután, hogy sikeresen letették a pilótavizs­gát és felvették őket az ausztrál királyi légierő köteléké­be. A bátor hölgyek mindazonáltal nem vezethetnek harci gépet, csak Ausztrália területén teljesíthetnek szolgálatot. Ismét Dél-Koreáról t C zöulból jelentem. Az ^ egyes szám első sze­mély ezúttal Kalmár Györgyre vonatkozik, s könyveimet idéz — még ak­kor is, ha manapság az olimpia felejthetetlen, ál­matlan éjszakáit juttatja eszünkbe — no és győzel­meink kellemes emlékeit. Azok a hetek elmúltak, ma már nem jelentkeznek a riporterek Szöulból, ám Dél-Korea — vagyis a Ko­reai Köztársaság — a ko­rábbinál ma is sokkal töb­bet szerepel a hírekben. Nem haszontalan tehát a könyvet forgatni, amelyet a Kossuth Kiadó éppen az ázsiai ország iránt megnö­vekvő érdeklődésre számít­va adott ki. A számítás többfélekép­pen is bevált: Dél-Korea — nehéz ma eldönteni, meny­nyi köze van ehhez a si­keres olimpiának, vagy ép­pen az olimpiát előkészítő két- és sokoldalú kapcsolat­felvételeknek — olyan vo­natkozásban is bekerült 'mostanában a hírekbe, amelyre nem is olyan ré­gen még aligha gondolt vol­na bárki is. Nevezetesen Dél-Korea és a szocialista országok enyhén szólva, fa­gyosnak mondható kapcso­lataiban állt be az olvadás, s elmondhatjuk: ebben ha­zánk úttörő szerepet ját­szott. Nagy feltűnést kel­tett a bejelentés a képvise­letek kölcsönös megnyitásá­ról — ám a sor ezzel nem szakadt meg: sűrűn olvas­hatunk, hallhatunk Dél-Ko­rea és egy-egy szocialista ország — legutóbb éppen a Szovjetunió — gazdasági kapcsolatainak bővítéséről. Érthető tehát, ha az olim­pia idején fel-felcsipegetett felületes ismereteit a rend­szeres újságolvasó szívesen egészíti ki, mélyíti el ala­posabb, átfogóbb tudással. S bár kétségtelen, 1988 őszén már igazán nem számít ku­riózumnak a Dél-Koreát megjárt magyar, Kalmár György azon kevesek közé tartozik, akiknek nemcsak az utazás adatott meg jóval korábban, hanem izgalmas beszélgetések sora is olyan dél-koreai személyiségek­kel, akik hiteles képet tud­nak festeni erről a különös országról. Egyedülálló világ­történeti jelenségnek neve­zi a szerző, s ennek oka­ként a földrajzi körülmé­nyeket, a kínai kultúra ha­tását és a 36 éves japán uralmat említi. A mai politikai fejlemé­nyeket figyelemmel köve­tőknek nem árt olvasmá­nyos, történetekkel és szí­nekkel fűszerezett formában megismerni a mostani álla­potok eredetét. Igaz, mellé­kes körülménynek is mond­ható, milyen színű posztó­val volt letakarva az a hí^ res-nevezetes asztal 1953- ban, ám a hely, ahol állott, Panmindzson, oly sokat sze­repel és csak oly kevesek­nek mond igazán valamit, hogy nem árt megtudni ku­lisszatitkokat is. Hasznos betekinteni ab­ba a gazdasági csodába is, amit Dél-Korea az elmúlt évtizedekben produkált. Sőt nyomon követése elengedhe­tetlennek tűnik ahhoz, hogy megértsük: hogyan és mi­ért változik az ország meg­ítélése a világban.

Next

/
Thumbnails
Contents