Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett... Napi postánkból Veszélyforrások Salgó környékén ■ I Ötvenéves a Magyarok Világszövetsége ötven évvel ezelőtt, 1938 augusztusában alakult meg a Magyarok Világszövetsége. A jubileum alkalmából Randé Jenő, a szövetség főtitkára az MTI munkatársának elmond­ta: a fél évszázados évforduló mellett két másik jelentős eseményről is megemlékeznek a szeptember 6-i elnökségi ülésen. Harminc éve alakult újjá az MVSZ, s 25 esztendeje, 1963-ban született az az amnesztiarendelet, amelynek nyomán jelentősen megélénkültek a magyar—„magyar” kap­csolatok. A kontaktus fejlődését mutatja, hogy az elmúlt évben már több mint 250 ezer, Nyugaton élő magyar láto­gatott haza. Hét végén a salgói ter­mészetvédelmi területet jár­va, több veszélyforrásra lettem figyelmes. A Boszor­kánykő alatti tanösvényen könnyen érheti az arra ki­rándulót baleset, mert a gyerekek köveket dobálnak le a tetőről. A tanösvény végén az út felett, egy két- törzsű tölgyfa tekereg szél­től megcibálva, jókora galy- lyakat hullatva. Félő, hogy előbb-utóbb valakit maga alá temet egy erősebb szél .Jóvoltából”. A Salgó-vár felé haladó turista út mellett egy fél­behasított száraz körtefa áll, ugyancsak veszélyes ál­lapotban. Fenn a várban a "korlát nélküli gerenda kor­hadásnak indult, s egy lép­csőfok is hiányzik. Most már igazán életveszélyes a Ismeretlen Augusztus 20-án reggel, autónkból kiszállva elveszí­tettem irattárcámat, s ben­ne a szükséges irataimat is. Később, amint észrevettem, kétségbeesett keresésbe fog­tam, mivel 24-én hosszabb utazásra készültem. Igazol­ványaim hiányában már- már úgy tűnt, hogy ez az út meghiúsul, amikor tele­fonon keresett egy kedves fiatalember. Mondta, hogy megtalálta a tárcát, sőt nem egészen tíz perc alatt még a munkahelyemre is behoz­A napokban olvastuk a NÓGRÁD-ban, hogy a sík­üveggyár sportegyesületé­nek labdarúgó-mérkőzéseit a nyugdíjasok és a nők in­gyen nézhetik. Ez a humá­nus intézkedés az alacsony nyugdíjjal rendelkező, lab­darúgást kedvelő rajongók körében nagy örömet vál­tott ki, hiszen nekünk a 20—25 forintos belépődíj fel- és lejárás. Sürgős in­tézkedés kellene! A várból Eresztvény fe­lé haladva az erdei turista út mellett egy bükkfa ol­daltörzse a vihar által le­csavarva, még mindig át­lósan ékelődik a fák kö­zött, ami könnyen az útra eshet. Az ilyen vihar által kicsavart fák — bár a köz­lekedést nem zavarják —. tonnaszámban mennek ve­szendőbe. A régi táborozóhely mel­letti fenyvesben az illem­hely félig felborítva, hasz­nálhatatlan. Lehet, hogy mindezek apróságnak tűn­nek. de természetjáró ba­rátaimmal azt valljuk, hogy az illetékeseknek többet kellene törődeni a Salgó- vár környéki természetvé­delmi területtel. megtaláló ta azt. Tette mindezt a vi­lág legtermészetesebbnek tű­nő módján, s még azt sem fogadta el. hogy munkahe­lyére kocsival elvigyem. Sajnos ..anonim” maradt előttem a becsületes meg­találó, mert meglepő önzet­lensége és irataim megke­rülése okozta nagy örömöm­ben a nevét elfelejtettem megkérdezni. Bízhatunk még embertársainkban. Prokai Judit St.. Nyírfácska út, 3. kifizetése is gondot okoz. A fenti intézkedés példakép­pen állítható más sport-, kulturális és egyéb társa­dalmi szervek elé, és remél­jük, hogy a magasabb nyug­díjjal rendelkező sportra­jongók önként megváltják belépőjegyeiket. labdarúgást kedvelő kisnyugdíjasok népes csoportja — Természetesen ötven évvel ezelőtt más társadal­mi körülmények között, más nemzetközi helyzetben, a háború fenyegető árnyéká­ban alakult meg a világ- szövetség — emlékeztetett a főtitkár. — Az 1938-ban jó­váhagyott alapszabálynak a szövetség céljára vonatkozó megfogalmazása időtállónak bizonyult': „Támogatni min­den olyan tevékenységet, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok kö­zött a magyar nyelvet és kul­túrát megőrizze és fejlessze, ápolja az összetartozás érzé­sét, erősítse a kapcsolatokat az óhaza és a külföldd ma­gyarság között.” — A szövetség ma is an­nak érdekében dolgozik, hogy a külföldön élő ma­gyarok legyenek a befogadó ország hű állampolgárai, őrizzék meg és adják át gyermekeiknek anyanyelvű­ket, kultúrájukat, hagyomá­nyaikat, és ehhez a Magya­rok Világszövetsége lehetősé­gei szerint szívesen nyújt tá­mogatást. Ebben a szellem­ben jött létre az anyanyelvi mozgalom, amelynek első­rendű célja a külföldön élő magyarok gyermekeinek ok­Fennállásának 100. évfor­dulóját ünnepli a szentend­rei HÉV: a helyi érdekű vas­útvonalon 1888. augusztusá­ban indult meg a közleke­dés. Létrehozásáról már 1885 decemberében döntött a korabeli közmunka és köz­lekedési miniszter, az egy­vágányú gőzvontatású vas­út engedélyét pedig 1887- ben adták ki. A terveket a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság készítette el: a vasutat eredetileg Szent­endrétől az óbudai Fő- térig tatása volt; ezért nyitották meg kapuikat' az anyanyelvi táborok, emiatt adtak ki tan­könyveket. Az anyanyelvi mozgalom hatására vált is­mertebbé a Nyugaton élő magyar írók tevékenysége: két gyűjteményes kötetük jelent meg, s munkáikból az irodalmi folyóiratok is rend­szeresen közölnek. A szövet­ség legújabb tevékenységi formája a szakmai találkozók rendszere. Hagyománnyá vált, hogy a szórványmagyarság­gal foglalkozó történészek­től a közgazdászokon, könyvtárosokon, mérnökökön keresztül az orvosokig — akik idén tartották második, igen sikeresnek bizonyult ta­lálkozójukat — különböző tudományágak és szakmák képviselői gyűlnek össze, hogy tapasztalatot cserélje­nek szakterületük fejlődésé­ről. Az augusztusi orvosta­lálkozón megalakult a SOTE Baráti Köre, első jelentős lé­péseként annak, hogy tartós kapcsolat jöjjön létre a hazai és a külföldön élő szakembe­rek között. — E gondolatok jegyében emlékezünk meg a hármas évfordulóról az ünnepi el­nökségi ülésünkön, az Or­akartáik kiépíteni, innen ló- vasút-csatlakozással a bel­városba. A tervek ellenére csak a Filatorigátig tartó szakasz épült meg. mert a Filatorigát és a Fő tér közötti szűk utcában biztonsági okokból nem en­gedélyezték a vasúti közle­kedést. Később mégiscsak létesült itt is vasvágány. A száz évvel ezelőtti szent­endrei HÉV forgalmát 5 gőzmozdony és 12 pótkocsi bonyolította le. A második szágos Széchényi Könyvtár­ban. A rendezvényre meghí­vót kaptak az anyanyelvi konferencia védnökségének tagjai, a Magyar Fórum, a magyar értelmiségi találkozó védnökségének tagjai, vala­mint több nagy múltú ma­gyar egyesület vezetői. Ven­dégeket várunk Franciaor­szágból, Nyugat-Berlinből, az Egyesült Államokból, Auszt­riából, s — első alkalommal — más szomszédos országok­ban élő magyarok képvise­lőire is számítunk. — Az ünnepi ülést Stadin- ger István, az Országgyűlés elnöke nyitja meg, majd ezt követően neves közéleti sze­mélyiségek tartanak előadást. Bognár József akadémikus, az MTA Gazdaságkutató In­tézeteinek főigazgatója, az MBSZ elnöke, Juhász Gyula akadémikus, az Országos Széchényi Könyvtár fő­igazgatója, valamint Ége­tő Lajos, az egye­sült államokbeli portlandi egyetem tanára, az elnökség tagjai, szakterületük aspek­tusából elemzik: hogyan lát­ják a szövetség tevékenysé­gét, feladatait. A program délután a világszövetség Benczúr utcai székházában folytatódik. Itt nyitják meg Puskás László, Angliában élő magyar származású fotó­művész kiállítását. A művész készítette azt a jubileumi emlékplakettet, amelyet az elnökségi ülésre meghívottak kapnak meg. Az ünnepi meg­emlékezés a szövetség ötven­éves tevékenységét elemző kerekasztal-beszélgetéssel fe­jeződik be — mondta végeze­tül Randé Jenő. (MTI) vágányt a századforduló után építették meg, és ekkor tér­tek át a villamos-üzemmód­ra is. Ma a szentendrei HÉV vonalán 51 háromkocsis sze­relvény közlekedik. A sűrű vonatkövetések miatt ön­működő vasútbiztosító-be­rendezést is felszereltek. A járművek karbantartására és tárolására Szentendréig már elkészült az új kocsi­szín és jelenleg is tart még az állomás átépítése. A szovjetunióbeli Zá- gorszkban a XV— XVIII. században épült „müemlékváros” egyik temploma. Átalakítják az orvosi rendelőt A tetőszerkezet felújítá­sával, víz-, villanyszerelési munkálatokkal, belső átala­kítással korszerűsítik a he- rencsényi orvosi rendelőt és a szomszédságában lévő sportöltözőt. A munkálato­kat helyi kisiparos végzi, mintegy 700 ezer forint ér­tékben ; A lakosok társa­dalmi munkával segítik az átalakítás mielőbbi befeje­zését. Hídszélesítés A közúti igazgatóság meg­bízásából a balassagyarmati székhelyű Stil gmk vállalta a Balassagyarmat és Ipoly- szög közötti 22-es számú úton található közúti híd korszerűsítését, szélesítését. A terveknek megfelelően a ■szerkezeti elemek, a padka még ebben az évben elké­szülnek, az aszfalt terítésére azonban csak' jövőre kerül sor. A munkálatok ideje alatt a forgalom zavartalan, bár a helyszínen dolgozó gépek miatt szinte állandóan fél­pályás útszűkületre kell szá­mítaniuk a gépjárművel közlekedőknek! Tisztelt szerkesztőség! Jubilál a szentendrei HÉV Hátizsákkal Tibetbe 2. „Kémfelvétel" az agyaghadseregről Az agyagbadsercg — mindig várakozó állásponton. Sok, köznyelven forgó mondásunk, helyesebben ta­pasztalatunk szerint „kicsi a világ”, illetve „magyarral mindenütt lehet találkozni”. Világjáró fiatal geológusaink szerencsére az utóbbi Ulán- Bátorban is tapasztalhatták. Hogy, hogy nem, mielőtt rá­juk borult volna a mongol éjszaka, találkoztak egy ma­gyar ke’reskedelmi kirendelt­ség vezetőjével. Így aztán a kirendeltség vendéglakásán kötöttek ki. A kényszerű ulán-bátori tartózkodás ideje alatt alkal­muk nyílt egy, az ott dolgo­zó magyarokat kiszolgáló csemegeboltban konténereket kipakolni. A testmozgás mel­lett persze, az sem volt utolsó szempont, hogy fejen­ként 100 tugrikot kerestek. A mongol fővárosban sok ma­gyarral megismerkedtek a későbbiek folyamán, mint­hogy „magyarral mindenütt lehet találkozni”. Akikkel ott lehetett találkozni, azok geo­lógus expedíció tagjaiként, illetve vegyipari kombinát­ban dolgoztak. A konténe­res „akció mellett azért szét­néztek a fővárosban is, ahol a modern házak és a jurta­negyedek egymást váltják, s az sem ritka, hogy a lakó­házak között verik fel a jur­tát a vidéki rokonok fogadá­sára... Június 22-én végre vonat­ra szánhattak, s másnap, 23- án megérkeztek Pekingbe, Kína fővárosába. Magyarja­inkat valósággal mellbe vág­ta az eléjük táruló látvány „sűrűsége”. Bár az óceán odébb van Pekingtől, de az állomáson mégis tengert lát­tak — emberekből, habár a valóságot inkább az óceánnyi „mérték” jellemzi. A kínai betűk nemkülönben elkábí­tották az állomás peronjára lépőket. Hoppá! Merre is kéne most menni?! Irány az állo­más jegyváltója, ahol min­den szükséges információt beszereztek és érvényesítették jegyeiket a visszaútra. Ugyan­is, mint azt megtudták, az óceánnyi embertömeg utazni akar, csak nincs annyii vonat, amennyi folyamatosan el tudná szállítani őket. Ezért „dekkolnak” hosszú-hosszú ideig az állomáson, várják azt a vonatot, amelyikre he­lyet kapnak. Pekingi első éjszakájukat angolosan „on the floor”, azaz a padlón töltötték a fiatalok egy „hátizsákosoknak” fenn­tartott szállodában. A szállo­da Bábel tornyának is beil­lett. Aki vonzódást érez ide­gen nyelvek gyorsúton való elsajátítása iránt, az ilyen helyen könnyen megteheti. Svédet? Angolt? Franciát? Vagy olaszt? Mindegyik kép­viselőjével lehet találkozni. Ráadásul készségesek is a nyelvek „viselői”, segítik és hamar megértik egymást más nemzetek fiataljaival. Tibet felé volt még négy napjuk — csak akkorra kap­tak vonatjegyet. Pekingben azonban könnyen el lehet tölteni pár napot. Van jüan (a kínaiak pénze), van tér­kép, van útikönyv. Mi lehet a probléma? Az, hogy a magyar úti­könyv egy-két információja sántít. Erre akkor jöttek rá először, (az út során egyéb­ként még többször is), amikor a Mting-dinasztia sírjait akar­ták felkeresni, pontosabban azt a buszt, amelyik oda visz. „Olyan busz nem létezik” — válaszolták, magyarázták, mutogatták a megkérdezet­ték. így aztán az útikönyvek jól kipihenték magukat a pekingi négy nap alatt, ők viszont könyv nélkül is nyakukba vették a várost, megtekintették a nevezetes­ségeket, köztük a császári palotát és a Mao Ce-tung- mauzóleumot. A Pekingtől ezer kilomé­terre fekvő, másfél milliós lélekszámú Hszianba 20 órás vonalút után érkeztek június 29-én hajnalban. A középkategóriájú „hard sleeper” kabinjai után szinte felüdülést jelenített számuk­ra Hszian hajnali vendéglá­tói forgalmába, nyüzsgő éle­tébe belecsöppenni. Egy drága szállodából szívélyesen átkalauzolták őket egy olcsó­ba, amiben 100 forintnak megfelelő összegért színes tévén nézhették a híradót a szobájukban. A kínai nyelv­ből ugyan sok mindent nem derítettek ki, de azt igen, hogy a magyar időjárás-jelen­téshez hasonló szimbolikus térképen ott tartózkodásuk­kor egész Kínában Hszianban volt a legmelegebb. Méghozzá 38 Celsius fok... A Hszianban „állomásozó” világhírű agyaghadsereget persze, nem zavarta a hőség. Feszes vigyázzban álltak akkor is, amikor a turisták meglátogatták őket. Valóság­gal kínálták magukat a fényképezőgép lencséjének, amit azonban „vakon” kellett tartani az előírások miatt. Lonsták Lászlónak mégis si­került egy „kémfelvételt” csinálni az örök mozdulat­lanságba merevedett kato­nákról. Július elsején tovább in­dultak — szintén 20 órás vonatúton — az 500 ezres Hsziningbe. Vonatjuk siva­tagokat szelt át, ám nem unatkoztak, mert összeakad­tak egy világjáró 65 éves dán egyetemi tanárral, aki — tudásán kívül — ráadásul jó" pofa is volt. Ez pedig fontos ténye^i 20 órás vonatozáson. Hsziningben angol nyelvtu­dásukkal már nem boldogul­tak. Egy hongkongi fiatalok­ból álló csapat volt a segítsé­gükre. A tengerszint felett 3200 méter magasan fekvő Golmudba váltották meg újabb 20 órás utazásra szóló vonatjegyüket. A gőzös — innen már csak az közleke­dik — újabb sivatagokon keresztül vitte őket egyre közelebb Tibethez. Július 3- án Golmudban már az utolsó Lhaszaba, Tibet fővárosába szóló — jegyeket szerezhették volna be. Ha ki nem derül, hogy Ti­bet le van zárva a külföldiek előtt. S, hogy Tibet mikor van lezárva, és mikor nincs, azt még pinában sem tudják előre megmondani... Benkő Mihály (Következik: A dalai láma hálószobájában)

Next

/
Thumbnails
Contents