Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

1988. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ NOGRAD 3 Az adószakértő válaszol A haszonélvezeti jogról Még a felkészülés idősza­kában hallottam arról, hogy a vállalati nyereségadó-elő­leget december 28-ig ki kell egészíteni a fizetendő adó 90 százalékáig, mert ellen­kező esetben különbözeti adópótlékot kell fizetni. Kérdésem: vonatkozik-e ez a vállalkozói adó összegére is? (K. P.) Nem kell kiegészíteni. Ez a szabályozás csak a gaz­dálkodó szervezetekre vo­natkozik. Lehetséges-e elszámolás a kis összegű kifizetésekkel szemben? („Érdeklődő” je­lige.) Igen, ha a kifizetett 2 ezer forintot meg nem ha­ladó összeg költségtérítést is tartalmaz. Ezt a költséget a magánszemélynek igazolni kell. A bevételi részként elszámolt, de a 20 százalékos mértékű adó alapjából le­vont költségtérítés összegé­ről a kifizetőnek igazolást kell adni, hogy a magán- személy a Tv. 13. paragra­fusban foglalt köteltezettség- nek eleget tehessen. (Pm. 36. sz. állásfoglalás.) Az ingatlan me'gvásárlá- sát követően, a haszonél­vezeti jognak a megváltásá­ért kifizetett összeget a tu­lajdonos elszámolhatja-e majd a beruházásával kap­csolatos értéknövelő beru­házás címén? (N. L.-né, P. I.) Haszonélvezeti joggal ter­helten vásárolt ingatlan megvásárlását követően, a haszonélvezeti jognak az ingatlan tulajdonosa által történő „megváltása” ' az szja Tv. 9. paragrafusának (2) bekezdése szerint nem értéknövelő beruházás, ha­nem a „megszerzéssel” kap­csolatos költségnek tekin­tendő. Mint ilyen, egy eset­leges 10 éven belüli érté­kesítés esetén az adó alap­jából levonható. A haszonélvezeti jogot megvásárolta az, aki koráb­ban már megvette a háza­mat. Hallottam, hogy ez adóköteles. Kinek kell fi­zetni, a vevőnek, vagy az eladónak? (Egy idős asz- szony.) A személyi jövedelemadót mindig annak a magán- személynek kell fizetni, aki a jövedelem birtokába jut. A haszonélvezeti jogról, mint vagyoni értékű jogról való lemondásból önnek szárma­zott jövedelme, így önnek lesz adókötelezettsége abban az esetben, ha a haszonél­vezeti jog megszerzése 10 évnél nem régebben történt, és az „átruházásból” szár­mazó jövedelme, meg az éves nyugdíj együttes ösz- szege nem haladja meg a 96 ezer forintot. Nemzetközi műszaki­tudományos együttműködés Hz OMFB egyik üj tanulmányáról A jövőben is kiemelkedő szerepet szán a kormány mun­kaprogramja az agrárágazatnak. Továbbra is alapvető fel­adat . a jó színvonalú belső ellátás megőrzése, a külgazda­sági egyensúly javítása és a jövedelemtermelő képesség jelentős növelése. Mindezen célok elérése érdekében nem kevesebbet kell tennünk, mint tovább folytatni például a műszaki-tudományos kutatásokat. A siker eléréséhez per­sze elengedhetetlen a nemzetközi összefogás is. Ezt a nem­zetközi műszaki-tudományos együttműködést segíti a vál­lalatok részére az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik új tanulmánya. — Mit kell tudni a tanul­mány elkészítéséről ? — Az volt az elképzelé­sünk, hogy áttekintjük a nemzetközi tudományos együttműködés helyzetét, mégpedig a szocialista, va­lamint egyes fejlett és fej­lődő országok viszonylatá­ban — tájékoztat dr. Sánta Istvánná, az OMFB főosztály- vezetője. — Azt vizsgáltuk, milyen kölcsönös érdekelt­ség fűződik az együttműkö­désekhez, és milyen irány­ban kell erősíteni a kapcso­latokat. Ezzel az elemzéssel szeretnénk a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari vállala­toknak, szakintézményeknek, szakembereknek bizonyos se­gítséget adni nemzetközi munkájukhoz. — Melyek az eddigi ta­pasztalatok? — Sajnos azt kell monda­nom, hogy nem elégségesek az információk, információ- áramlások. Nem mindig tud­nak egymásról még az adott témákban külföldre utazók sem. — Ennek mi az oka? — Egyszerű. Kint járnak külföldön a szakemberek, el­készül az úti jelentés, amit megkap egy bizonyos kör- Nem biztos, hogy ez a jelen­tés eljut azokhoz, akik ugyanabba az országba, ugyanahhoz a vállalathoz lá­togatnak el egy következő alkalommal. Ez nem vet ránk jó fényt, hiszen belső informálatlanságot tükröz. Ezen szeretnénk mi segíte­ni, felhasználva a már meg­lévő eredményeket, de a sa­ját elképzeléseinket is. A ta­nulmány kitér egyebek mel­lett azokra a főbb kutatási- fejlesztési munkákra, ame­lyek pillanatnyilag folyamat­ban vannak nálunk, és ame­lyekből — úgy gondoljuk —, olyan tőkét lehet kovácsolni, amely kölcsönös érdeklődés­re tarthat számot. — Egyre fontosabb ma- napság az idegen nyelvek is­merete. Erre a tanulmány is kitér. Miért? — A problémák egy része abból ered, hogy éppen azok nem ismernek egyetlen ide­gen nyelvet sem, akik kül­földre mennek tárgyalni. Te­hát kell, hogy legyen egy olyan szakembergárda, amely valamilyen idegen nyelvet is ismer. A tanulmány előké­szítése során, a szakmai vi­ták egy része éppen arról szólt, hogy kiküldetésnél, szakmai útnál, ösztöndíjfiái nem mindig párosul a kettő: az adott ország nyelvének is­merete és a szakmai hozzá­értés. Mert vagy jó szakem­ber valaki, de csak magyarul tud, vagy fordítva. Mindkét esetnek az a hátul ütője, hogy nem tudja az illető ha­tékonyan felhasználni a ta­pasztaltakat. Ez tehát az egyik legfontosabb része a tanulmánynak. A másik az, hogy nagyon sok a tartal­matlan, formális együttmű­ködés, amely csak a kapcso­lattartásra szorítkozik. Ez vonatkozik bel- és külföldi vállalatokra egyaránt. Eze­ket azonban a minimumra kell csökkenteni. Mi nagyon kis ország vagyunk, nem szabad ilyen kapcsolatokat kialakítanunk. Számunkra nagyon fontos, hogy az új eredményekhez minél előbb hozzájussunk, ezért is alap­vető a nemzetközi együttmű­ködés. — Módszerekben van-e különbség a szocialista, a fej­lett, illetve fejlődő országok­hoz fűződő kapcsolataink­ban? — Igen- A szocialista or­szágokkal a műszaki-tudo­mányos együttműködés a már kiépült csatornákon ha­lad. Ez részben a KGST-n belül a sokoldalú, részben a módszerekben sajnos nem sokat változott kétoldalú kapcsolatokban ölt testet. A hatékonyság fokozása itt is elkerülhetetlen. A fejlődő or­szágokkal kapcsolatban kü­lönböző régiókat kell meg­említeni. Az országok egyik részével már most jó a kap­csolatunk, néhány országról viszont kevés az informáci­ónk, de perspektívát látunk a velük való együttműködés­re. A fejlődő országok ese­tében felvetődött, hogy job­ban kellene támaszkodni azokra a szakemberekre, akik nálunk tanultak, velük kellene a kapcsolatot fenn­tartani, és rajtuk keresztül hamarabb megtalálnánk az utat a közös munkához. A fejlett tőkésországokkal — úgy tűnik — az együttműkö­dési formák kedvezően ala­kultak, rugalmasabbak. Itt inkább arra kell törekedni, hogy rendelkezzünk olyan szellemi termékekkel, ame­lyeket ők elismernek. — Nekünk mi a legna­gyobb fogyatékosságunk? — A megszokott dolog: nem vagyunk rugalmasak, pontosak. Most az a felada­tunk, hogy elfogadtassuk ma­gunkat, vonzóak legyünk az­által, hogy az eredményein­ket igyekezzünk megismer­tetni más országokkal. Eh­hez az kell, hogy legyenek olyan kutatók, olyan „isko­lák”, amiket elismernek. Az iskolát nem mint intézményt említem itt, hanem egy nagy egyéniség' köré csoportosult embereket alkotó kört, a kö­röttük kikovácsolódott szem­léletet értem ezalatt. Van­nak eredményeink is, de ézek számát gyarapítani kell. Mert vannak témák, amely­ben jó szakembereink van­nak. Nemzetközi szervezetek kérik fel őket együttműkö­désre, tanácsadásra. — Az OMFB nagyon sok tanulmányt készít. Vajon ezt a sok gonddal készített fü­zetet valóban felhasználják a vállalatok, vagy marad minden papíron? — Érdekes módon sokkal nagyobb az érdeklődés a vállalatok részéről, mint hit­tük. Az érintett vállalatok megkapták ezt a dokumentu­mot. Eddig még mindenki jó­nak, hasznosnak tartotta észrevételeinket, javaslata­inkat. Köszönhető ez annak is, hogy nemcsak általános­ságokat, hanem konkrét ér­dekességeket is tartalmaz a tanulmány — mondta vége­zetül dr. Sánta Istvánná. — h. L — Színesedik a patyolatfehér Salgótarján közepén, a garzoniház földszintjén ta­lálható a Nógrád Megyei Patyolat Kelmefestő íés Vegytisztító Vállalat „gar­zon gyorstisztító szalon”-ja. A vezetőnőt a fogyasztási szokások változásáról kér­deztem. — Szalonunkban az ősz és a tavasz nevezhető az igazi szezonnak. Így, az év ele­jei forgalomcsökkenés nem volt túlságosan szembetűnő. A márciusi áremelés azon­ban sok megrendelőnket el­riasztott. A^tavalyi csaknem 14 ezer darabos megrende­léssel szemben az első fél évben alig több mint 11 ezer darabos igénylést kap­tunk — olvasta a hirtelen­jében előkerült iratokból Lonsták Vilmosné. — Van-e törzsközönsége a szalonnak? — Vannak visszajáró, rendszeres megrendelőink. A kép azonban nagyon ve­gyes : egyrészt találkozunk a garzonház kis pénzű nyugdí­jasaival, másrészt a tehető­sebbek is elhozzák össze­piszkolódott ruháikat. Ezzel kapcsolatban egyébként egy meghökkentő tendenciára lettünk figyelmesek, ^z ár­emelések hatását úgy pró­bálják kivédeni, hogy rit­kábban mosatják halmijai­kat. — Önök miként próbálják a keresletcsökkenést „túlél­ni”? — Egyrészt: tőkésimport­ból származó használt ru­hákat értékesítünk, sterilen, kimosva, kivasalva. Nagy keletjük van, havonta nö­vekvő, 30—40 ezer forintos forgalmat bonyolítunk le. Másrészt: jelentős mennyi­ségű harisnyát és zoknifé­lét is értékesítünik üzletünk­ben. Eleinte női divatáruval próbálkoztunk, de a hozzánk betérők könnyebben vásá­rolnak zoknit, mint blúzt. A belvárosból a baglyas- al-jai elágazóhoz, a vállalat központjába vezetett utam, ahol Hegedűs Béláné igaz­gatónő válaszolt. — Gondolom,, a vállalati központban is hasonló ta­pasztalataik vannak, mint a garzonszalonban. — Már tervkészítéskor szá­mítottunk a csökkenő ke­resletre. Lakossági szolgál­tatásainkat másfél Száza­lékkal vették kevesebben igénybe, de a közületi meg­rendeléseknél is a takaré­kosság a jellemző.- Már ré­gebben is előfordult, hogy rövid időre visszaesett a mosás és vegyitisztítás irán­ti kereslet. A hullámvölgy után azonban eddig mindig sikerült vevőkörünket visz- szahódítani. Reméljük, ez most is így lesz. •> — Mit mutat a féléves mérlegük? — Az első hat hónapban nem ■ számolhattunk el nye­reséget. Bevételeink és ki­adásaink körülbelül meg­egyeztek. Eredményünk ed­dig is leginkább az eszten­dő második felében jelent­kezett, így bízunk benőne, hogy az ez évre előirány­zott 1,1 millió forintos nyereséget el tudjuk érni. Eddig 11,6 millió fo­rint árbevételt könyvelhet­tünk el, melyből 9 millió származott az alaptevékeny­ségből. Ezek hasonlóak a tavalyi számokhoz. — És annak köszönhetők, hogy márciustól jelentősen emelték áraikat? — Márciusban két ok mi­att került sor áremelésre. Megszűntén mosatás 75 szá­zalékos állami támogatása, és a vegyszerek és az ener­gia ára, valamint a bérleti díjak emelkedtek. Ezek nagy részét egyébként nem is tudtuk megrendelőinkre áthárítani. Még annyit: vál­lalatunk eredményességé­nek megőrzése érdekében a kiegészítő tevékenységeket állítjuk előtérbe. .De ,a tisz­títást tartjuk elsődleges fel­adatunknak. — Milyen kiegészítő te­vékenységekkel foglalkoz­nak ? — Kereskedelmünkkel már találkozhatott a szalonban. Eddig a Temaforg és a Ská­la gazdasági társulásán ke­resztül mintegy 3,5 tonna tőkés- és NDK-import- ból származó használt ru­hát kaptunk. Nagy az ér­deklődés irántuk. Valameny- nyi megyei üzletünkben forgalmazunk, sőt még a Heves megyei Verpelétre is jut belőle. Szélesíteni akarjuk e hálózatunkat, ezért keressük a kapcsola­tot a tanácsokkal, szeretnénk a településeken vásárokat szervezni. Másik számot­tevő kiegészítő tevékeny­ségünk a konfekcióipari bérmunka. Harminc embert foglalkoztató varrodánk a Páva Ruhagyár megbízásá­ból belföldre és exportra szánt termékeket készít. — Van-e még valami „adu” a Patyolat tarsolyá­ban? — Alapvető feladatunk felvevőhelyeink gazdasá­gossá tétele. Az emelkedő bérleti díj és rezsi költsé­ge egyre nagyobb terhet jelent vállalatunknak. Már ez ügyben is megkerestük az érdekelt tanácsokat, s s jövőben lehetőség sze­rint kooperációban akar­jak hasznosítani meglévő üzlethelyiségeinket. illetve újabb tevékenységeket is szándékunkban áll bevezet­ni. — Milyen gondok nehe­zítik leginkább az életüket? — Gond a gépparkunk karbantartása. Ügy gondo­lom azonban, ezzel nem vagyunk jegyedül a gazdál­kodók között. A tőkésim­portból származó berende­zéseinkhez az alkatrészek beszerzését nemcsak az is­mert importkorlátozás, ha­nem a nyugati partnerkör folytonos átalakulása is ne­hezíti. Szinte minden egyes vásárlás során újabb csa­tornákat kell felkutatnunk, hiszen egyik napról a má­sikra mennek 1 tönkre, ala­kulnak át a kinti cégek. Mindennapos gondunk pél­dául az ékszíjak beszerzé­se. De ugyanígy említhet­ném a kelmefestő szereket is: nemritkán a megrendelt 50 kilogramm helyett csu­pán tízet kapunk. ☆ A Patyolat Vállalat nem' várja tétlenül az élet ki­hívásait. Igyekszik azokat időben felismerni, így le­hetőség nyílhat a kivédé­sükre, a helyzethez való al­kalmazkodásra. Mészáros Zsolt Kefék Nógrádszakálból Készül az új szárítószín Huszár Józscfné két fúr. kefeteste­Január elsejétől már a Fő­városi Kefe- és Seprűgyártó Vállalat tulajdona a nógrád- szakáli faüzem. A váltás kedvezett a kis üzemnek, ahol nemrégiben kezdték el és szeptember 15-ig befeje- zik az új szárítószín építését. A másfél millió forintos beruházás eredményeként 250 négyzetméterrel növek­szik majd a tárolótér, en­nek nyomán pedig 10 szá­zalékkal a termelés. A fő­ként látáscsökikenteket fog­lalkoztató vállalat termelé­séhez szükséges kefetestek mintegy 30 százalékát ké­szítik Nógrádszakálon. Az évi több mint 450 ezer da­rabos tervben megtalálható éppúgy autómosó és sárke­fe, mint a ceglédi meszelő farésze. Oláh Béláné a marással gömbölyíti a kefe 6zárát. mészáros—ben ez e \

Next

/
Thumbnails
Contents