Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

1988. OKTÓBER 17., HÉTFŐ NOGRÁD Társadalmi vitára bocsátják a választási törvény tervezetét (Folytatás az 1. oldalról.) egyik szerint időben elkülönülne a tanácsta­gi és a képviselői választás, a másik szerint 1990-ben még azonos napon lennének. A jelölés kritikus pontjai Egyhangú a vélemény abban, hogy az 1985. évi választások egyik legizgalmasabb szaka­sza a jelölés volt, s ennek során felszínre kerültek a jelölési rendszer ellentmondásai. Így többek között az, hogy túlságosan elkü­lönül egymástól a jelöltnek javasoltak ki­választása és maga a jelöltállítás. A jelenlegi szabályozás az állampolgárok közvetlen rész­vételére csak a jelölögyűlésen ad alkalmát. A jelölőgyűlés állásfoglalását így gyakran hangulati elemek döntötték el. Mindehhez hozzájárult, hogy a jelölőgyűlések lebonyo­lításának jogi szabályozatlansága visszás helyzeteket is teremtett. A jelölőgyűlésen való részvételi, szavazási jogosultság, a sza­vazás eredményének megállapítása körüli za­varok az adott esetben szükségtelen feszült­ségek forrásává váltak. A jelzett problémák a jelölés egész folyamatának megújítását igénylik. A jelölés folyamata a módosítás tervezete szerint három egymásra épülő sza­kaszból áll: a jelöltajánlás, a jelölést előké­szítő bizottságok munkája és a jelölőgyűlés. Jelöltajánlás Annak érdekében, hogy a jelöltnek aján­lott személyék mögött ténylegesen közös po­litikai akarat, közösségi gondolkodás és cse­lekvés állhasson, indokolt a jelöltajánlás jo­gának kollektív jogként való megfogalmazása úgy, hogy minden alkotmányosan működő szervezetnek, kollektívának jelöltajánlási jo­ga legyen. A módosítás szerint a képviselő­jelölt személyére írásban ajánlást tehetnek ,a választókerületben működő, jogi személyi­séggel rendelkező politikai, társadalmi, ér­dekképviseleti szervek, egyesületek, gazdál­kodó szervezetek, intézmények dolgozóinak, illetőleg tagjainak közösségei és a lakóhelyi kollektívák. Lakóhelyi kollektívák alatt pél­dául a lakó- és utcabizottságok, a társashá­zi közösségek és lakásszövetkezetek érthe­tők. Ebben az értelemben tehát az egyének jelöltajánlási joga kollektív joggá integráló­dik, hiszen valódi képviseleti tartalom csak közösségi akaraton alapulhat. . A kollektív ajánlási jog a társadalmi vita egyik fő kérdése lesz. Azt kell tisztán látni, hogy a javasolt megoldás előrelépést jelent. Megszűnik az az ellentmondás, hogy a jelö­lőgyűlésen az ott helyben, először felvetődő -személyre kelljen szavazni: jelölt legyen-e vagy sem. Tartalmilag az egyéni j-elöltaján- -lási jog eddig is csak akkor tudott érvénye­sülni, ha megfelelő mértékű kollektív támo­gatást szerzett. Az új keretek között egyér­telműbbé válik, hogy ki kit képvisel, az ajánlott személynek mekkora a támogatott­sága. Jelölést előkészítő bizottság A jelöltajánlás új rendszerének kialakítá­sa felveti új választási szerv, a jelölést elő­készítő bizottság létrehozását minden kép­viselői választókerületben. A javaslat szerint a bizottság 31—51 tagú. Tagjait a Hazafias Népfront bizottsága választja meg, a válasz­tókerület politikai, társadalmi, érdekképvise­leti szervei, a lakóhelyi és a munkahelyi kol­lektívák által javasolt választópolgárok kö­zül. A bizottság tevékenységének nyilvánosnak kell lennie, mert csak a nyilvánosság te­remtheti meg azt a közbizalmat, amely el­engedhetetlen feladatai ellátásához. A bizott­ság működése: — ülése nyilvános, melynek idejét és idő­pontját közzé kell tenni; — munkájában tanácskozási joggal részt vehet a jelöltet ajánló kollektíva képviselő­je akkor is, ha nem tagja a bizottságnak; — ülésén bárkinek hozzászólási jogot ad­hat. A bizottság feladatai: — összegyűjti az ajánlásokat; — konzultációkat folytathat az ajánló kol­lektívák képviselőivel annak érdekében, hogy esetleg közösen támogatható progra­mokban és személyekben állapodjanak meg; — a javaslatokat támogatottságuk mér­téke alapján rangsorolja, nyilvánosságra hozza, majd indoklásával együtt a jelölő- gyűlés elé terjeszti. A bizottság nyilvános érdekegyeztető fó­rum, tevékenysége szigorúan kötött a törvé­nyességhez. Minden ajánlással érdemben kö­teles foglalkozni, kivéve, ha az ajánlott sze­mély a törvényes feltételeknek nem felel meg (pl. nincs választójoga). A támogatott­ság mértékétől függetlenül valamennyi aján­lott személyről tájékoztatja a jelölőgyűlést. A támogatottság mértékének megállapítá­sánál több összetevőt lehet figyelembe ven­ni: elsősorban az ajánló kollektívák és ezek tagjainak száma, az ajánló kollektívának a választókerületben betöltött társadalmi, po­litikai súlya,, az ajánlott személynek a vá­lasztókerület érdekében végzett tevékenysé­ge. A társadalmi vita remélhetően tovább pontosítja a támogatottság mértékének tar­talmi meghatározását. Az előkészítéskor felmerült javaslatok alapján a módosítás alternatívákat tartalmaz a következő kérdésekben is: — a képviselőnek ajánlott személy csak egy vagy több választókerületben fogadhat el ajánlást; — a jelöltet ajánló kollektíva csak egy vagy több személyt javasolhat képviselő- jelöltnek. Jelölögyőlés Változatlan a jelölőgyűlésnek az a joga, hogy kizárólagosan dönt arról, ki legyen je­lölt. A jelölőgyűlés résztvevői csak a kollek­tívák által előzetesen ajánlott személyekről szavazhatnak. A jelöltekre vonatkozó javas­latokat elhangzásuk sorrendjében, egyenként kell szavazásra bocsátani. Az 1985. évi vá­lasztások tapasztalataira alapozva, a módo­sítás tervezete szerint a szavazás előtt az ajánlott személyek ismertethetik választási programjukat. Az elgondolás szerint — a jelenlegi egy- harmad helyett — a jelölőgyűlésen résztve­vők felének igenlő szavazata szükséges a je­löltté váláshoz, kifejezve ezzel azt az igényt, hogy az ajánlott személyek közül a legin­kább támogatottak legyenek jelöltek. Sok ki­fogás érte 1985-ben a választási törvénynek azt a rendelkezését, hogy a jelölőgyűlésen a választókerületben lakó választópolgárokon kívül a munkahelyi közösségek tagjainak is volt szavazati joga. „Az jelöljön, aki vá­laszt”, fogalmazódott meg a tapasztalatok összegzésekor. A módosítás szerint a jelölő­gyűlésen szavazati joga kizárólag a választó­kerület lakosainak van. További kérdésként merül fel és a tervezetben alternatív javas­latként szerepel: a képviselői választókerü­let lakosai minden jelölögyűlésen vágj' csak egy alkalommal élhetnek a szavazati joggal. Ennek eldöntésénél kétféle, egymásnak el­lentmondó lehetőséget kell mérlegre tenni: ha a jelölőgyűlés résztvevői csak egy gyűlé­sen szavazhatnak, akkor kiküszöböljük az „utaztatást”, ugyanakkor meggátoljuk, hogy az ajánló kollektíva minden választókerületi jelölőgyűlésen támogathassa saját jelöltjét. A törvényi garanciák erősítése érdekében a javaslat szerint a jelölőgyűlésen — esküt tett — szavazatszámláló bizottság működik. A törvény a jelölőgyűlésre vonatkozó továb­bi részletszabályok kialakítását (pl. a hozzá­szólások időtartamának korlátozását, a sza­vazati jog igazolásának módját) demokrati­kusan a többségi elv betartásával, a jelölő­gyűlés résztvevőire bízza. E megoldás azért látszik célszerűnek, mert csak ott kell kiegé­szítő részletszabályokat megállapítani és al­kalmazni, ahol erre igény mutatkozik. A tanácstagok választásánál a jelölést elő­készítő bizottság feladatait a Hazafias Nép­front helyi bizottsága látja el. A tanácsta­gi jelölésnél a jelölőgyűlésen további szemé­lyekre is javaslatot tehetnek a választópol­gárok. Választási programok A választások népfrontjellegének egyik ha­gyományos megjelenési formája a választó- jogi törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a jelöltnek írásban nyilatkoznia kell a Hazafias Népfront programjának elfoga­dásáról. Politikai intézményrendszerünk reformja kapcsán nem zárhatók ki a választásokból azok az alkotmányosan megalakult szerveze­tek, amelyek a politikai szerveződés eddigi­ektől eltérő útját járják. Módosításként a javaslat tartalmazza azt a döntési változatot is, hogy a megválasztha- tóságnak az Alkotmány, az alkotmányos jog­szabályok elfogadása legyen a feltétele. A jelölési folyamat új megfogalmazásában erősebbé válik a kötődés az ajánló kollek­tívák és a jelöltek, illetőleg a választók és a megválasztott képviselők között. Ez kife­jeződik abban is, hogy az ajánló kollektíva az ajánlott személy választási programjához javaslatokat is tehet, amelynek elfogadásá­ról nyilatkozni kell. A jelölt a jelölőgyűlésen, majd azt köve­tően, a választást megelőző napig ismertet­heti választási programját. A választási agi- tációban, a lakossággal való kapcsolattartás szervezésében az ajánló kollektívák támogat­hatják a jelöltet annak érdekében, hogy mi­nél kedvezőbb és nagyobb ismertségre te­gyen szert. A választási agitációnak törvényes kerete­ket kell szabni: részben a jelölttől elvárható tisztességes magatartás normáinak kialakítá­sával, részben a választási agitációra fordí­tott pénzeszközök felhasználásának nyilvá­nosságával. Az ajánló kollektíva és ä megválasztott képviselő között a kapcsolat nem szakadhat meg. A javaslat ezt azzal is kifejezésre jut­tatja, hogyha a vállalt programját a képvi­selő nem teljesíti, az ajánló kollektíva is kez­deményezheti visszahívását. Országos választási lista Az országos lista továbbfejlesztése két megközelítésből indokolt: váljék egyértelmű­vé, hogy a listán induló jelöltek milyen ér­dekeket, mely szervezeteket képviselnek, to­vábbá minden jelentős, a politikai intéz­ményrendszerben meghatározó jelentőségű országos szervezet kapjon helyet a listán. Ez szükségessé teszi az országos listán megválasztható képviselők számának növe­lését a jelenlegi 35-ről mintegy 50-re. Ennek arányában csökkenne az egyéni képviselői választókerületek száma. A törvényben felsorolt szervezetek a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa által meg­állapított számban közvetlen jelölési jogot kapnak. A tervezet szerint ilyen szervezet az MSZMP, a SZOT, a KISZ, a Gazdasági Kamara, a TOT, a SZÖVOSZ, az OKISZ és a KIOSZ. A jelölt személyéről az országos vezető testületek döntenek. A nemzetiségek szövetségei, az egyházak és más társadalmi mozgalmak képviselőit a HNF Országos Ta­nács jelölheti. Reális alternatíva az országos lista jelenlegi szabályainak megtartása ,is. A tanácselnök választása Hosszabb ideje feloldásra vár az az ellent­mondás, amely abból fakad, hogy a tanács­elnök, mint tanácstag, egy választókerület­hez, mint a tanács elnöke pedig a település egészéhez kötődik. Feloldható az ellentmon­dás azzal, ha például a tanács elnökét a testület nem csak a tanácstagok köjzül vá­laszthatja. A helyi tanácsok önkormányzati jellegé­nek fejlesztése, a testületek meghatározó sze­repének növelése igényli, hogy a település lakossága minél közvetlenebb befolyást tud­jon gyakorolni a tanácselnök tevékenységére. Ezért új kötődési pontokat kell kialakítani, amelyek szélesítik az önkormányzat vezető­jének társadalmi bázisát, ugyanakkor egy­értelmű felelősségi viszonyokat teremtenek a lakosság előtt. Erre tekintettel, a módosítás tervezete tartalmazza, hogy a település vá­lasztópolgárainak egésze válassza meg a he­lyi tanács elnökét. Ennek előnyei elsősorban ott jelentkezhetnek, ahol a település mérete lehetővé teszi, illetőleg biztosíthatja, hogy a választók közvetlenül ismerhessék a tanács- elnökjelöltet. Ezért a javaslat két változatot tartalmaz. Az egyik szerint valamennyi helyi tanács­elnököt közvetlenül választaná a lakosság, a másik változatba^ a fővárosi kerület és a megyeszékhelyen működő városi, megyei vá­rosi tanács elnökének választása — a lakos­ság nagy száma miatt — nem közvetlenül történne. A tanácselnököt a közvetlen választáskor a Hazafias Népfront helyi bizottsága jelöli. A jelölésre javaslatot a település bármely la­kosa tehet és ezeket a Hazafias Népfront bi­zottságának nyilvános ülésén kell megvitat­ni. Tanácselnöknek egy vagy több személy is jelölhető. A tanácsrendszer nj elemei Az állami szervezeti rendszerben a nép­képviseleti-önkormányzati jelleg új megfo­galmazását tartalmazza a javaslat azzal, hogy a községi közös tanácsot a társközsé­gekben megválasztott elöljáróságok alkotják. A társközségekben a választópolgárok elöl­járóság! tagot választanak, aki egyben ta­nácstag is. E módosítási javaslat jelenleg el­vi jelentőségű és deklaratív jellegű. Teljes értékűvé az új tanácstörvény azzal teheti, ha kialakítja az alulról építkező államszer­vezeti rendet: minden községnek lehessen saját, önálló tanácstestülete, amely maga dönthet — a szakigazgatás kivételével — a saját hatáskörében, illetőleg a közös tanács útján ellátandó feladatokról. A módosítás vitát nyit arról is, hogy meg­változzon-e a fővárosi, megyei tanácstestü­letek összetétele. Ha a jelenlegi szabályo­zástól eltérően a fővárosi, megyei tanács tagjait csak a helyi tanácstagok közül lehet választani, akkor nyilvánvalóan növekszik a helyi önkormányzatok érdekképviseleti le­hetősége és megváltozik a területi tanács- testület szerepköre. Д szavazás A szavazólapon hagyományosan a jelöltek nevei ábécésorrendben szerepelnek. Annak érdekében hogy minden választó előtt is­mertté váljon a jelölés során elért támoga­tottság mértéke, a szavazólap ennek megfe­lelő sorrendben tartalmazza a jelöltek ne­veit. Ez érdemibb támpontot nyújthat a vá­lasztáshoz, mint a semleges ábécésorrend. A szavazólap e két formája döntési válto­zatként szerepel a javaslatban. A tervezetben a szavazás eredményére vo­natkozóan alternatíva található: — Az egyik változat a pótválaszitások számának csökkentése érdekében bevezetné már az első fordulóban a relatív ’ többség el­vét. Ez azt jelenti, hogy az lesz a megválasz­tott képviselő, tanácstag, aki a választáson a legtöbb, de legalább az érvényes szavaza­tok egynegyedét megkapta. — A másik változat fenntartaná az ab­szolút többség elvét, mely szerint a válasz­tás első fordulójából az kerül ki győztesen, aki az érvényes szavazatoknak több mint a felét elnyerte. A szavazás ideje és a választás eredmé­nyének megállapítása alatt a sajtó képvise­lői a jelenlegi szabályoktól eltérően, külön engedély, nélkül, jelen lehetnek a szavazó- helyiségben. A pótválasztás egyszerűsítése A kötelező kettős jelölés bevezetése tette élővé a pótválasztás intézményét. A koráb­biakhoz képest jelentősen megnövekedett a pótválasztások száma, amelyek a gyakorlat­ban nehézkesnek esetenként formálisnak vagy ellentmondásosnak bizonyultak. A je­lölőgyűlések kötelező megismétlése érthető ellenérzést keltett azzal, hogy a választás napján több ezer vagy több száz szavazatot el­nyert képviselő és tanácstagjelölt ismételten megmérettetett az elenyésző létszámú jelölő- gyűlésen. A pótválasztásnak szervesen kell kapcsolódnia a választási folyamat egészé­hez, ugyanakkor egyszerű, gyors eljárást kell lehetővé tennie. A módosítás tervezete szerint a pótválasz­táson az a két személy indul, aki a válasz­tás napján a legtöbb szavazatot megkapta. Jelölőgyűlést csak akkor kell tartani, ha bár­mely okból nincs két jelölt. Ha egy jelölt van, akkor csak a hiányzó másik jelölt pót­lásáról kell döntenie a jelölőgyűlésnek. Bírósági jogvédelem Társadalmunk fejlődésének jelenlegi (sza­kaszában számos területen növekszik* ä bírás­kodás jelentősége az alkotmányos garanciák érvényre juttatásában. A jogállamiság gondo­lati körében fogalmazódik meg a választá­sokkal kapcsolatos kifogások bíróság; felül­vizsgálatának szükségessége. A bírósági fe­lülvizsgálat széles körben lehetővé ' teszi, hogy jogszabálysértés esetén a választás elő­készítésével, lebonyolításával, eredményének megállapításával szemben jogorvoslattal le­hessen élni, például: — a választói nyilvántartásba való felvé­tel, vagy abból való kihagyás miatt, — a jelölt ajánlás elutasítása, — a jelölőgyűlés tevékenysége és döntése — a szavazás törvényes feltételeinek hiánya, — a választás eredményének megállapítása ellen. A választópolgár a jogszabálysértőnek tar­tott intézkedés, döntés ellen először az érin­tett választási szervhez fordulhat, (pl.: a jelölést előkészítő, vagy szavazatszedő bizott­sághoz). Amennyiben kifogását elutasítják, az illetékes választási elnökséghez fordul­hat panaszával. A választási elnökség el­utasító döntését lehet bíróság előtt megtá­madni. A bíróság népi ülnökök közreműkö­désével, gyorsított eljárás keretében dönt, határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye. A bíróság megalapozott kifogás esetén a törvénysértő intézkedést hatályta­lanítja (pl. megsemmisíti a jelölőgyűlés ered­ményét, a választási eredményt), és intéz­kedik a törvényes rend helyreállításáról. Egyéb kérdések ­A választási törvény módosításának terve­zete több, az előzőekhez képest kisebb jelen­tőségű kiegészítő, pontosító módosításra is javaslatot tesz. Így: különbséget tesz a vá­lasztójoggal nem rendelkező és a választó­jog gyakorlásában akadályozottak között, növeli a választási szervek feladat- és hatás­körét, a választási eljárás időtartamát, a választásokkal kapcsolatos hirdetmények, közlemények nyilvánosságát, pontosítja a visszahívás szabályait. Társadalmi vita A választási törvény módosításának tár­sadalmi vitáját a Hazafias Népfront szer­vezi 1988. október utolsó hetétől. Minden állampolgár részt vehet e fórumokon, vala­mennyi észrevételt, javaslatot írásba foglal­nak, melynek összegzését a megyei népfront­bizottságok, végső soron az országos tanács végez el és az összegzést a törvényalkotóhoz terjeszti. A törvényjavaslat megmérettetik a társadalmi vitában, melynek eredménye hatá­rozza majd meg a módosítás tartalmát, for­máját, időpontját. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents