Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... C3t> TELEXEN ÉRKEZETT. ..

Emlékek a múltból

Á tűzoltás múzeuma

Falugyűlésen Bánkon

Mindennapos a szlovák szó

Kőbányán, a Martinovics téren, a kerületi tűzoltólaktanya első emeletén kapott helyet a tűzoltómúzeum. Kiállításukból Hajas Tibor, a múzeum főelőadója mire hívja föl a figyelmet?

— Nehéz kérdés, hiszen kiállításunknak sok érdekessége van, számos tűzzel és annak oltásával kapcsolatos emlék kapott itt helyet. Állandó kiállításunk például a tűz elleni védekezés fejlődéstörténetét mutatja be, az ősemberrel, a villámmal —, kovakővel kezdve — egészen napjainkig. A földszinti folyosón régi tűzoltófecskendőket és gázturbinás oltógépet láthatunk, s a lépcsőn is akad szemlélnivaló. Amíg a látogató fölér a múzeumba, megnézheti az Emlékezetes tűzesetek elnevezésű bemutatót, majd az állandó kiállítás első termébe jut. Itt látható a jelenleg ismert legrégebbi tűzoltás-ábrázolás, és Hammurabi babilóniai király kőbe vésett arcképe, mely alá ékírással vésték a tűzoltással kapcsolatos törvényét.

Az időszámítás előtti évszázadokban a lakott világ legnépesebb városa Róma lehetett, a becslések szerint csaknem egymilliós lakosságával. A római tűzoltó-alakulatokról számos kőfelirat maradt ránk, amelyek azt bizonyítják, hogy időszámításunk után kétszáz ' körül

A Balassagyarmati Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén három eddig név nélküli utcát nevezett el.

Az egyik dr. Kenessei Albert, a város díszpolgára nevét vette fel. ö több mint három évtizeden át volt főorvosa a kórháznak, s minit igazgató sokat tett az intézmény folyamatos fejlődésiéért.

Ugyancsak orvosról, dr. Bartha Elemérről nevezték

már szervezett tűzoltóság volt Pannónia városaiban is. Ebből a korból származó leleteinket az aquincumi polgárváros tűzoltószékházá- nak ásatásakor találták évszázadunk harmincas éveiben. Ekkor kerültek napvilágra az épület jellegzetességének számító tűzfigyelő torony alatti pincéből a világhírű víziorgona töredékei.

A második teremben látható a középkor tűzvédelme, amelyre az isteni akaratba való belenyugvás és a szentekhez való fohászkodás mellett a józanabb megfontolás és a tenni akarás is jellemző volt. Ez valóban ellentmondásos, s a kiállítás is tükrözi e kettősséget. Látogatóink megnézhetik ott Szent Flóriánnak, a tűzoltás védőszentjének faszobrát, s az ezerhatszázas évek végéről származó gólyanyakú fecskendőt, valamint Szilágyi Margit Vízipuskás című szobrát. Ebben a teremben állítottuk ki a debreceni diáktűzoltók emlékeit is.

— Látogatásunk elején szó volt az emlékezetes tűzesetek bemutatójáról. Sajnos, mostanában volt egy igen jelentős tűzeset Budapesten: a Rákóczi téri csarnok vált a lángok martalékává. Az eset talán a század elején leégett Párizsi Nagyáruház tűzkatasztrófájához hasonlítható, amelynek maradványait őrzi a múzeum.

(H. Sz. Gy.)

el a másik, a városi kórház mögötti utcát. Ö is a kórházban dolgozott, az országosan elismert szemészprofesszor halála után végrendeletében vagyonát a városra hagyta, egészségügyi és kulturális célokra.

A harmadik orvos .,névadó” dr. Sántha Kálmán, aki az első felszabadulás utáni kormányban is dolgozott. Majd az ötvenes években politikai okok miatt került! a városi kórházba.

Lehangoló, egyszersmind megkapó dolog szemlélődő résztvevőnek lenni nógrádi tájakon egy kis település szlovák anyanyelvű lakosainak gyűlésén. Hétfőn este Bánkon. előrehozott falugyűlésre jöttek össze mintegy öt ven- h at vanan az itt élő szlovákság képviselői a moziteremben. Az összejövetel igazi célja az volt, hogy küldöttet válasszanak a faluból a szlovák szövetség decemberi kongresszuséra.

Abban a községben, ahol a lakók nyolcvan százaléka vallja magát szllovák anyanyelvűnek, természetesen nem hiányozhat a szlovák szó a falugyűlésről sem. A kisdobosok tréfás jel enetei- in jókat derült a közönség, és nagy tapssal jutalmazta a népviseletbe öltözött szavailó-daloló gyerekeket! Aztán — figyelemmel a meghívott vendégekre is — Pintér János, a Hazafias Népfront körzeti bizottságának elnöke magyar nyelven szólt a falu dolgairól.

Az any any elv ápolásában, a hagyományok megőrzésében elkönyvelhető eredmények mellett nem hallgatta el azt sem, hogy a „nemzetiségi öntudat” ma már csak az idősebb korú aknái teljes körű, míg a közép- korosztály belieknél a pasz- sízivitás volit megfigyelhető, örvendetes viszont, hogy az óvodában, az iskolában és a közművelődésben van lehetőség a szlovák nyelv gyakorlására. S hogy tudják-értik a szót a gyerekek, bizonyság rá műsoruk. Az azonban megint csak elgondolkodtató, hogy Bánkon nem sikerült saját hagyományőrző együttest létrehozni. Éppen abban a községben, amelyik évek óta házigazdája, augusztus első szombat-vasárnapján, a megyei nemzetiségi napnak.

A hagyományok sajátos őrzője Súlyán Páiné, aki aprólékos munkával, törődéssel öltözteti a játékbabákat bánki népviseletbe.

— Már kicsi koromtól hirnzek, de babákat csak tíz év óta készítek. A hímzett szalagokat Szlovákiából kell hozni. A piros, kék és rózsaszín minták díszítik főleg a szlovák népviseletet. A férfiak viseletében is benne voltak ezek a színek, a három hímzett koszorúval díszített ingen, ehhez fekete bársony lajbit, fekete nadrágot, csizmáit és kalapot hordtak.

És a szlovák nyelv ? Ez Súlyán Páléknál — mint majdnem mindegyik bánki szlovák családnál — nem csupán ápolást jelent, de

mindennapos használatot.

— Egymás között szlovákul beszélnek a papával — mondja a lánya.

Ez természetes számukra, az örömöt viszont valami más jelenti Sulyáininénatk, ez pedig a hatéves unoka:

— Mondok valamit a papjának a múltkor szlovákul, a kislány meg szépen visz- szafelelt nekem ...

Nem csoda. Tanulják a szlovák szót az óvodában, nemcsak a szlovák, hanem a magyar anyanyelvűek is. Dalokkal, mondókákkal — játékosan.

Másféle emlékei vannak a gyerekkorról Ivaniics Jánosaiénak. ö most 67 éves.

— Amikor én kezdtem járni iskolába, csak szlovákul tudtam, ott kellett megtanulni a magyart Ha ösz- szej öttünk lányok, és szlovákul! beszélgettünk, megvert a tanító ... Otthoni, a szomszédokkal csak anyanyelvűnkön beszélgetünk.

Persze, magyarul is értünk mindent Boltba, hivatalba csak az kell. írni is csak magyarul írunk. Már a nagyapáim apja is iitt élt Bánkon, és mindig az amyanyeiven beszéltünk.

Námestie Hrdlinov — Hősök tere 2. — hirdeti a ház falán a felirat A következő utca sarkán is kétnyelvű az utcanév a házfalon: Uldca Dózsu — Dózsa György utca. Vseobecna skola — általános iskola — táblák jelzik, hiogy nemzetiséglakta településre ért az idegen.

Ez a kettősség, ami jól megfér egymás mellett — volt jellemző a hétfői falugyűlésre. A rétsági tanácselnök magyarul ismertette a falu egyik legfontosabb témáját, a gázprogramot, s az ország nyelvén szólt ak-kérd eztek a jelenlevők a közvilágításról, utak állapotáról. Magyar nyelven mutatták be a két kongresszusi küldöttet is: Bálint Magdolnát és dr. Varga Józsefet.

Ám amikor az egyik küldöttet jellemezte egy hozzászóló szlovákul — szépen, tagoltan, fegyelmezetten —, talán az anyanyelív varázsa,, az együvé tartozás gyökerei tették csendessé és nagyon odafigyelővé a gyűlésen attlevő szlovákokat.

Nemhiába összegezte úgy a megyei népfronttiffcár a bánki küldöttértekezletet, hogy jóleső érzéssel vehetett részt a gyűlésen, hiszen nem a nemzetiségi ellentétekről esett iitt szó, hanem közös dolgainkról, jobbító szándékkal, jóakarattal.

Zsély András

Bepillantás a szlovák tájház kamrájába.

képek: Rigó Tibor

Kik is a „keresztapák?”

Orvosokról utcanevek

Beszélő tárgyak

Wagner tanár úr kézjegye

... A minap aztán betekintésre kölcsönkaptam egy éppen 101 éves lila fedelű (mint a régi iskolafüzetek színe) nyomtatott füzetecs- két. Aki hozta, maga is a nyolcvanadik évében jár, Fábián Márton nyugdíjas kőműves, éjszakai portás, felismerhetően balassagyarmati lokálpatrióta a legnemesebb (mert cselekvő) fajtából. Azok közül való, akik fontosnak tartják a múlt szálainak áthúzását a jelen anyagának szövésében, mert így lesz szép és (elviselhető a jövő is. A füzet, különlenyomat inkább, alcíme szerint a híresen jó nevű Kék László könyvnyomdájában nyomatott Balassagyarmaton 1887-ben.

Érdemes leírni a külső- belső azonos fedőlap szövegét, mert maga a szöveg is a korabeli civil(izált), tehát polgári társadalom képét metszeteli némiképp: ’ „Ba- lassa-Gyarmat Tanügyi viszonyainak ismertetése (Levéltári kutatások alapján). Irta és felolvasta a nógrád- megyei tanítótestületnek 1886. évi október hó 7-én Balassa-Gyarmaton tartott közgyűlésén Wagner István állami elemi iskolai tanító. (A »Nógrádi Lapok«-ból

jegyzetekkel kísért és bővített külön lenyomat). Részben az orsz. tanítói árvaház nógrádmegyei alapja javára.”

Mindebből is már egy sereg dolog tűnik elő, s az már külön ráadás, ahogy éppen a napokban ünnepli meg tízéves fennállását Balassagyarmaton a honismereti kör, s szándékozik éppen ezekben az egyesületi életet erősítő időkben maga is továbblépni, választmányi tagokkal még hatékonyabbá tenni múltakat kutató-felmutató, példát is nyújtó tevékenységét.

A kör legutóbbi ülésén, időközben elhunyt elnöke helyébe (Lombos Márton egykori tanácselnök, díszpolgár) olyan valakit választott Rith Lajosné személyében, aki maga is sokat tett a városi honismereti kör érdekében. De hát, vissza a tárgyra. Balassagyarmat Tanügyi viszonyainak ismertetésére s főként írójára, Wagner tanár úrra, a „Wagner- jelenség” gyarmati természetrajzára.

Wagner (Völgyi) István Antal — ez a teljes neve, ezt variálta évtizedeken át — tehát írt egy minden tekintetben hasznos és jól jegyzetelt, tudományos szempontból sem érdektelen munkát 101 évvel ezelőtt, amelyben teljes alapossággal végigvezette az olvasót a város tanügyi kezdetedtől a múlt század nyolcvanas évek valóságáig. Amikor már polgári

fiú- és leányiskola is működött; és valamennyi felekezeti iskola jelentős fejlődésen ment át. Emlékezve aztán néhány ide is vágó pontra a jóval később kiadott városi monográfia megállapításaiból — felütöttem a vaskos kötetet és megnéztem a felhasznált irodalom jegyzékét.

Völgyi (Wagner) tanár úrtól öt! munkát találtam impozáns változatosságiban választva témákat s azokat meg is jelentetve (valameny- nyit Balassagyarmaton) 1887-től 1922-iig. Igazán csak az összemérés (mennyiségi, tematikai) kedvéért jegyzem meg, hogy ilyen számban mástól nem használtak fel forrásként munkákat a monográfia írói. Az érintett tanügyi mű, amelyben természetesen magát is említenie kellett, és a monográfia jegyzetapparátusa, s maga a várostörténet szövege segített abban, hogy kirajzolódjék — ha halványan is — Völgyi (Wagner) István portréja. Vele azonban más is kontúrokat kapott — nevezetesen a ma oly sokat emlegetett civil társadalom önszerveződése, az egyéniségek megléte és szerepe az

ugyancsak sokat emlegetett, de pontról pontra csak ritkán megmutatott balassagyarmati kulturális hagyományok vonulásában.

Ezekbe tartozik amúgy Fábián Márton kőműves- mester isi, aki indíttatva érzi magát eredendően, hogy egy évszázados tanügyi fü- zetecskét (féltve őrzött kincsét) valahova, ez esetben a balassagyarmati szerkesztőségbe, elvigye és ott felmutassa „ebből talán már ez az utolsó példány..." A városi monográfia természetesen ismerte Wagner tanúr űr tanügyi dolgozatát és fel is használta (a fejezetet Németh Béla és Gulya Pár írta máskülönben).

Éppen Balassagyarmat mutatott s mutat máig példákat (sokat és meggyőzőt) arra, hogy vidéken élVe is lehet jelenségszinten, „egyszemélyi intézményként” alkotni, részt venni a dolgok menetében. Tenni a jobb érdekében — mikor mi ítéltetik „jobbnak”, de a dolgok, városi létezések állandó kritikai meghaladása végeredményben kötelező polgári magatartás, s ilyenformán

mindig is reformpárti. A másik talán még fontosabb: a személyes példa értéke. Ma, éppen a tízéves honismereti körben (néhányan azon kívül), a pedagógusok klubjában, az újraszerveződő városi értelmiség kapcsolataiban, a helybeli művészeti társaságban, a szellemműhelyként s fórumként működő balassagyarmatiak baráti körében stb. követhetők nyomon a régvolt Wagner tanár urak (mert minden korban sok volt belüliük) kézjegyei.

ö maga a múlt század vége felé volt kezdő tanító az ugyancsak nagyon aktív (társadalmilag) Vilim Józseffel az egyik elemi iskolában (állami), amelynek egy időben igazgatója is volit. Az oktatásügy fejlesztése, reformja mellett elsősorban a magyar nyelv, az egészséges szellem és az ép test, a test nevelése érdekelte, miközben számos „vegyes cikket”, tanulmányt írt sok . tárgyban. Száztizenkét évvel ezelőtt javaslatára hozták létre á tornaegyletet, munkájában részt vett, de mert egy bizonyos Kövy Tivadar tűzoltóegyletet csinált belőle — távol maradt sokáig.

Ugyanakkor tanított testnevelést a polgáriban, miközben okította az elemistákat is. Javaslatára készült el éppen nyolcvan évvel ezelőtt a város akkori s mai? büszkeségében, az Erzsébet- ligetben a negyvennyolcasok emlékoszlopa. Ez volt a város első emlékműve amúgy.. . S figyeljük az örökké tevékeny tanár urat; milyen fordulatokra képes még ezután is?

A tanügyi viszonyok és tanügyi történelem megírása után megírja továbbá a megyei tanítóegyesület történetét, Peres Sándorral a megye földrajzi leírását nyújtja kézikönyv gyanánt, leírja és megjelenteti a karitatív jelleggel működő gyarmati Skarabeus társaság történetét (1876—1906-igf

1880 közepétől gyűjti a városi adatokat, amelyeket lám, mindenfélére használ, de mindig jobbítani akarva mindenen. Például a ' magyarosítás ügyén, amikor azt javasolja, hogy a magyar nyelv őrzésének érdekében tegyenek esküt a tanítók, s hogy a következetesség is látszódjék — WagnerrőT Völgyire magyarosítja nevét már a mi századunkban élve.

Ma éppúgy, mint régen, éppen ez a jelenségszintű lét vonz minőségi közönséget, alkotó követőket ott, ahol élnek és dolgoznak Wagner tanár urak.

T. Pataki László