Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-12 / 218. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... Nem jött hír hegymászóinkról... yrj várható aftC. I eseményei Héttőn a Salgót. rjéuu Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága tart ülést, ahol a napirendek sorában sze­repel „Az áruellátás alakulósa az új intézkedések ha­tására” című NEB-vir^aálat megvitatása. Vb-ülés lesz Balassagyarmaton is, itt a testület egyebek kö­zött tájékoztatást kap a kereskedelmi ellátás helyze­téről, az áreltenőrzés tapasztalatairól. Szécsény Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a helyi Tüzép építő- és tüzelőanyag-ellátásáról tárgyal. Szerdán a vakok és gyengénlátók Nógrád megyei szervezete tartja éves taggyűlését Salgótarjánban, az SZMT-székházában. A tanácskozáson megemlékeznek az országos szervezet megalakulásának 70. évfordu­lójáról is. Ülésezik a HNF salgótarjáni városi elnök­sége, többek között a második féléves üléstervet vi­tatják meg. Csütörtökön cigányfórumot tartanak Bátonytere- nyén, a Petőfi Művelődési Házban^ a helyi népfront és a Vöröskereszt szervezésében. Vetélkednek a volánpergetők. Egészségügyi ki mit tud. Az élménybeszámolóból aztán kiderült hogy a si­keres vállalkozás hírét sze­rették volna mielőbb meg­osztani a klub tagjaival, barátokkal, szülőkkel, csak­hogy a telefon — úgy tű­nik — Olaszországban is megtréfálja az embert. Ausztriából végre bejött a hívás, ám a 10 másodper­ces szóváltás 50 schilling- jüfcbe került. . . Immár múlt időben be­szélhetünk Takács Róbert és Lukács Attila nem min­dennapi alpoki túrájáról, melynek élményanyagát a múlt hét végén megtartott összejövetelen osztották meg a salgótarjáni hegymászó­klub tagjaival. Hat évig vártak a nagy lehetőségre, s idén augusztusban végre nekivághattak. Céljuk a hírhedt-híres Matternhorn megmászása volt. ám nem a szokványos svájci oldal­ról, hanem a kevésbé is­mert — és veszélyességét tekintve nem kis merész­séget követelő — olasz ge­rinc felől. A „kötélpáros” augusztus elsején intett búcsút a ha­zai tájnak, s kétnapos vo­natozás után érkezett meg Üj termékeink egész sorá­val jelenik meg az őszi BNV-n a jászberényi hűtő­gépgyár. A háromszáz li­ter üi'tartalmú szekrény fel­ső hűtőtere 185, alsó fa­gyasztótere pedig 115 literes, Az újdonságból egyelőre a Cervina falucskába, ahol alaptábort alakítottak ki, 2000 méteres magasságban. A fejenként 50 kilogram­mos felszerelésüket még szin­te ki sem bontották, máris a közeli falakon „próbál­koztak”. Az első alpoki csúcs — tréning gyanánt — a Fürgén volt (3492 m). Egy­napos pihenés után 6“án hajnalban indultak el a fűig—gradi útvonalon, hogy elérjék a sokak által csak képről ismert, jelleg­zetes hegycsúcsot. A kiala­kult köd miatt jó négyórás késéssel kezdték meg a fel- kapaszkodást, a hegymászó­napló tanulsága szerint idén negyedikként. A vas­kos könyv 1969‘töl tartal­mazza mindazok neveit, akik e merész kalandra vállalkoztak. Magyar név' eddig nem szerepelt ben­ne. .. Váltott mászással délután négykor pillantották meg — 4000 méteres magasság­ban — a svájci—olasz ha­táron fekvő Sol vei-házat, amely a hagyományos úton mászók csúcs előtti pihenő­helye. Este nyolcig felértek az „oroszlánfej”-nek elne­nullszéria készült el, a so­rozatgyártása jövőre kezdő­dik. Ugyancsak először sze­repel a szakmai közönség, illetve a BNV látogatói előtt az 1200 literes űrtartalmú, kétajtós kereskedelmi hűtő­szekrény. vezett oromig, amelytől már mindössze 200 méterre volt a hőn áhított végcél. A mí­nusz tízfokos hidegben egy párkány alatt találtak megfelelő búvóhelyet, ami azért is fontos, hiszen a kö­zelükben mázsás kövek zú­dultak alá, hatalmas szik­rázás közepette. A napfelkelte a két sal­gótarjáni hegymászót már a sziklafalon találta, s dél­előtt 10 órára feljutottak az akkorra már igen for­galmas Matternhorn csúcs­ra. A hatalmas kereszt tö­vében ők is elhelyezték a magyar nemzeti színű zász­lót, s egyórás pihenő után a tradicionális útvonalon ereszkedtek le. A hegy tö­vében újabb nehézség vár­ta őket, hiszen az alaptá­bor eléréséhez egy állan­dóan szakadozó gleccser alatt kellett mielőbb átvág­niuk, havas sziklákon ke­resztül. A félórás kimerítő futás, valamint a faluba történt leereszkedés után megérdemelt pihenés várt a két elgyötört alpinistára, na és a hazai ízeket idéző gu­lyás. .. Lézeres szigetelés­vizsgáló Nagyszabású termelés- fejlesztési rendszer kiala­kítása kezdődött meg a balassagyarmati kábel­gyárban. Ennek egyik lép­csőjében mind a szabad- vezeték-, mind az erősáramú üzemben számítógépet ál­lítanak be a gyártás rrteny- nyiségi és minőségi para­métereinek gyűjtésére, központi feldolgozására. A számítógépek belépté- vel jelentős anyagmegta- kaiítást várnak a fejlesztők emellett pontos termelés- nyilvántartásra, kalkulációra, és értékelemezésre is lehető­ség nyílik. Az idén az erős­áramú üzemben telepítenek elsőként ilyen rendszert, melynek éltéke 6 és fél mil­lió forint. Már megérkezett a szükséges programcsomag, a számítógép és a kábelek átmérőjét, — beavatkozási lehetőséggel — vizsgáló hol­land lézeregység. Az indí­tást az év végére ütemez­ték. míg a másik üzemben jövőre szerelik fel a szüksé­ges elektronikát. Nem baleset — reklám! A falat kosként áttörő Honda 550-es ezúttal nem egy különleges, „emeletes " baleset tárgyi bizonyítéka, „csupán” egy szellemes rek­lám része, amelynek élet­hűségét a házfalon látható háttérfestés fokozza. A Hon­da és fantommotorosa a münchen—feldmochingi Le- iherok motorkerékpár-ke­reskedő üzletére hívja fel a figyelmet, aki főként mo­torritkaságok és alkatrésze­ik adásvételével foglalko­zik. Rákóczi­olimpia Napjainkban mikor egyre többet beszélünk az egész­séges életmód fontosságá­ról, lényeges, hogy minél korábban, már az iskolában elkezdjük a rendszeres test­mozgásra nevelést. Ezért fon­tos szerepet kapnak a helyi rendezvények. Egy ilyenre került sor a napokban a balassagyarma­ti II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskolában, ahol Rá­kóczi-olimpia elnevezéssel, egész napos sportversenyre invitálták a gyerekeket. A szülői munkaközösség, és az intézet vezetésének védnöksége alatt lezajlott rendezvényen tizenhat sport­ágban összesen négyszáz­hetven tanulónak biztosítot­tak kellemes időtöltést. Csemegék kicsiknek, nagyoknak Hogy mi volt korábban a Beszterce-lakótelep hely­neve? Lubi"telep, Gedőc- puszta, Sebajtelep? Sebaj, ha nem tudjuk a választ, azt azonban illik tudni, hogy a „Besztercén” példa­ként állítható közösségi élet zajlik. Az ott élők nem ás­sák be magukat ,9 ,pégy fai világába, örömeiket, szóra­kozásaikat, közhasznú mun­káikat megosztják egymás­sal. Az idén — immáron ha­todik alkalommal — is megrendezték a hét végén a Beszterce-lakótelepi na­pokat, melynek ünnepélyes megnyitására pénteken es­te került sor. Felkúszott az árbocra a lakótelep zászla­ja, dr. Sándor László, a vá­rosi pártbizottság első tit­kára üdvözölte a háromna­pos eseménysorozatot, több százan ülték körbe a mesz- s/.ire világító tábortüzet. Szombaton zenés ébresztő­vel kedveskedtek a rende­zők — a helyi népfrontbi­zottság, a megyei művelő­dési központ — a lakóknak és kínáltak számtalan cse­megét kicsinek, nagynak. Volt kerékpáros ügyessé­gi verseny, bolhapiac, kéz­művesvásár, rejtvényfej­tő-verseny és pódiumműsor a szabadtéri színpadon. A kora esti utcabálon többez­res tömeg szórakozott. A hangulat tegnapra sem hagyott alább. Az iskola aulájában már reggel asz­talhoz ültek a sakkozók, az orvosi rendelőben egész­ségügyi vetélkedőre hívták az érdeklődőket, ahol egy­úttal mindenki meggyőződ­hetett saját kondíciójáról, egészségi állapotáról, mert vérnyomást, súlyt mértek, aki kért, hasznos orvosi ta­nácsokat kapott. Sok néző­je akadt a lakótelep par­kolójában az autós-ügyes­ségi versnynek, s akit ez mégsem kötött le, az gyö­nyörködhetett a téren gyü­lekező négylábúakban. Jól­fésült, kicsinosított kutyák mutatkoztak be a közön­ségnek. A háromnapos program délután családi vetélkedő­vel és szórakoztató műsor­ral zárult. Reméljük, hogy a más környékről érkezők, a kíváncsiskodók ellesték a beszterceiek titkát: hogyan lehet színessé, változatossá tenni egy lakótelep életét. — ria — — beocze — Sakkverseny kicsiknek, Díjra pályázva. nagyoknak. Ifjú versenyző Gyűjtőszenvedély Ezúton hívom érdekszövetségre mindazokat, akik ve­lem hasonló cipőben járnak! Pontosabban utaznak, mert ; a szóban forgó „cipő” egy autó, amelynek különös is­mertetőjele, hogy igencsak hasonlít némely bogarakhoz. Neve is van: Volkswagen. Emblémája is van: VW. Azaz, hogy csak volt — bár most megint lett, de ez csak ké­sőbb lesz érdekes —, mert Kemerovo körúti (Salgótar­ján) magányában valaki megfosztotta „tőle”. Micsoda fejlődésen ment át a világ! — mondhatná az, akj ismeri e gyűjtőszenvedély hátterét, s azt is, hogy honnan indult. Mert ugyebár mit gyűjtöttek lelkes fia­taljaink az úttörőmozgalom felhőtlen évei alatt: MUP (olvasd: MIR) feliratú jelvénykéket, majd a szabados­ság jegyében a pengét és a biztostűt, A változás kézzel (is) fogható jele, hogy ma már csak nyugati típusú au­tók márkajeUvényeivel hajlandók beérni: így esett áldo­zatul az én fényeskerek vasdarabom is. Valaki olyan­nak a nyakában fityeg, aki fittyet hány a világra, s büszke az ereklyére. Először talán bosszankodtam, de miután végiggondol­tam a történést, be kellett látnom, hogy zárkózottságba, egyfajta cölibátusba vonult, fejlődésképtelennek kikiál­tott ifjúságunk nemcsak „figyeli” a körötte zajló esemé­nyeket, hanem a szemlélete is megváltozott. Kétségte­len, hogy a VW-jelvény minőségileg magasabb kategó­ria, mint a zsilettpenge. F'cő elesettságs.-nbei — a „hűlt helyet" látve — ar­ra gondoltam, veszek egyet a boltban, de kiderült, hogy az ára felülmúlja minden elképzelésemet. Egy szomszé­dos márkatárs azzal biztatott, hogy neki már a harma­dikat fújták meg, s ezért a mostanit becsavarozta, az egyszerű dugaszolás helyett. (Ferdinánd Porsche terve­ző máig forog a sírjában e „trehánvság" miatt.) Még alig aludtam néhányat az eset után, mikor kel­lemes csalódásban veit részem. Valaki — bizonyos Pé­ter — meglepett egy saját készítésű emblémával, miu­tán észrevette a hiányt. Sejtette, hol lakom, felhozta, s ellenszolgáltatást sem kérve, távozott. Máig hálás va­gyok .neki, hogy visszaállította lelki egyensúlyomat, s rádöbbentett: nekünk szövetkeznünk kell! Zászlóinkra tűzhetnénk magát az emblémát, bár kér­dés, a gyár hogyan viseltetne ez ügyben. Felvázolhat­nánk rá a jellegzetes „bogárhátat" is, egy olyan mér­nök megvalósult álmát, aki korát évtizedekkel megelő­ző autót konstruált, s mint ilyennek, szimbolikus jelen­tése lenne. Célként fogalmazhatnánk meg Porsche üze­netének továbbvitelét, természetesen hazai környezet­ben, hazai viszonyok között. Kíváncsi lennék, hogy ha egyszer — adja isten — megyénkben is meghonosodna az autógyártás, vajon a kétezres évek elején azért szed­nék-e le róla az emblémát, amiért a Volkswagenről? Mert ha igen, akkor e tájon nagyon sok boldog ember élne. A Dácia, és Moszkvics-tulajdonosok egyelőre nyu­godtak lehetnek. A Skodások viszont félhetnek, akár­csak a Trabantosok. De azt még nem tudtam megfej­teni, hogy miért? No, de hát a VW-ről volt szó és az érdekszövetség­ről. „Autógyártásunk” jelenlegi szintjén sajnos, legfel­jebb azért szükséges e szövetség, hogy figyeljük egy­más kedvelt „bogarát”, s megóvjuk a tolvajok * gyüle­kezetétől. Mert a nyakban hordott embléma — vagy penge — nem több divathóbortnál, s mi nem csak di­vatból kívánunk a minőségről álmodni! (németh) (németh) Hűtőgépgyári újdonságok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents