Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett... Személyi szám A minap annak rendje és módja szerint vásároltam az ÁFÉSZ 8. számú boltjában Salgótarjánban azzal az utalvánnyal, amelyet 300 fo­rintos tagsági könyvem után kaptam 108 forintról. A pénztárosnő nem fogadta el. Mondván: a személyi szá­mot is fel kell tüntetni. Mi­vel én csak egy rövidke vá­sárlásra indultam, természe­tesen nem vittem magammal a személyi igazolványomat. A pénztárosnő végül meg­elégedett azzal, hogy fejből mondtam be a kért személyi számot, és persze az utal­ványt is alá kellett írnom. f írásunk A NÓGRÁD augusztus 25-i számában Különös 'hirdetések” címmel megje­lent írásra szeretnék a Xenon együttes nevében válaszolni. Plakátjainkkal igen sok he­lyen lehet találkozni a vá­rosban, s általában nem az erre a célra szolgáló helye­Ezen a jóindulaton múlott, hogy nem kellett hazamen­nem az igazolványaimért. Nem tudom elgondolni, ‘hogy egy 108 forintos utal­vány felhasználásánál mi szükség van a személyi számra? Bizonyára több vá­sárló (szövetkezeti tag) volt kénytelen dolgavégezetle- nül hazamenni, amikor a pénztárosnő nem volt ilyen engedékeny. Ügy vélem, a személyi számok használa­tának ily mérvű kiterjesz­tése nem szükséges. Mucsi Lajos Salgótarján nyomán ken. Ezeket a .hirdetése­ket” azonban nem az együt­tes tagjai helyezik el a vá­ros különböző pontjain, ha­nem a Xenon-plakáton ol­vasható intézmények, mű­velődési házak megbízottjai. a Xenon Megszűnt a cseretelep Mátralceresztesen Mátrakeresztesen az utób­bi hónapokban akadozott a gázpalackok cseréje annak ellenére, hogy a lakosság nagyobb része a háztartás­ban igényt tart annak hasz­nálatára. A pásztói áfész által üzemeltetett cseretelep a Kékesi út 60. számú ház udvarán működött, amelyet a napokban felszámoltak. A mai napig ,sem jelentkezett senki, hogy ennek a meg­bízatásnak eleget tegyen, így az áfész a község lakossá­gának gázpalackcseréjét igyekezett úgy megoldani, hogy szombat reggelenként gépkocsi-kiszállítással a pa­lackcserét lebonyolítja. Az áfész illetékesei el­mondták, hogy amennyiben a községben vállalkozó akad, úgy a cseretelep újralétesí- tését elősegítik. Szűcs Ferenc Mátrakeresztes Hit tegyek? VIDEOTON Super Stár 14 típusú színes televíziónkat —, melyet május 4-én vá­sároltunk —, nem sokáig élvezhettük. Még aznap be kellett jelentenem a Balas­sagyarmati Híradástechni­kai Vállalathoz, hogy elmen­tek a színek és a kép is. Késő délután ért ide a sze­relő, aki elmondta, hogy a hangoló rossz benne, ám nála ilyen alkatrész nincsen, majd két hét múlva hozza. Két hét múlva egy munka­társa keresett fel, akinél szintén nem volt hangoló. Július 28-ára ígérte, hogy megszerzi, és be is szereli azt. Egész nap vártam, hiá­ba. Negyedikén ismét beje­lentettem a hibát. Megint kijött egy szerelő, ránézett a tévére és azt mondta, hogy 11-én visszajön. Nem jött! 15-én bementem hát a szer­vizbe, ahol közölték velem, hogy a VIDEOTON Márka Szerviz elköltözött. Jó len­ne tudni, hogy amikor a tulajdonos otthon hiába várja a szerelőt — az én esetemben hetedik hete —, érvényes-e a 30 napos jót­állási idő, amely a jótállási papíron szerepel? Különben egyetlen-egyszer sem pecsé­telték le kintjárásuk alkal­mával. Nagy Sándorné Balassagyarmat Kommunális ágazat alakult a VGÜ-nél Együtt a tiszta Salgótarjánért! Fékek és remények * Érdekek vihara Nem kellett glósznoszty ahhoz, hogy a megyeszék­hely lakói észrevegyék és közzétegyék a környezetük­ben található hiányosságo­kat, különösen a város tisztaságával, rendezettsé­gével összefüggő gondokat. A panaszok jogosan kriti­zálják a játszóterek állapo­tát, a közterületekeni, bér- házakban, peremi városré­szeken „felejtett” szemétku­pacokat, ürítetlen konténe­reket, kukákat. A sok he­lyütt már tarthatatlan ál­lapot késztette arra a váro­si tanács költségvetéséből gazdálkodó városgazdálko­dási üzemet, hogy új ala­pokra helyezze tevékeny­ségét, melynek első mozza­nata a nemrég végrehajtott szervezeti korszerűsítés volt. A leglényegesebb válto­zás a kommunális ágazat kialakítása, a korábbi köz­tisztasági és park-kertészeti üzemegység közös irányítás alá vonása. Miért volt erre szükség? — tehetnénk fel a kérdést. A jelenleg is érzé­kelhető munkaerőhiány, va­lamint a gépesítés alacsony színvonala miatt felerősö­dött a két üzemegység kö­zötti egymásramutogatás: a parkosító nem foglalkozott a szeméttel és viszont. Pe­dig Salgótarján megítélése — nem utolsó sorban az át­utazók részéről — a város­képen, a település rendezett­ségén keresztül történik meg. A már említett munka­erőhiány és a szűkös pénz­keret nem teszi lehetővé — különösen napjainkban nem — a látványos változásokat, a VGÜ ennek ellenére nem adta fel a változtatásba vetett hitét. A kommunális hulladék begyűjtésére át­szervezték a járatokat. Nap­jainkban 6 útvonalon szedik össze a szemetet, a koráb­bi, megközelítőleg egy tucat járat helyett. A látszólagos ellentmondás magyaráza­ta egyszerű: a több járat lehetőséget adott arra, hogy szinte „végigfussák” a vá­rost, mielőtt a kukák, kon­ténerek megteltek volna. Lényeges változás az is, hogy a minőségi munka ér­dekében ösztönzési rend­szert dolgoztak ki a dolgo­zók számára. Havi fixének akár a dupláját keresheti meg az, akire nem volt — például lakossági — panasz az adott időszakban. Ennek persze, az ellenkezője is igaz: bejelentésenként 25 százalék prémium „ugrik” a borítékból... Nagyobb gonddal küsz­ködnek a „parkosok”. Amíg korábban nyugdíjasokra bízhatták a parkok felügye­letét, addig ma erre a munkára — főképp az adó­zásra való hivatkozás miatt — nincs jelentkező. Salgó­tarján 6,4 hektár parkterü­letét jelenleg 35 dolgozó gondozza, s ilyen létszám mellett a csodavárás ha­szontalan. A gépesítés sem jelent megoldást, hiszen a város rézsűin elhelyezkedő, gondozást igénylő területek részaránya megközelíti a 60 százalékot. E diimbes-dombos részek csakis kaszálással tarthatók karban, de vállalkozó híján egyelőre itt sincs előbbre- lépés. A VGÜ vezetői most azon gondolkodnak, miiként lehetne érdekeltté tenni az említett munka elvégzésé­re alkalmas embereket. Tervezik továbbá a ját­szóterek pontos feltérképe­zését, az állagmegőrzés megszervezését is. Az két­ségtelenül elgondolkodtató, hogy a megépítés költségei csak-csak előbújnak a kasszából, a fenntartásra vi­szont változatlan keret áll a VGÜ rendelkezésére. A parkgondozók tevé­kenysége, annak hatásfoka sokban függ a városlakók magatartásától is. Az évente kiültetett ritka örökzöldek csakhamar vandál pusztítá­sok „áldozatává” válnak, s pótlásukra csak az év meg­határozott időpontjában ke­rülhet sor — tetemes rá­fordítás mellett. A kertészet növénynevelő üvegházaiban napjainkban a legfontosabb probléma az energiaköltség lefaragása. Elképzeléseik szerint beállí­tanának egy hullékhő- haisznosítású kazánt. A féket — mint sok más esetben — a különféle környezetvédel­mi előírások betartása je­lenti, melyet őszre felülvizs­gálnak a minisztériumban. Sokat fogláillkoztatja a lakosságot a városkörnyéki szeméttelepek sorsa. Egyik legfontosabb teendő a ko­rábbi tárolási gyakorlat megszüntetése. A szemétel­helyezés új technológia sze­rint folytatódik majd, mely­re a tervek már elkészül­tek. Előnyei közül érdemes megemlíteni, hogy a mód­szer biogáz kinyerésére .is alkalmas, melynek energiá­ját hasznosítani kívánják. Ám engedtessék meg egy megjegyzés. A megannyi jó ötlet, kezdeményezés elle­nére is kételkedem a hosz- szú távú sikerben, hiszen a tanácsi pénz nem hogy gyarapodna, de szűkülni lát­szik. A tanács attól fél, hogy önállósodás esetén. a gazdaságtalan szolgál tatá­sokat rendre megszüntetné az üzem. Akkor — például — ki szállítana szemetet a városban, kinek lenne ér­deke ekkora parkfelülettel bíbelődni? Egy biztos: a ta­nácsnak sem! T. Németh László Történetek ügyeletben A sötétség leple „Jöjjenek gyorsan, na­gyon lázas a kisfiam! Annyira köhög, majd megfullad! Hányt, megy a hasa. Jöjjenek gyorsan!” — kapkodó beszédű, fiatal nő hangja hallatszott a segély­kérő telefon pattogásán ke­resztül. — Tessék mondani a cí­met! Az asszisztensnő jegyzetelt. — Hová küldjem a doktor urat? — Megvárjuk a segélykérő telefonnál! Nem megyünk el innen, csak jöjjenek gyor­san! Az ügyeletes orvos azon­nal indult. Legalább negyed­óra, míg odaérnek, ez a rö­vid idő is sok lehet, ha ful­lad valaki, hátha még gye­rek! Rohant az ügyelet ko­csija, az új Niva, szerette a tempót, belefúrta magát a csendes éjszakába. Közeledett az éjfél. A falu már rég elcsöndesedett, csak itt-ott lehetett látni fényes ablakot. Az utcai lámpák gyéren világítottak, majdnem koromsötét volt. A segélyké­rő telefonnál is alig gyertya- fénnyi a világosság, mert egy gondozatlan, burjánzó fa tel­jesen körülfonta a villany- oszlopon lévő égőt. A sötét­ből egy férfi ugrott elő, ke­rékpár volt mellette, intege­tett: — Ide, ide! A házfal mellett fiatalasz- szony állt, karján tíz év kö­rüli fiú. A gyerek feje az anyja vállán, mélyen aludt, nem köhögött. — Ennyire rosszul van, hogy ki kellett hozni a kocsi elé? — csodálkozott az or­vos. — Nem, dehogy doktor úr, nincs ekkora baj, de úgy gondoltuk, hogy... Álltak szótlanul a Niva mellett. A férfi kerékpárjá­ra támaszkodott, dülöngélt, italszag áradt belőle. A nő karján tartotta a gyereket. Az orvos alig látta őket a sötétben. — Nagyon lázas, csak úgy süt a homloka meg az egész teste, ni! Meg kéne nézni! könyörgött az asszony. — De hol, tessék monda­ni? Itt, az országút közepén, a földre fektetve, vagy a ko­csi ülésén a homályban? Hol laknak? — kérdezte az ügye­letes orvos. — Nagyon messze, drága doktor úr, gyalog meg külö­nösen messze, karomon a kicsivel meg ezzel a félnótás- sal, ni! — intett fejével a kerékpáros férfi elé. — Asszonyom, hol, hogyan nézzem meg? Ismernek itt a közelben valakit, be tudunk menni valahová? — Ügy köhögött, majd megfulladt — kezdte a nő, mintha nem is hallotta vol­na a kérdéseket. Egyre in­gerültebb lett. — A hasa is fájt, a torka is, hányinge­re volt, láza, hányt, a melle meg sípolt, szúrt a drágám­nak! — Asszonyom, értsük már meg egymást. Sötét van! A gyereket fekve is meg kell vizsgálni. Világosság kell! Vi­lágosság ! A nő kifakadt: — Ennyi totojászkodást, a francba is! Gyere apjuk — szólt oda a férjének. Sarkon fordult, eltűnt a sötétben. A férfi komótosan moz­dult, talán elaludt a vita közben, és most riadt fel. — Csak bele kellett volna néz­ni a torkába, és felírni vala­mit — mondta halkan, bor­ízű, rekedtes hangon. — El­viszem a megyei kórházba, el én, még ma éjjel! — Föl­erősödött a hangja. — Ha le­szakad az ég, akkor is! — Megtántorodott, majdnem át­esett a kerékpáron, de sike­rült állva maradnia. A hang­ja még erősebbé vált. — Ne­hogy azt higgye, hogy eny- nyivel megússza, maga ál­lat! így bánni egy nagybe­teg gyerekkel! Utánanézek ki maga, és feljelentem. Fel én! Bizonytalan léptekkel elin­dult és ő is beleveszett az éjszakába. Dr. Jánosi Gábor Az 1989. évi márciusi ázsiai békekiállítás helyszíne a 234 méter magas Fukuoka lesz. A kiállítás megkezdé­se előtt egy hónappal át­adandó, 6 milliárd jenbe kerülő építmény Japán leg­magasabb ilyen jellegű alko­tása. A Cutty Sark vitorlásver­senyre érkező „Mír” nevű szovjet vitorláshajó megér­kezik a helsinki kikötőbe. A gdanski hajógyárban 1987-ben épült hajó 109 mé­ter hosszú és "mintegy 196 főnyi legénység tartózkodik a fedélzetén. —^———————­* Érdekességek a nagyvilágból Évi Lausmann és Nicola Lunemann egy Boeing 737-es re­pülőgép pilótafülkéjében 1988. augusztus 23-án, a frankfurti repülőtéren. A két 23 éves nő a Lufthansa két első női pilótája, aki kétéves képzést követően másodpilótaként fog repülni a nyugatnémet légitársaság járatain. Hodori, a XXIV. nyári olimpiai játékok hivatalos kabala­figurája a szöuli olimpiai stadion előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents