Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA i Példaadó környezetvédalem a kerámiagyárban (3. oldal) Otthont teremtő egyesület (5. oldal) Tovább menetel a Síküveggyár SE (7. oldal) M ■Or Mennyiségi szemlélet helyett a gazdaságosság Kettős ünnep a bátonyterenyei bányásznapon Szombaton az ország bá­nyavidékein bányásznapi ün­nepségeket tartottak, ame­lyeken megjelentek a párt-, a társadalmi és a gazdasági élet képviselői is. Felszólalá­sukban elemezték a bányá­szat helyzetét, jelenét és jö­vőjét. A legjobban dolgo­zóknak kitüntetéseket, elis­meréseket adtak át. A Baranya megyei bá­nyásznapi ünnepséget a Pé­csi Nemzeti Színházban tar­tották. ahol Aczél György, az MSZMP KB tagja, a társa­dalomtudományi intézet fő­igazgatója mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta: Ma­gyarország legértékesebb ás­ványkincsei közé tartozó kok­szolható mecseki kőszénről és uránércről nem mondhat le az ország. így a mecseki bányászok munkájára to­vábbra is szükség lesz. Szombat este a hagyomá­nyokhoz híven megkoszorúz­ták a haladásért .vívott küz­delemben életüket áldozó bá­nyászmártírok pécsi, vala­mint a föld kincséért folyta­tott mindennapi harcban el­hunyt bányászok komlói em­lékművét. Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára mondott ün­nepi beszédet a bányászmár­tírok Pécs határában emelt csertetői emlékművénél. A koszorúzást követően Pécsett és Komlón tűzijátékkal kö­szöntötték a bányásznap ün- nepeltjeit. A Veszprémi Szénbányák Vállalat ajkai, balinkai, du- dari és várpalotai üzemé­nek dolgozói is megemléke­zést tartottak. A várpalotai nagygyűlésen Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes el­mondotta, hogy a Veszprémi Szénbányák Vállalat egyike a legeredményesebben gazdál­kodóknak. Nemzetközi** a bős—nagymarosi Jöl ismeri a szakma az érveket A dunai duzzasztógátak címmel rendezett nemzetközi környezetvédelmi konferencia résztvevői vasárnap az MTESZ székhazában az előző kétnapos előadássorozat és a vita alapján záródokumentumot fogadtak el. Az állásfoglalást nemzetközi sajtótájékoztatón ismertették a konferencia szer­vezői, a vízlépcsőrendszert ellenző Duna-kör, a Fiatal De­mokraták Szövetsége, továbbá a World W'ildlife Fund — Vadvédelmi Világalap — a Welt Natur Fonds — a Termé­szetvédelmi Világalap —, az International Rivers Network — a Nemzetközi Folyóhálózat — nemzetközi környezet- védelmi szervezetek képviselői. A konferencia állásfoglalása felsorolja a számításba ve­endő káros környezeti hatá­sokat. Különösen károsnak tartják, hogy a vízlépcső- rendszer térségében a vas­tag kavicsréteg mélyén rej­tőző több kilométer tiszta vízkészlet — megállapítások szerint — a duzzasztás öko­lógiai hatására élőbb-utóbb szennyeződik. Azt állítják, hogy a Duna—Rajna—Maj­na nemzetközi vízi út nem igényli ennek a nagy beru­házásnak a megvalósítását, másként is elérhetik az érintett erősen zátonyos Duna-szakasz mederviszo­nyainak megváltoztatását. A környezetvédelmi konferen­cia résztvevőinek alapvető követelése az, hogy állítsák le a vízlépcsőrendszer épí­tését, és csak minden vár­ható káros környezeti hatás tisztázása után döntsenek to­vábbi sorsáról. A leállítás miatti nemzetközi és egyéb szerződések felmondása ese­tén — szerintük — az oszt­rák bankok nem élnek majd kártérítési igényükkel. Ezért nem értenek egyet a vízlép­csőt támogatóknak azzal a véleményével, hogy az épít­kezések leállítása többe ke­rülne, mint a munkálatok teljes befejezése. Az újságírók kérdésére válaszolva elmondták a kör­nyezetvédők. hogy kompro­misszumos minimális köve­telésük az, hogy a bősi víz­lépcsővel párhuzamosan ne épüljön fel a nagymarosi vízi erőmű. Ám, már szlovák környezetvédők is tiltakoz­nak a vízlépcsőrendszer el­len, s eddig ezer aláírást gyűjtöttek. Arra a kérdés­re, hogy lehetséges-e nép­szavazást tartani a vízlép­csőrendszer építéséről — kijelentették, hogy az al­kotmány ezt lehetővé teszi, bár a jogi részletek még nincsenek kidolgozva. A környezetvédők azonban szükségesnek tartják, hogy csak megfelelő előkészítés és széles körű információ- áramoltatás után kerülhes­sen sor -ilyen népszavazásra. Az első kétnapos előadás- sorozaton és a vasárnapi ta­nácskozáson is jelen volt a vízgazdálkodási ágazat több jeles képviselője, hogy tá­jékozódjon a kifejtett néze­tekről és a hasznosítható felvetésekről. A szakértők közül Szőllősi Nagy András, a Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutatóközpont fő­igazgatóhelyettese az MTI munkatársának kérésére összefoglalta a konferencián elhangzottakról kialakult véleményét. Megállapítot­ta: a három nap alatt egyetlen olyan érvet sem hallott, amely miatt le kel­lene állítani az építkezése­ket. A szakma ugyanis jól ismeri azokat az aggályos­kodó érveket, amelyek a hidrológia és a hidromecna- nika területét érintik. Hang­súlyozta, hogy a vízlépcső­rendszer tervezői annyira rugalmasan működtethető lé­tesítményeket terveztek, amelyek tág határok között alkalmasak arra, hogy lé­nyegesen mérsékeljék, vagy megelőzzék a környezetválto­zás káros hatásait. (MTI) fi licit dönt Hítsőgon A szabadtéri színpad kulturális kínálatát a kazári hagyo­mányőrző együttes nyitotta. Bérbe adott helyiségek Az országos megemléke­zéshez hasonlóan kettős ün­nep köré fonódott a 38. bá­nyásznap bátonyterenyei ese­ménysorozata is. Hetvenöt évvel ezelőtt alakult meg — szeptember 4-én —, a szak- szervezetbe tömörült bányá­szok kétnyelvű lapja: a Bá­nyamunkás. A tatabányai csendőrsortűz áldozatainak méltó emléket állító szep­temberi első hét vége fényét itt, a nógrádi szénmedencé­ben beárnyékolta az a tu­dat, hogy a vállalat jelenleg külső és belső okok miatt nem képes eleget tenni a népgazdasági követelmények­nek. A kinyilatkoztatás igé­nyét és a külsőségeket nagy­mértékben nélkülöző nagy­gyűlésen újra megfogalma­zódott a kényszerűség dik­tálta elvárás, az érdekvédel­mi munka — most szüksé­ges — kompromisszumkész­sége. A szovjet hősi emlékmű koszorúzása után nagygyű­lésre került sor a Bányász Művelődési Házban. Zsuffa Miklós vezérigazgató kö­szönthette' az elnökség sorá­ban Neuberger Antalt, az Or­szágos Bányaműszaki Főfel­ügyelőség elnökét, Gordos Já­nost és Szalai Lászlót, a me­gyei pártbizotttság, titkárait, Havas Ferencet, a megyei ta­nács általános elnökhelyette­sét, valamint az ünnepségre érkezett szovjet, lengyel, csehszlovák és NDK-küldött- ségek vezetőit. Schalkhammer Antal, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezetének titkára, az ünnep­ség szónoka hangsúlyozta, hogy történelmünk folyamán a bányamunkásság szerepe mindig politikai tényező volt. Az illegális kommunista párt alapvető támaszát jelentet­ték, a felszabadulás után pe­dig az ország újjáépítésében — Lenin szavaival: az ipar kenyerének a megteremtésé­vel — oroszlánrészt vállaltak a föld kincsének kitermelői. Az első érzékeny „csapást” a 68-as reform okozta a hazai bányászatnak, többek, között a Nógrádi Szénbányáknak is — mondotta. Az olajárrobba­nás után megváltozott- felté­telek átértékelték a szilárd energiahordozó kitermelésé­nek létjogosultságát, a napja­inkban kibontakozó reform- irányzat viszont ismét egyér­telmű megfogalmazásban ad­ta a bányásztársadalom tud­tára: a mennyiségi szemlé­let felváltásával csakis akkor maradhat fenn az ágazat, ha gazdaságos. A szakszervezet is kényte­len volt belátni, hogy éssze­rű kompromisszum nélkül nem nyerhet csatát a kor­mányzattal szemben. Ennek eredményeként — az import- beszerzés ráfordításait is fi­gyelembe véve — termelési határköltségeket ' szabtak meg, amelyek átlépése ve­szélyeztetheti a népgazdaság egyensúlyi mérlegét, ugyan­akkor lehetőséget biztosít a bányavállalatok számára a jövedelmezőséghez. Schalkhammer Antal hang­súlyozta, hogy a jelenlegi rossz mérleget nem a „bá­nyász produkálta”: S azt is látni kell, hogy minden itt­hon megtermelt tonna javít­ja a költségvetés helyzetét, mérsékli dollárkiadásainkat. Sajnálatosnak nevezte, hogy a tervgazdasági bizottság nem vette figyelembe a különbö­zeti bányajáradékot, azaz nem rangsorolt a kitermelés geo­lógiai nehézségei függvényé­ben, mikor a támogatások elvonásáról döntött. Így ke­rült sor a szanálási eljárás­ra a helyi bányavállalatnál is. Mondandóját azzal fejezte be, hogy bízik a nógrádi bá­nyászok évtizedek óta tartó erejében, abban, hogy felül tudnak kerekedni a nehézsé­geken, ami annál’ is inkább időszerű, hiszen az állami dotáció 1990-ben teljesen megszűnik az itteni bányá­szatban. A kormány is azt tartaná elfogadhatónak, ha a gazdálkodás egyensúlyát pénzügyi szanálással lehetne rendezni Nógrádban, s nem a felszámolással. Ma patt­helyzet alakult ki — mon­dotta —, hiszen a helyiek programjától is -függ a nóg­rádi bányák léte. Ehhez — egy orvosi hasonlattal élve — már kevés a gyógyszeres ke­zelés; kisebb operációra is szükség vaii! A reform szá­mít a szervezett nógrádi bá­nyászok tenni akarására, a párttagságra! A delegációk üdvözlő sza­vai után kitüntetéseket adtak át a bányászszolgálat elis­meréseként, s jutalmazták a kiváló dolgozókat. A Nagy- bátonyi Bányász Sportegyesü­let pályáján színes műsor — a hagyományos programok — emelték az ünnep hangula­tát. (németh—kulcsár) A tanácsi gazdálkodás ön­állóságának növekedése in­dokolta, hogy négy éve új alapokra helyezték a helyi­séggazdálkodás rendjét. Ez az új szabályozás alapvető­en az üzleti szempontok ér • vényesítését szorgalmazta a tanácsoknál. Természetesen a helyiségek hasznosításánál továbbra is dominálnak a lakossági érdekek. Ugyan­akkor a helyiséggazdálkodás­ban megszűnt az egyes szektorok elsőbbségé és sok­szor licitálással dől el, hogy a kijelölt célra ki kapja meg a helyiséget, illetve a telke.. Rétságon a legutóbbi vég­rehajtó bizottsági ülésen azt tárgyalták meg, miként gazdálkodik e területen a tanács és milyen új igé­nyek várnak kielégítésre i Bérbeadással összesen 17 helyiséget hasznosítanak a nagyközségben, amelyek kö-1 zül legtöbbet — tizenkettőt, — garázsként adtak béroe, míg a többi ipari és keres­kedelmi célokat szolgál. A bérleményekből összesen évente 127 ezer forint bevé­telre tesznek szert. Az elmúlt négy évben bár több felmerült elhelyezési igényt kielégítettek a helyi­ségek hasznosításával Rét­ságon, mégis nem egy, évek óta húzódó probléma meg­oldása vár a tanácsra a jö­vőben is. Például rendezni kell a szolgáltatóház tulaj­donjogát, halaszthatatlan feladat a tolmácsi pékség használati jogának tisztázá­sa. Ugyancsak Tolmácson a kastély és a volt tűzoltó­szertár még üresen álló he­lyiségeinek hasznosítása is jövőbeni feladat. Rétságon pedig az év elején megszűnt bíróság épületének haszno­sítása ad munkát a tanácsi helyiséggazdálkodás szak­embereinek. A végrehajtó bizottság mindezek alapján úgy ha­tározott, hogy a használaton kívüli épületeket, helyisége­ket mielőbb gazdaságosan hasznosítani kell, összhang­ban a helyi társadalmi-gaz­dasági célokkal. A mielőbbi hasznosítás határidejét ff testület október végében ha­tározta meg. Meghajtómotorolt mosógépekhez Áz automata mosógépekhez való meghajtómotorok gyár­tása jelenti a fő profilt az Ikladi Ipari Mu&zergyár berceli gyáregységében. Je­lenleg még kooperációs partnereik közreműködésé­vel állítják elő a termékek­hez szükséges alkatrészeket, céljuk azonban a zárt cik­lusú gyártás, amely során minden a berceli üzemben készül. Az év második felé­ben 78 ezer darab mosógép­motort adnak át megrende­lőiknek, ebből 40 ezer dara­bot Jugoszláviába exportál­nak. Képünkön tekercselő­gépen készül a motorok ál­lórésze. JBBiHBHI — w—mmmm —--------------­B ányászok és meghívottak a művelődési központban meg rendezett ünnepségen.

Next

/
Thumbnails
Contents