Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

_L NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett. Nemzetközi kooperációk lire gondoltak a szabalyalkotok? Á 42 ezer forintos táppénz Mograd a legbetegebb megye A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint az ipari vállalatok és szövet­kezetek nemzetközi koope­ráción alapuló termelése az 1986. évi 165,2 milliárd fo­rintról 1987-ben 177,2 mil­liárd forintra bővült. A nemzetközi együttműködések keretében gyártott termékek aránya az ipar kész- és fél­késztermék értékesítésében megközelíti a 13 százalékot. Az exportált ipari termékek­nek csaknem egyharmadát, a konvertibilis elszámolású ki­vitelnek pedig 21 százalé­kát a nemzetközi kooperá­cióban készült termékek al­kotják. A külföldi vállalatokkal együttműködve gyártott áru­cikkek az átlagosnál kelen­dőbbek a külpiacokon. Ta­valy a nemzetközi koope­ráció keretében előállított ipari termékeknek nagyobb hányadát. 59 százalékát kül­földön értékesítették, míg ipari átlagban az export aránya csak 24 százalék volt. A kooperáción alapuló nemzetközi áruforgalom nö­vekedése az elmúlt évek­ben a visszafogottabb devi­za- és importgazdálkodás, a szűkösebb anyagi források következtében lelassult, de ebben a gazdasági szabá­lyozók is közrejátszottak. Az elmúlt két évben a koo­perációs áruk értékesítése az ipari átlagnál alig nagyobb mértékben, 5, illetve 7 szá­zalékkal bővült. A nemzet­közi együttműködésben el­ért kedvező eredmények el­sősorban a hetvenes évek elején, illetve második har­madában kötött szerződé­seknek köszönhetők. Az újabb, a nyolcvanas évek­ben létrejött megállapodá­sok az ipar termelési és ér­tékesítési struktúrájának alakításában, korszerűsíté­sében kevésbé meghatáro­zók. Ezt jelzi az is, hogy míg az érvényben lévő együttműködési szerződé­sek csaknem 70 százalékát 1981 után kötötték, addig az ezek keretében történő Nagy halom fahasáb előtt hajladozva találom Bérce­ién tágas, muskátlivirágos udvarában Homolya Józse­fet, a falu volt kőműves­kisiparosát. Talán egy órája sincs, hogy abbahagyta a munkát a községi temető­ben, ahol sokadmagával, az útépítés előkészületeivel foglalatoskodott. — Az erdőre készültem épp egy kis fahasogatás után — szól kézfejével vé- gigsimitva homlokát. — Mert' van tennivaló bőven így is, hogy már nem va­gyok iparos. Homolya József nagy csa­láddal büszkélkedhet: fe­leségével és fia családjával él egy fedél alatt, így na­ponta együtt lehet csepere­dő unokáival. Ebben a ház­ban — ami valójában egy kisebb és egy nagyobb épü­let — mindennapi a vi- szontsegítség, ami köny- nvebbség a fiataloknak, megelégedettség a nagyszü­lőknek. A két gazda közül az idősebbik ezermester hírében áll, ám ő szerényen von vállat ennek hallatán: — Értek egy kicsit a la­katosmesterséghez, a fiam­tól tanultam, aki géplaka­tos a szandai kőbányában, de az ácsmunka sem fog ki rajtam. Egy kőművesnek a házépítésnél többféle dol­ga is akad, s, ha vagyont nem is, de megbecsülést és jó megélhetést szerezhet. Így boldogul az a maszek kisiparos, Homolya József szállítások az összes koope­rációs forgalomnak mind­össze 40 százalékát jelentik. A tőkés vállalatokkal foly­tatott termelési együttmű­ködések a konvertibilis pia­cokon is javítják a hazai iparvállalatok és szövetke­zetek exportlehetőségeit; ta­valy a konvertibilis kivi­tel 86 százalékát ezek ke­retében bonyolították le. Je­lentős a magyar iparválla­latok és szövetkezetek együttműködése az NSZK- beli. az amerikai és a ja­pán cégekkel, míg a szoci­alista országok közül a Szovjetunió, az NDK és Bulgária vállalataival. Termékszerkezetének kor­szerűsítésében leginkább a vegyipar hasznosítja a kül­földi műszaki ismereteket. A gépiparban alapvető prob­lémát jelent, hogy a ter­mékek műszaki megújítá­sához leginkább szükséges tőkésvásárlásokra egyre ke­vesebbet fordítanak. A külföldi szakismeretek hasznosításában alapvető probléma, hogy a licencek átvétele nem jár azok fo­lyamatos hazai továbbfej­lesztésével. vagy a már ko­rábban átvett ismeretekhez kapcsolódó újabb külföldi eredmények megszerzésé­vel és gyakorlati alkalma­zásával. Ebben szerepe van annak, hogy az ipari gaz­dálkodó szervezeteknél a rövid távú célok kerültek előtérbe, s a műszaki-szel­lemi termékek megszerzé­séhez szükséges anyagi for­rásaik is beszűkültek. Az iparban a licenctermékek- nek mindössze egynegyede készül az eredeti tervdo­kumentációk továbbfejlesz­tésével. Ebből a szempont­ból a gépipari vállalatok in­novációs készsége az átla­gosnál nagyobb, itt a to­vábbfejlesztett termékek ará­nya meghaladja az 50 szá­zalékot. Az eredeti licencek alapján gyártott cikkek sem mondhatók mindig a leg­korszerűbbnek. a gyártás­ban alkalmazott licencek- nek több mint a fele öt év­nél régebbi. (MTI) szerint, aki nem harácsol, s nem csapja be a munka­adóját. — Alkalmazottam nem volt, mindig a családom se­gített. És a lelkiismeret... Bércéi gyarapodását, szé­pítését jó gazda módján, szívügyüknek érzik a hely­béliek, s ennek jelét adták tegnap és ma. Messziről látszik a templomtorony, ami új külsejét köszönheti az itt élőknek. A temetőke­rítés, a ravatalozónál az előtető, s ugyanitt az épülő új út is a társadalmi mun­kát dicséri. Figyelmet ér­demlő az itteniek önzetlen­sége, . s, hogy a feljesztésre szánt összeget a két kezük munkájával toldják meg. Mi a titka a berceliek ösz- szefogásának, mozgatható­ságának? Erre keresünk most választ Homolya Jó­zseffel, aki így magyaráz. — A falu vezetőinek a népszerűsége igen sokat je­lent: könnyebben jönnek az emberek a hívó szóra, s persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy szemé­lyesen szólítsunk meg min­denkit. A lakosok ezt elvár­ják. Másrészt nem szabad elzárkózni a felajánlott se­gítségnyújtástól. Nálunk például Czombos József plébános is toboroz. Hét­végeken, szabad napokon sokan töltik ilyesfajta plusszmunkával az idejüket, s huszonöten-harmincan vannak azok, akikre mindig lehet számítani. Építőanyag Petőfibányáról A magánerőből épít­kezők építőanyag­ellátását segíti a Mát­ra—Nyugat-bükki Er­dő és Fafeldolgozó Gaz'- daság petőfibányai fa­telepe. Szovjetunióból érkezett fenyőrönkö­ket — mintegy 15 ezer köbméter alapanyagot — dolgoznak fel tető- szerkezetté, lambériá­vá és egyéb fűrészelt- áruvá. Ezeréves jubileum Pannonhalmán Az első bencés szerzete­sek 996-ban telepedtek le a Pannonhalma mellet­ti 300 méter magas domb tetején, Géza fejedelem hí­vására. Az évszázadok so­rán itt kialakult vár nem­csak hazánknak, hanem Eu­rópának is egyik számotte­vő műemléki együttese. Az ünnepi előkészületek már megkezdődtek az ezeréves jubileumot megelőző évek­ben is több kiadványt je­lentetnek meg az évfordu­lóra, s kiállításokat is ren­deznek. Pannonhalma a bencés szerzetesrend magyaror­szági központja. A műem­léki együttes magába fog­lalja a rend monostorát, gimnáziumát, gyűjtemé­nyeit, a csaknem 400 ezer kötetes könyvtárat, a le­véltárat és gazdasági léte­sítményeket. Homolyáné — maga mondja — szókimondó asz- szony, egy ideig csendben hallgatja férjét, majd siet­ve megjegyzni: — Sok idő kell nagyon a társadalmi munkára. Meny­nyi utánjárás, közben pe­dig esetleg itthon is hiány­zik a férfikéz. Olyankor a^tán egyedül csinálom meg, amit kell, hisz’ nap­közben a gyerekekre sem számíthatok. Megadóan bólint, majd dicséri a férjét, aztán más­ra tereli a szót: — Bizony sokmindenre kellene pénz, s ha kevés van, hát megpróbáljuk más­ként. Még szerencse, hogy a berceliek szeretik a kö­zösséget. A sok szép kas- ] tély sorsa is sokakat fog­lalkoztat» Itt van mindjárt a szomszédos Mülrád Mór- féle, ahol most cigánycsa­ládok laknak, azt is rendbe kéne hozni. — Majd elrendeződik ta­lán ennek a dolga is — szól biztatóan a férj, aki tanácstag is a faluban, s a közösség ügyét sajátjának érzi több társával együtt: — Egy-egy közös mun­kánál lehet csak igazán be­szélgetni, különösen most, hogy már bátrabban kimond­ják gondolataikat. Megy a politizálás, felvetődik sok­sok hasznosítható gondolat. Tervezünk, beszélgetünk, s közben haladunk előre. — Mihalik — Az ügyintéző nem hitt a szemének, amikor kiszámolta az egyik üzem vezetőállású dolgozójának táppénzét: 42 ezer forintra jött ki. Bevit­te számításait a megyei tár­sadalombiztosítási igazgató­ságra, ahol c»ak azt mond­hatták neki, jól számolt. ☆ Ez az egész csak azért volt furcsa, mert az említett ve­zetőnek „csupán” 17 ezer fo­rint a nettó havi bére, és bár igaz, hogy a 42 ezer fo­rint táppénz fele elmegy adóba, mégis a „tiszta” táp­pénz így is 20 ezren felül van. Nemcsak egyetlen táppén­zeket számító ügyintéző volt így a dologgal. Az év első hónapjaiban táppénzügyben egymásnak adták a kilin­cset a társadalombiztosítási igazgatóságon. Jósolgatták: ha ez átmegy a köztudatba, tömegesen mennek táppénz­re az emberek.. . Mert nálunk — talán Nóg- rádban méginkább — úgy tűnik akkor megy a dolgozó táppénzre, amikor akar. Egy példa: a megyei fu­varozó vállalat gépkocsive­zetője szerdán azt kérte fő­nökétől, mentesítse őt a pén- tek-szombat-vasárnapi ve­zénylés alól, mert fontos dol­ga lenne ezeken a napokon. A főnök erre nem látott le­hetőséget, mire — mintha mi sem lenne egyszerűbb en­nél! — a gépkocsivezető ki­jelentette: — Akkor mától betegállo­mányba megyek! Még csak nem is volt ek­kor az orvosnál! De biztos­ra vette, hogy lesz igazolá­sa a keresőképtelenségről. Másnap hozta is a papírt. Mit lehet tenni? A főnök a társadalombiztosítástól re­mélt segítséget, a számára nyilvánvaló táppénzcsalás miatt. A betegellenőr frissi­ben kezdte a vizsgálatot, s mint az ilyenkor lenni szo­kott, a beteget nem találta otthon. Kiderítette, hogy azért nincs otthon, mert a fő­városba utazott. Ezután az ellenőr az orvosnál fejezte ki aggályát a páciens egész­ségi állapotát illetően. Az or­vos pár nap múlva igazolta, hogy kezeltje járó beteg, ott­honról a kijárási időn túl is elmehet, gyógykezelését ez nem befolyásolja. Mit lehet tenni? Már azt sem mint eddig. Nem azért, mert valamilyen szabály tiltotta volna meg, hanem mert azt a munkát, aminek nincs eredménye, minek elvégezni. Beszédesek a betegellen­őrzés számadatai, s látszik benne az említett tendencia. Két éve 127 beteget ellen­őriztek, közülük 35-en nem voltak otthon, hat ízben 15 napra 2400 forint táonénzt vontak meg ezért. Tavaly 785 táppénzes betegnél jár­tak az ellenőrök — 187-en nem voltak otthon, bizonyí­tottan csupán 4 betegnél 13 napra lehetett 2383 forint táppénzt megvonni. Idén már nem is tartották kiemelt feladatnak a beteg­ellenőrzést: 31 betegnél jár­tak — nyolcán nem voltak otthon, táppénzmegvonás nem történt. ☆ A táppénzszámítás új mód­ját január elsejétől már so­kan megtapasztalhatták, leg­többen anyagilag pozitív ol­dalról. Nem is gondoltak a szabályalkotók előtte arra, hogy többet ér majd a táp­pénz, mint a munkáért, tel­jesítményért járó jövedelem. És ahogy teltek a hónapok, erre egyre többen jöttek rá. S nemcsak olyanok, akik az- < előtt is szerettek betegállo­mányba járni, hanem előke­rültek a tartalékolt betegsé­gek is. Krónikus betegségek miatt orvoshoz fordultak, és mentek táppénzre olyanok is, akik tavaly — bár be­tegségük ugyanúgy megvolt — még nem voltak hajlan­dók betegállományba men­ni, mert dolgozni még tud­tak és a család eltartásához kevés lett volna a táppénz. Most viszont ők is megta­nultak számolni. (S ha még- csak számolni, akkor nincs különösebb baj, ám ha már ravaszkodni is...) Számol a beteg és számol az orvos. Manapság csak fe­hér holló, hogy valaki hétfő­től péntekig beteg. Kereső- képtelennek kell még lenni szombat-vasárnap is, hiszen január 1-től ezekre a na­pokra is jár táppénz. Azt mondják, . a legjobb bolt a hét végére, esetleg csak 3 napra, péntek-szom- bat-vasárnap táppénzre men­ni. Erről csak gyermekápolási táppénzen lévők vélekednek másképp. Mert az ő táppén­zes idejük nem tarthat egy teljes- évig... ☆ Nógrád megyében napon­ta átlagosan 5940-en vannak táppénzen. A statisztikai vi­szonyítások, arányszámok hónapok óta azt mutatják, Nógrád a legbetegebb me­gye. Néhánvan azt mondják erre, azért mert elmaradot­tabb a gazdaság szerkezete, a gazdasági környezet, más­részt sok az ingázó. De hát nem különb a helyzet pél­dául Borsodban, Komárom­ban sem. No és a kisiparo­sok, a kiskereskedők is be­tegebbek ebben a megyé­ben? Mert a számok erről is vallanak. Nem igaz, hogy betegeb­bek vagyunk — másoknak ez a tántoríthatatlan véle­ményük. Csak itt Nógrád- ban úgy látszik, nem any- nyira elítélendő dolog táp­pénzcsalónak lenni, mint máshol. Ez nem csalás, sok­kal inkább sikk, divat. Egy példa: Amikor a dol­gozó megtudta, hogy a mun­kahelyén fel akarnak mon­dani neki, elment táppénz­be, azalatt ugyanis tilos a felmondás. Másfél hónapig betegeskedett, de közben két napra elutazott Lengyelor­szágba. Aztán sérelmezte, hogy egy hétre meg akarják vonni a táppénzét. Egy másik eset, a félreér­telmezett érdekképviseletet példázza. A derékfájásával fekvő betegként táppénzbe vett dolgozót szőlőkapálás közben találta az ellenőr, ezért javasolta, hogy egy napra vonják meg a táp­pénzét. A beteg ment a szakszervezetéhez: ő soha nem volt táppénzcsaló! Az érdekvédelem méltánylást javasolt, túl szigorú lenne a büntetés, mert akkor az a nap igazolatlan is, s annak meg év végi részesedésben, egyébben komolyabb anyagi következményei vannak. így végül is az történt, hogy a betegellenőrt küldték el. Az üzemvezető úgy vélte, ha nem lehet a nyilvánvaló táppénzcsalást sem szankci­onálni, minek a betegellen­őr. A társadalombiztosítás az idén az első fél évben a me­gyében 161 millió 577 ezer forint táppénzt fizetett. Ha­csak egy tized százalékkal kevesebb beteg lenne, ha­vonta 3 millió 639 ezer fo­rinttal lehetne csökkenteni ezt a költséget. Csakhogy a közös kassza kinek fáj? Vannak ilyenek. Igen, van­nak, akik a köz érdekében tesznek bejelentéseket. Az egyik községből névvel és címmel ellátott levél érke­zett, ami táppérízügyben jelzett visszásságokat. A le­vélben az állt, hogy a kör­zeti orvos lakásánál két em­ber táppénzes állományban kutat ás az orvosnak. Nosza, gyerünk a levélíró­hoz, a helyszínre. A név stimmel, a cím is megvolt, csak hát ők nem írtak ilyen levelet mondták. Különben is ebben a községben a fél­falunak ugyan az a veze­tékneve. Volt, nincs levél­író. A helyszínen is csak egy s más egyezett. Valóban ás­tak ott kutat, az is igaz, hogy a megnevezett két em­ber sokat tartózkodott az orvosi lakás körül, sőt az is való, hogy járó betegek vol­tak akkoriban De, hogy ku­tat ástak volna?! Ez a bizonyíték kútba esett. És ki lát a kút mélyé­re? Zsély András Hunka — helyben A kistelepülések mun­kaerőgondjain segí­tenek a termelőszö­vetkezetek mellék­üzemágai. Borsosbe- rényben a Diósjenői Börzsönyalja Termelő- szövetkezet finomme­chanikai üzemének te­lepén is több nő talál munkalehetőséget, akik rádiócsatlakozásokat, és végfokozatokat sze­relnek. — bp — „Mindig a családom segített"

Next

/
Thumbnails
Contents